-Hozok egy széket. - mondta Kinga.
-Nem kell, én majd eszek veled. - öleltem át a hátulról a derekát.
-Oké. - egyezett bele.
-Jó étvágyat. - tette le a fazekat, az asztal közepére Zsófi néni.
-Jól néz ki. - ragadta meg a merőkanalat Niall és teleszedte a tányérját.
-És finom is. - simogatta a cicát Kinga - Az öledbe veszed? - kérdezte a cica, Marci felé bökve.
-Nem, nem.
-Na, tudom, hogy szeretnéd.
-Hát, jó. - vettem el tőle és leültem a fotelbe - De aranyos. - örültem magamban.
-Ez tényleg nagyon finom. Majd elkérném a receptet, mert nekem sose sikerült normálisan megcsinálni. - mondta Betti elhúzva a száját.
-Persze, drágám, de figyelj csak én nem ismerlek téged? - ráncolta a szemöldökét Zsófi néni. Aztán furcsa dolog következett. Kinga elfordult, mert bejött egy másik cica és akkor Betti a szája elé tette mutatóujját és a másik kezét elhúzta párszor a nyaka előtt, jelezve "Zsófi néni, kérem, ne szóljon semmit", majd nekünk is azt mutogatta, hogy maradjunk csöndben.
-Jajj, dehogyis, csak összetévesztettelek a szembe szomszéd lányával. - nevetett Zsófia, aki vette az adást, erre Betti nagyot sóhajtott és hátra dőlt a széken.
-Kér még valaki?
-Én. - pattant fel Nialler, mire mind elnevettük magunkat.
-Nekünk is hagyj. - egyenesedett fel Kinga ölében egy másik cicával.
-Őt, hogy hívják?? - kérdezte Eleanor.
-Igazából, nem tudom, mert két koromfekete cicánk van. - mondta Kinga, mire mi jót derültünk - Vagy Lucifer vagy Kormi. Fogalmam sincs, melyikőjük van itt az ölembe. - rázta a fejét.
Míg a többiek a rántott sajtot ették, Kinga kivezetett a hátsókertbe.
-Amikor kisebb voltam, mindig követeltem a nagyitól, hogy szerezzen meg egy kiskacsát és adja ide, hogy megsimogassam, de persze, sosem engedte. - nevetett a régi emlékén.
Ahogy elhagytuk a tyúkólat (ahol egyébként kacsák is laktak) hatalmas terület tárult elénk. Egy hatalmas veteményeskert.
-Hű, ez...nagy. - nyögtem ki ezt az értelmes mondatot, miközben még mindig fogtam Kinga kezét.
-Igen. - nevetett - Innen szerzünk mindent. A répát, krumplit, petrezselymet, de persze, az almát és a barackot is. Szóval mindent.
-Örülök, hogy bio cuccokat eszik a barátnőm. - kezdtem el magam után húzni be, a kert belseje felé.
-Én meg örülök, hogy a barátnődnek neveztél. - állt meg. Erre a kijelentésére visszafordultam és közelebb léptem hozzá. Ujjaink még mindig össze voltak fűzve, közel hajoltam arcához és homlokomat az övének támasztottam. Már annyira közel voltam, hogy orrunk is összeért és beletúrtam hosszú, sötétbarna hajába. Bal kezével a nyakamat fogta és éreztem, ahogy egyre közelebb húz magához. Testünk már teljesen összesimult, tudtam, hogy le kéne állítanom, már így is nagyon messzire mentem, de egyszerűen nem tudtam. Hajából, a hátán keresztül, a derekára csúsztattam kezem és még jobban magamhoz húztam. Ajkaink már súrolták egymást, amikor Kinga elhúzódott.
-Sajnálom, bocsánat, én csak...én... - sütötte le a szemét, miközben a szája szélét rágta.
-Hé, nyugi. - húztam vissza és megöleltem. Muszáj volt magamhoz ölelnem egyrészt, hogy egyikünk se érezze kellemetlenül magát, másrészt, mert teljesen megbabonázott. Egyszerűen, amikor csak hozzám ér megremegnek a térdeim és muszáj volt valamibe "kapaszkodnom", nehogy összeessek.
-Gyere, a többiek már biztos végeztek. - mondtam, mire bólintott egyet és szorosan egymás mellett indultunk vissza a házba.
-Merre járt a gerle pár? - kérdezte vigyorogva Perrie, mikor visszaértünk.
-Csak megnéztük a hátsókertet. - válaszoltam Kinga helyett, aki szerintem még mindig a történteket emésztette.
-Bocs, hogy ilyen béna barátnőd van. - suttogta, még mindig lesütött szemmel.
-Ugyan, már. Csodálatos barátnő vagy. Már előre irigylem az igazi barátodat. - mondtam és komolyan is gondoltam.
-Köszi. - mosolygott és rám emelte gyönyörű, mélykék szemeit, amiben teljesen elvesztem. Elég legyen már Harry, ébredj!
-Ez tényleg nagyon finom. - mosolyogtam rá Zsófi nénire, miután megettük a levest. Kezemet folyamatosan Kinga combján tartottam és néha meg-megsimogattam, jelezve nincs semmi baj, nem haragszok rá (már hogy tudnék haragudni rá?) és, mivel vacsora alatt többször is rám mosolygott, tudtam, hogy tudja, miért csinálom azt, amit csinálok. Természetesen, a főétel is isteni volt, nem csodálom, hogy Kinga imád idejárni. Van hét macska és még a kaja is finom.
Kicsit még beszélgettünk, mindenki, ott az asztal körül, majd, olyan fél 7 körül elindultunk vissza. Mindenki egy-egy puszival búcsúzott Zsófi nénitől, kezet fogtunk Tibi bácsival is és megköszöntünk mindent.
-Még nem tudom mikor jövünk, de minél hamarabb. - búcsúzott el egy öleléssel Kinga is.
-Rendben, életem, majd beszélek apáddal és...na, mindegy, menjetek, majd megbeszéljük. - integetett Zsófi néni.
-A világ legaranyosabb nagymamája díj az övé, az biztos. - mondta az anyósülésről Eleanor.
-Igen, én is imádom. - mondta Kinga, mire átöleltem a vállát és nyomtam egy puszit a feje búbjára.
Körülbelül fél úton a rádióból felcsendült a Little Mix Move című száma, mire Kinga szemei kipattantak, felemelte fejét a vállamról és énekelni kezdett, de úgy, hogy még én is megirigyeltem a hangját. Mikor vége lett visszadöntötte buksiját vállamra és mintha semmi nem történt volna lecsukta szemeit és egy nagyot sóhajtott.
-Imádom ezt a számot. - sóhajtotta.
-Meg kéne mutatnod Perrie-nek, nagyon jó nyomtad. - mondta Louis, Kinga másik oldaláról.
-Persze. Kösz, de nem akarok nevetés tárgya lenni. - mosolygott erőltetetten Kinga.
-Nem lennél az. Tényleg jó volt. - fordult hátra Eleanor.
-Nem, nem.
-Miért nem? - szóltam közbe.
-Mert, nem és kész. Rossz emlékeim vannak a dologgal kapcsolatban. - fúrta fejét a nyakamba.
-Milyen rossz emlékek? - szállt be a beszélgetésbe Betti, miközben egy pillanatra levette tekintetét az útról és a visszapillantón át Kingára nézett.
-Huhh. - sóhajtott egyet - Hát az úgy volt, hogy hetedikben és nyolcadikban én az a tipikus lázadó voltam. - sütötte le a szemét, mire én felröhögtem.
-Te? Na, ne viccelj már... - törölgettem a szemem.
-Nem viccelek. - mondta halál komolyan, én meg a döbbenettől rögtön abbahagytam Lou-val együtt a nevetést.
-Tényleg? Ne, már. - akadt ki El is.
-Igen, tényleg. Sőt, nem elég az, hogy lázadó voltam. - hajtott le a fejét - Emós is.
-Em... Mi? - értetlenkedett Eleanor.
-Emós. Az egy stílus fajta.
-És az milyen?
-Én tudom. - szóltam újra - Olyasmi mint amilyen Pete Wentz volt, nem?
-Igen, igen. - bólogatott vadul Kinga - A FOB volt a kedvenc együttesem. És az álom pasi Pete Wentz és Robert Pattinson volt, a Twilight miatt, mert az volt a kedvenc filmem. - röhögte el magát kínosan.
-Nem, ezt nem hiszem el. - rázta a fejét Louis - És most, hogyhogy...öö, hogy is mondjam...normális vagy?
-Hát, kezdtek, izé, eldurvulni a dolgok.
-Nee! Vagdostad az ereid?! - hitetlenkedtem, mire bólintott, én meg magamhoz húzva megöleltem.
-Úgyhogy anyu megpróbált leszoktatni ezekről a dolgokról, de nem nagyon sikerült neki. Aztán jött képbe Anna, a legjobb barátnőm. Pár hónapig, na jó, fél évig, szinte nálunk lakott. Reggel suli előtt átjött és este 10 után ment haza, miután már elaludtam. Nem engedte, hogy a körmömet feketére fessem, hogy csak fekete, pink és lila ruhákban járjak. Nem engedte, hogy reggelente kivasaljam elöl a hajam, a szemembe fésüljem és hátul feltupírozzam. Nem engedte, hogy füstös szemmel menjek suliba. Mármint füstös sminkkel a szememen. Ne, már Harry!! - akadt ki amikor másodjára is megráztam a fejem a "füstös szem" hallatára - Csak tudod milyen az, amikor füstösen festi ki az ember a szemét.
-Még sose csináltam. - vallottam be.
-Hát furán is néznél ki. - nevetett ki Louis.
-Te tudod milyen?
-Persze. - rántott egyet a vállán, Kinga meg a képembe nyomott egy képet a telefonján a füstös szemről.
-Jaa! - világosodtam fel.
-És, persze, nem engedte, hogy olyan dolgok kerüljenek a kezembe amit össze tudok törni, hogy azzal tegyek kárt magamban. Úgy kellett vigyázni rám, mint egy 4 évesre. - sütötte le újra a szemét.
-És hogy jön ehhez az éneklés? - kíváncsiskodott Betti.
-Hetedik végére már egész jól voltam, normálisan néztem ki és már lehetett tükör a szobámban, mert tudták, hogy nem fogom a földhöz vágni és a szilánkokkal bántani magam, mint ahogyan azt fél évvel azelőtt is tettem. - rázta a fejét - Szóval, az év végén volt egy buli és karaokéztünk. Rám került a sor én pedig lehajtott fejjel, halovány zöld ruhában és összefogott hajjal mentem fel a színpadra. Az összes osztálytársamnak csak akkor esett le, hogy mennyit változtam, de nem is ez volt a lényeg. - sóhajtott egy nagyot - Hanem, hogy nem igazán ismertem a számokat, mert én csak FOB-ot és Anti Fitness Club-ot (AFC-t) hallgattam. - mikor furán néztünk rá legyintett - Egy magyar együttes, majd megmutatom. Végre rátaláltam az AFC - Jégvirág című számára, rákattintottam és elkezdtem énekelni. Kívülről fújtam a szöveget, ez volt az egyik kedvenc számom tőlük, de nem néztem hátra, a többiekre, csak a képernyőt bámultam. A szám felénél egy kis kuncogást hallottam, úgyhogy kivettem a hajgumit a hajamból, hogy ne lássák a nyakamon mennyire izzadok és, hogy még jobban elrejtsem az arcom előlük. Aztán már nem csak kuncogás volt, hanem hangos nevetés. Mindenki röhögött az egész teremben és rajtam. Rajtam nevettek. Borzasztó volt, de gondoltam azt a tiszteletet megadom AFC Tominak, hogy eléneklem a számukat. Mikor vége lett a dalnak egy másodpercre megfordultam és nem egyedül voltam a színpadon. Bálint, egy osztálytársam, ott állt mellettem, vigyorogva, bambán nézett rám, a többiek röhögtek, tapsoltak és füttyögettek. Leszaladtam a színpadról és sírva kiszaladtam a suliból, nyomomban Annával, aki megállított és azt mondta, nem rajtam röhögtek, Bálint hülyéskedett. Persze, nem hittem neki és sarkon fordulva haza szaladtam. Ezután még rosszabb lett minden. Depressziós lettem, hisz azt hittem engem nevetnek. Nem. Tudtam, hogy engem nevetnek ki. Ha Bálint nem hülyül, akkor is kinevettek volna. - itt egy kicsit megállt - 5 nap. - meredt a semmibe.
-Kinga. - húztam el szeme előtt párszor a kezem - Mi volt öt nap? - kérdeztem.
-Öt napig nem jöttem ki a szobámból. - nézett mélyen a szemembe - Egyszerűen annyira magamba fordultam, hogy senkit nem akartam látni, semmit nem akartam enni és senkivel nem akartam beszélni. Öt nap után apám betörte az ajtóm és azonnal rám parancsolt, hogy kezdjek el élni. Szó szerint ezt mondta. Nem nagyon foglalkoztam vele, ugyanúgy csináltam mindent, mint fél évvel azelőtt. Igaz, Anna minden nap ott volt, de miután elment, én felébredtem és elszöktem. Minden éjjel és új "barátokat" - mutatott macskakörmöt a levegőbe - szereztem. Szívtunk, ittunk, buliztunk. Azóta is szégyenlem magam. Anna észrevette, hogy nem vagyok önmagam, ezért nálam aludt, de még így is kiszöktem. Egész nyáron ez ment és nagyon megszenvedett érte, de sikerült helyre hoznia. Egy kis ideig. Körülbelül 2 hétig voltam exemós, de aztán, találtam egy kapszulát a fiókomban, amit még régebben tettem oda és egy percig sem haboztam, bevettem, újra tönkretéve a munkáját. Annyira sokat áldozott értem, én meg a semmibe vettem mind azt amit tett, borzalmas volt az az év mindkettőnknek. De túl éltem. Igaz, elkövettem néhány öngyilkossági kísérletet egy vázával vagy zsebkéssel, de túl éltük, mind a ketten. Ezt, azért mondnom, mert volt olyan mikor rátámadtam egy üveg szilánkkal a kezemben, de erre szerencsére csak egyszer volt példa. A gimibe már egy visszahúzódó, csendes lányként mentem és azóta is a legjobb barátnők vagyunk. Néha csak úgy feltörnek az emlékek és sírva a nyakába ugrok, azt mondogatva, hogy "Köszönöm! Köszönöm!". Már megszokta ezeket a kitöréseket tőlem, úgyhogy ilyenkor csak megsimítja a hátam és azt mondja nincs mit. - mosolyodott el. - Pedig van. - sóhajtott egyet.
-Miért mondtad ezt el nekünk? - tért vissza először a sokkból Louis, Kinga hátát simogatva.
-Mert rákérdeztetek. - röhögte el magát kínosan.
-Jó, de elég lett volna azt mondanod, hogy rossz emlék és kész. - rázta a fejét Betti.
-Igazából - hajtotta le a fejét - jó volt megosztanom valakikkel. Ezt csak én tudtam, a szüleim és Anna. A szüleimmel azóta nagyon-nagyon szoros lett a kapcsolatom, de ez egy másik történet. Annával pedig, mint már mondtam, legjobb barátnők voltunk, vagyunk és leszünk is. Örökre. - mosolygott önfeledten.
-Vele mindent megbeszélsz? - kérdezte El.
-Igen.
-Azt is, hogy találkoztál velünk? - jött a kérdés tőlem.
-Igen. És azt is, hogy plázáztam a Little Mix egyik tagjával. - sikított egy rövidet, aztán komolyabbra váltott és a szemembe nézett - Sajnálom, de nincsenek titkain egymás előtt és ez egy nagy titok. Volt. - húzta be a nyakát.
-Semmi baj. - ráztam a fejem.
-És azt is elmondtam, hogy a szüleim azt akarják költözzek Nyíregyházára, a nagyihoz. - váltott témát.
-Mi? - értetlenkedett Betti.
-De én nem tudom itt hagyni a barátnőimet, a családom és titeket sem. Tudom, hogy nem lesztek itt örökké, de ha visszajöttök, ide, Magyarországra, akkor Budapestre mentek Bettihez és nem Nyíregyházára. Én meg nem tudok csak úgy felutazni Pestre. - öntötték el könnyek a szemét.
-Hé, ne sírj. - húzta magához Lou.
-Nem sírok. - rázta a fejét Kinga, miközben próbálta megállítani könnycseppjeit, mi meg egyszerre nevettünk fel.
-Nem fogsz elköltözni, hallod? - néztem rá - Ne sírj már, te buta. - simítottam meg az arcát.
-Jól van. - törölte le könnyeit és kihúzta magát - Megkérhetnélek titeket, hogy ne mondjatok a többieknek semmit?
-Ugyan. - legyintett Eleanor - Ezek mindent elmondanak a banda többi tagjának. - mutatott Louis-ra és rám.
-Héé! - hördültünk fel egyszerre - Én nem. - tettem fel a kezem.
-Én sem. - mosolygott Lou és ugyanúgy feltette a kezét.
-Mi sem. - szólt hátra Betti, befordulva az utcába, ahol ideiglenesen laktunk.
-Hű, képes voltam végig beszélni az utat? - röhögött Kigna.
-Én már semmin se csodálkozom. - karoltam át a vállát és bementünk a házba.
*Zayn szemszöge*
Ahogy betettük a lábunkat a házba Kinga felfutott az emeletre és mintha Louis csak erre várt volna megkért minket, hogy üljünk a kanapéra.
-Kinga nem az akinek mutatja magát. - vette bizalmasra a figurát.
-Hogy lehetsz ilyen gonosz, Lou? Megígérted neki, hogy nem mondod el. - szólt rá barátnője, Bettivel együtt.
-De ezt a srácoknak is tudniuk kell. - rázta a fejét Louis.
-Jó, de én ebbe nem veszek részt. - ment fel a lépcsőn Hazza.
-Ahogy mi sem. - húzta magával a konyhába Eleanor Bettit.
-Na, mondd már. - türelmetlenkedett Niall.
-Kinga hetedikben és nyolcadikban emós volt.
-Milyen? - kérdeztem egyszerre Liam-mel és Perrie-vel.
-Emós. Mint Pete Wentz. A Fall Out Boy gitárosa. - magyarázta Louis, de mi még mindig csak a fejünket ráztuk - Ajj, már. Valaki adjon egy telefont.
Liam odaadta telefonját, Lou nyomkodott rajta párat, majd az orrunk alá nyomott egy képet.
-Ez egy régi kép róla. Itt hetedikes, bár ezen a képen a füstös smink elmaradt. A Twitteren találtam. - mondta Louis, nekem meg tátva marad a szám.
-Hűű, de szép volt. - ámuldozott Perrie - Nekem is ilyen hajam lesz.
-Ne már, kicsim. - ráncoltam a szemöldököm.
-Jól van. - rántott egyet a vállán - De akkor is szép volt.
-Csakhogy nem csak így nézett ki. - mesélt tovább Louis.
Elmondott pár dolgot még Kingáról, ami mindannyiunkat meglepett. Sőt, egész más szemmel néztem rá. Egyrészt haragudtam rá, mert nem tudtam elképzelni, hogy, hogy csinálhat ilyesmi dolgokat magával egy 14 éves. De közben sajnáltam is, mert áttudtam élni, azokat, amik történtek vele és én se hittem volna el, hogy azért röhög az egész terem, mert valaki, a tudtom nélkül, ott áll mellettem és grimaszokat vág.
-Szegénykém. - sóhajtott Perrie.
-Hát, kellett neki széttörni a tükröt. - rántott egyet a vállán Sophia, mire mind felhúzott szemöldökkel néztünk rá - Most, mi van??
-Fel mész hozzá? Kérlek. Kérdezd meg tőle milyen volt olyan hajjal járni mindenfelé. Annyira kíváncsi vagyok. Nagyon tetszik. - tapsolt Pezz, miközben én már felfelé lépkedtem a lépcsőn.
-Lemehetsz, vége a mese délutánnak. - szóltam oda Harry-hez.
Miután leszaladt Niall szobájából, benyitottam Kingához, aki hason feküdt az ágyon, lógatta a lábát, és valamit nagyon jegyzetelt. Köszönni akartam, de aztán észrevettem a fülest, ami a fülében volt, úgyhogy inkább odamentem és leültem mellé. Mikor észrevette, hogy besüppedt mellette az ágy, felkapta fejét, elmosolyodott és kihúzta füléből a fülest.
-Szia. - húzta széles mosolyra a száját.
-Szia. - mosolyogtam én is - Mit csinálsz?
-Naplót írok és Green Day-t hallgatok. - tornázta fel magát ülő helyzetbe és becsapta naplóját, ami egy sima vonalas füzet volt.
-Melyik számukat?
-Stray Heart.
-Az jó. - bólogattam.
-Ühüm. És te? Veled mizu?
-Semmi különleges. - ráztam a fejem és mivel kezdett kínossá válni a helyzet, rákérdeztem erre az egészre - Te tényleg emós voltál? - kérdeztem, mire szép kék szemei elkerekedtek.
-Te honnan tudsz róla?
-Hallottam, ahogy mondtad...
-A másik kocsiból? - húzta fel szemöldökét.
-Na, jó. - röhögtem el magam - Louis mondta.
Sóhajtott egy nagyot, majd megvonta a vállát.
-Végül is, mindegy, benned is ugyanúgy megbízok, mint bennük.
-Öhm, bennünk. - javítottam ki.
-Ne már. Mindenkinek elmondta??
-Ja. - bólintottam.
-Kikészít a gyerek. - fogta a fejét és mindketten elröhögtük magunkat.
-Kérhetek tőled valamit? - kérdeztem félve.
-Persze, Zayn, bármit. - mosolygott rám. Annyi kedvesség áradt belőle, ilyet már rég láttam és ha egy nap tényleg Harry barátnője lesz, akkor azzal mind jól járunk, lesz egy csodálatos barátunk.
-Segítenél?
-Mármint miben?
-Leszokni a...cigarettáról. Tudom, hogy neked másról kellett, de...
-Nem, nem másról kellett. - hajtotta le a fejét.
-Te szívtál is meg cigiztél egyszerre? - csúszott ki a számon, a nem átgondolt mondat - Ohh, sajnálom.
-Semmi baj. - húzta pici mosolyra a száját - Persze, hogy segítek, Zayn. Ez természetes.
-Köszönöm. Amúgy, tudod, nagyon örülök, hogy véletlenül becsöngettünk hozzád.
-Tényleg? Miért? - csillogott a szeme.
-Összeráztad a bandát ezzel az idegenvezetős dologgal, örülök, hogy elvállaltad, hogy öt ilyen idiótának bemutatod ezt az országot. Betti is megtette volna, de te csak régebben élsz itt. Egy kicsit szét voltunk esve, mert...mindegy. Nem akarom kibeszélni a fiúkat.
-Persze, értem. Köszi, ezek a szavak nagyon jól esnek, mert azt hittem nektem nem igazán vagyok szimpatikus.
-Ne hülyéskedj már, mindannyian szeretünk. - öleltem meg, miközben mindketten nevettünk - Na, írj csak nyugodtan, aztán, majd gyere le. Nézünk valami filmet együtt, oké? - mentem az ajtó felé.
-Oké. - mosolygott aranyosan.
-Ja, és Perrie azt kérdezte, hogy milyen volt az emós hajad?
-Barna volt akkor is.
-Nem úgy értem. - röhögtem - Úgy érti milyen olyan hajat viselni, hogy így előre fésülöd vagy na. Érted.
-Ja, igen. - bólogatott hevesen - Mondd meg neki, hogy nagyon jó, ha el akar zárkózni a világtól, de ne sokáig hordja úgy a haját, mert elrontja a szemét.
-Oké, akkor majd gyere.
-Szerintem inkább meglátogatom a szüleim. - rágta a szája szélét.
-Ja, oké, persze. - mosolyogtam rá és becsuktam magam mögött az ajtót - Amúgy olyan ismerős vagy. - mentem vissza.
-Te vagy az első, aki felismert. De ez természetes, mert nekem énekeltél volna. - pirult el egy kicst.
-Várj, várj. Én még mindig nem tudom, honnan ismerlek.
-A Gotta Be You-ban, a klipben, a te szólódat nekem énekelted volna, tudod azt Oh girl, can we try, one more, one more time? Azt a részt. De lebetegedtem és haza kellett jönnöm. - magyarázta.
-Ó, te jó ég, tényleg. - világosodtam fel - Oh, Kinga, tényleg. Igen, emlékszem! Jé, milyen kicsi a világ! De örülök! - mondtam, és tényleg tökre fel voltam dobódva - De... lehet, hogy hülyeség lesz, amit mondok, de én úgy emlékszem, hogy...szóval nem így hívtak. - ráncoltam a szemöldököm.
-Nem, nem így hívtak, nem mondasz hülyeséget. - rázta a fejét nevetve.
-Akkor? - ültem vissza az ágyra.
-Anyukám és a szülei, a nagyszüleim, nem az akiknél most voltunk, hanem a másik ágról lévő nagyszüleim, ők ír származásúak. Sokat voltam kint náluk Írországban és, mivel anyunak angol neve van, én kaptam egy második nevet, ami angol. Szóval az én igazi nevem Pataki Kinga Elena. És, mivel Londonban voltam, gondoltam inkább a második nevemmel mutatkozom be. - mosolygott.
-Tényleg, Elena. De mit kerestél te Londonban?
-Kint voltam Rose nénikémnél. - mosolygott.
-Juj, ezt el kell mondanom a fiúknak. - öleltem meg még egyszer.
-Várj! - mutatta fel mutató ujját és odament a bőröndjéhez. Kicsit kutatott majd a fejére húzott egy bordó sapkát - Mehetünk.
-Ez volt rajtad. - lepődtem meg.
-Nem mondod? - nevetett.
-Srácok - ugrottam le a lépcsőről - bemutatom Kingát! - mutattam rá vigyorogva.
-Igen, ismerjük. - bólogattak fura arccal.
-Nem, elrontottad. - rázta a fejét Kinga vagyis Elena.
-Tényleg, bocsi. Akkor bemutatom Elena-t. - mutattam rá még egyszer.
-Te vagy Elena? - tátotta el a száját egy kis csönd után Louis - A sapka...az az én fejemen is volt.
-Bizony. - bólogatott Elena.
-A klippes, a Gotta Be You-s Elena? - hitetlenkedett Harry.
-Így, hogy mondod már én is emlékszem. - esett le Niall-nek is.
-A nénikéjénél volt Londonban. És a második neve Elena. - világosítottam fel a fiúkat, majd elmondtam az egész történetet a csajoknak.
-És csak most ismertétek fel? - háborodott fel Betti.
-Három napig ismertük és utána szó nélkül lelépett. - rázta a fejét rosszallóan, mégis kedvesen Harry.
-Én nem emlékszem. - rántott egyet a vállán Liam.
Az eddigi sztorizgatás, nevetés és hitetlenkedés helyett most beállt a csend. Elena a száját rágta, Louis pedig meglökte kicsit Liam vállát.
-Bocs, de tényleg nem rémlik semmi.
-Dehogyis, semmi baj. Nem azért mondtam, hogy izé, mostantól más szemmel nézzetek rám vagy ilyesmi, csak szóba jött, miközben Zayn-nel beszélgettem és nektek is elakartuk mondani. - magyarázta Elena.
-Persze, nem kell mentegetőzni. - gúnyolódott Liam és újra kínos csend telepedett a szobára.
-És, hogyhogy van angol neved is? - kérdezte Nialler, aki próbálta menteni a menthetőt.
-Anyukám ír származású és így én is kaptam egy angol nevet. A nagyszüleim még mindig Írországban élnek. - mondta lehajtott fejjel Elena.
-Tényleg? És ott is születtek?
-Igen, Mullingarban.
-Hogy hol? - szökött fel Niall szemöldöke.
-Mullingarban. - ismételte meg Elena - De miért vagy így meglepődve?
-Ott születtem.
-Ismerős is vagy. - poénkodott Elena, mire Niall is elnevette magát.
-Te is. - játszotta az agyát a szőkeség és átölelte Elena vállát.
-És te nevezed magad Directionernek, amikor azt se tudod hol születtünk? - szólt bele újra Liam.
-Na, jó mi bajod? - szólt rá Tommo.
-Hagyd Louis, csak megkérdezte. - rázta a fejét kicsi mosollyal az arcán Elena és ahelyett, hogy sírva felszaladt volna, Liam szemébe nézett - Nem igazán érdekel az, hogy hol vagy mikor születettek, hogy milyen a magánéletetek, hisz nem rám tartozik. Én a zenétek miatt szeretlek titeket, nem azért, mert ilyen meg olyan nagy hírnevetek van és mert ennyire felháborítóan jól néztek ki.
-Köszönjük. - bólintottam mosolyogva - Örülünk, hogy vannak még olyan rajongók is, akik nem a kinézetünk miatt szeretnek. És reméljük, ezekből a rajongókból is sok van, ugye, Liam? - néztem rá.
-Igen. - mormolta orra alatt és felszaladt a lépcsőn, maga után húzva Sophia-t.
-Bocs, csak tudod...
-Lou, nincs semmi baj. Megértem, hisz itt lakik a rokona házában egy tök idegen és, ahelyett, hogy próba után pihenne egy ilyen kicsi országot kell megnéznie, mint az enyém. Vagyis, miénk, Bettivel. - mosolygott. Még most is mosolygott.
-De nem szabadna ilyen bunkónak lennie. Meg, mi az, hogy idegen? Nem vagy idegen Elena. Vagyis Kinga. - jött zavarba Louis.
-Az Elena-ra is hallgatok. - nevetett.
-És szerinted nem érdekes Magyarország? Amúgy meg, még ő mondta, hogy milyen jó volt az állatkert. És, hogy gondolja, hogy megkérdőjelez azzal kapcsolatban, hogy Directioner vagy-e? Felháborító. - tette karba kezeit, amin Elena csak még jobban nevetett. Hihetetlen ez a lány.
-Louis, te is tudod, hogy nem haragszok rá, nem is tudnék, de nincs is okom rá.
-Akkor lehet, hogy rokonok vagyunk. - mondta Niall, aki még mindig ott járt, hogy Elena ezek szerint félig ír származású.
-Persze, Nialler. Biztos rokonok vagyunk.
-Én is biztos vagyok benne. Vagy, ha nem is, te leszel a tiszteletbeli húgom. Úgy is mindig szerettem volna egy lány tesót.
-Ó, ez megtisztelő. - legyezte magát Elena, majd mindketten elröhögték magukat - Akkor én megyek is.
-Ne! Nem kell elmenned, azért amit Liam csinált. - ugrott elő Hazza. Igen, szó szerint kiugrott Elena elé, a többiek mögül.
-Nyugi. - lépett egyet hátra Elena, tágra nyílt szemekkel - Csak a szüleimhez megyek. - mosolyodott el.
-Ja, oké. Bocsi. - lépett hátra Harry is.
-Sziasztok. - küldött még egy puszit az ajtóból Elena és kilépett a sötétbe.
-Hahó, Harry. - húzta el a kezét Perrie párszor Hazza szeme előtt.
-Igen?
-Esetleg nem akarod elvinni? - húzta fel szemöldökét a barátnőm.
-Kit?
-Elena-t! Szerinted kit, a szomszéd lányát?
-Ő biztos nem ilyen gyönyörű. - suttogta Harry, majd felvette a kabátját és Elena után ment.
Igaz, sose tudjuk meg mi történt, de az biztos, hogy Harry elvitte Elena-t, mert csak fél óra múlva jött vissza.
