Kezdet: 22. rész

*Anna szemszöge*

-Niall, kezd hűvös lenni. - néztem a szőke lovagomra.
-Fázol?
-Kicsit.
-Tessék. - terítette rám pulcsiját.
-Köszi.
-Szóval, azt mondod, szereted a zenénket.
-Igen, nagyon.
-Akkor, jó. - állt fel és a fűzfához sétált, aminek a törzse mögül kihúzott egy fekete gitártokot.
-Csak nem énekelsz nekem? - vigyorogtam fel rá.
-Nem szeretnéd? - hervadt le arcáról a mosoly.
-Dehogynem, semmit se szeretnék jobban.
Niall mosolyogva lehuppant mellém, kivette hangszerét tokjából, párszor megpengette a húrokat, majd rám nézett.
-Mit játszak?
-Amit szeretnél, amit a legjobban szeretsz.
Halkan kezdett gitározni és kellett egy kis idő, míg felismertem Last First Kiss első akkordjait. Niall-nek csodaszép hangja van és most már tapasztaltam, hogy nem csak a stúdióban, hanem élőben is. Folyamatosan a szemembe nézett, kék íriszei rabul ejtettek, és ha kellett volna se tudtam volna megszólalni, olyan nagy gombóc volt a torkomban. Szemem sarkából észrevettem, hogy a mellkasom egyre szabálytalanabbul emelkedett és süllyedt, szívem pedig majdnem kiesett a helyéről.
-Tetszett? - kérdezte a végén. -Nagyon.
-Azt hiszem, ez a dal illett ránk. - állítgatta a gitárját.
-Igen, szerintem is. - bólintottam. Niall rám tekintett, majd egy apró puszit nyomott a számra.
-Menjünk haza?
-Ne, még egy kicsit maradjunk.
-Akkor állj fel egy kicsit, légy szíves. - pattant fel, miután eltette gitárját és felhúzott engem is.
-Mire készülsz? - húztam pici mosolyra a szám.
-Mindjárt meglátod. - fogta meg a pokróc két sarkát és kihúzta a fa alól, ki a park közepére - Gyere.
Megfogtam felém nyújtott kezét, mire lehúzott a plédre. A hátunkra feküdtünk és egy ideig csak néztünk egymásra, majd elnevettem magam és hozzá bújtam. Niall jobb karja átfurakodott a nyakam alatt és átölelte vállam, miközben mellkasára húzott.
-Gyönyörű az ég.
-Igen, szerintem is, ezért hoztam ki a plédet. Ha már maradunk, ne bújjunk el a csillagok elől. - adott egy puszit a fejem búbjára - Tudod, mikor először megpillantottalak... - rá szegeztem tekintetem - beléd szerettem. - mondta ki egy kis hezitálás után.
-Én is beléd. - vizsgáltam újra az égboltot.
-Nem látszott rajtad. - ráncolta szemöldökét.
-Úgy gondoltam, minek ábrándozni, úgyse veszel észre. Ezért próbáltam inkább normálisan viselkedni, mint, hogy egyfolytában téged nézegesselek. - simítottam végig puha arcán.
-Téged? Nem észrevenni? Téged nem észrevenni? Lehetetlen. Elbűvölő vagy. - mosolygott.
-Köszi.
-Ha visszamegyünk, Londonba, jössz velem? - tette fel hirtelen a kérdést.
-Mi? - szakítottam le tekintetem a csillagokról.
-Magammal vihetlek?
-Mit csinálsz, ha nemet mondok?
-Elrabollak. - somolygott.
-Ezt még...
-Ezt még meg kell beszélni a szüleiddel, Elena-val, a tanárokkal, tudom. De ha mindenki beleegyezik, eljönnél velem, velünk?
-Igen, Niall, nagyon szívesen. - csókoltam meg - Köszönöm, hogy veled mehetek.
-Én köszönöm, hogy eljössz velem.
-Mindig is el szerettem volna menni Londonba. Elena-nak Párizs az a város, ahová egész életében el akart jutni, nekem meg London. Szörnyen vonz az egész, a borús idő, a folyamatos nyüzsi, a gyönyörű épületek. - csevegtem, Niall pedig nevetve simogatta a karom.
-Meglátod, csodás lesz.
-Igen, az. Nem félsz a rajongók véleményétől?
-Nem.
-Ha jobban belegondolok, én se. Eleanor mondta, hogy milyen sok az utálkozó fan, akik folyton piszkálják, de én nem félek tőlük. - mondtam magabiztosan, majd mindketten röhögni kezdtünk.
-Telefon. - szólt Nialler.
Elővettem régi telefonomat és megnyitottam az SMS-t, ami Elena-tól jött.

Most fordulunk le az autópályáról, nemsokára otthon leszünk. Milyen volt a randi? Megcsókolt? Mondd, hogy megcsókolt!!! Majd mindenről be kell számolnod. Ja, és üzenem Niall-nek, hogy nem vehet el tőlem :D Puszi: Elena xx

-Nem veszlek el tőle, csak magammal viszlek egy másik városba.
-Ami, sajnos, elég messze van. - feküdtem rá újra mellkasára és mindketten a sötétkék világűrt kémleltük.
-Bármikor visszajöhetsz, amikor csak akarsz.
-Rendben.
-De siess, majd vissza. - súgta a fülembe.
-Ígérem.
Pár percig még néztük a nagy kékséget, majd kezdtünk tényleg fázni, úgyhogy összepakoltunk és Niall hívott egy taxit.

Nem voltak Bettinél a többiek, mikor megérkeztünk, így még kiélvezhettem egy kis időt, amit Niall-el kettesben tölthetek.
-TV? - nézett felém, miután lesegítette rólam kabátomat és felakasztotta egy fogasra.
-Oké. - huppantam le a kanapéra.
Nialler elment a konyhába, majd visszajött egy tál pop corn-al és egy tál pillecukorral.
-Hú, szerinted ez el fog fogyni?
-Persze. - bólintott és leültem mellém.
Féltem bevallani neki, de igazából baromi sokat eszek, ezért mindkét tálat közel húztam magamhoz. Niall átkarolta vállam, én pedig felhúztam magam mellé a lábam és a fejemet vállára hajtottam, szorosan hozzábújtam. Egy gombnyomással bekapcsolta a TV-t és elkezdett szörfölni a csatornák között.
-Állj. - mondtam hirtelen - Vissza.
-Madagaszkár? - nézett rám visszafojtott mosollyal.
-A kedvencem. - mondtam tettet felháborodással.
-Én is imádom az animációs filmeket. - fordította újra a TV felé tekintetét.
Elvettem tőle a távirányítót és beállítottam az angol feliratot, majd bedobtam a számba egy marék pattogatott kukoricát.
-Tényleg eljössz velem? - kérdezte.
-Persze, Niall.
-De hisz alig ismersz.
-Addigra megismerlek.
-Keddre?
-Simán. - nevettem el magam.
-Nem azért kérdezem, mert nem akarom, hogy velem gyere, csak nem akarom rád erőltetni.
-Niall, - fogtam kezeim közé aranyos, kicsit ijedt, izgatott arcát - nagyon szeretnék elmenni, érted? Hidd el, nem olyan lány vagyok, akire ilyesmit rá lehetne erőltetni.
-Biztos?
-Biztos. - bólintottam. Niall erősen, de nagyon óvatosan ölelt magához, miközben arcomat a nyaka és a válla közötti részbe fúrtam és mélyen beszívtam finom illatát. Éreztem, hogy ő is belélegzi parfümön illatát és cirógatja a hátam. Kicsit elhúzódott tőlem és lágy csókot lehelt az ajkamra, de ebből egy mély, szenvedélyes csók lett, amint szétnyitotta ajkait, én pedig bejutást engedtem nyelvének. Végig döntött a kanapén, fejem mellett egyre jobban összegabalyodott a kezünk, ujjai kis köröket írtak le a vállamon.
-Anna. - lihegte.
-Igen?
-Én...  - ültetett fel.
-Vas happenin'?! - rontott be Zayn.
Összerezzentem, majd elröhögtem magam Niall ijedt fején.
-Haver, hangosabban nem lehetett volna, hogy még jobban ránk hozd a frászt?
-Csak nem megzavartam valamit? - húzogatta a szemöldökét Zayn.
-Istenem. - temette a kezébe arcát Niall, én meg csak nevettem.
-Sziasztok! - jött be Elena, Harry-vel az oldalán. Először azt hittem fogják egymás kezét és kivirult az arcom, de kiderült, hogy szó sincs ilyenről, egyszerűen csak közel álltak egymáshoz, ezért csalódottan felhúztam az orrom. Bár, lehet, hogy fogták egymás kezét, majd megkérdezem Elena-t.
-Helloka. - álltam fel és barátnőm nyakába ugrottam.
-Pontos beszámolót kérek. - fenyegetett.
-Majd később. - vigyorogtam és visszaültem Niall mellé, aki az ölébe húzott.
-Úgy látom, nem sikerült rosszul. Szurkoltam. - kacsintott rám Harry, majd szépen sorban a többiek is bejöttek.
Elena felhúzott az emeletre, szó szerint belökött az ágyukba, bezárta az ajtót és izgatottan nézett rám, miközben elhelyezkedett előttem törökülésbe.
-Na, mi volt? - vigyorgott.

*Harry szemszöge*

Miután Elena felráncigálta Annát, a szobánkból egyenletes motyogást hallottunk, aztán hatásszünet, egy hatalmas sikítás, nagy röhögés, majd egy hangos bumm (gondolom valami leesett) és újabb röhögés. Niall-re néztem, aki lehajtotta fejét, hogy ne lássuk lángoló arcát és lehuppantam mellé.
-Büszkék vagyunk rád, haver. Nagy vagy. - veregettem meg a vállát.
-Köszi, Harry. - ölelt át.
-Na, és, mi volt?
-Srácok, tudom, hogy először meg kellett volna beszélnem veletek, de meg kellett kérdeznem tőle...
-Mit? - kérdeztük egyszerre.
-Gyereketek lesz? - nézett rá Zayn. Mi ez a baba-mániája?
-Nem. Megkértem, hogy jöjjön velünk Londonba.
-És mit mondott?
-Hogy nagyon szeretne jönni, csak még meg kell beszélnie Elena-val meg a szüleivel.
-Ez fantasztikus, öcskös. - ugrott rá Liam és erősen magához szorongatta.
-Igen, az.
A két barátnő lerobogott a lépcsőn Anna, Niall másik oldalán foglalt helyet, Elly pedig az előszobába ment és kivette a cipőjét, amibe belebújt, majd a kulcsot kereste.
-Hova, hova? - kérdeztem.
-Anyáékhoz. Nem tudja valaki hol van a kulcs?
-A kis szekrény első fiókjában. - mondta Niall.
-Köszi.
-Elvigyelek? - álltam fel.
Elena nem válaszolt csak kinyitotta az ajtót, ahol Cortez álldogált, akinek a nyakába borult és hosszú csókkal köszöntette, én meg undorodva felhúztam az orrom. Ezek szerint nem kell elvinnem, sehová.
-Hello, srácok. - intett egyet Cortez.
-Csá. - dünnyögtem.
-Mehetünk? - fordult Elly felé.
-Persze. - fogta meg a bájgúnár kezét és bezárták maguk után az ajtót. 
Hirtelen, magamat is meglepve, ököllel belevertem a falba, majd neki támasztottam a homlokom.
-Hé, jól vagy? - kérdezte aggódva Louis.
-Nem. - futottam fel a lépcsőn.
Berohantam a szobánkba, levágtam magam az ágyra és üveges tekintettel bámultam a plafont. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fáj, majd őt mással látni. Olyan érzésem támadt, mintha valaki ráült volna a mellkasomra és nem tudok levegőt venni, miközben egy óriási gombóc van a torkomban, a szívemet meg valaki éppen ki akarja tépni. Az összetörésen, már túl voltam, mikor megláttam őket együtt. Tudom, tudom, én szúrtam el, de miért nem adott egy második esélyt? Miért kellett rögtön lecsapnia Cortezre? És miért beszélek magamban?
Erre a gondolatra kínosan elröhögtem magam, de csak még furábbnak éreztem a helyzetet, hogy egyedül vagyok a szobában és egyszer csak elnevetem magam.
Oldalra fordultam és ekkor valami beleállt a bordámba. Káromkodva vettem ki magam alól Elena fehér telefontját és félredobtam. De hirtelen bevillant egy gonosz gondolat és utánanyúltam. Nem kellett volna, de megnyomtam a tetején lévő kis gombocskát, automatikusan lerajzoltam a saját képernyőzáram, de rádöbbentem, hogy ez nem az én telefonom. Hitetlenkedve vettem észre, hogy feloldott a telefonja, ezek szerint ugyanaz a mintánk. Először az SMS-eknél kezdtem a kutatást, de nem volt semmi érdekes, így átmentem a hívásnaplóba, de itt se találtam felhasználható információt. Anya, Anya, Apa, Cortez, Cortez, Anna, Niall, Harry :), Betti, Zsófi, Dave, Apa...várjunk csak. Egy; Miért van az én nevem mellett smiley? Cortezé mellett nincs semmi, ez jelent valamit, nem? Nem. Kettő; Dave? DAVE? Hívogatja a volt pasiját? Bár, lehet, hogy barátok maradtak. De akkor is!
Hülye vagyok. Hisz ez tök jó! Ha ez kiderül, Cortez szakít vele, én meg majd megvigasztalom, rám néz a gyönyörű, könnyes szemeivel és bevallja, hogy szeret, én meg megcsókolom és együtt élünk, amíg meg nem halunk. Na, jó talán nem így lesz. Mindegy.
Átmentem a galériába, hogy ott is átvizsgáljak mindent. Egy csomó kép rólunk, rólam. Újabb plusz pont, Cortez ellen, róla nem volt kép. Láttam még Green Day-t, Little Mix-t, 5SOS-t, és még sok mindenkit. Meg persze, egy csomó kép róla és Annáról.

Nem tudom, miért, de belenéztem a zenéibe. A kedvencek között megtaláltam a Moments-et és elindítottam. Becsukott szemmel hallgattam az egyik legszebb dalunkat és amint véget ért, újra lejátszottam,  majd szépen lassan leragadtak szemeim.
Mikor felébredtem még mindig a Moments szólt, ki tudja hanyadjára. Kiléptem mindenből és eltávolítottam az előzményeket is, ne hogy észrevegye majd, hogy turkáltam a telefonjában. Felálltam, lesétáltam a lépcsőn és bebújtam Lou ölébe, kitúrva ezzel Eleanor-t.
-Hol voltál? -  nézett rám.
-Aludtam. Elly?
-Most jöttek meg, az előszobában vannak.
-Vannak? - húztam fel a szemöldököm.
-Igen. - bólintott, mire egyből az előszobában termettem.