Happy Birthday Niall!!!

Happy 21st Birthday Niall Horan! :)

Lehet, hogy csak véletlen, de szerintem nem, hogy Niall-nek és nekem ugyanazon a napon van a szülinapunk. :3 Majd, ha egyszer, találkozok velük, aztán a legjobb barátok leszünk, együtt fogjuk ünnepelni és óriási bulikat csapunk. :D (Tudom, hogy meg fog történni, a remény hal meg utoljára). A Niall-é már meg volt, múlthét szombaton, az enyém pedig ma lesz.
Úgyhogy, boldog szülinapot ír manó, puszi, innen, Magyarországból. <3

Naill és én :)

Kezdet: 24. rész

Szeptember 20. (péntek)

Mellettem valaki nagyon mozogni kezdett, mire kinyitottam a szemem és láttam, hogy Harry épp akkor áll fel és sétál a szekrényhez.
-Szerintem a fehér pólódat vedd fel. - nevettem fel halkan, mert tudtam, hogy van vagy ezer olyan pólója. 
-Vicces. - dünnyögte - Jó reggelt. - fordult meg és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Hány óra *hapci* van? - dörzsöltem meg a szemem. 
-Fél 9 lesz, mindjárt. - választotta ki a ruháját, majd bement a fürdőszobába.  Hirtelen az órára néztem és hitetlenkedve vettem észre, hogy tényleg annyi az idő. Harry kijött, mire felpattantam.
-Nekem suliban kéne lennem.  - tártam szét a karom, de szédülni kezdtem, ezért visszazuhantam az ágyra. 
-Beteg vagy.
-Dehogy vagyok, *hapci* suliba megyek. 
-Igen, Anna mondta, hogy ellenkezni fogsz. Már csak hőemelkedésed van, de azért ne nagyon erőltesd meg magad.
-Argh. - morogtam egyet és belefúrtam a fejem párnájába.
-De, ha akarsz, bejöhetsz délután a próbára. 
-Tényleg?
-Igen.
-Jujj, köszönöm! - pörögtem fel és szédülés ide vagy oda, a nyakába ugrottam.
-Egy feltétellel.
-Mi *hapci* lenne az?
-Délelőtt pihensz. Fekszel az ágyban, Tv-zel vagy rajzolsz, nem érdekel, de pihenj, oké?
-Oké. - mosolyodtam el és visszafeküdtem. Lehet, sőt, biztos, hogy Anna mondta neki, hogy szóljon rám, pihenjek, de jó érzés volt azzal áltatni magam, hogy ő aggódik ennyire értem.
-Szép vagy. - nézett rám hirtelen, miközben összepakolta a cuccát.
-Ez hogy jött? - nevettem el magam és átöleltem felhúzott lábaimat, miközben tüsszentettem párat.
-Nem tudom, csak úgy. Még így is. - utalt a karikás szemeimre, a sok esti orrfújástól piros orromra és az ultraszexi pizsamámra.
-Köszönöm. - mosolyodtam el.
-Majd ebédre hazajövünk, és visszafelé jössz velünk.
-Oké. - bólogattam.
-'REGGELT! - rontott be Louis és ráugrott az ágyra.
Mivel eléggé váratlanul ért, felsikítottam és arrébb húzódtam, de természetesen ott már nem volt ágy, így leestem és nevetve szétterültem a földön.
-Hupsz, bocsi. - nézett le rám az ágyról Louis.
-Louis! Elena beteg, ha nem tudnád. - kapott fel gyorsan Harry, visszatett az ágyba és gondosan betakargatott. Tommo grimaszolt egyet, mire felnevettem és Harry-re pillantottam.
-Nyugi, jól vagyok.
-Ez az, nyugi, nem vagy a barátja. - dünnyögte BooBear és kivonszolta magát a szobából.
-Louis... - kezdte Harry, de inkább nem folytatta, hanem felém fordult - Jó legyél. - nyomott egy puszit az arcomra, felkapta a cuccát és mielőtt bezárta volna az ajtót vigyorogva rám kacsintott.
Mosolyogva néztem az előttem bezáródó ajtót, majd gondoltam egyet, felkaptam egy rövid nacit és úgy ahogy voltam, smink nélkül, pizsamában, bedagadt szemekkel, kinyitottam az ajtót és letrappoltam a konyhába.
-'Reggelt. - köszönt jókedvűen Niall, leült az asztalhoz és nekilátott a reggeliének.
-Neked is.
-A kisasszony mit keres itt? - érkezett meg Hazza a konyhába - Azt mondtam pihenés, nem kirándulás a házban. - mondta nevetve és mikor elhaladt mögöttem rácsapott a fenekemre.
-Hé! - háborodtam fel, majd lehuppantam Niall mellé - Éhes vagyok, lejöttem enni. Nem szobafogságot kaptam.
-Mit kérsz? Pirítóst? - vett ki két kenyeret Harry.
-Ühüm, *hapci* és kakaót.
-Jössz velünk délután? - jött be a konyhába Zayn és végig simított a fejem, köszönésképpen. Persze, totál összeborzolta a hajam, de nem érdekelt, már úgyis kócos volt.
-Igen, ha nem zavarok.
-Nem. Vagyis de. Harry nem tud koncentrálni, ha te is ott vagy. - vigyorgott Zayn.
-Igyekszem háttérben maradni - motyogtam vörös arccal.
-Mitől pirultál el, napsugaram? - csatlakozott Louis is.
-Szálljatok le *hapci* rólam. - majszoltam a pirítósomat
-Elena azt mondta, délután direkt el fogja terelni Harry figyelmét. Táncolni fog. - füllentett Zayn.
-Juuuj. - röhögött Louis, olyan visítósan.
-Liam, nem hagynak békén! - kiáltottam, remélhetőleg, a megmentőmnek.
-Mindenki menjen a dolgára, hagyjátok békén a beteget. Oszolj. - tett rendet Liam.
-Köszi. - pillantottam rá, majd tüsszentettem egyet.
-Hogy vagy? - mosott meg egy almát, majd lerakta elém.
-Jobban. - haraptam bele az almámba, megköszöntem a reggelit és levágtam magam a TV elé.
Váratlanul valami a lábamhoz simult, és félre ugrottam, de csak Abigél volt.
-Hékás, rossz cica, a házba nem jövünk be. - dobtam ki az almacsutkát és felemeltem az ölembe vörös cicánkat.
-Én engedtem be, ne legyen folyton a garázsban, szegény. - nyugtatott Betti és megvakargatta kiscicám buksiját.
-Ó, oké, *hapci* köszi. - ültem vissza a kanapéra és Abigéllel játszottam.
-Hol van az én szerelmem? - huppant le mellém Harry és felém nézett, mire nagyot dobbant a szívem. A szerelmének hívott? A szerelmének hívott!
-Hát itt van. - vette ki az ölemből Abigélt és áthelyezte a sajátjába. Ja, hogy a macskára gondolt...Istenem, milyen naiv vagyok.
-Mikor jöttök haza? - kérdeztem, miután tüsszentettem egy nagyot.
-Csak én jövök. Idejövök érted fél egyre, a  McDonald's ebédelünk, mindannyian és folytatjuk a próbát, amivel hatkor végzünk.
-És mikor indultok?
-Igazából... - nézett az órájára, majd kintről egy hosszú dudálást hallottunk, ami valószínű nekik szólt - már ott kéne lennünk. - fejezte be.
-Ügyesek legyetek, szépen énekeljetek, és ne menjetek senki agyára. Kicsit több komolyságot, mint itthon. - vette fel a cipőjét Betti - Este jövök, puszi mindenkinek. Elena, ha bármi kell, hívj, be leszek kapcsolva, ha éhes lennél van két kakaós tekercs a kosárban, a mikró mellett.
-Rendben, puszi.
-Nektek is. - kiáltotta egy utolsót és bevágta maga után az ajtót.
-Amúgy *hapci* hová ment? - kérdeztem, a cipőjével küszködő Niall-t. Szegény, alig tudta beletuszkolni lábát a magas szárú cipőbe.
-Tegnap felvették pin-cér-nő-nek. - szótagolta az utolsó szavát, miközben belenyomta cipőjébe a lábát. A végére még rúgott is egyet és, így sikeresen feldöntötte a cipős szekrényt, ami ráborult Louis-ra.
-Hé! - kiáltott fel ijedten BooBear.
Niall-lel egymásra és kitört belőlünk a röhögés.
-Mondom, több komolyságot. - nyitotta ki hirtelen az bejárati ajtót Betti kintről, majd be is csapta és végleg elhajtott. Azt hittem ő már egyszer elment.
-Ezt meg hogy? - tátotta el a száját Eleanor, majd szerintem az egész utca a mi röhögésünktől zengett.
-Induljunk. - szólt Liam, miután hallottunk egy újabb hosszú dudálást.
Az ajtóban álltam és, miközben mentek ki, mindannyian adtak az arcomra egy puszit és a lelkemre kötötték, hogy ne csináljak semmilyen hülyeséget, hanem pihenjek. Harry volt az utolsó, szorosan magához húzott és sokáig ölelt, fülembe pedig a Don't Let Me Go refrénét dúdolta. 
-Jók legyetek.
-Te is. - súgta, majd megpuszilt és kiment a többiek után.
Bepattantak mind egy kocsiba és gyorsan elhajtottak. Becsuktam az ajtót, neki dőltem és lecsúsztam a földre. A csempe hideg volt, viszketett a karom és pisilnem is kellett, de nem érdekelt, rájöttem, hogy totál egyedül maradtam a házban. Elterveztem, hogy először alszok még egy kicsit, utána pedig körbe járom a házat, hisz erre még nem volt alkalmam.
Felvonszoltam magam a lépcsőn, miközben vagy hatot tüsszentettem és beborultam az ágyba.

*11 óra*

Mikor felébredtem a takaró totálisan a lábam köré csavarodott, Abigél ott feküdt mellettem, a pólóm pedig felcsúszott egészen a mellem alá. Szemeimet alig tudtam kinyitni összeragadt szempilláim miatt, az orromon nem tudtam levegőt venni, biztos voltam benne, hogy horkoltam, a párna meg nyálas volt, ezek szerint nyitott szájjal aludtam. Pfujj.
Bementem a fürdőbe és szó szerint hátra ugrottam fél métert, mert megijedtem a tükörképemtől. És még Harry azt mondta szép vagyok, pff. Kifésültem a hajam, de nem fogtam össze, fogat és arcot mostam és csepegtettem egy kicsit az orromba, hogy kapjak levegőt. Kicsit elviselhetőbben néztem ki, de azért látszott rajtam, hogy rendesen elkapott a nátha. Erre a gondolatra újra tüsszentenem kellett, majd újra és újra. Remek, kezdhetek elölről mindent...
Mire végre kiértem a fürdőből már fél tizenkettő volt és úgy döntöttem felhívom anyát.
-Szia, kincsem. - szólt bele a telefonba.
-Szia, anyu.
-Mi történt veled? Megfáztál?
-Honnan tudod?
-Hallom a hangodon. Jól vagy?
-Persze, Anna rendbe tesz.
-Ja, akkor jó. Figyelj, nagyon jó, hogy felhívtál, mert mondani akartam, hogy ma elmegyünk lakást nézni, úgyhogy nem tudunk találkozni.
-Ó, oké. - szomorodtam el egy kicsit.
-Jaj, kincsem.
-Mindegy, megleszek.
-Jól van. Ha bármi van, hívj, oké?
-Oké. Szeretlek.
-Én is téged, holnap találkozunk. Szia, kincsem.
-Puszi. - nyomtam ki, aztán elhatároztam, hogy körbe járom a házat és leírom ide, hogy hogyan néz ki.
Harry szobája az utolsó volt a folyosón, ami sima világoskék színűre volt festve, pár festmény díszelgett a falon, az ajtók hófehérek voltak, mind ugyanolyan. Harry szobája mellett Zayn-éké, azután pedig Bettié. A másik oldalon, a miénkkel szemben, Niall szobája, majd Liam-é. Nekik is közös fürdőjük volt, mint ahogy nekünk Zayn-ékkel. A lépcsőfokok között nem láttam át, az is fehér volt. Ahogy leértem a lépcsőn a nappaliban találtam magam, amit egy fél fal választott el az előszobától, ahol egy nagy fehér szekrényt, egy cipős komódot (amiben épp nem volt semmi, mert Niall felborította) és fogasokat láttam. A nappaliból nyílt egy ajtó Louis-ék szobájába. Ugyanolyan volt ez is, mint az emeleti szobák, csak nem kapcsolódott hozzá fürdőszoba.
Míg fent a pasztell kék, itt minden helységben a fehér dominált.

Betti nappalija (balra lenne a lépcső és Louis-ék szobája, jobbra pedig az előszoba. A képen nem látszik a TV)

A lépcsőtől jobbra a konyhába vezető ajtót találtam, mellette egy üvegajtót vettem észre, ami az udvarra vezetett. 
 

Betti konyhája

Ha pedig hátra fordultam, közvetlenül a lépcső mellett egy folyosóval találtam szemben magam. Elindultam a keskeny folyosón és benyitottam az első ajtón, balra. A kamra volt, vagy, ahogy egyesek nevezik a spájz. Becsuktam az ajtót és elindultam a következőhöz, aminek a túl oldalán a fürdőszobát találtam. Egyetlen egy ajtó volt a folyosó jobb oldalán, a zeneszoba.

A fiúk zeneszobája Bettinél

Igaz, nem tudom ki szokott dobolni, azért tök jó kis zeneszoba, ahhoz képest, hogy a fiúk nem töltenek Magyarországon sok időt, Betti meg gondolom, nem használja, bár ki tudja.
A házban semmit nem láttam, ami Betti múltját mutatta volna be. Ez furcsa, hisz a mi házunk tele volt régi családi képekkel, viszont Bettiről egyetlen egy gyerekkori képet nem láttam. Sőt, a családjáról sem láttam képet, sehol.
Visszamentem a konyhába, megettem egy kakaós csigát, visszapakoltam a cipőket a helyére és felszaladtam átöltözni.
Épp egy kis minimális sminket tettem fel mikor csöngettek. Negyed egy. Azt hittem Harry félkor jön. Mindegy, az a tizenöt perc.
De mikor kinyitottam az ajtót nem Harry állt előtte. Hanem Cortez.
-Istenem, Elena. - ölelt meg szorosan. Én is átöleltem, de nem éreztem magam jól a karjaiban. Túl...idegennek éreztem.
-Szia.
-Hogy vagy? - forgatott meg, mintha le akarna ellenőrizni.
-Jól, köszi. - mosolyogtam, majd tüsszögtem egy sort.
-Biztos? - ráncolta a szemöldökét.
-Persze. Ez csak egy kis megfázás.
-Rendben.
Beljebb lépett, lerúgta a cipőjét és levette dzsekijét, amit felakasztott egy fogasra. Mikor észrevette, hogy furán nézem kínosan elröhögte magát.
-Nem hívsz be? - húzta féloldalas mosolyra ajkait.
-De. - bólogattam kábán - Dehogynem, gyere csak. - ültem le, majd megpaskoltam magam mellett a kanapét, jelezve üljön le mellém.
Cortez lehuppant és átkarolva a vállam egy puszit adott a fejemre.
-Mikor mentél el tegnap? - néztem rá.
-Rögtön, miután elájultál.
-Nem is vártad meg, hogy felébredjek? - biggyesztettem le a szám.
-Megvártam volna én, de Zayn kipaterolt. - mondta, mire felhúztam a szemöldököm - Ne nézz így, ez történt. Összeestél Harry mellett, mire oda akartam menni, de Zayn nem engedte. Azt mondta nekik a legjobb barátja vagy, vigyázni fognak rád, úgyhogy rájuk bíztalak. Tudtam, hogy rendbe szednek, főleg így, hogy Anna is ott volt.
El se hittem, amit mond. Zayn kitessékelte Cortezt és azt mondta, hogy a legjobb barátjuk vagyok? Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből örömömben, de ezt nem mutathattam ki, Cortez azt hinné, annak örülök, hogy elment. Igazából tegnap este észre se vettem, hogy miután felébredtem Cortez nem volt ott, de ezt a gondolatot próbáltam az agyam legsötétebb zugába dobni, hisz Cortez a barátom. Elvileg. Gyakorlatilag már nem vagyok biztos benne.
-Mit csinálunk ma? - kérdezte Cortez, félbe szakítva ezzel a gondolatmenetemet.
-Értem mindjárt itt lesz Harry. - néztem a nappali falán lévő rózsás faliórára. Cortez furán nézett rám, mire folytattam - A mekiben ebédelünk. - erre még furcsábban nézett - A többiek is ott lesznek és utána megnézem a próbájukat.
-Megyek veletek a McDonald's-ba. - jelentette ki.
-Szerintem ez nem jó ötlet.
-Miért nem?
-Hát nem is tudom...
-Na, akkor meg mehetek, nem?
-Hát igen, de...
-Király, legalább valami normális kaját fogok enni. - örült magában.
-Ha neked ez normális... - álltam fel.
-Merre mész?
-Csak ki egy kicsit, levegőzni. Öt perc múlva kijössz?
-Persze.
-Hozd a kulcsot is, a kis szekrény első fiókjában van, az előszobában.
-Oké. - kapcsolta be a TV-t, én pedig kimentem a bejárati ajtó elé és leültem.

*Harry szemszöge*

Fél előtt öt perccel behuppantam a kocsiba, bekapcsoltam a rádiót és elindultam Elena-ért. A kocsiban végig azt gyakoroltam, hogy hogyan fogok rámosolyogni, mikor köszönök neki. Az se volt jó, ha vigyorgok, mint egy őrült, de ha csak simán mosolyogtam, akkor meg olyan volt mintha valami bajom lenne. Végül hagytam az egészet és az útra koncentráltam, mert valami állat befurakodott elém. Leparkoltam Betti háza elé és láttam, hogy Elly kint ül, az ajtó előtt. Nem vett észre, csak bámult előre.

-Szia. - köszöntöttem.
-Oh, hali. - kapta felém a fejét mosolyogva, majd zavarba jött - Harry, figyelj, változott a program.
-Mi? Miért?
-Hát az úgy volt, hogy... - kezdte, de abban a pillanatban kinyitódott az ajtó és kilépett a házból egy ismerős alak. Csak nem...
-Szia, Harry. - üdvözölt vigyorogva Cortez, majd megfogta Elena kezét. Elly lehajtotta a fejét, látszott rajta, hogy kerüli a tekintetem és az is, hogy ez tényleg nem az ő hibája.
-Cortez. Te is velünk tartasz? - néztem rá üveges tekintettel.
-Természetesen.
-Akkor induljunk.
Beültünk a kocsiba, én előre, a gerlepár pedig hátra. Egész úton ott viháncoltak meg falták egymást és komolyan megfordult a fejemben, hogy kihányok az ablakon, utána meg kilököm őket a kocsiból, de végül egyikre se került sor.

-Zayn, mit kérsz? - fordultam felé.
-Egy nagy adag sült krumplit, sajtburgert és kólát.
-Coca vagy Pepsi? - kérdezte a pultos csajszi.
-Pepsi.
-Vetélytárs vagy. - nevetett fel Elena.
-Mert?
-Én nem iszok Pepsit. A Coca az igazi.
-Ez így nem teljesen igaz. - rázta a fejét Zayn, miközben asztalt kerestünk.
-Dehogynem. - bizonygatott Elly - Gyere. - húzta meg a felsőm és egy távolabbi asztal felé indult, ahol mindannyian elfértünk.
-A Coca-nak fura íze van. - folytatta Malik.
-Nem. A Coca-nak kóla íze van, a Pepsi csak hamisítás.
-Ezt sértésnek veszem.
-Senkinek se kéne, ezért megsértődnie, ez csak az igazság. - mosolygott Elly.
-Hát, pedig itt mi mindannyian Pepsisek vagyunk. - árult be.
-Oké, de ha egyszer, majd bulit rendeztek és meghívtok legyen Coca is, mert Pepsi-t nem iszok. - kezdte el enni a szendvicsét Elena.
-Rendben. - bólintott Zayn és úgy tűnt ennek a beszélgetésnek vége.
Beszélgetve, röhögve megettük a kaját és végre eljött az a pillanat, amit már nagyon vártam.
-Elena, azt hiszem, én most inkább megyek. - állt fel Cortez.
-Miért? - biggyesztette le a száját Elena.
-Mert még be kell mennem egy kicsit a könyvtárba.
-Miért mész a könyvtárba? - csúszott ki a számon.
-Ott dolgozom. - mondta Cortez, majd egy puszit nyomott Elena arcára - Majd hívlak. Sziasztok skacok. - intett egyet nekünk és zsebre dugott kézzel kisétált az étteremből.
Eleanor-ra néztem, mire ő nagyot sóhajtva bólintott egy aprót.
-Úgy látom, jól megvagytok. - kezdte, szavait Elena-hoz intézve.
-Igen, nagyon. - bólogatott Elly.
-És mennyire ismered?
-Eléggé jól, sokat beszélgetünk.
-Valóban? És miről? - kérdezősködött és már attól féltem, Elly észreveszi, hogy Eleanor csak kikérdezi, de úgy tűnt szívesen beszél Cortezről.
-Mindenféléről. Magunkról, a baráti és családi körünkről, a zenéről még az időjárásról is tudunk beszélni, pedig mindig is azt hittem, hogy az unalmas téma, de nem. Cortezzel nem. És ennek nagyon örülök.
-Mi is. - mosolygott Eleanor, majd szomorkásan rám nézett, azt üzenve "Ennyit tudtam tenni." és hátradőlt, mint aki jól végezte a munkáját.
Visszavittük a tálcánkat és kimentünk a kocsikhoz.

Kezdet: 23. rész

 

-Hello. - köszöntem.
-Szia, Harry. - kúszott egy nagy mosoly Elly arcára.
-Szia, haver. - fogott velem kezet Cortez.
-Minden oké volt? - engem is meglepett, hogy milyen kedves és udvarias vagyok velük.
-Igen, bár anya hiányolt. - mosolygott Elena és letette a sálát.
-Gyere ide. - nyújtottam felé a karom. Mellém sétált, átkaroltam a vállát és egy puszit adtam homlokára. Alig váltak le ajkaim puha bőréről, máris visszahelyeztem azokat rá.
-Hé, jól vagy? - néztem le rá.
-Igen, miért?
-Csak, mert kb. 38 °C-os lázad van.
-Mi? - tette Cortez a kezét Elena homlokára.
-Ne érj hozzá! - toltam el karját.
-Harry, szédülök. - nézett rám Elly.
-Ha nem vitted volna el sétafikálni, nem lázasodott volna be. Az egészről te tehetsz, fogadjunk direkt csináltad.
-Harry! - szólt rám hangosabban Elly és belemarkol a pólómba.
-Nem okolhatsz, azért, mert beteg lett. - akadt ki Cortez.
-Miért ne okolhatnálak?  Fogadjunk valami romlott kaját is adtál neki.
-Te hülye vagy. - rázta a fejét Cortez.
-Harry! - szólalt meg újra Elena és még jobban belém markolt.
-Kit neveztél te hülyének? - indultam meg felé.
-Hé, srácok. - jött be Zayn.
-Harry! - szorította meg a karom Elly, de senki se figyelt rá.
-Lehülyézett. - mutattam a bájgúnárra.
-Engem okol, amiért Elena beteg lett. - mutatott vissza Cortez.
-Harry. - mondta halkan Elly.
-Mi van? - ordítottam rá véletlenül.
-Harry... - motyogta és egyszer csak összeesett karjaim közt. Arca falfehér volt, feje pedig erőtlenül hullott vállamra.
-Te jó ég. - simítottam végig arcán - Elly, mondj valamit. Elly.
-Elena. - indult meg felénk Cortez.
-Most menj el. - tartotta vissza Zayn.
-Az én barátnőm.
-Nekünk meg a legjobb barátunk. Menj le, légy szíves.
-Nem.
-Cortez! - emelte meg egy kicsit a hangját Zayn, mire Ádámka felkapta a kabátját és kiviharzott az ajtón.
Gyorsan az ölembe vettem a törékeny testet és felfelé indultam. Anna, ahogy meglátott minket, ahelyett, hogy kétségbe esett volna, vagy sírva fakad, sebesen felfutott az emeletre és kinyitotta előttünk az ajtót. Elenat óvatosan letettem az ágyra és Annára néztem.
-Most mi lesz?
-Hozz egy kis törülközőt, legyen egy kicsit vizes. Hozz még egy lázmérőt és egy pohár vizet is.
Berohantam a fürdőszobába és lázmérő után kutattam.
-Lázmérő, lázmérő... - morogtam magamban, miközben a negyedik fiókot túrtam fel - Meg van. - fogtam kezeim közé. Szaporán tele töltöttem egy poharat hideg vízzel, majd kicsit bevizeztem a kéztörlőt és mindent letettem az ágy melletti kis éjjeli szekrényre. Ekkor Elenan, már csak egy póló és fehérnemű volt. Anna, barátnője homlokára rakta a nedves kendőt, a hóna alá dugta a lázmérőt és enyhén bevizezte kiszáradt ajkait.
-És most? - néztem rá.
-Sok párna kell.
Kiszedtem a nagy ablak alatti alacsony szekrényből pár párnát és átnyújtottam az "ápolónőnek". Mindet berakta a lába alá, a feje alól meg kivette az összeset.
-Meg kell emelni a lábát, hogy a fejébe áramoljon a vér. Így hamarabb felébred. - magyarázta - Van szőlőcukrod?
-Megnézem lent. - futottam ki.
-Harry, mi van Elenaval? - kérdezte aggódva Niall, mikor leértem és befutottam a konyhába.
-Szőlőcukor. - motyogtam.
-Mi?
-Szőlőcukor kell.
-Tessék. - nyújtotta felém Liam.
-Kösz. - futottam vissza.
-Itt van. - adtam oda Annának lihegve.
-Harry, nyugi, csak elájult.
-Csak elájult? CSAK elájult? Szerinted ez ennyire hétköznapi?
-Na, jól van, most már állítsd le magad! - pattant fel - Fogd fel, hogy nem csak te aggódsz érte, úgyhogy ülj le a seggedre és maradj csendben vagy menj ki! - kiabált.
Megsemmisülve ültem le Elly másik oldalára és végig simítottam tűz forró homlokán.
-Elenanak mindig is gyenge volt az immunrendszere. Bocs, hogy kiabáltam.
-Semmi baj, megérdemeltem.
Anna megmérte Elena pulzusát, majd egy kicsit legyezgetni kezdte egy újsággal, amit szekrényen talált. Elena szempillái hirtelen megrebbentek, mire megragadtam kezét. Újra összerándultak arcizmai és már Anna is fogta a másik kezét.
-Elly. - suttogtam.
-Harry.
-Igen, én vagyok. Hogy vagy?
-Sajog a fejem. - nyitotta ki szemeit - Elájultam?
-Igen. - válaszolta Anna - Gyere, üljünk fel.
-Még csak most tért magához, hagyd pihenni egy kicsit. - aggodalmaskodtam.
-Harry. - szólt rám egyszerre a két lány.
-Jó, hagy segítsek. - fúrtam tenyerem Elly háta alá és lassan, óvatosan felültettük.
Felszisszenve a fejéhez kapott, mire egyből vissza akartam fektetni, de Anna nem engedte.
-Harry, tudom, mit csinálok.
-Oké. - sóhajtottam és Elly felé nyújtottam egy pohár vizet.
-Köszönöm. - fogadta el és leitta a feléig, azután meg bekapott két szőlőcukrot, majd egy lázcsillapítót.
-Jobb? - kérdezte Anna.
-Sokkal. - feküdt vissza a beteg.
Kihívtuk az orvost, aki megvizsgálta Elenat, majd megbeszélte a dolgokat Annával és felírt neki valami gyógyszert.
-Na? - kérdezte izgatottan Niall, miután az orvos kitette a lábát.
-Egyszerű megfázásról lehet szó. - mondta Anna - Az ájulás pedig...túlfeszült volt, ennyi az egész.
-Akkor nincs semmi komoly? - néztem rá.
-Nincs. - mosolyodott el - Felmehetsz hozzá, de ma tuti nem alszotok együtt, mert a végén még elkapod és lőttek a koncertnek.
-Rendben. - futottam fel a lépcsőn.
-Szia, Harry. - mosolyodott el Elena, mikor beléptem.
-Szia, jobban vagy?
-Persze. Ide ülsz?
Lehuppantam mellé, de ráültem a telefonjára.
-Hupsz, bocsi. A telefonod. - nyújtottam felé.
-Köszi. - vette el.
-Turkáltam benne. - mondtam ki hirtelen, mert nagyon frusztrált a lelkiismeret.
-Mi?
-Turkáltam a telefonodban, mert meg akartam tudni, mi van közted és Cortez között.
-Ez nem jogosít fel arra, hogy a telefonomban turkálj! - akadt ki.
-Igazad van, sajnálom.
-Mindegy, hagyjuk. Amúgy meg járok Cortezzel.
-Á, szóval a bájgúnár kap esélyt, én meg nem.
-Mi van?
-Semmi. - legyintettem - És még a volt barátodat is hívogatod.
-Na, jó. Elmondanád, hogy mégis miről beszélsz?
-Láttam, hogy Dave-et hívogatod!
-Már az is tilos?
-Mondd már el, mi volt! Sírsz, ha szóba hozom, telefonon beszélgettek, ki tudja mennyit és még a csípődön is ott van a kezdőbetűje! - emeltem meg egy kicsit a hangom.
-Azt, hogyan vetted észre?
-Valamelyik este, csak egy fehérnemű meg egy póló volt rajtad. Én meg betakartalak. Mondd el, ki ez, Elly. Kérlek.
-Nem.
-Jó. - adtam be a derekam. Legalábbis azt tettetem... - Akkor megkérdezem őt. - vettem el hirtelen az éjjeli szekrényéről a fehér telefont.
-Ez nagyon nem jó ötlet. - kapott utána, de felálltam, így semmi esélye nem volt elérni.
-Hagy nézzük csak. Névjegyzék és...Dave, meg vagy.
-Harry, add azt szépen vissza.
-Elmondod?
-Nem.
-Akkor bocs. És hívás.
-Harry! - állt fel.
-Feküdj vissza, beteg vagy.
-Add vissza a telefont.
-Nem.
-Add ide, most! - indult meg felém.
-Megint rosszul leszel. - mentem a fürdőszoba felé.
-Harry!
-Nem. - csaptam be magam előtt az ajtót.
-Ne csináld ezt. - dörömbölt az ajtón.
-Ssh. - hallgattattam el és rányomtam a hívás gombra.
-Harry. - hallottam Elly utolsó próbálkozását, de akkor már mindegy volt.
-Ezen a számon előfizető nem kapcsolható. - mondta be egy monoton női hang, mire lezártam a telefont és kinyitottam az ajtót. Elena az ajtó mellett, a falnál ült, felhúzott lábait magához húzta és engem nézett.
-Nem tudok vissza menni az ágyhoz. - nevette el magát kínosan - Szédülök.
-Gyere. - kaptam fel az ölembe és elvittem az ágyhoz.
-Köszönöm. - takarta be a lábát. - Jót beszélgettek? - húzta fel a szemöldökét. 
-Mi volt ezzel a Dave-vel?
-Miért akarod ennyire tudni? - rázta a fejét.
-Mert érdekel.
-Nem mondom el.
-Ki volt ez a pasas? - álltam fel, mert már totál kikészültem - Én nem hívogatom a volt barátnőimet. Ha barátok is maradtunk, tovább léptünk és elfelejtettük egymást. Hány éve is jártál ezzel a Dave-vel? A depis korszakod előtt? Több mint négy éve? Felejtsd már el, lépj tovább!
-Hogy lehetsz ekkora bunkó? - folytak le arcán a könnyei.
-Én vagyok a bunkó? Te titkolózol! Annyira nevetséges vagy és gyerekes! Miért olyan nehéz ezt elmondani? - ordítoztam.
-HARRY, DAVE HALOTT!!! - kiáltotta, majd ráborult felhúzott lábaira és tovább zokogott. Lesokkolva álltam az ágy előtt és néztem a síró Elena-t, majd 2 perc után megszólaltam. 
-Elly, én...én nem...
-Menj ki.
-De...
-Menj ki. - nézett fel és az ajtó felé biccentett.
Bólintottam egyet és sóhajtva az ajtó felé vettem az irányt.
-Sajnálom. - fordultam vissza, majd becsuktam magam után az ajtót és lecsúsztam.
Hogy lehettem ennyire tapintatlan? Tudhattam volna, hogy valami szörnyűséges dolog történt, ezért nem beszél róla...és még ordítoztam is! Egy nagy...nem is tudom mi vagyok.
-Argh. - túrtam bele a hajamba és jól megmarkoltam, mintha ki akarnám tépni, majd erősen megdörzsöltem az arcom.
Levonszoltam magam a lépcsőn és a többiek értetlen arcával találtam szembe magam.
-Ez meg mi a fene volt? - kérdezte Zayn.
-Beszélgettünk Dave-ről. - válaszoltam.
Anna a szája elé kapta a kezét és kidülledt szemekkel nézett rám.
-Elena nem beszél Dave-ről.
-Igazad van, én inkább kiabálásnak, veszekedésnek nevezném.
-Harry. - sóhajtott egy nagyot Anna - Tényleg sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem hiszem, hogy ma még látni akar.
-Oké. - bólogattam és leültem a kanapéra.
-Minden rendben lesz, Hazza. Minden rendbe jön. - simította meg a fejem Louis.
-Nagyon szeretlek, Louis. - öleltem meg.
-Én is téged, haver.

*Elena szemszöge*

Harry kiment és pár perc múlva kopogtak.
-Nem lehetne, hogy később beszélgessünk? - próbáltam meg finoman elküldeni az illetőt.
-Nem. - nyitott be Anna - Mit mondtál neki róla?
-Semmit. Csak annyit, hogy halott. - néztem rá fátyolos szemekkel és szipogtam egyet.
-Jaj, édesem. - ölelt magához szorosan.
-Anna?
-Igen?
-Magamra hagynál?
-Persze, édesem, holnap is átjövök, oké? Ápollak, filmet nézünk, kibeszélünk mindenkit és hülyéskedünk egy kicsit, jó?
-Imádlak.
-Én is. Na, puszi, holnap hívlak.
-Oké. - intettem, ittam egy kis vizet, majd hátra dőltem - Meghalok. - motyogtam magamban.
Oldalra fordulva, Harry takaróját magamhoz szorítva hüppögtem még egy kicsit, aztán elaludtam.
Halk ajtónyitódásra ébredtem és úgy megijedtem, hogy majdnem leestem az ágyról.
-Nyugi, csak én vagyok. - hallottam Harry mély, dörmögős hangját, amitől kirázott a hideg.
-Ne sértődj meg, de most nincs sok kedvem hozzád. - fordultam meg és ránéztem az órára - Hajnali fél három. - helyeztem a göndörkére tekintetem.
-Nem tudtam elaludni Niall mellett. Hiányoztál.
-Harry, most igazán...
-Kérlek.
-Jó, bújj be. - emeltem fel a takarót.
Harry befészkelte magát mellém és hagytam, hogy karjával átölelje derekam, szorosan magához húzzon.
-Miért nem mondtad, hogy ne kérdezzek róla? - pillantott le rám, mire megajándékoztam egy "ezt nem gondoltad komolyan, ugye?" nézéssel.
-Sajnálom. - adott a fejemre egy puszit - Bocsáss meg, kérlek.
-Megbocsájtok, Harry. - fúrtam a fejem a nyaka és a válla közötti részbe.
-Elmondod, mi volt?
-Te sose adod fel? - mosolyogtam fel rá.
-Sose. - rázta a fejét.
-Hát jó. - sóhajtottam - Dave volt az első fiú az életemben. Régóta tetszett és ötödik év végén ő is észrevett, így egész nyáron egymás nyakán lógtunk, nagyon jól megismertük egymást, össze is jöttünk. Még senkit nem szerettem úgy, mint őt és ez viszonzott volt. A következő év nyarán, július 15-én elmentünk Miskolcra megünnepelni az első évfordulónkat. Gyönyörű volt Harry, gyönyörű. - meséltem könnyes szemekkel - De hatalmas vihar volt, ezért Dave azt mondta, hogy maradjunk ott, de én minden áron haza akartam menni. Dave apukája vitt vissza minket kocsival, aki ragaszkodott ahhoz, hogy Dave mellette üljön, én pedig hátul. Nem az ő hibája volt... a teher autó, Harry. Belénk jött oldalról é-és Dave apukája ott meghalt, Dave-t kórházba szállították, és ha ez még nem lenne elég, nekem semmi bajom nem lett. A kórházban leültem Dave mellé és megfogtam a kezét. Sírtam, sőt már bőgtem és az arcát simogatva azt mondogattam, hogy minden rendben lesz.  Nem lett. Imádtuk egymást, de túl szép volt, hogy igaz legyen. Meghalt. Elzárkóztam a világtól és a kedvenc elfoglaltságom az önsajnálat volt. Innen pedig már ismered a mesémet. Az én hibám volt, Harry. Csak az enyém. 
- Dehogy.  Te nem tehetsz semmiről. Szerinted miattad ütközött veletek a teherautó? Vagy miattad kezdett el esni az eső?
-Nem, de...
-Nincs de. Ezen ne emészd magad.
-Köszönöm. - bújtam még jobban hozzá.
-Nincs mit. 

Kezdet: 22. rész

*Anna szemszöge*

-Niall, kezd hűvös lenni. - néztem a szőke lovagomra.
-Fázol?
-Kicsit.
-Tessék. - terítette rám pulcsiját.
-Köszi.
-Szóval, azt mondod, szereted a zenénket.
-Igen, nagyon.
-Akkor, jó. - állt fel és a fűzfához sétált, aminek a törzse mögül kihúzott egy fekete gitártokot.
-Csak nem énekelsz nekem? - vigyorogtam fel rá.
-Nem szeretnéd? - hervadt le arcáról a mosoly.
-Dehogynem, semmit se szeretnék jobban.
Niall mosolyogva lehuppant mellém, kivette hangszerét tokjából, párszor megpengette a húrokat, majd rám nézett.
-Mit játszak?
-Amit szeretnél, amit a legjobban szeretsz.
Halkan kezdett gitározni és kellett egy kis idő, míg felismertem Last First Kiss első akkordjait. Niall-nek csodaszép hangja van és most már tapasztaltam, hogy nem csak a stúdióban, hanem élőben is. Folyamatosan a szemembe nézett, kék íriszei rabul ejtettek, és ha kellett volna se tudtam volna megszólalni, olyan nagy gombóc volt a torkomban. Szemem sarkából észrevettem, hogy a mellkasom egyre szabálytalanabbul emelkedett és süllyedt, szívem pedig majdnem kiesett a helyéről.
-Tetszett? - kérdezte a végén. -Nagyon.
-Azt hiszem, ez a dal illett ránk. - állítgatta a gitárját.
-Igen, szerintem is. - bólintottam. Niall rám tekintett, majd egy apró puszit nyomott a számra.
-Menjünk haza?
-Ne, még egy kicsit maradjunk.
-Akkor állj fel egy kicsit, légy szíves. - pattant fel, miután eltette gitárját és felhúzott engem is.
-Mire készülsz? - húztam pici mosolyra a szám.
-Mindjárt meglátod. - fogta meg a pokróc két sarkát és kihúzta a fa alól, ki a park közepére - Gyere.
Megfogtam felém nyújtott kezét, mire lehúzott a plédre. A hátunkra feküdtünk és egy ideig csak néztünk egymásra, majd elnevettem magam és hozzá bújtam. Niall jobb karja átfurakodott a nyakam alatt és átölelte vállam, miközben mellkasára húzott.
-Gyönyörű az ég.
-Igen, szerintem is, ezért hoztam ki a plédet. Ha már maradunk, ne bújjunk el a csillagok elől. - adott egy puszit a fejem búbjára - Tudod, mikor először megpillantottalak... - rá szegeztem tekintetem - beléd szerettem. - mondta ki egy kis hezitálás után.
-Én is beléd. - vizsgáltam újra az égboltot.
-Nem látszott rajtad. - ráncolta szemöldökét.
-Úgy gondoltam, minek ábrándozni, úgyse veszel észre. Ezért próbáltam inkább normálisan viselkedni, mint, hogy egyfolytában téged nézegesselek. - simítottam végig puha arcán.
-Téged? Nem észrevenni? Téged nem észrevenni? Lehetetlen. Elbűvölő vagy. - mosolygott.
-Köszi.
-Ha visszamegyünk, Londonba, jössz velem? - tette fel hirtelen a kérdést.
-Mi? - szakítottam le tekintetem a csillagokról.
-Magammal vihetlek?
-Mit csinálsz, ha nemet mondok?
-Elrabollak. - somolygott.
-Ezt még...
-Ezt még meg kell beszélni a szüleiddel, Elena-val, a tanárokkal, tudom. De ha mindenki beleegyezik, eljönnél velem, velünk?
-Igen, Niall, nagyon szívesen. - csókoltam meg - Köszönöm, hogy veled mehetek.
-Én köszönöm, hogy eljössz velem.
-Mindig is el szerettem volna menni Londonba. Elena-nak Párizs az a város, ahová egész életében el akart jutni, nekem meg London. Szörnyen vonz az egész, a borús idő, a folyamatos nyüzsi, a gyönyörű épületek. - csevegtem, Niall pedig nevetve simogatta a karom.
-Meglátod, csodás lesz.
-Igen, az. Nem félsz a rajongók véleményétől?
-Nem.
-Ha jobban belegondolok, én se. Eleanor mondta, hogy milyen sok az utálkozó fan, akik folyton piszkálják, de én nem félek tőlük. - mondtam magabiztosan, majd mindketten röhögni kezdtünk.
-Telefon. - szólt Nialler.
Elővettem régi telefonomat és megnyitottam az SMS-t, ami Elena-tól jött.

Most fordulunk le az autópályáról, nemsokára otthon leszünk. Milyen volt a randi? Megcsókolt? Mondd, hogy megcsókolt!!! Majd mindenről be kell számolnod. Ja, és üzenem Niall-nek, hogy nem vehet el tőlem :D Puszi: Elena xx

-Nem veszlek el tőle, csak magammal viszlek egy másik városba.
-Ami, sajnos, elég messze van. - feküdtem rá újra mellkasára és mindketten a sötétkék világűrt kémleltük.
-Bármikor visszajöhetsz, amikor csak akarsz.
-Rendben.
-De siess, majd vissza. - súgta a fülembe.
-Ígérem.
Pár percig még néztük a nagy kékséget, majd kezdtünk tényleg fázni, úgyhogy összepakoltunk és Niall hívott egy taxit.

Nem voltak Bettinél a többiek, mikor megérkeztünk, így még kiélvezhettem egy kis időt, amit Niall-el kettesben tölthetek.
-TV? - nézett felém, miután lesegítette rólam kabátomat és felakasztotta egy fogasra.
-Oké. - huppantam le a kanapéra.
Nialler elment a konyhába, majd visszajött egy tál pop corn-al és egy tál pillecukorral.
-Hú, szerinted ez el fog fogyni?
-Persze. - bólintott és leültem mellém.
Féltem bevallani neki, de igazából baromi sokat eszek, ezért mindkét tálat közel húztam magamhoz. Niall átkarolta vállam, én pedig felhúztam magam mellé a lábam és a fejemet vállára hajtottam, szorosan hozzábújtam. Egy gombnyomással bekapcsolta a TV-t és elkezdett szörfölni a csatornák között.
-Állj. - mondtam hirtelen - Vissza.
-Madagaszkár? - nézett rám visszafojtott mosollyal.
-A kedvencem. - mondtam tettet felháborodással.
-Én is imádom az animációs filmeket. - fordította újra a TV felé tekintetét.
Elvettem tőle a távirányítót és beállítottam az angol feliratot, majd bedobtam a számba egy marék pattogatott kukoricát.
-Tényleg eljössz velem? - kérdezte.
-Persze, Niall.
-De hisz alig ismersz.
-Addigra megismerlek.
-Keddre?
-Simán. - nevettem el magam.
-Nem azért kérdezem, mert nem akarom, hogy velem gyere, csak nem akarom rád erőltetni.
-Niall, - fogtam kezeim közé aranyos, kicsit ijedt, izgatott arcát - nagyon szeretnék elmenni, érted? Hidd el, nem olyan lány vagyok, akire ilyesmit rá lehetne erőltetni.
-Biztos?
-Biztos. - bólintottam. Niall erősen, de nagyon óvatosan ölelt magához, miközben arcomat a nyaka és a válla közötti részbe fúrtam és mélyen beszívtam finom illatát. Éreztem, hogy ő is belélegzi parfümön illatát és cirógatja a hátam. Kicsit elhúzódott tőlem és lágy csókot lehelt az ajkamra, de ebből egy mély, szenvedélyes csók lett, amint szétnyitotta ajkait, én pedig bejutást engedtem nyelvének. Végig döntött a kanapén, fejem mellett egyre jobban összegabalyodott a kezünk, ujjai kis köröket írtak le a vállamon.
-Anna. - lihegte.
-Igen?
-Én...  - ültetett fel.
-Vas happenin'?! - rontott be Zayn.
Összerezzentem, majd elröhögtem magam Niall ijedt fején.
-Haver, hangosabban nem lehetett volna, hogy még jobban ránk hozd a frászt?
-Csak nem megzavartam valamit? - húzogatta a szemöldökét Zayn.
-Istenem. - temette a kezébe arcát Niall, én meg csak nevettem.
-Sziasztok! - jött be Elena, Harry-vel az oldalán. Először azt hittem fogják egymás kezét és kivirult az arcom, de kiderült, hogy szó sincs ilyenről, egyszerűen csak közel álltak egymáshoz, ezért csalódottan felhúztam az orrom. Bár, lehet, hogy fogták egymás kezét, majd megkérdezem Elena-t.
-Helloka. - álltam fel és barátnőm nyakába ugrottam.
-Pontos beszámolót kérek. - fenyegetett.
-Majd később. - vigyorogtam és visszaültem Niall mellé, aki az ölébe húzott.
-Úgy látom, nem sikerült rosszul. Szurkoltam. - kacsintott rám Harry, majd szépen sorban a többiek is bejöttek.
Elena felhúzott az emeletre, szó szerint belökött az ágyukba, bezárta az ajtót és izgatottan nézett rám, miközben elhelyezkedett előttem törökülésbe.
-Na, mi volt? - vigyorgott.

*Harry szemszöge*

Miután Elena felráncigálta Annát, a szobánkból egyenletes motyogást hallottunk, aztán hatásszünet, egy hatalmas sikítás, nagy röhögés, majd egy hangos bumm (gondolom valami leesett) és újabb röhögés. Niall-re néztem, aki lehajtotta fejét, hogy ne lássuk lángoló arcát és lehuppantam mellé.
-Büszkék vagyunk rád, haver. Nagy vagy. - veregettem meg a vállát.
-Köszi, Harry. - ölelt át.
-Na, és, mi volt?
-Srácok, tudom, hogy először meg kellett volna beszélnem veletek, de meg kellett kérdeznem tőle...
-Mit? - kérdeztük egyszerre.
-Gyereketek lesz? - nézett rá Zayn. Mi ez a baba-mániája?
-Nem. Megkértem, hogy jöjjön velünk Londonba.
-És mit mondott?
-Hogy nagyon szeretne jönni, csak még meg kell beszélnie Elena-val meg a szüleivel.
-Ez fantasztikus, öcskös. - ugrott rá Liam és erősen magához szorongatta.
-Igen, az.
A két barátnő lerobogott a lépcsőn Anna, Niall másik oldalán foglalt helyet, Elly pedig az előszobába ment és kivette a cipőjét, amibe belebújt, majd a kulcsot kereste.
-Hova, hova? - kérdeztem.
-Anyáékhoz. Nem tudja valaki hol van a kulcs?
-A kis szekrény első fiókjában. - mondta Niall.
-Köszi.
-Elvigyelek? - álltam fel.
Elena nem válaszolt csak kinyitotta az ajtót, ahol Cortez álldogált, akinek a nyakába borult és hosszú csókkal köszöntette, én meg undorodva felhúztam az orrom. Ezek szerint nem kell elvinnem, sehová.
-Hello, srácok. - intett egyet Cortez.
-Csá. - dünnyögtem.
-Mehetünk? - fordult Elly felé.
-Persze. - fogta meg a bájgúnár kezét és bezárták maguk után az ajtót. 
Hirtelen, magamat is meglepve, ököllel belevertem a falba, majd neki támasztottam a homlokom.
-Hé, jól vagy? - kérdezte aggódva Louis.
-Nem. - futottam fel a lépcsőn.
Berohantam a szobánkba, levágtam magam az ágyra és üveges tekintettel bámultam a plafont. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fáj, majd őt mással látni. Olyan érzésem támadt, mintha valaki ráült volna a mellkasomra és nem tudok levegőt venni, miközben egy óriási gombóc van a torkomban, a szívemet meg valaki éppen ki akarja tépni. Az összetörésen, már túl voltam, mikor megláttam őket együtt. Tudom, tudom, én szúrtam el, de miért nem adott egy második esélyt? Miért kellett rögtön lecsapnia Cortezre? És miért beszélek magamban?
Erre a gondolatra kínosan elröhögtem magam, de csak még furábbnak éreztem a helyzetet, hogy egyedül vagyok a szobában és egyszer csak elnevetem magam.
Oldalra fordultam és ekkor valami beleállt a bordámba. Káromkodva vettem ki magam alól Elena fehér telefontját és félredobtam. De hirtelen bevillant egy gonosz gondolat és utánanyúltam. Nem kellett volna, de megnyomtam a tetején lévő kis gombocskát, automatikusan lerajzoltam a saját képernyőzáram, de rádöbbentem, hogy ez nem az én telefonom. Hitetlenkedve vettem észre, hogy feloldott a telefonja, ezek szerint ugyanaz a mintánk. Először az SMS-eknél kezdtem a kutatást, de nem volt semmi érdekes, így átmentem a hívásnaplóba, de itt se találtam felhasználható információt. Anya, Anya, Apa, Cortez, Cortez, Anna, Niall, Harry :), Betti, Zsófi, Dave, Apa...várjunk csak. Egy; Miért van az én nevem mellett smiley? Cortezé mellett nincs semmi, ez jelent valamit, nem? Nem. Kettő; Dave? DAVE? Hívogatja a volt pasiját? Bár, lehet, hogy barátok maradtak. De akkor is!
Hülye vagyok. Hisz ez tök jó! Ha ez kiderül, Cortez szakít vele, én meg majd megvigasztalom, rám néz a gyönyörű, könnyes szemeivel és bevallja, hogy szeret, én meg megcsókolom és együtt élünk, amíg meg nem halunk. Na, jó talán nem így lesz. Mindegy.
Átmentem a galériába, hogy ott is átvizsgáljak mindent. Egy csomó kép rólunk, rólam. Újabb plusz pont, Cortez ellen, róla nem volt kép. Láttam még Green Day-t, Little Mix-t, 5SOS-t, és még sok mindenkit. Meg persze, egy csomó kép róla és Annáról.

Nem tudom, miért, de belenéztem a zenéibe. A kedvencek között megtaláltam a Moments-et és elindítottam. Becsukott szemmel hallgattam az egyik legszebb dalunkat és amint véget ért, újra lejátszottam,  majd szépen lassan leragadtak szemeim.
Mikor felébredtem még mindig a Moments szólt, ki tudja hanyadjára. Kiléptem mindenből és eltávolítottam az előzményeket is, ne hogy észrevegye majd, hogy turkáltam a telefonjában. Felálltam, lesétáltam a lépcsőn és bebújtam Lou ölébe, kitúrva ezzel Eleanor-t.
-Hol voltál? -  nézett rám.
-Aludtam. Elly?
-Most jöttek meg, az előszobában vannak.
-Vannak? - húztam fel a szemöldököm.
-Igen. - bólintott, mire egyből az előszobában termettem.