Kezdet: 14. rész

Miközben visszafelé mentünk nem szóltunk egymáshoz, így egy kicsit kínos volt az út, de végül is, legalább nem tévedtünk el. Az utcába érve megelégeltem a kínos csendet, úgyhogy felkaptam Elena-t és szaladni kezdtem vele.
-ÁÁÁ! Harry! Tegyél le! - parancsolt, de közben már ő is nevetett. -Nem, nem. - röhögtem én is. Nehéz napon vagyunk túl mindketten, ennyi járt nekünk. Csakhogy még nem volt vége a napnak. De ne szaladjunk előre.
-Harold Edward Styles! Azonnal tegyél le! - kiáltott - Harry, Harry... - de nem tudta tovább folytatni, mert annyira röhögött, hogy már beszélni se tudott.
Az eső már csak szitált, nem is vettük észre. Elena-t a ház előtt letettem és mielőtt kopoghattam volna egy sárgolyó landolt a hátamon. Lassan hátrafordultam és felhúzott szemöldökkel néztem, ahogy újabb sárgalacsint gyúr. Észrevette, hogy nézem, ezért a háta mögé rakta a kezét a sárral együtt.
-Szóval így állunk? Sárral dobálsz? - közeledtem felé vigyorogva, de mielőtt megfoghattam volna a derekát, megdobta a mellkasom, az előbb összegyúrt sárral.
-Hé! - háborodtam fel - Na, jól van, ha te is akkor én is. - hajoltam le és egy marék sárral a kezembe egyenesedtem fel. Mosolygott, a szája szélét rágta, úgy nézett fel rám és már épp meg akartam dobni, amikor futásnak eredt. Fel se fogtam mit csinál, de hamar kapcsoltam és én is utána szaladtam. Pár perc futkározás után megállt és vigyorogva bevárt engem. Nem tudtam miért állt le, de azért odafutottam hozzá. Hajítottam a sárgolyót, de elhajolt, így nem találta el. Még mindig vigyorogva nézett és nem tudtam elképzelni miért csinálja ezt. Persze, hamar megkaptam a választ. Elindultam felé és én, szerencsétlen, nem vettem észre, hogy közöttünk van egy pocsolya, így nem elég, hogy a cipőm, még a nadrágom is tiszta vizes lett, mert a kisasszony beledobbantott a kis tócsába, ami felfröcskölte rám a vizet. Elena újból röhögve szaladni kezdett, de most okosabb voltam. Tudtam, hogy nem sokára hátrafordul megnézni követem-e, ezért bebújtam az egyik ház mögé. Én láttam őt, de ő nem látott engem. Ahogy megjósoltam Elena hátrafordult és arcáról lehervadt a mosoly. Párszor megfordult, majd visszafelé kezdett kocogni. Miután elhagyta a házat, ahol megbújtam, vártam egy kicsit és csak utána léptem ki. A tervem az volt, hogy hátulról megdobom egy sárgolyóval, de amint kinéztem nem láttam sehol. Mászkáltam ide-oda, de elnyelte a föld. Már épp be akartam menni, amikor valaki hátulról ráugrott a hátamra.
-Azt hitted be tudsz csapni? - suttogta a fülembe Elena és leszállt a hátamról.
-Hát, próbálkoztam. - mosolyogtam - Hívjuk ki a többieket is. - vetettem fel az ötletet.
-Okszi. - egyezett bele.
-Hello, mindenki! - nyitottam be - Ki akar sár csatázni?
-Én! - ugrott fel Louis, aminek következtében Eleanor kiesett az öléből - Ó, bocsi, életem. - segített neki felállni.
-Csak Louis? - lépett be a házba Elena is.
-ELENA! - kiáltott Louis és Elena felé kezdett rohanni,  így Eleanor megint a földön kötött ki.
-Répakirály, a barátnőd... - mondta Elena valahol Louis karjai közül.
-Megbeszéltetek mindent? - kérdezte Niall, aki segített Elenaor-nak felállni.
-Igen?
-De jó! - hagyta ott Niall is Eleanor-t, aki már harmadjára esett vissza.
-Basszus, harmadjára esek a seggemre, valaki segítsen! - nyafogott Eleanor.
-Majd én. - ment oda Perrie, de ő is elengedte Eleanor karját, mert pókot látott.
-Á, Zayne! - bújt vissza Zayn karjai közé, aki kinevette barátnője viselkedését.
-Négy. - dünnyögte Eleanor és végül én mentem oda hozzá segíteni.
-Köszönöm, Harry.
-Én is. Mindent. - öleltem meg.
Közben a többiek is mind megölelték Elena-t és a lelkére kötötték, hogy soha többé ne csináljon ilyet.
-Oké, oké, de most menjünk, mert valamelyik idiótának már nagyon szeretném a sárba nyomni a képét, Louis. - célozgatott Elena.
-Mi? Miért én? - pislogott ártatlanul a barátom.
-Szerinted? - kérdezett vissza Elena és kiráncigálta Louis-t.
Innentől kicsit homályos minden, de azért megpróbálom leírni nektek.
Louis kapott három sárgolyót az arcába, kettőt a hasára és négyet a lábára Elena-tól. Ő így kezdte a sár csatát... Aztán, a hülye elkezdte lemosni a lábáról a jéghideg pocsolyában és persze Eleanor meg ráugrott, így mindketten a pocsolyában kötöttek ki. Pezz először nem akart benne lenni, de aztán Zayn (aki már kapott egy párat) felemelte és be akarta dobni egy bokorba, de Perrie húzta magával és így Zayn elvesztette az egyensúlyát, vagyis mindketten elestek, csak az a baj, hogy nem a bokorba, hanem mellé, a sárba. Perrie leordította Zayn fejét amiért ilyen hülyeséget csinált, de erre Niall megdobta egy sárgolyóval, hogy fogja be a száját és élvezze. Perrie visszanyelte amit először akart mondani és kimászott Zayn alól. Érdeklődve néztük mit csinál, láthatóan valakit keresett köztünk. Tekintete Niall-ön akadt meg, aki Elena mögé bújt, de nem járt sikerrel, mert Perrie és Elena jó barátságban vannak, így Elena hidegvérrel átadta Niall-t, aki szétnézett, majd leesett neki mi történt és futásnak eredt. Niall elöl, utána Perrie, majd Zayn, aki egyre csak azt kiabálta, hogy "Perrie, kicsim gyere vissza!". Jót nevettünk rajtuk, de én is benne akartam lenni a macska-egér játékban ezért Zayn után futottam azt kiáltva "Zayn, kicsim gyere vissza!". Mindenki elvolt és végre együtt csináltunk valamit. Mi négyen ugye fogócskáztunk, Eleanor és Louis még mindig a pocsolyában fetrengtek, Betti, Liam és Elena pedig egymás karját temették be sárral és úgy látszott valamiről nagyon mélyen beszélgetnek, de mindhármójuk arcán ott csücsült egy hatalmas, boldog mosoly. Sophia kívülállóként nézte végig a bolondozásunkat, mint  mindig. Végül Perrie vetett végett a futkározásnak, mert elkapta Niall kabátját, majd fogta és belenyomta az arcát a sárba. Odamentem a szőkeséghez, még jobban szétkentem az arcán az agyagot és egy vállveregetéssel otthagytam. Összehívtam a fiúkat (Liam kicsit sokára szabadult meg a karjára tapadt sártól) és megbeszéltünk velük egy tervet. Háromra mindegyikünk felemeli az egyik csajt és bedobjuk őket a sárba, majd rájuk ugrunk. Oké, ez volt a terv, csak ahogy felnéztünk a kis körből, amit alakítottunk, a csajok nem voltak sehol. Biztos Elena tüntette el őket! Az előzőkből tanulva ösztönösen hátrafordultam, de késő volt. Az öt leányból kettőnek a kezében locsoló, háromnak pedig sár volt a kezében és vigyorogva várták, amíg a többiek is megfordulnak.
-TÁMADÁÁÁÁS!!! - kiáltotta Elena és megengedte a vizet, ami jéghideg volt és, ami egyenesen rajtunk kötött ki. Szaladni kezdtünk, de nem nagyon tudtunk a víz elöl menekülni, mert Betti locsolója 2 méteres körzetben locsol. Eleanor, Perrie és Betti sarat nyomtak a nyakunkba, míg Elena és Sophia totál eláztatott minket. Örülök, hogy ő is beszállt.
Miután a lányok elfáradtak sárcsatával folytattuk, mindenki, mindenki ellen. Persze, megmutattok a "kajaszünetben" Elena-nak a tánctudásunk és nagyot röhögött rajtunk, majd ő is beszállt és együtt táncoltuk Lou idétlen, mégis szórakoztató és megunhatatlan táncát. Hamar visszatértünk a verekedéshez, mert Perrie nem bírt megülni a fenekén. Körülbelül fél órát hülyültünk és aznapra ennyi volt a jó hangulat...
Ugyanis amikor Elena-val bunyóztam és épp én voltam felül, megláttam egy pár hegyes orrú, piros csizmát. Felnéztem és megláttam a barátnőm roppant mérges arcát.
-Taylor - szálltam le Eelena-ról, felálltam és egy puszit nyomtam az arcára - hogyhogy itt vagy? Azt hittem, már csak holnap találkozunk. - jöttem zavarba.
-Nézd, mit láttam az egyik újságosnál. - vágott a mellkasomhoz egy újságot. Felemeltem, megnéztem mi az. Találjátok ki, hogy kik voltak a címlapon. Pontosan! Én is Elena ma reggel. Istenem, milyen boldogok voltunk.
-E-ez...nem én vagyok. - hazudtam.
-Persze, akkor ki ez? James Bond? Vagy Justin Bieber? Esetleg John Lenon? - gúnyolódott.
-Miről van szó? - kérdezte Elena, aki még mindig a sárban hasalt.
-Erről. - dobtam le elé a magazint.
-Ó, már megint? - kérdezte fájdalmas arccal és belefejelt a sárba, amin Niall úgy elkezdett nevetni, hogy ráesett Elena-ra, aki ezen szintén röhögött.
-Niall, nehéz vagy! - kiabálta szerencsétlen, mire Niall leszállt róla - Köszönöm, megtiszteltél, hogy rám fingtál. - fintorgott Elena és az egész utca zengett a mi nevetésünktől.
-Sophia, még te is? - akadt ki Taylor, mikor meglátta, hogy barátnője csurom vizes és totál saras.
-Oh my Gosh. - tette a szája elé Elena a kezét - Sophia szórakozott. Bele fog halni. - vigyorgott fel Taylor-ra. Nem tudom, hogy honnan szedte a bátorságát, de nagyon tetszett ez a stílusa is.
-Miért mondod, hogy már megint? - kérdeztem a sáros arcú Elena-tól, hogy egy kicsit arrébb tereljem a beszélgetést.
-A legjobb barátom is látta ezt az újságot és, ezért most nem barátkozik velem.
-Azért, mert híres vagyok? - csodálkoztam.
-De kis egoista itt valaki. - röhögött - Amúgy nem, nem azért. Megkérdezte, hogy a barátnőd vagyok-e, én meg azt feleltem, hogy nem. Levágta elém az újságot és azzal gyanúsított, hogy hazudtam neki. Újra. - vonta meg a vállát, de azért látszott rajta, hogy eléggé megviseli a dolog.
-Ki volt ez a bunkó? - kérdezte Louis.
-Misi.
-Pedig jó fejnek nézett ki. - Niall.
-Az is, csak...áh nem tudom. Mindegy, már nem érdekel. - fogta meg Niall lábát és magához ölelte - Niall.
-Igen? - húzta fel a szemöldökét az említett.
-Szeretem a lábad. - mondta halál komolyan Elena.
-Én is a tiéd. Szexi. - vigyorgott a szőkeség.
-Perverz állat. - csapot a lábára Elena - Liam, inkább a te lábad szeretem. - kúszott oda Liam-hez.
-Oké. - rántott egyet a vállán Leeyum.
-Harry. Nem hiszem el, hogy ezt tetted. Megcsaltál. - tért vissza Taylor az eredeti témához.
-Taylor. Nem hiszem el, hogy még mindig itt vagy. - vágta rá Elena, nyávogó hangon.
-Azt hittem, szeretsz. - Taylor, nem foglalkozott Elena-val, csak az én szemembe nézett.
-Azt hittem, gyorsabb a felfogásod. - Elena még mindig Liam lábát ölelgette és láthatóan jól szórakozott. Hogy őszinte legyek, én is majdnem megfulladtam, úgy röhögtem.
-A mi kapcsolatunknak örökké kéne tartania. - mondta Taylor. Jó színész lenne.
-Ennek a beszélgetésnek nem kéne örökké tartania. - Elena lepacsizott Niall-el.
-Befejeznéd? - förmedt rá Taylor.
-Elmennél? - vigyorgott Elena a barátnőmre.
-Harry, majd felhívlak. - kezdett el szedelőzködni Taylor.
-Taylor, majd hiába hívod, úgyse veszi fel. - vágott vissza Elena. 
-Harry, hogy bírod elviselni ezt a hagy ne mondjam ki ennek a senkinek a nevét? - nézett Elena-ra Taylor.
-Sophi, hogy bírod elviselni, hogy a barátnőd megcsal Harry-vel? - vigyorgott Elena - Nem, amúgy Sophi, téged szeretlek. - tette a lány lábára a kezét.
-Én is. - nyögte cinikusan Sophia, Liam vállára hajtotta a fejét és úgy tűnt nagyon nem kedveli Elenat.
-Na jó, én ezt nem bírom tovább. - csapott a combjára Taylor.
-Hát én se.  -húzta fel a szemöldökét Elena.
-Utállak. - nézett Elena-ra.
-Ezzel nem vagy egyedül. Csatlakozz a Facebook csoporthoz. - rántott egyet a vállán Elena. Mondanom se kell, a fiúkból kitört a röhögés.
-Most már azt is tudom rólad, hogy nincs humorod.
-Én meg most már azt is tudom rólad, hogy nem bírod elfogadni, ha nem te vagy a középpontban. - fonta össze melle alatt a karját Elena - Azt mondod nincs humorom? Nézz a barátodra. - biccentett felém.
Taylor felém fordult, én meg sajnos nagyon nevettem, nem tudtam abbahagyni, amin Lou is nevetni kezdett és Taylor arca fehérből, pirosra, vörösre, majd lilára változott. Ijesztő volt.
-Jól van, Styles.
-Jól van, Swift. - mosolygott Elena.
-Neked mindenhez van hozzáfűzni valód?
-Neked még mindig van valami mondani valód, vagy megengeded, hogy bemenjünk a házba?
-Menjetek, nem érdekel.
-Megyünk, nem érdekelsz. - állt fel Elena és húzta magával Liam-et és Niall-t is.
-Jó éjszakát, Harry-cica. - nyomott egy puszit az arcomra Taylor.
-Neked is. - küldött felé egy puszit Elena és nevetve bement a házba, a többiekkel együtt. Taylor-ra néztem és annyira látszott rajta, hogy egy cseppet se veszi komolyan Elenat, hogy nem is sajnáltam meg, így bementem én is a házba.
-Harry nagyon sajnálom, de felment bennem a pumpa, teli volt a pohár, nem tudtam megakadályozni ezt a kirobbanást, de nem is nagyon akartam. - nézett rám Elena és a szeme újra visszaváltozott feketéből mélykékre. Visszatért a kedves, aranyos, visszahúzódó Elena, akit ugyanúgy szerettem, mint a kötekedő, visszabeszélő, vagány Elenat.
-Jól volt, Elena. - pacsizott le vele Zayn.
-Köszönöm, de nem direkt volt. Ilyenkor elborul az agyam és azt se tudom, hogy mit beszélek. - rázta a fejét. 
-Semmi baj, jól szórakoztam. Nagyon megy ez neked. - dicsértem meg, mire elöntötte egy kis pír az arcát.
-Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én éhes vagyok. - szólalt meg Niall.
-Én is. Együnk.  -egyeztünk bele.
Körül ültük a konyhában lévő hatalmas asztalt és vártuk, hogy a csajok meglepjenek valami finom ennivalóval. Végül egy jó nagy adag milánói makarónit tettek le az asztal közepére, amit egyből megrohamoztunk. Vacsora közben feltettem a Twitterre egy képet a sárcsatáról. A kép is visszaadja azt a jó hangulatot ami akkor ott volt.
A vacsora nagyon finom volt és ezt megmondtuk a csajoknak is. Kaja után felvonultam a szobámba és tárcsáztam egy számot...

*Niall szemszöge*

Vacsora után Harry felment, a fiúk meg lehuppantak a TV elé. A csajok mosogattak, én meg egyedül maradtam, így felültem a konyha pultra. Pár perc múlva csöngettek. Harry leszáguldott a lépcsőn és kinyitotta az ajtót. Majdnem leestem a pultról, hogy lássam ki az, de csak Harry hátát láttam.
-Szia. Már vártalak. - mondta a vendégünknek és két puszival köszöntötte.
-Jöttem, ahogy tudtam. - mondta egy kellemes hang, mire Elena felsikoltott.
-Anna! - kiáltotta és ledobva a konyharuhát a barátnője nyakába ugrott - Hát te meg, hogy kerülsz ide? - eresztette el és, így én is megláthattam Anna arcát. Azt hittem meghalok. Nem akarok nyálas lenni, de olyan volt, mint egy angyal. Csillogó, baba-kék szemei pont tökéletesen helyezkedtek el gyönyörű, mosolygós arcán, amit szőke, egyenes haja keretezett.

-Harry hívott az előbb és mondta, hogy jöjjek, mert gáz van. Mi történt? - nézett Anna aggódva barátnőjére.
-Harry... - nézett Harold-ra Elena - Nem is tudom, mit mondjak. Köszönöm. - ölelte meg göndör barátunkat.
-Nagyon szívesen. Ennyivel tartozom. - mondta Harry és láttam, ahogy mélyen belélegzi Elena finom illatát.
-Na, nyomás felfelé és, majd mesélsz. Én még kipakolok. - mondta Anna, Elena pedig bólogatott és felfutott a szobájába.
-Sziasztok, Anna vagyok, Elena legjobb barátnője. - jött be a konyhába és mindenkivel kezett fogott.
-Sokat hallottunk már rólad. - mondtam.
-Remélem, csak jót. - mosolygott és letette a pultra a szatyrot, amit hozott  - Hoztam Elena-nak egy kis kaját, hisz csak akkor tud teljesen őszinte lenni, ha közben habzsol valamit. - nevetett - Nektek is hoztam egy kis édességet. - tett le az asztalra két bon-bont - Niall, ne edd meg az egészet, a többieknek is hagyj - kacsintott rám.
-Oké. - mondtam és éreztem, hogy ég az arcom.
-Köszönjük, nem kellett volna. - nyitotta fel az egyik dobozt Betti.
-Dehogynem. - szóltam közbe és elvettem a másik dobozt. Anna felnevetett, majd megkérdezte, hogy hol talál kanalat.
-Miért kell neked kanál? - kérdezte ijedt fejjel Liam.
-Bocsi, Liam, de Elena-nak egy nagy doboz puncsos-vaníliás fagyit hoztam, mert az a kedvence és azt kanállal kéne enni.
-Tessék. - nyújtottam felé egy teáskanalat.
-Köszönöm. - vette el és közben a szemembe nézett. Ahogy puha bőre hozzám ért, úgy éreztem mintha több száz pillangó csapkodna a gyomromban, ami megint megkordult.
-Na, menj, Elena már biztos vár. - mosolyogtam.
-Oké, még egyszer köszi. - küldött egy puszit, majd egy zacskó gumicukorral és egy doboz puncsos-vaníliás jégkrémmel felszaladt.
-Hűha. - motyogtam és utána néztem. Fantasztikus alakja volt és teljesen megbabonáztak csinos lábai.
-Na, mi az, Nialler? Csak nem szerelmesek lettünk? - jött oda hozzám vigyorogva Hazza.
-Mi? Dehogy. - ráztam a fejem.
-Persze. - nevetett Eleanor is - Totál beleestél, ne is próbáld titkolni.
-Ez nem igaz. - durciztam, majd felmentem az emeletre és még hallottam a többieket, akik röhögve bizonygatják, hogy én bizony beleszerettem Annába. És nem tévednek akkorát. Jó, tudom, nem lehet beleszeretni egy emberbe öt perc után, de én beleszerettem a természetébe, az arcába, az alakjába és az egész lényébe. Miközben mentem a szobám felé beleütköztem valakibe, aki emiatt a földön kötött ki.
-Ó, sajnálom, bocsánat, elkalandoztak a gondolataim és nem figyeltem. - hajoltam le.
-Semmi baj. - nevetett Anna és megfogta a kezem, én meg felhúztam - Köszönöm. - porolta le a ruháját - Igazából örülök, hogy beléd futottam. Zsebkendőt keresek. - emelte rám kék íriszeit.
-Gyere. - fogtam meg a kezét és behúztam a szobámba.
-Hű. - nézett szét - El se hiszem, hogy itt vagyok Niall Horan szobájában.
-Nagy cucc.
-Igen, egy fannak nagy cucc. - mosolygott rám.
-Tudtad, hogy sokat eszek és azt is, hogy Liam fél a kanalaktól. Ezek szerint te is az vagy.
-Igen. - nevetett - Szeretem a zenéteket, sokszor szoktam One Direction-t hallgatni és igazán sokat tudok rólatok, vagyis szerintem. Elena folyton rólatok beszél, úgyhogy képtelen lennék nem tudomást venni rólatok
-Tessék. - adtam oda egy nagy doboz zsepit - Akkor, majd én mondok még egyes-mást rólunk. Egy pár érdekesség, titok a One Direction-ről? Na, hogy hangzik?
-Csodásan. - hallatta csilingelő nevetését - Köszönöm a zsebkendőt, tovább nem is zavarok.
-Nem zavarsz. - ráztam a fejem - Amúgy mire kell?
-Elena elkezdett mesélni, de nem tudja befejezni, annyira sír és az ottani fürdőszobában pont kifogyott a zsepi. - ment kifelé.
-Oh, szegénykém. Majd bemegyek én is. Persze, ha nem zavarok.
-Nem hiszem. Azt mondja, te vagy a bátyja. - villantotta meg gyönyörű fogsorát.
-Bizony, ő a tiszteletbeli húgom, hisz félig ír. Én meg teljesen az vagyok. - mosolyogtam, aztán lehajtottam a fejem, mert rájöttem, hogy ez a mondat valószínűleg irtó bénán hangozhatott. Egyáltalán volt ennek a mondatnak értelme?
-Igen, ezt is tudom. - húzta ki magát büszkén - Majd akkor látogass meg minket. Körülbelül háromnegyed óra múlva már olyan állapotban lesz az édesem, hogy mást is beenged a szobába.
-Oké, akkor majd megyek. - intettem, ő meg bement a szobába és ahogy kinyitotta az ajtót hallani lehetett Elena hüppögését. Odamentem az ajtó mellé, lecsúsztam a fal mentén és felhúztam a két lábam.
-Ne sírj, édesem, minden rendbe jön. - halottam Annát.
-Nem, Anna. Ez már sehogy se fog rendbe jönni. Miért ad reményt, ha esélyt nem? Egyáltalán miért kezd ki velem, ha barátnője van? Olyannak látszok akivel, így lehet játszadozni?
-Nem, dehogyis, édesem. De ne sírj már olyan keservesen. Nézd, hoztam neked fagyit is.
-Imádlak, Anna mondtam már? - hallatszott Elena hangján, hogy mosolyog.
-Igen, tessék, de nem fejezted be. Mi történt miután Taylor megcsókolta Harry-t?
-Nem akarok erről beszélni.
-Pedig muszáj lesz.

Kezdet: 13. rész

*Elena szemszöge*

Miután bejöttem a szobába, beültem a kanapé és a fal közé, a sarokba és összekucorodtam. Egy percig csak ültem így majd rám tört a bőgés ami már nagyon ki akart törni. Csak sírtam és sírtam. Egyszer elcsendesedett, majd újra láttam magam előtt, ahogy Taylor megcsókolja és kitört belőlem a keserves zokogás. Éppen azt mondogattam magamban, hogy ki fogom nyírni Harry-t a nagyképű barátnőjével együtt, amikor kopogtak.
-Gyere be, de ha Harry vagy akkor húzz el! - kiáltottam ki.
-Louis bejöhet? - kérdezte Tommo.
-Persze, gyere. - ültem fel a kanapé karfájára. Louis bejött és bezárta az ajtót.
-Ne sírj, Elena. Nem áll jól. - ült le mellém.
-De fáj, Lou. Azt hittem fontos vagyok neki. De csalódnom kellett. Csak egy kis játékszer voltam neki, egy aprócska kaland. - kezdtem el újra sírni.
-Ssh. - csitítgatott Louis - Senki nem érdemli meg a könnyeidet, Elena. Aki pedig igen, az hidd el, nem fog megsiratni. - ölelte át a vállam - Rosszul gondolod. Nem láttam még Harry-t annyira szégyenlősnek, visszahúzódónak, mint amikor veled találkoztunk. Sőt egyáltalán nem láttam még olyannak addig a napig, pedig elég régóta ismerem. Tetszel neki, nagyon is.
-De barátnője van.
-Remélhetőleg nem sokáig tart a kapcsolatuk. - rázta meg a fejét.
-Nem szeretitek Taylor-t?
-Nem. Egyrészt azért, mert csak kihasználj Harry-t. Meg persze, amiért olyan fent hordja az orrát és amiket mondd. Perrie és El is próbált barátkozni vele, de hiába, csak az újdonsült barátnőjével foglalkozik.
-Ki az új BFF-je? - kíváncsiskodtam.
-Sophia Smith. -hajtotta le a fejét.
-Mármint ez Sophi? A mi Sophi-nk? - hitetlenkedtem.
-Ühüm.
-Uhh. - húztam el a szám - Miért, miket mondd?
-Azt mondta te egy senki vagy, csak egy rajongó, akit menet közben összeszedtünk és, hogy Eleanor-t is így szereztük. - szorította ökölbe kezeit. Nem igazán láttam még Louis-t mérgesnek. Nem az a típus volt, aki üvöltözni kezd és párnát (vagy rosszabb esetben mást) vág a falhoz, inkább Harry-t képzeltem ilyennek. Lou inkább magába fojtotta a dühét és megpróbálta elfelejteni az őt ért sérelmeket.
-Eleanor jól van?
-Persze, most már. - mosolyodott el halványan - Na, de te is szedd össze magad, irány...hová is megyünk?
-Szolnok.
-Akkor irány Szolnok! - kiabálta és kiment, én meg elmosolyodtam. Ő volt az én kis megmentőm, a barátom, Louis Tomlinson. Nem tudom mit is csináltam volna, ha ő nem jön be ide és vidít fel.
-Louis, várj! - kiáltottam utána, mire megállt, én meg odaszaladtam az ajtóhoz és halkan kezdtem beszélni - Taylor jön velünk?
-Sajnálom, de szerintem igen. - húzta el a száját.
-Majd túlélem. - erőltetem magamra egy halovány mosolyt.
-Gyere. - húzott magához és megölelt.
-Köszönök mindent, Lou.
-Erre valók a barátok, Elena. - mondta komolyan és tovább ment a folyosón, a lépcső felé. És akkor leesett, hogy nem csak Harry-re lehetek mérges, hisz a többiek is tudták, hogy...
-Te jó ég. - suttogtam magamnak - Louis William Tomlinson! - szóltam utána. Megtorpant és gondolom érezte, hogy valami nincs rendben, mivel a teljes nevén szólítottam, úgyhogy  lassan megfordult és félve nézett rám - Te tudtad. - kezdtek el újra potyogni a könnyeim - Te tudtad, sőt mindannyian tudtátok, de nem szóltatok. Hagytátok, hogy teljesen beleszeressek, mindenki tudta. Miért nem mondtátok el? - zokogtam.
-Cicabogár, figyelj... - jött közelebb Tommo.
-Ne, ne. Most ne. - legyintettem és bementem a  a szobába. Mivel a mostani ruhámba totál beleizzadtam a sok bőgéstől és stresszeléstől és erről a ruháról úgy is Harry jutott eszembe, így választottam egy újat és bementem a fürdőbe lezuhanyozni.

Ez a ruha most pont ment a kedvemhez. Kontyba kötöttem hullámos haja és feltettem egy minimális sminket. Mikor kiléptem Harry-t láttam meg az ágyon és először meg akartam kérdezni, hogy mit csinál itt de aztán rájöttem, hogy ez a mi szobánk. Bár már nem sokáig.
-Csinos vagy. - mondta egy kicsi mosollyal a arcán. Arca meggyötört volt, fogalmam sincs mitől, de még így is elolvadtam a mosolyától. Elég Elena!
-Khm. - köszörültem meg a torkom - Köszönöm. - mondtam rá se nézve. Egy kicsit kínos volt. Csak egy kicsit - Hol van a boszorkád? Vagyis barátnőd. Barátnőt akartam mondani. - javítottam ki magam, miközben a szám szélét rágtam. Harry elröhögte magát és mosolyogva válaszolt.
-Elment a bőröndökért.
Pár percig csak meredten rá, majd kiakadtam.
-Akkor most én menjek el?
-Dehogy. - állt fel - Egy hotelben fog lakni.
-Ó. - könnyebbültem meg. De aztán rájöttem, hogy ez így nem fair - Ez így nem jó. - mondtam ki hangosan is, amit gondoltam.
-Mi? Miért?
-Inkább elmegyek én. Úgy mindenkinek jobb lesz.
-Ja, csak neked, a fiúknak, Eleanor-nak, Perrie-nek és nekem nem.
-Komolyan, Harry. Amint visszajöttünk, elmegyek. Apuéknál van a helyem, nem is kellett volna idejönnöm. - kezdtem el pakolni.
-Figyelj rám, kérlek. - jött oda hozzám és megfogta mindkét kezem - Az, hogy ideiglenesen ideköltöztél, az egyik legjobb dolog volt, ami valaha is történt velem, érted?
-Harry - suttogtam - nem lehet. Neked...neked barátnőd van. - mondtam még mindig a tekintete fogságában. Gratulálok, Elena ennél értelmesebbet már nem is mondhattál volna.
-Amit nem tud, az nem fáj neki. - húzta pici, csábos mosolyra ajkát.
-Nem, nem hagyom, hogy miattam hazudj Taylor-nak. - húztam ki kezeimet az övéiből.
-Kérlek, Elena. Maradj. - ragadta meg újra kézfejeimet. Hatalmas markában, az én kezem szinte elveszett, borzasztó aprónak tűnt.
-Hát jó. - adtam be a derekam, mire óriási mosoly jelent meg az arcán - De nem itt, ebben a szobában. Átköltözök Niall-höz. - rántottam vissza megint a kezem.
-Na jó, ne szórakozz velem! Itt könyörgök neked te meg a szőkeséghez akarsz átmenni, ezt nem hiszem el. - akadt ki, nekem meg felszaladt a szemöldököm.
-Hogy én ne szórakozzak veled?! Mr. Styles maga megcsókolt, ha nem emlékezne rá, miközben barátnője volt! - emeltem meg én is egy kicsit a hangom.
-De te nem ellenkeztél!
-Mert nem tudtam, hogy barátnőd van! - kiáltottam rá.
-Jól van, akkor költözz a kis Niall-kéhez, de már most mondom bárhogy könyörögsz, nem foglak ide visszaengedni!
-Nyugi, eszembe sincs visszajönni, de ha miattam haragudni fogsz Niall-re, soha többé nem állok veled szóba!
-Nem is akarnék beszélni veled, hidd el!
Erre idegesen kinyitottam az ajtót és a három idióta, névszerint Lou, Zayn és Niall beborult a szobába, ergo hallgatóztak.
-Remélem mindent hallottatok. - ripakodtam rájuk, akaratom nélkül, majd kikerülve őket lerohantam a lépcsőn. Idegességem közben elmorzsoltam egy kósza könnycseppet és ezért észre se vettem a felfelé tartó Liam-et, úgyhogy természetesen neki szaladtam.
-Bocs. - motyogtam el akartam menni mellette, de megfogta a karom és szembe fordított magával.
-Héé. - ivott bele a dobozos, szénsavas limonádéjába - Minden oké? - húzta fel a szemöldökét.
-Mit érdekel az téged? - rántottam ki a karom. Amint a mondat elhagyta a szám már meg is bántam és legszívesebben visszaszívtam volna. Ha lehetett Liam-nek még magasabbra szökött a szemöldöke.
-Sajnálom, Liam. Bocsánat én csak... - vakargattam a homlokom.
-Te csak épp most vagy túl egy kisebb veszekedésen Hazzá-val és ki vagy borulva. Semmi baj. - mosolygott. Bevallom magamnak, nagyon meglepett a viselkedése és, hogy ilyen aranyosan fogadta a bocsánatkérésem.
-És veled minden rendben? - kérdeztem, mert az ő arcán is észrevettem pár ideges ráncot, amivel, valószínűleg az én arcom is tele volt.
-Nem igazán. - ment vissza nappaliba, leült a kanapéra és én követtem - Nem tudom, mire véljem Sophia viselkedését. Hogy tud azzal a hárpiával barátkozni?
-Nem tu...
-Ki a hárpia? - jött le a lépcsőn Hazz.
-Te. - vágtam rá kapásból, mire Liam kuncogni kezdett.
-Akkor te mi vagy? Boszorkány? - vigyorgott a göndörke a kanapé háttámlájára támaszkodva.
-Te meg egy gorilla. - szóltam vissza. De hogy ez honnan jött?
-Majom.
-Idióta.
-Ribi. - mondta, mire hitetlenül elröhögtem magam.
-Perverz.
-Hé, ez jó tulajdonság. - tárta szét a karját - Prosti. - jutott hirtelen eszébe.
-Hahh. - háborodtam fel - Bunkó.
-Manó
-Disznó.
-Törpilla. - nyújtotta rám a nyelvét. Liam már törölgette a könnyeit és azt hajtogatta, hogy mennyire gyerekesek vagyunk, de nem igazán figyeltünk rá.
-Szörnyeteg. - álltam fel és pár lépést hátrébb léptem.
-Akkor te leszel a szépség. - komolyodott el. Engem nem tud átverni!
-Elefánt. - miért szeretem ennyire az állatokat?
-Tündérem. - jött közelebb és zsebre dugott kézzel a kanapé oldalának dőlt.
-Mumus.
-Gyönyörűm.
-Bájgúnár.
-Egyetlenem. - mondta gyengéden és még közelebb lépett.
-Hülye.
-Kicsim. - fonta a karjait a derekam köré és már Liam se nevetett.
-Utállak. - néztem a szemébe, miközben a nyaka köré fontam karjaim. A francba is, túl gyenge vagyok!
-Szívás, mert én nem. Életem. - fúrta vigyorogva tekintetét az enyémbe.
-Miért nem tudok haragudni rád? - hajtottam fejemet a mellkasára.
-Mert túl jóképű vagyok. - adta meg a szerinte logikus választ.
-Szerintem meg inkább túl nagyképű. - húztam észrevétlenül még közelebb magamhoz.
-Hé! - nevetett fel - Vagy csak azért, mert nem engedem, hogy haragudj rám. - suttogta a hajamba és még szorosabban karjaiba zárt, amitől nagyot dobbant a szívem. És ez ébresztett fel. Neki barátnője van, meglógatott előttem egy kis esélyt, aztán mielőtt elkaphattam volna, elhúzta előlem.
-Induljunk. - bújtam ki az öleléséből kicsit agresszívabban, mint kellet volna.
-Most meg mi a baj? - érdeklődött tágra nyílt szemekkel.
-Neked barátnőd van. - ráztam a fejem.
-Mondd, hányszor fogod ezt még elmondani?! - emelte meg a hangját.
-Amíg nem szakítasz vele! - kiabáltam, miközben már felfelé szaladtam a lépcsőn.

*Harry szemszöge*

-A francba! - szitkoztam - Most mi rosszat mondtam? Honnan jutott eszébe? Mit tettem? - néztem Liam-re.
-Nem tudom, haver, de ez a lány...gyönyörű. Nem csak kívül, belül is. - bólogatott és felállt.
-Tudom.
-És nem olyan, mint Taylor.
-Tudom
-Jobb.
-Tudom.
-Most ki van akadva.
-Tudom.
-És miattad.
-Felfogtam, érted!? - kiáltottam rá - Bocs, bocs, sajnálom. Én csak...ideges vagyok. - dörzsöltem meg az arcom.
-Sose baj. - veregette  meg a vállam.
-Na, és mit csinálunk ma? - lépett be a házba Taylor, oldalán Liam barátnőjével.
-A kis csaj elvisz minket valahová. - válaszolt Sophia. Ennyi kellett, teli volt a pohár.
-Annak a kis csajnak neve is van! - ripakodtam Sophia-ra, mire ő Liam-hez fordult, hogy mi bajom van - Te vagy a bajom. - mormogtam.
-És miféle városkába megyünk? - fogta meg a kezem Taylor.
-Szolnok. - suttogtam. Suttogtam, mert eszembe jutott, hogy amikor Elena mondta ezt nekem, ami körülbelül két órával ezelőtt volt, még mennyire jóban voltunk. De most már sajnálkozhatok, nem változtat semmin, mindent elrontottam köztünk. Örülnöm kell Taylor-nak. Átöleltem barátnőm vállát és egy puszit nyomtam a fejére. Elhatároztam, hogy örülni fogok annak, hogy itt van velem, eljött hozzám olyan messziről és az elkövetkező pár napban róla fog szólni minden, meg persze a fiúkról és a koncertről.
Aha, elhatároztam, csak hogy amikor megláttam Elena csinos lábait, majd ez egész testét és végül gyönyörű arcát, minden gondolatom szerte foszlott. Muszáj volt odamennem hozzá, nem tudtam csak ott állni és nézni őt. Odamentem és akaratom nélkül átöleltem.
-Harry mit csinálsz? - suttogta.
-Bocsánatot kérek.
-De Taylor...
-Most nem érdekel.
-Oké, megbocsájtottam, csak engedj már el. - próbált meg kiszabadulni karjaimból.
-Nem.
-Harry!
-Nem.
-Kérlek szépen.
Erre elengedtem, a szemembe nézett és elment mellettem. Ennyi? Mielőtt bármit csinálhattam volna Louis megragadta a karom és behúzott a szobájukba.
-Harry, drágám, tudod, hogy imádlak, de meg kell kérdeznem. Mégis mi a fenét csinálsz?!
-Mi? - értetlenkedtem.
-Jó, akkor felvázolom neked. Londonban újra összejössz Taylor-al, de itt elcsábítod Elena-t, akinek az orra előtt mentél vissza Taylor-hoz és most Taylor azt hiszi, azért ölelted meg Elena-t, mert szereted. - mondta ki egy szuszra.
-Basszus. - esett le - Most mit csináljak, Louis?
-Válassz.
-Nem tudok.
-Adhatok egy tippet?
-Persze.
-Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.
-Hogy ez milyen okos gondolat volt, BooBear. - öleltem meg.
-Érted mit akarok ezzel mondani?
-Igen. - bólintottam - Hogy nem szabad elengednem Taylor-t.
-Ajj. - csapott a homlokára - Nem, nem és nem!
-Fiúk, indulunk. - nyitott be Elena, mire szétrebbentünk - Megzavartam valamit?
-Nem. - mondtam, de velem egy időben Louis meg rávágta, hogy igen.
-Jó, majd még turbékolhattok, de indulni kéne, mert nagyon elment az idő.
-ELENAAA! - sikított valaki a nappaliból.
-Igen? - ment ki az említett, mi meg követtük.
-Ott egy pók! - kiáltotta Taylor.
-És? - kérdezett vissza Elena.
-Távolítsd el!
-Oké, de miért én?
-Nem te vagy a házvezetőnő? - ráncolta a szemöldökét a barátnőm.
-Mi? Nem, ezt meg ki mondta neked?
-Harry. - rántott egyet a vállán Taylor.
-Igazán? - fordult felém Elena.
-Én nem. - tettem fel a kezem.
-Dehogynem. - bólogatott Taylor - Mikor megkérdeztem, hogy ki volt az a kedves lány, aki ajtót nyitott nekem. Tudod, miután elmondtad, hogy mennyire szeretsz és, hogy mennyire hiányoztam már neked, mert nélkülem olyan unalmas volt minden.
-Mi? - értetlenkedett már Louis is.
-Na, mindegy. - rántott a vállán egyet Taylor.
Elena üveges tekintettel nézett Taylor-ra és, aztán minden olyan gyorsan történt...
Louis nem tudta leállítani magát és keze Taylor felé indult, de a barátnőm lehajolt, így Elena kapta a pofont. Pár másodpercig Elena csak fogta az arcát, majd Louis-ra nézett, aki fel se fogta, hogy mit csinált. Elena rám nézett, ezután felkapta kabátját és kiszaladt. Gondolkodás nélkül utána akartam rohanni, de Taylor megfogta a karom.
-Harry, itt maradsz. Hidd el, visszatalál magától is. - fogta erősen a karom.
-Louis! Mit csináltál?! - sikította Eleanor.
-Nem...nem akartam. - makogott Lou.
-Kezet mertél emelni rám, Tomlinson? - szállt be a beszélgetésbe Taylor.
-Direkt csináltad az egészet! Nem is mondott ilyet Harry! - akadt ki Zayn is.
-Valahogy el kellett löknöm Harold-tól. - védekezett Taylor.
-Te aljas boszorkány! Harry, hogy tűröd ezt? - kérdezte tőlem Liam, de én nem is figyeltem rájuk, csak egy dolog járt a fejemben. Elena kint van, egyedül, a szakadó esőben. Újra elindultam, de Taylor megint visszahúzott.
-Mi az, hogy boszorkány? Harry-t ne keverd bele, szeret engem! - játszotta az agyát Taylor.
-Harry-t ne keverjük bele? Hisz ő is nyakig benne van! - jött Niall - És mégis mikor mondta neked, hogy szeret? Mert mi nem hallottuk.
-Igenis mondta. Amúgy se rád tartozik, Horan.
-NIALL! A nevem Niall! - ordított Niall.
A egész ház a feje tetejére állt, mindenki kiabált mindenkivel, de én csak arra tudtam gondolni, hogy meg kell keresnem Elena-t.
-Harry. - jött oda Eleanor, és alig hallottam a többiek veszekedésétől - Hé, mi jár a fejedben?
-Elena egyedül van odakint.
-Menj! Majd én feltartom Taylor-t.
Bólintottam, bár fogalmam se volt, hogy hogy fogja csinálni. Elindultam, Taylor utánam fordult és ekkor Eleanor nemes egyszerűséggel letörte Taylor körmét. Ez lett volna a nagy ötlet? Nem hiszem, hogy ez bejönne... De mekkorát tévedtem!
-Hogy merészelted? - Taylor elengedett és nem is figyelve rám, Eleanor felé fordult, akit persze Louis azonnal védeni kezdett. Egy percig haboztam, mert nem hittem el, hogy a körme fontosabb, mint én, de aztán észbe kaptam és a kabátomat felvéve Elena után indultam. Amint kiléptem a házból, elővettem a telefonom és felhívtam. Ki van kapcsolva. A francba! Feltettem a kapucnim és futni kezdtem. Fogalmam sincs merre, csak futottam. A telefonom vakujával világítottam és egyre csak ordítoztam...
Már vagy egy órája futkároztam ide-oda, lehet, hogy körbe-körbe, nem tudom. Louis-t már háromszor, Elena szüleit kétszer hívtam, hogy ott van-e Elena, de válaszul midig ugyanazt kaptam: nem. És akkor beugrott. A park, a fűzfa, a pad. Biztos vagyok benne, hogy ott van. De az merre van? Elfutottam Elena-ék régi házához és onnan indultam el. Egy darabig egész jól ment, de aztán eltévedtem. Minél jobban próbáltam visszaemlékezni, annál homályosabb lett a boldog emlék. A gondolataim egyre csak cikáztak és én is alig bírtam követni magam. Jobbra mentünk vagy balra? Ez az egész az én hibám. Biztos, hogy jobbra mentünk. El kellett volna neki mondani. Nem, nem, itt balra fordultunk. Miért kellett beleszeretnem? Most jobbra, aztán balra. Vagy Taylor-t kellett volna elküldeni? Áhh, mindegy jobbra megyek és kész. Nem tudom, hogy, hogy lehet beleszeretni egy emberbe pár nap alatt, de nekem sikerült. Szeretem Elena-t, de Taylor-al már olyan hosszú utat bejártunk egy fellángolás miatt újra eltolnám magamtól. Nem mehetek jobbra, ha tisztán emlékszem, hogy balra mentünk. Esetleg ez nem csak egy fellángolás, tényleg szeretem? Lerogytam a betonra és összekucorodtam. Nem bírtam koncentrálni, nem bírtam felállni és megkeresni. Elgyengültem, szinte feladtam. De akkor magam előtt láttam egy széles mosolyt, egy boldogan csillogó mélykék szempárt, hullámos fürtöket és gyönyörű meggypiros ajkakat. Elena.
Felálltam és futni kezdtem jobbra. Futottam és futottam, balra, majd újra jobbra fordultam. Hittem magamban és abban, hogy megtalálom. És ott volt. A park, a fűzfa, a pad és rajta egy összehúzódó, aprócska test. Meg vagy.
-Elena, Elena! Itt vagyok, semmi baj. - szaladtam oda és felhúztam a padról.
-Harry? - nézett fel rám és látszott rajta, hogy nem igazán érti, mit keresek ott.
-Sajnálom, Elena. Mindent sajnálok, kérlek bocsáss meg nekem, maradj ott velem, velünk és soha többé ne csinálj ilyet, értetted? - zártam szorosan a karjaimba - Halálra aggódtunk érted. A fiúk, a szüleid, én.
-Én is sajnálom, Harry. Nem kellett volna elmennem. Visszaakartam menni, de nem tudtam. Szakad az eső és sötét van, biztos eltévedtem volna. Sajnálom, hogy úgy kiakadtam. Taylor a barátnőd, boldog vagy vele, el kell fogadnom.
-Menjünk haza. - erre csak ennyit tudtam mondani és ráterítettem az én kabátom is.

Kezdet: 12. rész

Szeptember 18. (szerda)

Magyarország túra – 3. felvonás. Vagy mégsem?

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem és, persze a mellettem fekvő göndörke is felébredt.

-Ajj már. Még csak szerda van. – nyöszörögtem és átlendítettem a bal lábam az övéin.

-Jó reggelt, édesem. - nyomott a fejemre egy puszit, majd az orromra és végül megtalálta az ajkaim.

-Mmm...nem akarok suliba menni. – sóhajtottam, majd megerőltettem magam, kibújtam a karjaiból, és befutottam a fürdőbe összefogni a dús hajam.

-Reggelizünk vagy előbb átöltözöl? – kérdezte Hazza.

-Éhes vagyok. – adtam meg ezt a roppant értelmes választ és kimentem a szobából. Miközben lerobogtam a lépcsőn, hallottam, hogy Harry követ és mikor leértünk ujjait az enyémekre kulcsolta és úgy mentünk be a konyhába.

-Jó reggelt Budapest legszebb párjának. – köszöntött üdén és frissen Betti. – Rántottát?

-Köszi, nem. Inkább csak egy pirítóst. – mondtam Bettinek és lehuppantam az asztalhoz, Harry mellé.

-Kakaót is készítettem. – tett le egy-egy bögrét elém és Harry elé.

-Imádlak. – ittam bele a forró kakaóba.

-Hogy-hogy ilyen korán, Harry? – kérdezősködött Betti.

-A drágalátos barátnőmet a telefonja ébreszti, ami olyan hangosan bömbölteti a More Than This refrénét, hogy arra lehetetlen nem felkelni. – dünnyögte mellettem Harry, mire félrenyeltem a kakaót, köhögtem egy kicsit, majd kitört belőlem a röhögés.

-Bocsi, de ha halkabban szól arra nem kelek fel. – hagytam abba a nevetést és tovább ettem a reggelit.

-Mindegy. – nyomott egy puszit a fejemre. Nekem a pulzusom, Bettinek pedig a szemöldöke repült a magasba, de nem szólt semmit, csak csendben dúdolt valamit.

-Ez nagyon szép, mi ez?? – kérdeztem, mikor úgy ítéltem meg vége van a számnak, amit dúdolt.

-A fiúk új albu… - a szája elé kapta a kezét és ijedten nézett Harry-re, aki csak sóhajtva legyintett egyet.

-Te jó ég, lesz új albumotok?! – ugrottam fel és ugrálni kezdtem – Mi lesz a neve? – néztem Harry-re.

-Midnight Memories.

-Azon rajta lesz a Best Song Ever? És a Story of My Life? Mondd, hogy rajta lesz a Happily is. – ugráltam még mindig.

-Igen. – mosolyodott el Hazza a hülyéskedésemen.

-ÚÚÚ!! – kiabáltam, aztán a szám elé kaptam a kezem – Ó, a többiek még alszanak. – rogytam le újra a székre.

-Nyugi, ezek erre nem ébrednek fel. De ne mondd el nekik, hogy elmondtuk. – figyelmeztetett Harry.

-Oké, oké. Köszönöm a reggelit, Betti, nagyon finom volt.

-Nagyon szívesen. – mosolygott.

Felmentem a szobánkba és levágtam magam az ágyra.

-Gyerünk, kisasszony, nem lustálkodunk. – sétált mellém Harry.

-Csak egy perc. – mondtam a takaró alól.

-Nem, nem. Hajrá. Kiválasztottam a ruhád már csak fel kell venned, de ha akarod abban is segítek. – erre felnéztem rá és láttam, hogy úgy vigyorog, mint egy őrült.

-Álmodban, drágám, álmodban. – fúrtam vissza a fejem a párnába.

-Gyere már. – fogta meg a két bokám és egyszerűen lehúzott az ágyról.

-Utállak. – nyögtem.

-Hmm. – hümmögött – Kösz.

Felálltam, felkaptam a ruhám a kanapéról és a fürdő felé indultam. De egyszer csak megragadta a karom és visszahúzott magához. Lassan, szinte kínzóan közeledett felém, miközben a derekam köré fonta karjait. Megnyalta ajkait és behunyta szemét, mire én is ezt tettem. Ajkaink megtalálták egymást, és én majdnem összeestem, annyira remegni kezdett a térdem. Kezemet a nyaka köré fontam és még jobban magamhoz húztam, miközben megpróbáltam nem figyelni a gyomromban csapkodó pillangókra. Nem tudtam betelni vele, azt hiszem totál beleszerettem. Mikor elváltak ajkaink, olyan volt mintha egy mesevilágból léptem volna ki. Összeszedtem magam, rámosolyogtam, végig simítottam az arcán és bementem a fürdőszobába.

Be kell vallanom magamnak, nagyon tetszett a ruha, amit Harold összeállított nekem.

-De csini valaki. – vigyorgott rám Harry.

-Ki? – kérdeztem, aztán leesett, hogy rám gondolt – Ja, izé, köszi…

-Na, menjünk, mert elkésel. – ragadta meg a kezem, majd a kocsi kulcsot és leszaladtunk a lépcsőn.

-Szia Betti, puszilom a többieket. – küldtem egy puszit Betti felé és kiléptünk az ajtón.

A suli közelében megálltunk, Harry kinyitotta az ajtót, kipattantam a kocsiból, nyomtam a szájra egy puszit és a suli felé indultam, de megragadta a karom és közel húzott magához.

-Nem hiszem el, hogy elmentél volna búcsúcsók nélkül. – nézett mélyen a szemembe.

-Tudtam, hogy visszahúzol. – súgtam a fülébe, mire lehunyta szemeit és megcsókolt. Sokáig maradtam volna még az ölelésében és éreztem volna ajkait az enyémeken, de az iskola csengője megzavart minket.

-Siess haza. – adott egy édes puszit az arcomra. Bólintottam és beszaladtam a suliba.

Első szünetben megragadtam Anna karját és behúztam a lánymosdóba.

-Mondanom kell valamit. – kezdtem halkan.

-Na mondd! – kíváncsiskodott.

-Harry megcsókolt. – sóhajtottam.

-Mi!? Úristen. – ölelt meg. – És milyen volt?

-Csodálatos… - és gondolom innentől nem kell elmesélnem, hogy hogyan zajlott a beszélgetés, de az biztos, hogy mindketten vigyorogva léptünk ki a mosdóból.

Viszont amikor harmadik óra után, a szünetben Réka odajött hozzám és szólt, hogy próba lesz, egyből elszállt a jókedvem. Jó messzire. Eszembe jutott a tegnap esti lebukás Cortez előtt, amikor megtudta, hogy hazudtunk, vagyis nem is jártunk Harry-vel, pedig ezt mondtuk neki. Az aulában állva elgondolkoztam, milyen hülye is voltam, hogy hazudtam egy ilyen fiúnak mint Cortez. Hisz tök rendes volt velem és nem érdemelte volna meg, hogy hazudjak neki.

-Milyen bús ma a kisasszony. – állt meg előttem valaki.

Mikor felnéztem egy azúrkék szempárral találtam magam szembe és azt hittem hangosan kimondom, hogy „emlegetett szamár” de sikerült megállítanom magam.

-Szia, Cortez. - mosolyogtam rá és hatalmas kő esett le a szívemről, mikor viszonozta ezt a gesztust.

-Szia, Elena.

-Köszi, hogy így hívtál. Örülök, hogy a suliban is hallom ezt a nevet.

-Akkor hívhatlak így?

-Persze, köszi.

-Haragszol rám a tegnapi miatt? - kérdezte tőlem félénken. Azt hittem eldobom az agyam.

-Hogy én haragszok-e? - kérdeztem egy oktávval feljebb az eredeti hangnememnél - Ugyan miért haragudnék?

-Amiért az üvegezésnél azt mondtam, hogy csókold meg Harry-t.

-De...ó Cortez. - nagyot sóhajtottam - Nem neked kéne bocsánatot kérned, hiszen én hazudtam neked. Azt mondtam, hogy Harry-vel járok, mert úgy vettem észre, hogy rám mozdultál, hogy nyomulni kezdtél. De én meg cseppet sem akartam veled lenni, el akartalak taszítani magamtól, mert nem tetszett a flegmaságod és az, hogy mindenki oda volt érted, de azt hiszem eléggé félre ismertelek. Kérlek bocsáss meg. - mondtam. Sokáig álltunk így, egymás szemébe nézve, majd ő szólalt meg először.

-Hú. - sóhajtott egy hatalmasat - Én is félre ismertelek, hogy őszinte legyek.

-Igen? - húztam fel a szemöldököm.

-Igen. Azt hittem olyan vagy mint Réka vagy a többi tinédzser lány. Nem tudtam, hogy, hogy közeledjek feléd és úgy gondoltam neked tetszik ez a laza stílus. Mert egyébként én nem ilyen vagyok. Új suli, új közösség, új lehetőségek. Gondoltam miért ne változtassak egy kicsit magamon? De csak most jöttem rá, hogy az a legjobb ha magamat adom.

-Igen, az lenne a legjobb. - bólogattam.

-Szóval, azt hittem te egy olyan "plázacicaféle" vagy, aki mindenen vihog a barátnőivel meg ilyesmi. Aki után minden srác utána kapja a fejét, de te le se szarod őket. Már bocs. És azt gondoltam, hogy na most jól elrontottam mindent, de nem baj, idejövök és bocsánatot kérek csak, hogy azért mutassak egy kicsit az igazi énemből és utána  majd reklamálhatsz, meg ábrándozhatsz a Harry-kédről. - erre tágra nyíltak szemeim és már épp szólásra nyitottam a szám mikor folytatta - De erre te kérsz bocsánatot és kiderül, hogy egyáltalán nem olyan vagy amilyennek gondoltalak. Újra kezdhetnénk ezt az egészet? - pillantott rám.

-Persze, Cortez. Nagyon örülnék neki. - mosolyogtam vissza. Késztetést éreztem arra, hogy megöleljem és meg is tettem. Szorosan hozzá bújtam és mikor beszívtam férfias, finom illatát felébredtek a pillangók a gyomromban.

-Gyere, táncoljunk.

A próba alatt az igazgatónő vagy ezerszer ránk szólt, de néha annyira röhögtünk valamin, hogy kiküldött minket a suliból a friss levegőre, hogy lenyugodjunk. Persze, ezen még jobban röhögtünk. De nem csak nevettünk, beszélgettünk is, nagyon sokat és megismertük egymást. Őszintén, nagyon rég beszéltem valakivel ennyire nyíltan, Annán kívül és jól volt valakinek kipakolni a lelkem. De természetesen Harry-t nem hoztuk szóba, az túl kínos lett volna.

-Figyelj, nekem még lesz egy hetedik órám. - mondtam neki próba után.

-Nekem meg foci.

-Na, remek. Utána hazakísérsz?

-Nem szeretnék zavarni.

-Nem zavarsz.

-De úgy ítéltem meg nem vagyok éppen szívesen látott vendég. - húzta el a száját.

-Ne hülyéskedj már. Gyere nyugodtan.

-Nem, köszi. Majd máskor.

-Hát jó. - sóhajtottam - Biztos nem jössz?

-Biztos.

-Oké. - rántottam egyet a vállamon - Akkor szia. - öleltem meg.

-Szia, Elena. - fordult meg és kiment az udvarra vezető ajtón.

Beléptem az infó terembe, mert itt volt a hetedik órám.

-Írunk? - kérdeztem Dorcitól.

-Nem hiszem, de azért nézd át. - mondta a füzete mögül.

Lehuppantam a gép elé és elővettem a füzetem. Körülbelül egy percig tudtam tanulni mert valaki megállt mellettem és így eltakarta a fényt.

-Hé. - néztem fel - Ó, Misi. - mosolyodtam el - A múltkor olyan hamar leléptél.

-Szia, Kinga. - fura volt ezt a nevet hallani.

-Megkérhetném, hogy szólíts Elena-nak?

-Persze. - mondta. Kemény volt a hangja, cseppet sem kedves - Kérdezhetek valamit, Elena? - a nevemet olyan gúnnyal ejtette ki, hogy felállt a szőr a hátamon.

-Igen?
-Milyen kapcsolatban vagy Harry-vel? - kérdezte egy kicsit halkabban, hogy csak én halljam.
-Semmilyenbe, csak barátok vagyunk. - válaszoltam. Igazából én se tudtam, hogy milyen kapcsolatban vagyunk, de szerintem egyenlőre még csak barátok. Végül is még nem kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője.
-Akkor nem vagy a barátnője?
-Nem.

-Még egyszer megkérdezem, őszintén válaszolj. Te jársz Harry-vel?

-Nem, dehogy. - ráztam a fejem. Egyszer már összekuszáltam azzal mindent, hogy azt hazudtam, hogy járunk, többször nem okozhat ez a kérdés problémát. Tévedtem...

-A f***t nem! - kiáltotta Misi és levágott az asztalomra egy újságot. Felemeltem és találjátok ki, hogy ki volt a képen.Harry és én, ma reggel. Az én arcom nem volt annyira felismerhető, a Harry-é annál inkább. Hogy lehet ez? Csak ma reggel készült a kép és máris a címlapon szerepel? És, hogy kerül Misihez egy ilyen újság? Nem lehetne kimenni suli időben az újságoshoz. Ezt nem hiszem el.

-Mi? De én tényleg nem járok vele. - ráztam a fejem és közel voltam ahhoz, hogy elsírjam magam.

-Nem!? Akkor mégis ki ez, Elena!? Lady Gaga!? Vagy Beyonce? Nem hinném! - kelt ki magából Misi.

-Misi, kérlek ne kiabálj.
-Azt hittem tanultál a hibádból és nem hazudsz többet! - kiabált még mindig.
-Misi, légy szíves gyere ki. - ragadtam meg a karját és kihúztam a teremből - Figyelj rám. Nem járok senkivel.
-Akkor az mi volt? Ha nem jártok akkor miért csókolt meg?
-Félreérted ez csak...
-Az lehet, hogy nem tudok minden részletet, de azt én is felfogtam, hogy hazudtál nekem, újra!
-Misi, ne csináld ezt. - folyt le az első könnycseppem az arcomon.
-Nézd, próbáltam nem hinni a pletykáknak, amit abban az újságban írtak, de azon a képen te vagy, fogd már fel! Azt reméltem megváltoztál, de újra csalódnom kellett! Miért csinálod ezt velem, hm? Mindegy nem is érdekel. - fordult meg.
-Ne, Misi, hagy magyarázzam meg. - kaptam a keze után. Szembe fordult velem, közel jött hozzám és tekintetét az enyémbe fúrta.
-Soha többé nem akarlak látni, érted? Hagy békén, meg se próbálj békülni, úgy sem érdekel. - suttogta, majd bement a terembe.
-Istenem... - suttogtam, majd neki dőltem a szekrénynek és fejemet fogva lecsúsztam az ajtó mentén. Hihetetlen erejű bőgés tört rám, hisz éppen most vesztettem el a legjobb barátomat. Nem tudtam levegőt venni, se gondolkodni, csak arra gondolni, hogy elrontottam, mindent elrontok. Miért történik ez velem, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Pár perc után felkászálódtam és bementem a terembe.
-Hát veled meg mi történt? - jött oda Anna és a többiek is aggódva néztek rám, kivéve egy valakit. Misit.
-Majd hívlak. - mondtam Annának, felkaptam a táskám és kimentem a teremből. A lány mosdó felé vettem az irányt. Hideg vízzel megmostam az arcom, majd feltettem egy kis alapozót, szempillaspirált, szájfényt és újra összefogtam a hajam. Nagy levegőt vettem és mosolyogva léptem ki a mosdóból. Mikor kimentem észrevettem, hogy szakad az eső. Belenéztem a táskámba, de nem találtam a bordó esernyőm.
-Na, de jó... - dünnyögtem, feltettem a kapucnim és futni kezdtem. A buszon szerencsére volt ülőhely, úgyhogy levágtam magam az ablak mellé. A busz ablakán lefolyó esőcseppek közül kiválasztottam egyet és azért szurkoltam, hogy az a csepp érjen le elsőnként. Ó, azok az unalmas, esős, szeptemberi délutánok.
Leszálltam a buszról és sietősen elindultam. Egyrészt azért, mert nem akartam elázni, másrészt reméltem, Harry-ék már hazaértek a próbáról. Mikor elmentem az egyik kedvenc tölgyfám mellett (ne kérdezzétek miért van kedvenc tölgyfám, vannak hülye gondolataim, szokásaim) valaki megszólított:
-Hová sietsz ennyire? - kérdezte egy ismerős hang, mire megtorpantam és lassan megfordulva ránéztem. Harry a fának dőlve tartott egy fekete esernyőt a feje felett és mosolyogva nézett le rám. Amint belenéztem a boldogan csillogó smaragdzöld szemeibe egyből eltűnt a rossz kedvem.
-Hát te meg? - kérdeztem meglepetten.
-Gondoltam eléd jövök, hogy ne ázz el. - tartotta felém ernyőjét, így szorosan egymás mellett kellett haladnunk, hogy egyikünk se legyen vizes.
-Honnan tudtad, hogy nincs esernyőm?
-Nem tudtam, csak tippeltem - mosolygott titokzatosan.
-Hát jó. - rántottam egyet a vállamon - Azért köszönöm. - nyomtam egy puszit a szája szélére és erre átkarolta a vállam.
-Merre megyünk ma? - érdeklődött aranyosan.
-Szolnok. Gyönyörű a város, mindig is szerettem ott lenni. - idéztem fel régi emlékeimet.
-Rendben. - egyezett bele (mintha egy kicsit is múlott volna rajta) és tovább baktattunk az esőben.
-Megjöttem! - kiáltottam amint betettem a lábam a házba.
-Elena, képzeld, Harry elment és még... - kezdte aggódva Betti, de amint meglátta Harry-t azonnal letorkolta - Hazza! Hol voltál már megint? - kérdezte idegesen, csípőre tett kézzel, én meg alig tudtam visszatartani a nevetést. Tudni kell Bettiről, hogy ő egy kicsit idősebb mint a fiúk, 21 éves és "rá vannak bízva" erre az egy hétre. Mosolyogva hallgattam Bettit, aki nagyon komolyan veszi a feladatát és vártam, hogy Harry-t is hagyja szóhoz jutni.
-Nyugi, - szólt közbe - csak kimentem Elena elé, mert nem volt esernyője. - magyarázta, mire Betti arca kisimult, sőt még egy hatalmas mosoly is megjelent rajta.
-Ja, okés. De legközelebb szólj, ha lelépsz. - fenyegette meg az ujjával, majd elnevette magát és megölelte Harry-t, aki ezek után lehuppant a többiekhez, a TV elé. A következő pillanatban csengettek, de mivel Betti visszament mosogatni, én mentem ajtót nyitni.
-Nyitom! - kiáltottam, szerencsétlenkedtem egy kicsit a kulccsal, de végül kinyitottam az ajtót. Mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban elkerekedtek a szemeim és azt hittem vagy dobok egy hátast vagy elhányom magam. Nem tudom melyik lett volna a jobb.
-Hello, Taylor Swift. - mondta a csaj kimért hangon, nem meglepő módon angolul.
-Szia, Elena Pataki. - ráztam meg gyengéden felém nyújtott kezét - Miben segíthetek?
-Harry Styles-t keresem, azt mondták itt találom. - mondta és megnyúlt a nyaka, úgy próbált mögém nézni.
-Harry-t? - lepődtem meg - Hát persze, Harry-t - dünnyögtem csalódottan és szinte már előre tudtam, mi fog következni - Styles! - kiáltottam.

*Harry szemszöge*

-Hm? - keltem fel a kanapéról és azon tanakodtam, hogy most mi oka volt Styles-nek hívni - Igen? - álltam Elena mellé és át akartam ölelni derekát, de szerencsére még időben sikerült leállítanom magam - Taylor?
-Harry, drágám, hiányoztam? - nyomott a számra egy rövid csókot, én meg csak pislogtam. Aztán Taylor válla felett megpillantottam Elena-t, aki köpni nyelni nem tudott.
-Drágám? - suttogta Elena felhúzott szemöldökkel.
Szeme csillogott könnyeitől, de mielőtt azok kicsordultak volna felrohant az emeletre.
-Elena! Várj, kérlek! - bontakoztam ki Taylor karjai közül  - Elena! - kiáltottam újra és felszaladtam a szobánkhoz. Félek már nem sokáig mondhatom, hogy az a szoba a mi szobánk. Szerencsére, még az ajtó előtt meg tudtam ragadni karját.
-Eressz el, Harry! - ráncigálta a karját és amint felém fordult láttam, hogy arca már mennyire átázott könnyeitől.
-Elena, sajnálom. - húztam magamhoz, de ő eltolta magát tőlem.
-Mit? Hogy nem mondtad el, hogy barátnőd van? Miért kéne bocsánatot kérned? Mi csak barátok vagyunk, Harry. - nézett mélyen a szemembe - Örülnöm kell a boldogságodnak - mondta parányi iróniával a hangjában és megfordult.
-Elena... - kaptam utána, de mivel felém se nézett elengedtem karját. Bement és elzárkózott előlem. Nem is csodálom, én is utálnám magam. Sőt, utálom is.

*Louis szemszöge*

Most akkor mi van?
Miután Elena sírva felszaladt, loholt utána Hazza, majd utánuk Taylor lépett a nappaliba.
-Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte cseppet se kedvesen Zayn, aki mellett Perrie is elég értetlen fejet vágott.
-Hát itt már senki se örül nekem? - vigyorgott gonoszan Taylor.
-Dehogynem. - állt fel Sophia és megölelte Taylor-t. Ez egyre zavarosabb...
Liam-re néztem, aki felhúzott szemöldökkel figyelte, ahogy a barátnője magát az ördögöt ölelgeti.
-Minek köszönhetjük ezt a szerencsét? - kérdezte Sophia és visszahuppant Liam ölébe, aki még mindig hitetlenkedve bámulta.
-Ha te ezt szerencsének nevezed. - mormogta mellettem Niall.
-Hiányzott Harry-cica és, persze ti is fiúk. - nyávogta, miközben idétlenül dobálta szögegyenes, festett-szőke haját.
-Pont most kellett idejönnöd? - hallottam meg Harry hangját, mire felkaptam a fejem.
-Miért? Amúgy ki ez a törpe aki ajtót nyitott nekem? A házvezető nő? Vagy megint összeszedtetek egy jött-ment senkit, aki odáig van értetek? El-t is így szereztétek. - legyintett. Nem túlzok, ha azt mondom a szobában megfagyott a levegő.
-Mi közöd van hozzá? Eleanor-ról meg azonnal szállj le különben... - kezdtem, de belém fojtotta a szót.
-Különben mi lesz? - húzta fel az egyik szemöldökét, majd odament Harry-hez és szenvedélyes csókot adott neki. Először azt hittem Harry visszacsókolja, de nem csalódtam benne, még a szempillája se rebbent, csak meredten bámult az ellenkező irányba.
-Megmutatná valaki a szobám? - kérdezte Taylor, miközben Hazza arcát tanulmányozta elég közelről.
-Sophia az egyik közeli hotelben szállt meg. Szerintem oda kéne leparkolnod a seprűddel. De először csavard le a vasorrod, mert így nem kapsz szobát. - mondtam, mert eszembe jutott, hogy ha itt maradna, tuti, hogy Harry-vel akar aludni, de abban a szobában Elena van és ott is marad.
-Látom, Louis, az idétlen humorod megmaradt. - gúnyolódott Taylor - Sophia, drága, megmutatod a kéglit?
-Ahham. - karolt Taylor-ba Sophia - Majd jövünk! - kiáltotta és már el is tűntek. Abban a pillanatban Harold száján egy olyan káromkodás áradat csúszott ki, amilyet ritkán hall az ember. Még én is.
Felhúztam Eleanor-t és intettem a fejemmel, hogy menjen a szobánkba. Amint bezártam az ajtót, ránéztem és láttam, hogy alig bírja visszatartani a könnyeit.
-Igaz volt, amit Taylor mondott? Én csak egy senki vagyok, egy rajongó a sok közül? Bármikor leváltanál ha lenne rá alkalmad, ugye? - gördült le könnycsepp az arcán.
-El, ne butáskodj. - mosolyodtam el halványan.
-A választ, Louis. - kért meg, mire leültem mellé az ágyra.
-Nézz rám, kicsim. - szóltam hozzá gyengéden. Megrázta fejét, mire sóhajtottam egyet és megsimítottam arcát - Kérlek.
Végre rám emelte gyönyörű barna szemeit, én pedig az övébe fúrtam tekintetem.
-A válaszom: nem. Nem csak egy Directioner vagy, soha nem váltanálak le, senkiért. Nekem te vagy az életem, Eleanor! Boldoggá tesz a mosolyod, a nevetésed. Már akkor feldobod a napom, ha csak hozzám bújsz vagy rám mosolyogsz. Nem érdekel ki mit mondd, El. Szeretlek, mindennél jobban. - mondtam ki és lassan közeledtem felé. Lágy csókot leheltem ajkára, de ő ezzel nem elégedett meg. Nyakamat megfogva húzott vissza magához, majd hátradőltünk az ágyon.
-Én is szeretlek, Louis. - nyomott egy puszit a számra - Én is szeretlek. - mondta és fejét mellkasomba fúrta. Egy pár percig még így maradtunk, majd felkászálódtam az ágyról.
-Megyek, megnyugtatom Elenat. - mondtam, mire El csak bólintott egyet.