Negyed hétkor érkeztünk meg Budapest legkisebb táncoktató épületéhez, ami már kicsit romos volt.
-Ide jársz táncra?
-Nem, csak hobbiból hoztalak ide. – ironizáltam - Szia, ugye nem jött még senki? - kérdeztem a portás srácot.
-Már Brigi és Vera is itt van, siess. - mondta, miközben elvette tőlem is meg Harry-től is a kabátot.
-Harry, ő itt Peti, Peti, Harry.
-Örvendek. - fogak kezet, majd húztam tovább Harry-t, az öltözők felé.
-Ne gyere be az öltözőbe. Egyrészt, mert ez egy lányöltöző, másrészt, akkor rád fognak figyelni, nem rám.
-Ismernek?
-Ki az, aki nem ismer? - nevettem el magam - Amikor nem sietek sehova órák után szoktam beszélgetni velük. Imádom őket, nagyon jó barátnők vagyunk. És általában a zene a téma. Azon belül pedig a One Direction. Mindenkinek meg van a saját kedvence.
-Neked ki? - simított végig az arcomon.
-Szerinted? - mosolyogtam.
-Csak nem én? Ne már tényleg? - bújt vigyorogva a nyakamba, miután eltakarította onnan hosszú lófarkamat - Micsoda megtiszteltetés. Ezt sose gondoltam volna. - hülyült tovább, miközben a hátamat simogatta.
-Ki mondta, hogy te? - túrtam bele nevetve a hajába.
-Nem én? Hogy lehet az, hogy nem én? Hisz én vagyok az, akinek beleszerettél a hangjába. - csókolta meg az állkapcsom - Vagy nem? Csak nem hazudtál a híres Harry Styles-nak? - kezdte el csikizni az oldalam, mire hangos röhögés tört ki belőlem.
-Ne csináld, Harry, engedj el! - nevettem.
-Addig nem, amíg be nem vallod, hogy én vagyok a kedvenced. - emelt fel, majd megpörgetett és, miután letett tovább csikizett.
-Jó, oké. Te vagy az.
-Mi vagyok? - nézett a szemembe.
-A kedvencem, te vagy.
Harry hirtelen lejjebb hajolt és az ajkaim felé közeledett, de végül megállt a mozdulatban. Egyetlen egy centiméter választott el attól, hogy megcsókoljon. Ha valaki meglökött volna, már csókolóznánk.
-Most mit tegyek? - súgta - Meg kellett várnom, hogy Taylor szakítson, különben megint én lettem volna a rossz fiú, de mire ezt elértem, te már foglalt vagy. - szinte a számba beszélt.
-Sajnálom. Talán ha ezt két nappal előbb mondod, már együtt lennénk. Ne haragudj. - bújtam ki karjai közül és bementem az öltözőbe.
Bezártam magam mögött az ajtót és lecsúsztam a hideg földre.
-Elena? - hallottam meg Brigi hangját.
Mielőtt bárki kérdezősködne, sokkal jobban szerettem az Elena nevet, mint a Kingát, ezért ahol csak tudtam úgy hívattam magam. Mint ahogy itt, a balett óráimon is.
-Igen?
-Minden rendben?
-Persze. Öltözzünk át. - próbáltam egy enyhe mosolyt csalni az arcomra.
Miközben öltözködtünk, megérkezett mindenki és, mivel egyikőjük se jött be úgy, hogy "Úristen, itt van Harry Styles!", gondoltam Harry kicsit odébb állt. Vagy elment.
-Gyerünk, csajok, siessünk. Elvileg már öt perce elkezdődött az óra. - tapsoltam párat, megszakítva pletyizésüket - A kezed járjon, ne a szád. - szóltam rá Pankára - Na, jó, lányok, tudjátok, hogy nagyon nem szeretem ezt csinálni, de aki tíz perc múlva nem lesz a teremben, az öt fekvővel kezdi. Ha tizenegy percet késel, hat fekvő, ha tizenkettő hét és így megy tovább, úgyhogy siessetek. - léptem ki az öltözőből és akkor egy izmos mellkasnak ütköztem.
-Elnézést. - néztem fel.
-Te aztán kemény vagy. Öt fekvő. - nevetett Harry aranyosan.
-Ha tíz éves lennél neked is megerőltető lenne. - fogtam meg a karját és bevezettem a terembe.
-Csinos vagy. - vezette végig rajtam a tekintetét, miután beálltam a rúd mellé és a tükörbe nézve magam első pozícióba álltam, kivezettem a kezem és bal lábammal rond de jambe par terre-t csináltam. Gyorsan én is végig néztem magamon; hajam kontyban, balett cipő, világos rózsaszín lábszárvédő és fekete dressz, amit rávettem rózsaszín harisnyámra.
-Köszönöm. - válaszoltam rá se nézve, majd megfordultam - így háttal voltam neki - és a másik oldalra csináltam a rond de jambe par terre-t. Harry egy nagyot sóhajtott és betette a lábát a terembe.
-Cipővel nem szabad bejönni. - állítottam meg, de még mindig háttal álltam neki.
Elnevette magát, hallottam, ahogy ledobja két cipőjét és mögém sétál.
-Most miért durcizol? - vezette hatalmas tenyerét a csípőmre.
-Nem durcizok. - mondtam kimért hangon és még jobban lehúztam vállam, úgy, hogy már szinte fájt.
-Dehogynem. - dörmögte és belepuszilt a nyakam és a vállam közötti részbe.
-Harry mégis mit vársz tőlem? - fordultam szembe vele hevesen - Mégis mit csináljak? Sose felelnék meg neked, csak nevetségessé tenném magam, én nem bírnám azt a strapát, amit Eleanor vagy Perrie és amúgy is, barátom van! - csaptam a kezére, amivel még mindig a csípőmet fogta, de a dühkitörésem ellenére se engedte el.
A normálisnál kicsit gyorsabban vettem a levegőt, próbáltam a szemébe nézni, de lehajtotta a fejét és egy lépést hátrébb ment.
-Ne haragudj.
Végig simított az oldalamon, majd megfordult és kifelé igyekezett. A francba...
-Harry. - szóltam utána, mire megállt az ajtó előtt, de nem nézett vissza rám. Hatalmas lépésekkel közelítettem meg és hátulról megöleltem.
-Kérlek, maradj. - fúrtam fejem a lapockájába, mivel csak azt értem fel - Csak menj ki és bújj el, amíg be nem jönnek.
-Oké.- nevetett, majd megfordult egy puszit nyomott a fejemre és kiment. Ha ezt így folytatjuk két nap múlva már taníthatnánk, hogyan kell összeveszni, majd bocsánatot kérni.
Visszamentem a helyemre és ránéztem az órára. Még két percük van. Amint erre gondoltam kinyílt az ajtó és bejött a kis nyolcfős csoportom.
-Épp időben. Üljetek le, névsorolvasás.
Gyorsan lerendeztem a névsorolvasást, majd egy nagy levegőt vettem.
-Lányok van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
-A rosszal.
-Sajnálom, csajok, de én is késésben voltam, ezért nem hoztam se csokit, se cukorkát.
-Óóó... - szomorodott el mindenki.
-De jöhet a jó hír? - vigyorodtam el és szerintem izgatottabb voltam, mint ők.
-Igen.
-Egy vendéget hoztam nektek. Csak arra kérlek titeket, hogy ne sikítsatok.
Mindenki bólintott, majd kinyitottam az ajtót.
-Harry. - suttogtam.
-Hm? - nézett ki a fiú WC-ből. Vagyis a vegyes WC-ből, nincs fiú tanítványunk, ezért nem tettünk ki jelet. Mindegy, szóval a WC-ből.
-Gyere. - fogtam meg a kezét és bevezettem a terembe.
-Hello. - köszönt Harry.
Egy emberként tátották el a szájukat és kaptak vagy a hajukhoz, vagy a szájukhoz, vagy a szoknyájukhoz, miközben Harry-t bámulták. Nagyon édesek voltak.
-Lányok, ő itt Harry Styles, egy barátom, aki eljött megnézni az órát.
-Elly. - suttogta.
-Igen?
-Mondanék nekik valamit.
-Magyarul? - húztam fel a szemöldököm.
-Nem. Tolmácsolsz?
-Persze. - bólintottam.
-Sziasztok. - guggolt le a kis csipetcsapathoz, én meg fordítottam - Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan táncoltok, Elena sok jót mondott rólatok, de szeretném, ha nem rám figyelnétek, hanem rá. És, ha ügyesek lesztek, óra után mindenki kap aláírást. Vagyis aki kér.
Valaki majd' elájult, valaki meg azt mondogatta, hogy imádja Harry-t.
-Ez aranyos volt. - suttogtam, ő pedig felállt.
-Na, kezdjétek. - adott az arcomra egy puszit és elsétált a terem sarkában lévő székhez.
-Gyerekek, rúdhoz. - tapsoltam párat.
*Harry szemszöge*
Ahogy néztem az órát megállapítottam, hogy Elly nagyon érdekesen, de hatásosan tanít. Miután bemelegítettek egy új táncot tanított nekik. De nem olyan szokásos módon, hogy szépen egymás után megmutatja a mozdulatokat. Nem. Ő megnyomta a lejátszás gombot a magnón, eltáncolta, az eddig meglévő elemeket szépen sorban, ahogy azt valószínűleg megálmodta, majd megkérdezte tőlük, hogy tetszik e nekik. Vagyis gondolom ezt kérdezte, mert a gyerekek bólintottak, Elly pedig újra elindította a zenét. Eltáncolta a kis koreográfiát legalább tízszer egymás után, így mindenki akkor kapcsolódhatott be, amikor úgy érezte, eleget nézte, már ő is táncolni akarja. Ezek a kisgyerekek úgy utánozták minden mozdulatát, mintha kis robotok lennének és, mire Elena tizedjére is eltáncolta, már mindenki tökéletesen tudta. Elena mondott valamit nekik, majd a szám elejére tekert és belecsúszott angol spárgába, úgy figyelte őket. A gyerekek eltáncolták az előbb tanultakat háromszor, majd Elly felállt és mutatta a következő mozdulatokat. És ez így ment tovább és tovább.
Körülbelül az óra felénél kimentem WC-re és mikor visszafelé mentem neki ütköztem valakinek.
-Elnézést. - pillantottam le és egy 30 év körüli nővel találtam szembe magam.
-Semmi baj. Hogy mik meg nem történnek ma! Harry Styles a balett iskolánkban? Nagyon örvendek, Rita a nevem.
-Harry Styles. - ráztam meg a kezét.
-Hogy hogy itt van?
-Egy barátom, Elena itt tanít és megnézem az órájukat.
-Ismeri Elenat? - húzta fel meglepődötten szemceruzával rajzolt szemöldökét.
-Igen.
-Nagyon ügyes kislány. Még én tanítottam annak ideje.
-Tényleg? És küldte versenyre? Mert, tudja, szerintem nagyon tehetséges.
-Persze, hogy az. És igen küldtem. Jöjjön, mutatok valamit. - hívott maga után és lementünk a lépcsőn. Befordultunk egy kis folyosó szerűségre, aminek a végében egy ajtó volt.
-Az ott a tanári szoba. - mutatott a folyosó végére - Tudja, nagyon kicsi tánciskola vagyunk, három tanár van összesen. Elena, én és az igazgatónő. De mégis vannak büszkeségeink. Ez a folyosó az övék. Felismeri, ki van ezen a képen? - mutatott egy fotóra.
-Elena? - suttogtam.
-Bizony. És ezen? - mutatott a mellette lévőre.
-Anna?
-Igen. Ezek a képek a tavaly előtti országos balett versenyen készültek. Anna és Elena egy közös tánccal indultak. Elena volt a fekete hattyú, Anna pedig a fehér. Csodálatosan táncoltak, tényleg. Másodikak lettek, ami Elenat nagyon elszomorította. Anna fél év után abbahagyta a táncolást, de nem a verseny miatt, hanem az iskola miatt. Tudja, Budapest legkeményebb iskolájába járnak, nagyon jó képességűek, mindketten. Elena nem hagyta abba, viszont eldöntötte, hogy soha többé nem fog versenyre menni. Nagyon sajnáltam, hisz, ahogy maga is mondta, nagyon tehetséges. - sóhajtott - Bárhogy próbáltuk rávenni, egyszerűen nem akart menni, így hát felajánlottuk neki, hogy tartson órákat. Belement és a mai napig azt állítja, hogy sokkal jobb tanítani, mint versenyezni.
-Miért fekete fehérek a képek?
-Így akarták, hogy kitegyük, mert akkor biztos azt hiszik róluk, hogy régi, híres nagy táncosok voltak. Olyan kis bolondosok mindketten. - nevetett fel.
-Van Elenaról egy másik kép?
-Persze, nagyon sok. Elvinne egyet?
-Ha tehetem. - pirultam el egy kicsit, mosolyogva.
-Természetesen. - bement a tanáriba, kutakodott egy kicsit az egyik fiókban, majd átnyújtotta a képet.
-Köszönöm és azt is, hogy elmondta, örülök, hogy megismerhettem.
-Úgyszintén. Viszlát.
-Csókolom. - köszöntem, majd visszatrappoltam a terembe, miközben elsüllyesztettem zsebemben a képet és akkor esett le, hogy angolul beszélgettünk, nem magyarul. Mindegy, úgy látszik, nagyon jól tud angolul.
