Az érzés, mikor beállítod az ébresztőórát nyolcra, hogy meg tudd lepni barátaidat, de az éjszaka folyamán lemerül benne az elem és nem ébredsz fel, csak arra, hogy a legjobb barátnőd próbál óvatosan mozogva kimászni mellőled.
-Basszus. - ültem fel hirtelen, Anna pedig azt hitte még alszok, ezért meglepetésként érte, hogy felordítok és lecsúszott a matracról.
-Neked is jó reggelt. - tápászkodott fel, miközben én megnéztem a telefonomon mennyi az idő. Délelőtt tíz.
-Nekem villásreggelivel kellett volna ébreszteni a fiúkat kilenckor, de még be kell vásárolni és eljutni hozzájuk. Basszus, basszus, basszus. - kapkodtam és ennek köszönhetően én is kibukfenceztem az ágyból. Negyed órával később, felöltözve és nagyjából normális kinézettel barangoltunk a Tesco-ban Annával és próbáltuk megfejteni mit jelent a villásreggeli. Végül arra jutottunk, hogy egy sima rántottát rakunk eléjük és kiveszünk a készletből pár szép villát. Gyorsan összevásároltunk minden félét és beugrottunk a Starbucks-ba mindenkinek egy-egy kávéért, majd rohantunk Betti házához, én berontottam a kapun, majd szinte betörtük az ajtót és egy álmos szempár szegeződött ránk.
-Umm...jó reggelt. - köszönt Betti fura tekintettel, amiért nem hibáztatom. Mindkettőnk kezében rengeteg szatyor, kócos hajam csomókban állt, a sapkám már nem is igazán a fejem volt, hanem a vállamon és csak az egyik karom dugtam bele kabátom ujjába, míg Anna sálját a fogai közt tartotta és azon igyekezet, hogy ne essen orra, mivel nem kötötte be bakancsát.
-A fiúk? - lihegtem. Betti hirtelen csinált rólunk egy képet, mi próbáltunk elmosolyodni, de a kép akkor is borzalmas lett.
-Ez lesz a háttérképem. - röhögött - Az zizi unokahúgom és a szerelmes legjobb barátnője.
-Hé, ő is szerelmes. - mondta Anna és ezzel sálja kiesett szájából és betemette Abigélt, a kiscicámat, aki pont köszönteni jött minket.
-Hazugság. - motyogtam, majd beszaladtam a konyhába és ledobtam a szatyrokat, mivel ujjaim már szinte véraláfutásosak lettek és a változatosság kedvéért valaki megint hülyének nézett. Észrevettem, hogy a vaku az arcomba világít, majd hallottam a nevetést is.
-Hát ez nagyon jó. - kacagott Liam aranyosan az iPhone-jával készített fotót vizsgálva - Totál úgy nézel ki, mint eszelős idióta.
-Mondja ezt az, aki villával próbál müzlit enni. - nyújtottam ki a nyelvem.
-Hé, tudod, hogy a kanalakkal nem barátkozok. - durcizott be és ajkait lebiggyesztette, majd tovább nyammogott a pár darab gabonapelyhen, amit három perc szerencsétlenkedés után sikerült ráküzdenie a villára. Végül is, ez is villásreggeli.
-Tudom, ne haragudj. - nyomtam egy puszit az arcára - De most ezt szépen abbahagyjuk és visszafekszünk az ágyba. - vettem el előle a tányért és beöntöttem tartalmát a mosogatóba.
-Oké. Amúgy meg késtél. - állt fel az órájára mutogatva, ami amúgy nem volt rajta, úgyhogy szimplán a csuklóját pöckölgette.
-Nem kell az orrom alá dörgölni, oké? - kezdtem el kifelé pakolni a táskákból.
-Félek tőle. - mutatott Liam rám, miközben Anna belépett a konyhába.
-Én már megszoktam. - legyintett, köszöntötte Liam-et egy öleléssel, majd feltuszkolta a szobájába.
-Mi ez a lárma? - nyílt ki a földszinti szoba ajtaja és Louis a szemét törölgetve, jobb kezében egy plüss répa szárát szorongatva lépett ki, mint egy ötéves. Betti természetesen őt is lefotózta és gonoszan vigyorgott.
-Vissza, Répakirály, készül a lakomád. - csapta szegény Tommo-ra az ajtót Anna, majd visszakocogott hozzám és előszedte a serpenyőt, én pedig gyorsan rendbe szedtem magam és segítettem neki. Végül az egészből nem csak egy rántotta lett, hanem egy igazi villás reggeli és fél 12-kor kipateroltunk mindenkit az ágyából, legalábbis próbáltuk. De, mint mindig, volt, aki nem örült ennek, gondolok itt Zayn-re, aki vagy tíz percig motyogott valami olyasmit hozzám, hogy menjek a francba, aludni akar, amikor igyekeztem felébreszteni őt, végül kiszállt ágyából és fejbe vert a párnájával. Négyszer. Nevetve figyeltem, ahogy csoszog előttem a folyosón, viszont annak, hogy maga után húzta a takarót hátránya is volt, mivel az éhes Niall sietni akart és ahogy próbálta kikerülni Zayn-t rálépett a takaróra, az arab srác meg mint egy fa hátra dőlt. Én pedig, persze, jó barát módjára, elálltam mögüle, had essen. A szám elé kaptam kezeim és lehajoltam hozzá, míg Niall elszáguldott mellettem, de kiderült, hogy Zayn szinte semmit sem érzékelt az egészből, mert még állva elaludt, mielőtt elesett volna. Úgyhogy kezdhettem újra és egy újabb tíz perc könyörgés után Malik feltápászkodott. Ezalatt Harry elsétált mellettünk, köszönésképp megsimította a hajam és lement. Csak mikor Zayn végre elért a lépcsőhöz egy nagy bumm-ot hallottunk és próbáltam átkukucskálni a válla felett, hogy meglessem mi történt, de nem ment, hisz több, mint egy fejjel magasabb nálam.
-Micsoda reggel, ennyi kínos fotót. - hallottam Betti hangos nevetését, amire Zayn nyögött előttem egy fájdalmasat. Gondolom, nem esett jól fáradt fülének a hangos vihogás.
-Zayn, szívem, ne haragudj, légyszi'... - kíséreltem meg átjutni mellette és mikor sikerült leszaladtam a lépcső aljára, ahol Herreh feküdt. Feneke az égnek állt, térdelt, miközben felsőteste előre hanyatlott, háta egy szép ívet írt le és karjai lábai mellett nyúltak el, míg az arca a padlónak nyomódott. Grimaszolva hunyorított a kamerába, Betti minden irányból lefotózta szerencsétlent.
-Jól van, szerintem elég lesz. - kaptam ki Betti kezéből a telefont - Hazz, te meg mi a szart csinálsz?
-Leestem. - nyögte, miközben nyála csorgott ki a szájából és egyre nagyobb folt keletkezett a szőnyegen.
-Oké, de miért nem állsz már fel? Ha ezt a rajongók látnák. - ráztam a fejem undorodva, majd észrevettem, hogy Zayn becsukott szemmel, a paplanjába bugyolálva lassan baktat lefelé - Ne, Zayn, állj meg... - figyelmeztettem, de semmit sem ért, tovább lépegetett és végül átesett Harry-n.
-Istenem, feladom. - sóhajtottam és Betti felé nyújtottam telefonját, aki azonnal fotózgatni kezdte őket.
Délre végre sikerült mindenkit az asztalhoz ültetni és el voltak ámulva, persze, ha kajáról volt szó egyből éberebbek lettek. Sütöttünk nekik amerikai palacsintát, csináltunk rántottát és dzsúszt, kitettünk az asztalra egy csomó kenyérfélét, gyümölcsöt, zöldséget, joghurtot és gabonapelyhet. Ja, és persze a szép villákat a készletből. Mindenki puszilgatott, ölelgetett össze-vissza és folyamatosan köszöntgették, hogy ilyen meg olyan aranyos vagyok, de végül Anna ordítása szakította ezt félbe. Egy emberként kaptuk oda a fejünket, Niall egy székben ült, Anna pedig mögötte állt, lefogta karjait, hogy egyszerre kezdhessünk el enni, de a szőkeség így se adta fel, a fejével kapálózott, hogy elérjen egy palacsintát. Anna próbálta lábaival megállítani és a vége az lett, hogy ő a széken csimpaszkodott, mint egy kis majom, Niall meg beleharapott a vádlijába. Anna, a hirtelen kialakult csendet és lefagyást kihasználva egyik kezével elengedte Niall-t és rácsapott a fejére.
-Engedd már el a lábam. - röhögött, de Niall csak kidülledt szemekkel ült, fogai közt Anna vádlijával és ő se hitte el mit csinált.
-Öhm...khm - köszörülte meg a torkát, majd megpuszilta fogai nyomát barátnője lábán - ne haragudj, nem tudom mi ütött belém.
Anna leszállt a székről, befészkelte magát Niall ölébe és ő is megharapta magát.
-Most mit csinálsz? - értetlenkedett ír barátunk.
-Csak megkóstoltam, hogy finom vagyok-e. Amúgy nem fájt annyira. - mosolygott Anna.
-Megkóstoltad, hogy finom vagy-e? Te vagy a nekem való csaj. - nevetett fel hangosan Niall és egy apró puszit nyomott Anna szájára - Egyébként, szerintem finom vagy.
-Szerintem is. - vonta meg vállait Anna és mégegyszer megcsókolták egymást.
-Pfujj, ezek hülyék. - grimaszolt Zayn, aki időközben az ölembe került és erősen kapaszkodott a nyakamba.
-Én vitatkoznék, ki a hülye. Te fent a folyosón átaludtad azt, hogy majdnem betört a fejed. - motyogtam, mire jóízű nevetésben törtünk ki.
Miután sikerült elfogyasztanunk a reggelit, ami végül az ebédünk lett, én kezdtem izgulni a szalagavató miatt, de próbáltam ezt elnyomni és a fiúkra koncentrálni, akik kitalálták, hogy hatalmas mesélésbe fognak. Szóval megismertem a Londonban töltött hónapok minden egyes percét, még azt is, amit nem nagyon akartam. Például, hogy Niall annyira örült, hogy újra van Nando's a közelében, hogy miután végig csókolgatta az étterem piszkos padlóját megevett 47 csirkecombot és este ki is hányta azt. Fél négykor telefonált anyu, így ott kellett hagynom őket és bár először nem bántam, hogy a kocsiba beülve végre egy kis csend van ordítozás és vihogás helyett, öt perc után vissza akartam menni, mert hiányoztak, de nem tehettem. Anyuval elmentünk a fodrászhoz, majd elhoztuk a ruhám a kölcsönzőből és indultunk is a suliba, mert már negyed 6 volt és hattól kezdődött az egész.
 |
| Elena haja és ruhája a szalagavatón |
A tánc előtt még egy pillanatra lehunytam a szemem és a fiúkra gondoltam, nyugtatásképp. Bármennyi próbán is estünk már át, azért izgultam, hisz most közönség előtt kellett kihoznunk magunkból a maximumot. Megszorítottam Cortez kezét, aki biztatóan rám mosolygott, majd letöröltem haja tövében gyöngyöző izzadság cseppjeit és egy puszit nyomtam arcára. Bevonultunk, majd a zene elindult és teljesen kiürítettem a fejem, csak Cortez azúrkéken csillogó szemére koncentráltam. Nem is gondolkoztam, rutinból táncoltam és ez, mint mindig, mikor megtanulok egy új koreográfiát csodálatos érzés. Viszont a tánc vége felé Cortez válla felett megpillantottam egy arcot, amitől kihagyott egy ütemet a szívem és elfelejtettem megfordulni, de szerencsére Cortez időben észrevette, hogy kiestem a szerepből, ezért adott egy kis lendületet a karjával, jelezve: meg kéne fordulnom. És sikerült, nem tűnt ki, hogy elakadtam, de ettől függetlenül az eddigi nyugodtságom szerte foszlott. Itt volt, és fogalmam sem volt hogyan és miért.
-Minden oké? - sziszegte Cortez a fogai közt, így remélhetőleg nem vette észre senki, hogy beszélgetünk.
-Persze.
-Elena, ne csináld.
-Azt hiszem itt van valaki, akinek nem kéne itt lennie.
-Kicsoda? - mégegyszer visszapillantottam oda, ahol az előbb láttam, de már eltűnt.
-Csak képzelődtem. - mondtam végül Corteznek és befejeztük a táncot. Tudtam, hogy nem képzelődtem, de így is ideges volt és nem akartam, hogy még ezen is agyaljon.
Ezután nekem, mint kívülállónak (nem végzős) arrébb kellett állnom, ők koccintottak a tanárokkal meg minden, majd következett a diszkó, amire én is bemehettem, de nem értem vele semmit, mert mindenki valamelyik tanárral ropta. Később Cortez odajött hozzám és táncoltunk egy kicsit, de pár lépés után valaki megkocogtatta a vállam.
-Elnézést, lekérhetem a kisasszonyt? - hallottam meg egy ismerős hangot, mire szemeim kidülledtek és Cortez is meglepődve nézett mögém.
-Öhm..persze. Majd beszélünk. - nyomott a homlokomra egy puszit és el is tűnt tömegben.
-Te meg... - kezdtem, de félbe szakított.
-Mi lenne ha kimennénk? - ragadta meg a kezem és húzni kezdett végig a folyosón, majd kinyitotta a hátsó ajtót, és az még be sem csukódott, én kirántottam markából ujjaim és idegesen majdnem kiabáltam vele.
-Te meg mégis mi a fenét keresel itt? Mondd, neked teljesen elment az eszed? Hogy képzelteted ezt, fel is ismerhetnek, megtámadhatnak, bármi történhet! Minek jöttél ide?
-Látni akartam, ahogy táncolsz. - motyogta zsebre dugott kezekkel, félve pillantva le rám.
-Hát láthattad, hogy miattad majdnem elrontottam. - a hajamba akartam túrni, de még időben rájöttem, hogy az nem lenne szerencsés, mert beleragadnának az ujjaim a tömérdek mennyiségű hajlakkba.
-Mi? - rázta a fejét értetlenül.
-Észrevettelek tánc közben és egyszerűen elfelejtettem mit kell csinálni. - járkáltam előtte fel-alá.
-De miért?
-Nem tudom, meglepődtem!
-Ne haragudj, azt hittem örülni fogsz. - szorította össze ajkait és tekintetében láttam, hogy tényleg sajnálja és ezt az egészet nem így akarta.
-Nem baj. - sóhajtottam végül lenyugodva - Bocsi, hogy kiabáltam, csak kicsit ideges lettem, mert nagyon féltelek. - vallottam be motyogva.
-Nem kell. - rázta a fejét mosolyogva - Felkérhetlek egy táncra?
-Persze, menjünk vissza és...
-Itt is jó. - nyújtotta felém kezét, amit megfogtam és engedtem, hogy szorosan magához húzzon. Karja körül ölelte derekam, tenyeremet a vállára simítottam és egymás szemébe nézve dülöngélni kezdtünk jobbra-balra, majd hirtelen énekelni kezdett: 'Cause I got three little words / That I've always been dying to tell you. But I see you with him / Slow dancing / Tearing me apart / 'Cause you don't see. Whenever you kiss him / I'm breaking, / Oh how I wish that was me.
-Mit csinálsz?
-Nem tudom magam kifejezni, ezért eléneklem, amit érzek. - felelte halkan, majd folytatta - With my hands on your waist / While we dance in the moonlight - felnézett az égre, követtem tekintetét és bár nem volt telihold, a holdfény tényleg gyönyörűen bevilágította a tájat - I wish it was me that you’ll call later on / 'Cause you wanna say good night.
-Ne csináld ezt, Harry. Nem szabad, nem lenne helyes.
-Hallgass meg, kérlek. But I see you with him / Slow dancing - itt az ajtó felé biccentett és kitalálhattam, hogy Cortezre gondolt - Tearing me apart / 'Cause you don't see. Whenever you kiss him / I'm breaking, / Oh how I wish / Oh how I wish / Oh how I wish that was me... - ahogy vitte feljebb a hangját, úgy közeledett felém és lehunyta szemeit, nekem pedig itt lett volna a lehetőségem, hogy megtegyem azt, amit a érkezésük óta akarok. De nem ment. Gyenge voltam, ezért megráztam a fejem és kibontakoztam öleléséből. Meglepetten pillantott fel, az ajtóhoz szaladtam és, ahogy becsuktam magam mögött, még hallottam, hogy befejezi a dalt. Oh how I wish that was me.
Egy röpke pillanatra visszanéztem, de aztán szaladni kezdtem az abroncsos, fehér ruhámban, mint egy rossz szappanoperában és szóltam Corteznek, hogy hazamennék.
-Minden rendben? Mi történt? - fogta meg aggódva két kezem.
-Nem, én csak...azt hiszem összeettem valamit és eléggé rosszul vagyok. - füllentettem és próbáltam elhitetni magammal, hogy csak neki akarok jót.
-Jó, hazaviszlek.
-Nem kell, tényleg. Jól esne egy kis séta, a friss levegő, tudod. Nem akarom elrontani az estéd, menj nyugodtan szórakozni.
-Biztos? - nézett rám hatalmas szemekkel és annyira aranyos volt, hálás voltam az égnek, hogy itt van ő nekem.
-Persze, csak szólni akartam, hogy ne keress.
-Oké. - fogta két keze közé az arcom, majd egy hatalmas csókot nyomott a homlokomra - Köszönök mindent.
-Én köszönöm. - mosolyodtam el, majd megpusziltam - Jó szórakozást.
-Neked meg jobbulást és vigyázz magadra. - integetett.
Felkaptam szövetkabátom és próbáltam nem azon rágódni, hogy Harry hogyan jut haza.
A lakásunkba érve elmeséltem anyunak mindent, kihagyva a Harry-s részt, mert azt hiszem kezdi nem kedvelni őt, amiért ennyit agyalok, sírok, aggódok miatta. Egy hosszú zuhanyzás után az ágyamra leülve küszködtem hajam kibontásával, mert kétszeri mosás után sem jött ki belőle a hajlakk és undorító, kemény csomókból állt, mikor újra megdobálták az ablakom.
-Anna, adtam kulcsot! - kiáltottam ki - Most nincs kedvem beszélgetni és nem volt igazad Harry-vel kapcsolatban! - de nem hagyta abba, ezért felálltam és kinyitottam az ablakot - Anna fejezd már... - de akkor megláttam, hogy nem a legjobb barátnőm törte be majdnem az ablakom, ezért csak halkan motyogva folytattam - be a dobálást.
-Nem Anna vagyok. Hanem Harry. - javított ki, fehér inge szinte világított, fekete nadrágja viszont beleolvadt a környezetbe, így olyan volt, mintha nem is lenne lába és mutatóujját a zakója nyakába akasztva tartotta vállán, másik keze a zsebében volt. Első szó, ami eszembe jutott: szexi. Második: édes. Harmadik: Mi a szart keres itt?!
-Szia, Harry. - próbáltam meg kedvesen fogadni - Hogy-hogy itt?
-Sétálgattam és itt kötöttem ki.
-Értem. - bólintottam - És mondani is szeretnél vagy csak megzavartad a...a hajfésülésem? - raktam össze egy értelmetlen mondatot, miközben az ujjamra csavartam egyik tincsem, de amint észrevettem, mit csinálok abbahagytam.
-Azt szeretném mondani, hogy nagyon sajnálom.
-Mit? - húztam fel a szemöldököm.
-Hogy odamentem. Meg kellett volna kérdeznelek.
-Nem haragszom, mondtam, hogy csak feszült voltam a tánc miatt meg, hogy bajod esik.
-Hát...nem esett. - csapott csalódottan a combjára és olyan érzésem volt, mintha valami mást várt volna tőlem, de nem tudtam mit.
-Öhm, nem akarsz feljönni? - mutattam hátra hüvelykujjal rumlis szobámra a vállam felett.
-Nem, köszi, inkább visszamegyek. Egyébként, Elly?
-Igen? - hajoltam ki, mielőtt becsuktam volna az ablakot.
-Miben nem volt igaza Annának velem kapcsolatban?
-Ja, hogy izé...miben is? - motyogtam, miközben eszeveszettül pörgött az agyam - Hogy, izé szerinte te tudsz léghajót vezetni, de...hogy is mondjam, igen, én, umm, utána néztem és szóval nem tudsz. - nyögtem ki végül.
-Ti ilyenről beszélgettetek? - húzta össze szemeit, mint aki egy szavamat se hiszi.
-Igen, persze, minden nap. - legyintetem erőltetett nevetéssel - Jó éjt, Harry.
-Álmodj szépeket. - küldött egy puszit, majd megfordult és komótosan elballagott lakásunk kertjéből. És abban a pillanatban csengettek, én meg, mint egy őrült futottam abban reménykedve, hogy Harry az.
-Igen? - nyitottam ki az ajtót, de csak az alsó szomszéd volt. Még nálam is kisebb volt, ezért le kellett néznem tömzsi testére, amit egy undorító, libafos-zöld köntös takart el.
-Kisasszony, megtenné, hogy befejezi ezt? - hadonászott egyik kezében egy flakon tejszínhabbal, másikban pedig egy sárga gumikacsával. Nem voltam kíváncsi rá, mit csinál ezekkel, de az biztos, hogy fura párosítás, bárhogy is nézzük.
-Mire gondol?
-Itt kiabál a barátaival éjszaka, a negyedikről le, majd a kertből vissza. Tudja, valaki aludni szeretne.
-Gumikacsával és tejszínhabbal? - húztam fel a szemöldököm.
-Figyelmeztetlek, kislány, ha visszaszól nekem, bajok lesznek.
-Már elnézést, hölgyem, de a fiú, akivel az előbb beszéltem, történetesen Harry Styles volt.
-Leszarom, felőlem aztán Jézus is lehet, csak ne csinálják ezt mégegyszer. Második este játszotta el, a harmadik után szólok a...a... - ingott meg az önbizalma.
-Jézusnak?
-Argh, fogd be, te kis szajha. - dörmögte, mire felháborodva nyitottam szét ajkaim.
-Hahh, boszorkány!
-Igen? - majd a következő pillanatban egy adag tejszínhabot nyomott a képembe - Aludjon jól, Emília. - sétált el.
-Elena! A nevem Elena, jegyezze már meg, az Istenit! - kiáltottam utána, de ezzel csak azt értem el, hogy a szembe szomszéd is kivánszorgott.
-Elena, mondd, hogy csak álmodom. - nyöszörgött álmosan, lila, pettyes alvósapkájában Bodrogi bá'.
-Csak álmodik, csak álmodik. De azért, megtenné, hogy lefotóz? - nyújtottam felé a telefonom, ő pedig szó nélkül, fapofával ellőtte a képet - Köszönöm, szép álmokat - hajtottam be lassan az ajtót - Utálok lakásban élni. - sóhajtottam, majd megmostam az arcom és végre bedőlhettem az ágyamba. Elküldtem Bettinek a képet és azt írtam alá, hogy Fura reggelhez még furább este jár, majd lehunytam a szemem és büszke voltam magamra, hogy túl éltem ezt a napot.
