Kezdet: 21. rész

 

Rátelepedtünk a takaróra, mind a nyolcan és újabb beszélgetésbe fogtunk.
-Neked négy lány testvéred van és egy féltestvéred, aki szintén lány. - mutattam Louis-ra, mire bólintott - Neked egy nővéred van. - néztem Harry-re - Téged három testvér boldogít. A változás kedvéért szintén, mindhárman lányok. - Zayn bólogatva adott igazat - És Liam-nek, pedig két nővére van.
-Pontosan. - mosolygott Leeyum.
-Hűha, csoda, hogy ti is megszületettek. - nevettem - Hogy bírjátok ennyi lány között?
-Nekem csak kettőt kell elviselnem. - tette fel a kezét Harry - Vagyis csak egyet, mert csak Gemma-t kell elviselnem, anyát nagyon szeretem. Gemma-t is csak...
-Értem. - mosolyogtam.
-És a te családod? - kérdezett Sophia.
-Van egy húgom, Sára. Apa testvérének a gyerekei, az unokatestvéreim, még nagyon régen eltűntek, szinte nem is ismertem őket, csak képről. Elszöktek otthonról, senki se tudja miért és hogy, az se biztos, hogy élnek még, mindegy. Nagyszüleim közül mindenki él. Anya szülei Írországban, a másik unokatestvéreimmel, apa szülei Nyíregyházán. Dédim, pedig Szolnokon.
-Majd meglátogatjuk őt is? - csillant fel Lou szeme.
-Én igazából arra gondoltam, hogy holnap Budapestet mutatom meg, vasárnap pedig lemegyünk a Balatonhoz és csak hétfőn jövünk vissza.
-Én benne vagyok. - szólt Harry.
-Én is. - mondták egyszerre a többiek.
-És szombaton? - kérdezte Zayn.
-Zayn, szombaton a koncerteteken leszünk. - néztem rá.
-Ja, tényleg.
-És, tudom, hogy elkényeztetett kis popsztárkák vagytok - kezdtem és egy csomó fű landolt a hajamban, mivel azzal dobáltak meg, az "elkényeztetett popsztárkák" kijelentésem miatt - de, szerintem kibírjátok egy éjszaka, ha nem hotelben alszotok.
-Akkor hol? A híd alatt? - röhögött Zayn.
-Nem, úgy gondoltam, hogy...sátorozunk! - mondtam ki becsukott szemmel, ami nem volt jó ötlet, mert egyszer csak azt éreztem, hogy négy nehéz test nehezedik rám.
-Srácok! - kiáltottam - Nem kapok levegőt!
-Sose baj. - mondta, azt hiszem Harry, de nem igazán hallottam jól.
-Harry, ne legyél gonosz! - sikított Louis. Biztos voltam benne, hogy Lou sikított.
-Valaki, kérem szépen. - nyögtem, mire a semmiből valaki megfogta a kezem és kihúzott a többiek közül.
-Köszi, Liam. - mondtam, a megmentőmnek.
-Nincs mit. Figyelj, beszélhetnénk?
-Persze, mondd.
-Öhm, négyszemközt.
-Ja, oké. - bólogattam és kicsit arrébb álltunk a többiektől. Éreztem, hogy Sophia pillantásai szinte kiégetik a hátam, de nem foglalkoztam vele.
-Miről lenne szó?
-Én csak bocsánatot szeretnék kérni.
-Miért is? - mosolyogtam rá.
-Bocs, hogy bunkó voltam csak, tudod, irigy voltam.
-Irigy?
-Hát, hogy téged mindenki olyan könnyen befogadott, viszont úgy érzem Sophia-t még mindig nem kedvelték meg és ez zavar. Te meg csak jöttél és mindenki megszeretett. Szóval bocsi.
-Semmi baj. Egyébként szerintem kedvelik Sophia-t. Vagy ha nem, akkor meg nem értem őket. Meg kell érteniük, hogy szeretitek egymást, boldogok vagytok, és ezt el kell fogadni.
-Igen, szerintem is. Egy ölelés? - tárta szét karjait.
-Jól jönne. - sóhajtottam és karjai közé bújtam.
-Én voltam a kedvenced? - szólalt meg pár másodperc után.
-Igen, sőt, te voltál a legtöbb ideig a kedvencem.
-Nem Harry?
-Na, jó, akkor a második legtöbb ideig. - módosítottam kijelentésemen, mire felnevetett.
-Mizu? - jött mögülem egy dörmögős, mély hang, amitől megborzongtam.
-Csak tisztáztuk a dolgokat. - engedett el Liam.
-Aha. - bólogatott Harry, fura arccal, zsebre dugott kézzel és visszasétáltunk a többiekhez.
-Jó étvágyat, mindenkinek. - adtam oda mindenkinek egy-egy szendvicset.
-Köszi. - ették meg rekord gyorsasággal.
-Indulhatunk tovább vagy még maradunk?
-Még maradjunk egy kicsit. - mondta Betti.
-Énekeljünk. - vetette fel az ötletet Sophi. Hirtelen egy olyan érzésem támadt, mintha direkt mondta volna ezt, mert tudja, hogy nem szeretek közönség előtt énekelni.
-Oké. - természetesen beleegyeztek a fiúk.
Elhatároztam, hogy egy olyan lány, mint Sophi nem fog kitolni velem, úgyhogy magabiztosan bólintottam, hogy én is benne vagyok.
-És mit énekeljünk?
-Mindenki énekel egy dalt, aztán, majd közösen is éneklünk valamit. - mondta Sophi. Most már biztos, hogy direkt csinálja.
-De én nem tudok énekelni. - szólt egyszerre Eleanor és Betti.
-Akkor nektek nem kell. - nyugtatta meg őket Lou.
-Te énekelsz? - fordult felém Harry.
-Persze.
-Akkor én kezdek. - emelte fel a kezét Zayn és Perrie tiszteletére egy Little Mix számot énekelt - Ez a kedvencem tőlük. - jelentette ki a végén, mi meg megtapsoltuk.
-Én jövök. - közölte Tommo. Eleanor felé fordulva elénekelte The Fray - Look After You című számát. Őt is megtapsoltuk.
-Jöhetek? - kérdezett Liam.
-Nyugodtan.
Liam a Viva La Vida-t választotta és utána Sophi következett. Hangosan és nagyon szépen énekelt egy fals hangot nem találtam, pedig nagyon kerestem. Miután elénekelte felhúzott szemöldökkel, "úgyis én nyerek" pillantással nézett rám.
-Elena? Énekelsz nekünk?
-Szívesen. - mosolyogtam rá. Nagy levegőt vettem és belekezdtem a Ariana Grande - The way című dalába. Először lehajtott fejjel, mégis erőteljesen énekeltem, majd a refrénnél felnéztem és a többiek arckifejezését látva muszáj volt vigyorognom, majd magabiztosan énekeltem tovább. A szám végén hatalmas vastapsot kaptam, amiért többen is erre néztek, de nem foglalkoztunk velük. Sophi-ra néztem, aki még csak nem is tapsolt. Simán lesöpörtem az egyszerű Selena Gomez számát. Én is imádom Selena-t, de ő ezerszer jobban énekli ezt a dalt, mint Sophia.
-Azt hittem ilyen hangot csak Ariana tud kiadni. - nevetett Niall.
-Harry?
-Én jövök? - fordult körbe.
-Csak te maradtál. - mosolyogtam a mellettem ülő göndörke srácra.
-Énekelhetek neked? - nézett a szemembe, mire a szívem kihagyott egy ütemet.
-Persze. - mondtam elfojtott hangon.
Harry szembe fordult velem, helyezkedett egy kicsit, majd belekezdett Ed Sheeran - The A Team című számába. Én is felé fordultam és először becsukott szemmel, mosolyogva hallgattam gyönyörű, mély hangját és jobbra-balra dülöngéltem, de mikor megfogta a kezem, annál a résznél, hogy "Angels to fly." kinyitottam a szemem. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta és nekem megremegett az egész testem. Persze, ezt ő is észrevette és elvigyorodva folytatta a dalt. Istenem, milyen régen néztem bele igazán ebbe a boldog, smaragd zöld szempárba! Én is tátogni kezdtem a szöveget és bátran emeltem a tekintetem Harry-re. Imádtam ezt a számot, imádtam Ed-et és imádtam Harry-t, viszont utáltam ezt a szituációt. Ez olyan, mintha beléptünk volna abba a csoportba, ahol azok vannak, akik szeretik egymást, de nem lehetnek együtt. Vagyis...nem. Én nem szeretem Harry-t, ő nem szeret engem. Ugye? Vagy nem? Lehet, hogy csak én vagyok vak és hülye?
-Angels to die. - ért a szám végére Harry. Mosolyogva egy puszit nyomott az arcomra és vissza fordult a többiek felé.
-Mit éneklünk? - kérdezte egy nagy sóhajtás után.
-Szerintem One Direction-t. - fordultam én is a kör közepe felé.
-De melyiket?
-One Thing.
Elénekeltünk még egy pár számot, aztán összeszedtük a cuccunkat és újra sétálni kezdtünk.
-Mindjárt megérkezünk a vízeséshez, onnan már csak lefelé megyünk.
-Végre! - nyögött egyet Louis.
A vízesés mellett futottunk le a végéhez és egy darabig gyönyörködtünk, képeket készítettünk és tovább folytattuk utunkat.
-Lerohad a lábam.
-Mindjárt leérünk. - válaszoltam.
-Negyed órája is ezt mondtad. - nézett rám Louis.
-Most már tényleg mindjárt.
-Persze.
-Ugorj fel a hátamra. - ajánlotta fel Harry.
-Kösz, nem. - utasította vissza Lou.
-Elly? - fordult felém.
-Nem lenne baj?
-Dehogy.
-Bizti?
-Ugorj már. - állt meg előttem. A táskámat lepasszoltam Eleanor-hoz és rámásztam Harry-re.
-Nehéz vagyok? - kulcsoltam át derekát lábaimmal.
-Inkább hülye. - nevetett.
-Ez most igen?
-Pehely könnyű vagy, Elly.
Kicsit feszengtem az elején, hogy én Harry hátán utazok, a többiek meg szétjárják a talpukat, de végül megbarátkoztam a helyzettel, főleg, amiért Harry hatalmas ujjaival simogatta a lábam.
-Szólj, ha elfáradtál, utána cserélünk. - nevettem.
-Na, hát azt megnézem. - mosolygott Harry is - Gyorsabb tempó? Ez így már unalmas.
-Nem fogok leesni? - kapaszkodtam a vállába egy kicsit erősebben, mint eddig.
-Nem, de... - fordította hátra a fejét - ez kezd fájni. - nézett a kezemre.
-Bocsi. - lazítottam szorításomon - Ez már a gyorsabb tempó? - kérdeztem, mire felröhögött és futni kezdett. Hirtelen ért a sebesség váltás, ezért, majdnem hátra zúgtam, de szerencsére kapaszkodtam Harry vállába és vissza tudtam húzni magam. Mellkasom teljesen hozzá simult hátához és mélyen beszívtam illatát. Egy pillanatra behunytam szemeim, csak rá koncentráltam, semmi másra.
-Érzed ezt, Elly? - zökkentett ki gondolataimból Harry - Olyan mintha repülnénk. - nevetett.
Egyik karomat bátortalanul kinyújtottam és tényleg úgy éreztem, mintha a felhők között szárnyalnék. Elnevettem magam, Harry-vel együtt és élveztem a pillanatot, majd pár perc után megállt és letett.
-Nagyon szépen köszönöm. - mosolyogtam a lihegő bongyorkára.
-Szívesen.
Leültünk egy kispadra, bevárni a többieket és először egy kicsit kínos volt, mert nem tudtunk mit mondani egymásnak. Ott lebegett köztünk valami, amit muszáj lett volna megbeszélnünk, de mégsem tettük, mert féltünk, hogy a másik felkapja a vizet.
-Elly, én...
-Igen, én se bírok tovább úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. - néztem a szemébe.
-Ezt akartam mondani. - hajtotta le a fejét - Sajnálom.
-Ne tedd. A lényeg, hogy most boldog vagy. - tettem egyik kezem a vállára.
-De nem vagyok. - pillantott felém.
-Akkor tegyél, azért, hogy az legyél.
-Nem megy.
-Miért nem?
-Lehet, hogy ezzel több embernek is fájdalmat okoznék.
-Miért? Mitől lennél boldog? - fordultam szembe vele.
Harry is felém fordult és egy hatalmas sóhaj után rám nézett, majd közelebb húzott magához.
-Boldog lennék, ha... - ölelt át szorosan és egy újabb mély sóhaj után folytatta mondanivalóját - Ha az enyém lennél. Csak az enyém - suttogta.
-Harry. - mondtam halkan.
-Harry! - szólt egy hangosabb, élesebb hang.
-Igen? - rebbentünk szét gyorsan.
-Ő az új barátnőd? - kérdezte egy velem egykorú lány papírt és tollat tartva a kezében.
-Nem, ő csak... - nézett rám - ő csak egy nagyon jó barátom. - mosolygott.
-Értem. Kaphatnék egy aláírást?
-Persze. - firkantotta alá a cetlit, én meg csináltam róluk egy fotót.
Miután elment a fan, Harry tarkóját vakargatva nézett rám és én a szám szélét rágva néztem vissza. Mindketten zavarban voltunk az előbbi kijelentése miatt, de a többiek megmentettek minket és célba vettük a kis bódékat, amelyekben szuvenírt, meg ilyesmit lehetett vásárolni. Elmentünk még bobozni egyet, majd beballagtunk egyesével a WC-re és már indultunk is vissza.
-Jó volt? - kérdeztem a mellettem ülő Harry-t, mikor bekapcsoltam a biztonsági övet.
-Igen, nagyon. És már alig várom a sátorozást. Jó ötlet volt. - simított végig a karomon.
-Köszi. - pirultam el egy kicsit és az ablak felé fordítottam a fejem.
Hazza kiállt a kocsival és mikor legközelebb kinyitottam a szemem, már majdnem otthon voltunk, ezért dobtam egy SMS-t Annának.

Happy Birthday Liam!!!

Happy 21th Birthday Liam! :)

Remélem a következő szülinapodon már azt is ünnepelheted, hogy koncerteztél Magyarországon, Leeyum! :D ♡♥♡

Kezdet: 20. rész

*Szilvásvárad*
*Elena szemszöge*

Elindultunk felfelé a dombon, miközben Louis nyávogását hallgattuk.
-El. Veszel nekem répát?
-Nem. - válaszolta unottan barátnője.
-Harry?
-Nem.
-Liam? Légyszi'.
-Nem, mert múltkor se tudtam beletenni a levesbe, mert megetted.
-Elena?
-Nem.
-Miért?
-Mert nem kell venni, van nálam. - cipzáraztam ki a táskám.
-Ne már. - nevetett Harry.
-De. - adtam oda Louis-nak három nyers, megpucolt répát.
-Imádlak. - mondta Louis, megbabonázva, csillogó szemekkel.
-Mit rejt még a táskád? - jött közelebb Harry.
-Titok. - mosolyogtam rá.
-Szóval nem mondod el?
-Nem.
Erre Harry lerántotta a vállamról a táskát és elkezdett felfelé szaladni vele.
-Hé! - szaladtam utána.
Harry jobbra-balra kanyarodott a széles betonúton és röhögve lógatta a táskám.
-Harry, add már vissza. - nevettem én is.
-Gyere érte. - állt meg.
Odafutottam hozzá és megálltam előtte, kezemet kinyújtva.
-Add szépen ide. - néztem mélyen a szemébe.
-Szerezd meg.
A táskám után nyújtottam karjaim, de Harry feljebb emelte és mivel több, mint egy fejjel magasabb volt nálam, esélytelennek tűnt elérni a táskám. Hirtelen ráugrottam Harry-re és ott csimpaszkodtam rajta, mint egy koala. Lábammal körbe fogtam a csípőjét, jobb kezemmel átkaroltam a nyakát, míg ballal a táska után kaptam. Harry-t először meglepte, hogy az ölébe másztam, de hamar a combom alá tette szabad kezét, hogy le ne essek. Hirtelen felindulásból ránéztem és megsimítottam arcát. Karja elgyengült érintésem után, így már elértem a táskát és kipattantam öléből, de nem sikerült szabadulnom, karja a derekam köré fonódott, szorosan magához húzott.
-Majdnem. - lihegtem csalódottan.
-De csak majdnem. - vigyorgott és kisimított az arcomból egy rakoncátlan tincset.
Láttam, hogy a többiek mosolyogva elhaladnak mellettünk, ezért eltoltam magamtól Harry-t és utánuk indultam.
-Megetetjük a szarvasokat? - húztam ki egy zacskó almát a táskámból.
-Persze. - vette ki a kezemből Eleanor és Louis-t maga után húzva a megszeppent állatokhoz rohant.
Harry megfogta a kezem és a kerítéshez húzott, majd felém nyújtott egy almát, amit ellopott Louis-tól.
-Dobd te, én bármikor megetethetem őket.
-Együtt, oké? - adta a kezembe az almát. Mögém állt, jobb kezét az enyémre helyezte, amiben az alma volt, másikkal pedig a derekamat fogta. Finoman meglendítette a karom, én meg elengedtem az almát, ami egy cuki kisszarvas előtt landolt.
 

-Olyan aranyosak együtt. - hallottam El hangját mellőlünk.
Erre óvatosan kibújtam Harry karjai közül és odasétáltam Zayn mellé.
-Hali.
-Szia. - mosolygott rám.
-Unatkozol Perrie nélkül?
-Igen. - sóhajtott egy nagyot.
-Még visszajön?
-Igen, és hozza a csajokat is.
-Mi? - szaladt fel a szemöldököm.
-Hozza magával a Little Mix-et is.
-Komolyan? Úristen, találkozom a Little Mix-szel! Ez fantasztikus. - ugráltam.
-Nagyon. - mondta unottan Zayn.
-Te nem...? Ja, aha. - bólogattam.
-Mi aha?
-Nem örülsz, hogy a csajok is jönnek vele, mert így nem csak veled fog foglalkozni, pedig te már megörültél, hogy ezt a hetet viszonylag kettesben fogjátok tölteni, erre hozza a legjobb barátnőit, akik miatt nem tudtok együtt lenni. - hadartam.
-Mi? Dehogy. - rázta a fejét. Felhúzott szemöldökkel ránéztem, mire elnevette magát - Jó, talán igazad van.
-Tudom, mindig igazam van. - löktem meg egy kicsit nevetve.
-Lökdösődünk?
-Én? Hova gondolsz, dehogy lökdöslek. - bokszoltam bele a karjába és egy pillanatra meglepődtem, hogy milyen izmos.
-Na, jó, ha te is, akkor én is. - lökött meg.
-Hé, lányokat nem bántunk. - taszigáltam.
-Persze már, ez így nem ér. - tolt arrébb.
-Menj arrébb ez az én helyem. - nyomtam félre.
-Nem, ez az én helyem! - taszított ki.
-Azt erősen kétlem. - másztam vissza.
-Mondom az én helyem! - lökött meg nevetve, aminek következtében majdnem elestem, de két erős kar befurakodott hónaljam alá, még éppen megtartott és visszaállított a helyemre.
-Óvatosan. - simított végig a hátamon Harry, aki megfogott.
-Köszi. - pirultam el.
Harry elsétált mellettünk és leült a padra. Zayn-re néztem, aki megtámaszkodva a kerítésen, a karjaira hajtotta fejét és láttam, hogy erősen rázkódik a válla. Röhög.
-Ez is a te hibád. - ütöttem bele ököllel az oldalába.
-Ha...ha láttad volna magad. - nevetett - Pi-pirosabb voltál, mint egy paradicsom.
-Ez nem vicces. - ráztam a fejem, de végül én is elröhögtem magam.
Otthagytam a röhögő görcsöt kapó Zayn-t és visszamentem Liam-ékhoz.
-Szeretnéd te is megetetni őket? - hajolt le egy szöszi kislányhoz.
-Liam, szerintem nem érti. - nevettem fel.
A kislány megszeppenve nézett Liam.re, aki egy almát tartott felé.
-Szia. - guggoltam le a kislányhoz - Nézd, ő itt egy barátom, csak tudod, ő nem beszél magyarul és azt akarta megkérdezni, hogy szeretnél-e egy almát adni a szarvasoknak.
-Tudom, hogy ki ő. - szólalt meg vékonyka hangon a kislány. Gyorsan lefordítottam Liam-nek, majd újra a kislányra néztem.
-Igen?
-Igen. Ő a One Direction egyik tagja. - suttogta, mintha egy titkot mondana el.
-És szereted őket?
-Igen, nagyon.
-És ki a kedvenced?
-Liam. - pirult el egy kicsit.
Gyorsan lehadartam a beszélgetésünket Leeyum-nak, aki felemelte a körülbelül hét éves kislányt és odaadta neki az almát. A kislány elhajította a piros gyümölcsöt, ami az utolsó volt és mosolyogva nézte, ahogy megeszi egy kisszarvas.
-Nagyon ügyes vagy. - dicsértem meg.
-Van nálad egy papír? - nézett felém Liam.
-Persze. - nyúltam bele a táskámba. Tudom fura, de nálam mindig van egy pár kis papír, mert, ha eszembe jut valami, azt felírom a kis fecnikre.
-Kösz. - vette el.
-Mi a neved? - kérdeztem a kislányt.
-Lili.
-Liam-től Lilinek, szeretettel. - firkantotta le és egy puszit adott Lili arcára, majd letette.
-Köszönöm. - motyogta a kislány, visszafutott az anyukájához és elújságolta neki a nagy hírt.
-Nagyon szépen köszönjük. - jött oda az anyuka.
-Semmiség.
-Mehetünk? - kérdezte El.
-Persze.
Feljebb másztunk a dombon és észrevettem, hogy fáradnak a többiek, pedig még csak az elején jártunk.
-Meddig megyünk? - kérdezte Betti.
-Mindjárt odaérünk a halacskákhoz. Hoztam egy kis száraz kenyeret, hogy megetessük őket. - csaptam a táskámra.
-Olyan táskád van, mint Hermione-nak a Harry Potter hétben. - nevetett Harry.
Gyorsan megetettük az éhes halakat, persze a fiúk ezt is elbolondozták; Eleanor-t bele akarták dobni a tóba, de végül nem tették meg. Tovább sétáltunk, közben mindenféléről beszélgettünk. Az új albumukról, hogy még nincs rajta elég szám, pedig idén már ki akarták adni. A mostani turnéjukról és, hogy még mindig nem szokták meg ezt a tömeget körülöttük. Azt is megemlítették, hogy roppant furcsának találják, hogy valaki, ha meglátja őket sikítani kezd. Erre meg löktem Zayn-t és leszidtam, mert én is majdnem ezt csináltam, amikor megláttam őket csak nem akartam ezzel elijeszteni ezt az öt idiótát. Liam, azt is mondta, hogy annyira sajnálja, hogy nem találkozhat az összes rajongóval, ezzel a többiek is egyet értettek.
-De rólad nem sokat tudunk. Mármint velünk kapcsolatban. - nézett rám Harry.
-Hát...akkor ismertelek meg titeket, amikor megjelent a One Thing klipje. Aztán megnéztem az X-Faktor-ban lévő szerepléseteket is, ami egyből megfogott, főleg Liam hangja. Bevallom nagyon sokáig ő volt a kedvencem. Aztán jött egy kis Zayn-őrület, akkor tudtam meg pár dolgot Zayn-ről.
-Például?
-Hogy szeret graffitizni, hogy tökre vicces és nem olyan komor, amilyennek látszik. - nevettem, a többiekkel együtt - Utána jött Louis és Niall. Ők egyszerre voltak a kedvenceim, köztük máig nem sem tudok dönteni. De ezek rövid rajongások voltak, mert, ahogy kijött a Little Things klipje, beleszerettem Harry hangjába.
-Csak a hangomba?
-Igen, csak a hangodba.
-Mi nem tetszik rajtam?
-A göndör hajad, a zöld szemed, a gödröcskéid az arcodon, amikor mosolyogsz, a kockás hasad, a stílusod...Ja és nagy az orrod, nem mondták még?
-Nem. - fogta meg sértődötten az orrát, ami egyáltalán nem volt nagy, csak hülyéskedtem. Igazából azokat a dolgokat soroltam fel, amiket szerettem rajta és azt hiszem Harry kivételével, ez mindenkinek leesett.
-Végül nem tudtam választani, mindenki a kedvencem és kész. - vontam meg a vállam - A kedvenc feldolgozásom tőletek a Teenage Dirtbag és a Use Somebody. Kedvenc számom...mindegyik, nem tudok választani. Az eddigi két albumotokat rongyosra hallgattam, nagyon várom a következőt. A klipeket imádom, visszaadja mennyire hülyék vagytok. Az összes videó naplót megnéztem és vagy kétszáz "One Direction Funny Moments" videót a YouTube-on. Azt hiszem ennyi.
-És majdnem szerepeltél egy klipünkben. - tette hozzá Zayn.
-Ühüm.
-Tényleg olyan komornak látszok?
-Kicsit.
-Voltam a kedvenced? - mosolygott rám.
-Bizony.
-Kedvenc film? - pillantott rám Harry.
-Öhm, nem tudom, sok van...talán a Titanic és a Vasember.
-Kedven sorozat?
-Heartland, Elcserélt lányok és az Így jártam anyátokkal. 
-Kedvenc zeneszám?
-Minden számot szeretek. Tényleg.
-Énekes?
-Ed Sheeran, Matthew Barber, énekesnő meg Ariana Grande és Christina Aguilera.
-Kedvenc virág?
-Levendula. Harry, kezdem úgy érezni, mintha egy kihallgatáson lennénk. - nevettem, miközben elhaladt mellettünk a kisvonat.
-Elena, ugye nem mondod, hogy azzal is jöhettünk volna? - mutatott Lou a vonat után.
-De, de gondoltam, egy kis túra nem árt. - mondtam, mire egyszerre kezdtek erősen artikulálva beszélni arról, hogy miért lett volna jobb a kisvonat.
-Állj, elég! - tárta szét a karját előttem Harry - Igaza van, fittnek kell lenünk a koncerten, eléggé ellustultunk ebben a sok utazásban. Inkább köszönjük meg neki.
-Köszi, Elena. - motyogták a többiek, én meg csak kiröhögtem a lusta társaságot.
-Nem kellett volna, Harry, de azért kösz. - adtam egy puszit a szája szélére.
Harry átkarolta a vállam és, így sétáltunk fel domb tetejére.
-Állj! Nem bírom. - nyöszörgött Louis.
-Mindjárt odaérünk a tisztáshoz. Addig csak kibírod.
-Nem. - vágta le magát az út közepére.
-Én se. - ült az ölébe Eleanor.
-Feladom. - huppant le melléjük Zayn.
-Felállítsam őket? - kérdezte Harry.
-Nem, dehogy. - ráztam a fejem - Csak vidd őket az út közepéről.
Harry megragadta Lou grabancát és lekezdte húzni a füves részre. Csak, hogy Louis ölében ült Eleanor, akinek a lábára feküdt Zayn. Úgyhogy az egész úgy nézett ki, hogy Harry vonszolta Lou-t, akinek a kezét El fogta, Zayn pedig Eleanor lábába kapaszkodott, így Hazz három embert húzott maga után.
-Lou, rohadt nehéz vagy! - nézett vissza és csak akkor jött rá, hogy nem csak egy személyt vontat, ezért elengedte Louis-t, akinek nagyot koppant a feje, még a füvön is.
-Köszi. - tettem a kezem Harry vállára, miután lihegve mellém ért.
-Nincs mit.
-Harry! - sikított Lou - Ez fájt. Puszit kérek rá.
-Bocsánat, Louis. - adott egy cuppanóst Harry, Boobear fejére.
-Nagyon szeretlek Harold. - húzta le a fűre Harry-t.
-Én is, Tommo.
-Segít valaki? - kérdeztem, miközben próbáltam leteríteni a pokrócot, de olyan bazi nagy volt, hogy egyedül nem bírtam.
-Harry. - vágta rá Zayn, Louis és Liam egyszerre. Ez már ijesztő...
-Nem. - tiltakozott Harry, mire Betti megfogta a pléd két sarkát és együtt leterítettük.
-Milyen lusták ezek a fiúk. - motyogta Betti.
-Hallottuk! - kiáltották a fiúk.
-Le is süketeztelek volna titeket, ha nem halljátok meg. - kuncogtam, hisz ott feküdtek mellettünk. 

Kezdet: 19. rész

Beléptem a szobánkba és láttam, hogy Anna kint ül az erkélyen, az egyik műanyag széken.
-Kész vagy? - kérdeztem. Picit megugrott hangomra, gondolom elmélyült gondolataiban, majd megfordult, rám mosolygott.
-Persze. - állt fel és bejött. Az idegesség semmi jele nem mutatkozott eddig rajta, de most láttam, hogy meginog.
-Elena.
-Mondd.
-Félek. - tördelte az ujjait. Mindig ezt csinálta mikor ideges és már figyelmeztettem, hogy el fogja törni az ujjait, de nem tud leszokni róla.
-Niall-től? - próbáltam kicsit elviccelni a dolgot. Nem sikerült...
-Nem. Ettől az egésztől. El tudod hinni ezt? Egy világsztár randira visz. Engem! És mi lesz, ha eszembe jut Zsolti? - utalt volt barátjára, aki pontosan egy hónapja dobta.
-100%, hogy nem fog. Niall nem olyan, mint Zsolti. Zsolti erőszakos volt és bunkó, míg Niall kedves és romantikus. Sose tudtam, hogy mit eszel rajta. - mondtam. Engem is meglepett az a nyugodtság, ami a hangomban volt, de nem hagyhattam, hogy az utolsó másodpercekben essen kétségbe.
-Oké. - ölelt meg és kaptam egy puszit is az arcomra.
-Ilyet majd Niall-nek adj. - suttogtam és mindketten elnevettük magunkat.
-Mehetünk?
-Mehetünk.
Kinyitottam az ajtót és engedtem, hogy kimenjen előttem. Mikor a lépcsőhöz értünk, én hátrébb húzódtam és onnan néztem virágzó kapcsolatuk első bimbócskáit. Mint a filmekben, Niall, amint hallotta Anna finom lépteit, zsebre dugott kézzel megfordult és tátva maradt a szája. Anna leérkezett és megpördült Niall előtt, majd egy "na, milyen?" pillantással ajándékozta meg.
-Gyönyörű vagy. - mosolyodott el a szöszi.
-Köszönöm. Te is jól nézel ki.
-Köszi. - bólintott egy aprót Niall, majd rám kacsintott, miközben jöttem le a lépcsőn. Elvigyorodtam, majd fogtam magam és neki dőltem Cortez mellkasának, aki a derekam köré fonta kezeit, miközben a falnak dőlt. Anna a fejét kapkodta köztem és Niall között, majd megszólalt.
-Valamiről tudnom kéne?
-Nem, dehogy. - fogta meg a kezét Niall és bevezette az előszobába. Mint a kutyák, úgy követtük őket és alig fértünk be a kis helyiségbe mind a tízen. Liam, Sophia, Zayn (Perrie-nek el kellett utaznia a Little Mix miatt), Betti, Louis, Eleanor, Niall, Anna és mi, Cortezzel. Harry-ék még mindig nem érkeztek vissza.
Niall felsegítette Annára a vékonyka kabátot, majd ő is felkapta a sajátját.
-Hölgyem. - nyitotta ki az ajtót ír barátunk és előre engedte csodaszép barátnőmet.
-Puszi mindenkinek, majd jövünk. - intett Anna és kilépett az ajtón.
-Szurkoljatok. - vett egy mély levegőt Niall és követte Annát, a taxiba aminek csomagtartójában, mint később megtudtam, már benne volt a piknikes kosár Eleanor-nak köszönhetően.
-Elena, azt hiszem én most inkább hazamegyek. Majd este elmegyünk sétálni valahová, oké? - vette fel a cipőjét Cortez.
-Rendben. - és amint kimondtam Harry lépett be Taylor-ral. Baromi kínos volt a helyzet, de próbáltam a legjobbat kihozni belőle, mint mindenki, kivéve Taylor-t.
-Nini, ez megint itt van? - bökött felém.
Cortez tágra nyílt szemekkel nézett először Taylor-ra, majd rám, én meg egy kicsit megráztam a fejem, hogy hagyja.
-Örülök, hogy újra látlak Taylor. - mosolyogtam.
-Hát, ez nem viszonzott. - ment be a nappaliba. Mikor elment mellettem meglökött vállával és majdnem hátra estem, de még meg tudtam kapaszkodni Cortezben.
-Micsoda egy... - kezdte Cortez, de végül nem fejezte be - Jól vagy?
-Persze.
Bólintott egyet, majd megcsókolt és szorosan magához ölelt.
-Majd hívlak. - nyomott egy utolsó puszit a számra és megfordult - Szevasz, haver. - veregette meg Harry vállát, akinek csak most tűnt fel a jelenléte.
-Szevasz. - dörmögte és szikrázó pillantásokat küldött barátom felé, aki hamar távozott.
-Szia, Harry. - mosolyodtam el halványan, majd otthagytam az előszobában.
A nappaliba érve Taylor nyávogására lettem figyelmes.
-Harry-cica! - kiáltotta, én meg leültem Zayn mellé - Én nem is tudom, miért jöttem ide. Visszamegyek a hotelbe, jó, mézes puszedlim?
Zayn-nel és Lou-val egyszerre nevettünk fel és hirtelen megállíthatatlan röhögőgörcs jött ránk azt hallva, hogy valaki úgy hívja a barátját, hogy "mézes puszedli".
-Mi olyan nevetséges? - förmedt ránk a szőke boszorkány, de még most se hagytuk abba a nevetést.
-Aranybogaram. - röhögött Louis.
-Csillagvirág. - fulladozott Zayn.
-Nyuszómuszó. - vágtam rá és egy pár másodpercig érdekes tekintettel vizsgáltak, majd újra nevetgélni kezdtünk.
-Pufikám, mókuskám. - szállt be Eleanor is a "ciki becézések"-játékunkba.
-Mucus, cukorfalat. - mondta röhögve Liam. Már mindannyian a földön hemperegtünk a hasunkat fogva, miközben Harry érdekesen nézett minket, Taylor pedig dühösen csípőjére tette a kezét.
-Ohh, én is tudok. Bébibogyó. - kiáltotta Harry, és ő se bírta tovább, rávetődött Louis-ra és tovább kacagott velünk. Bocsánatot kérünk azoktól, akik így szokták hívni a párjukat, de számunkra ez nagyon nevetséges.
-Jól van, jól van... - motyogta Taylor, majd felvette a kabátját és kiviharzott. Harry-re néztem, de nem úgy tűnt, mint akit ez nagyon érdekelne.
-Kicsit elfogytunk. - néztem végig a társaságon, pár perc röhögcsélés után - Van még kedvetek elmenni valahová?
-Persze! - vágta rá Zayn, Liam és Louis teljesen egyszerre. Ez kicsit ijesztő volt.
-Akkor készülődjetek, kirándulni megyünk. - álltam fel és felszaladtam a szobánkba Harry-vel együtt.
-Szóval Cortez. - csukta be maga után az ajtót. Na, remek, kezdődik minden elölről.
-Igen, Cortez.
-Miért pont ő?
-Miért ne lehetne ő? Talán nem szimpatikus?
-Nem, nem az. - legalább őszinte.
-Hát az már nem az én bajom. - mentem be a fürdőbe. Tudtam, hogy felesleges lezuhanyozni, mégis megtettem. Összefogtam a hajam, de nem tettem kontyba. Sminket végül nem tettem, kiránduláshoz minek? Felöltöztem és rájöttem Eleanor-nak fantasztikus ízlése van. Viszont még mindig nem tudom, hogy köszönjem meg neki ezt.

-Kész vagytok? - szaladtam le. Éreztem, hogy Harry pillantása szinte kiégeti a hátam. Vagy inkább a fenekem...
-Persze, indulás. - karolt belém Eleanor.
-A ruhák nagyon jók, El. Még egyszer köszönöm.
-Nincs mit. És, ahogy látom nagyon csinos is vagy bennük.
-Köszi. - mosolyogtam. Kiléptünk az ajtón és a kocsi felé igyekeztünk. Ahogy felmértem, hogy kik jönnek velünk, el kezdett égni az arcom. Se Perrie, se Taylor. Szinte biztos voltam benne, hogy Louis valahogy el fogja érni, hogy Harry mellé kerüljek. És igen.
-Oké, akkor Liam, Sophia és Betti a szürke kocsiba, a többiek a feketébe.
-Én nem ülök előre. - tette fel a kezét Zayn.
-Mi Louis-szal hátul ülünk. - mondta Eleanor. Na, de jó.
-Akkor... - nyitotta ki előttem az ajtót Harry és bepattantam az anyósülésre. Megkerülte a kocsit és beszállt mellém. Bekötötte biztonsági övét, elindította a rádiót és felpörgette a kocsi motorját, majd kiállt és elindultunk.
-Ez érdekes lesz. - mondtam halkan, mire rám mosolygott és kezével végig simított a combomon.
-Az biztos. - sóhajtott egyet.
Az út csendesen telt csak Louis hangos horkolását lehetett hallani és a rádiót, ami halkan szólt.
-Ez nem igaz, koncentrálni se tudok. - szidta Harry Louis-t. Kuncogni kezdtem, mire rávert a combomra.
-Hé! - tátottam el a szám.
-Nem nevetünk, segítünk.
-Ébresszem fel?
-Légy szíves.
Hátra néztem és láttam, ahogy Eleanor is alszik a két fiú között, Lou vállának dőlve, Louis meg a barátnője fejére hajtotta sajátját. Zayn is elbóbiskolt és mivel feje az ablaknak dőlt, minden egyes kis bukkanónál beverte buksiját. Picit meglöktem a fejét és, így a másik oldalra döntötte, de nem ébredt fel.
-Nem. - fordultam vissza.
-Mi az, hogy nem? - kérdezte Harry.
-Nincs szívem.
-Akkor, majd én. - és épp rá akart tenyerelni a dudára, de még időben leállítottam.
-Ne már, kérlek. - fogtam meg kezét. Érintésemre keze elgyengült és észrevettem, hogy libabőrös lesz. Nem tudtam, hogy ilyen hatással vagyok rá, de rájöttem, hogy ez nagyon jó, élveztem.
-Oké. - adta meg magát és visszahelyezte a kezét...a combomra a sebváltó helyett. Szívem őrült tempóban dobogott és megremegtek térdeim, amit ő is észrevett. Elvigyorodott és tekintetét újra az útra szegezte. Durcásan az ablak felé fordítottam a fejem, de nem löktem le magamról hatalmas tenyerét.

*Fél óra múlva*

-Jó reggelt! - fordultam meg és kicsit megráztam Eleanor-t.
-Mmh, neked is. - dörzsölte meg a szemét.
-Fiúk, ébresztő! - kiáltott Harry, mire sípolni kezdett a fülem.
-Harry! - ordították félelmetesen egyszerre.
-Megérkeztünk? - pislogott El.
-Ühüm. - bólogattam.
-És hol vagyunk? - nézett ki az ablakon Zayn, mikor Harry leparkolt.
-Szilvásváradon. - kapcsoltam ki az övemet. és kiszálltam. A mögöttem ülő Zayn neki volt dőlve az ajtónak, így mikor kinyitottam, kiesett. Ahelyett, hogy felsegítettem volna vagy ilyesmi, röhögni kezdtem, annyira, hogy nekem is le kellett ülnöm mellé. A kocsi másik oldalán Lou még alig ébredt fel, ezért Harry felkapta az ölébe, de mikor megfordult beleakadt a lába a patkába és mindketten beleestek a bokorba. Eleanor pedig szétterült a hátsó üléseken és szerintem visszaaludt.
-Megérkezett a One Direction. - hallottuk Liam hangját. Hát igen elég érdekesen festhettünk. Harry és Boobear a bokorban röhögnek, míg én és Zayn a földön, El meg a kocsiban alszik.
Összeszedtük magunkat és felébresztettük Eleanor-t.
-Hová menjünk először?
-A WC-re. - ugrált Harold.
Elvezettem őket a budiig, amit a fiúk hamar megrohamoztak. Harry és Louis egyszerre akart bemenni, de nem fértek át az ajtón és vagy öt percig lökdösték egymást. Zayn megunta és átkúszott lábuk között, majd bement WC-zni. A két idióta nagy szemekkel, lesokkolva nézett utána, de Harry előbb kapcsolt és berohant.
-Ez nem ér. - durcizott Louis, mivel csak két WC volt.
-Sajnálom, de a lassúaknak ez a sorsuk, Tomlinson. - veregettem meg a vállát.
Két perc után kijöttek Harry-ék és bementek Louis-ék.
-Először kirándulunk vagy eszünk? - kérdezte Zayn.
-Ez olyan NIall-os kérdés volt. - mosolyogtam és belegondoltam most vajon mit csinálhatnak.

*Eközben*
*Niall szemszöge*

Azok a lepkék egyszerűen nem hagynak nyugodni a gyomromban, mióta beültem ebbe a rohadt taxiba, ahol a sofőrnek büdös kolbász szaga volt!
-Hová megyünk? - zökkentett ki a gondolataimból Anna selymes hangja. Ránéztem és elmosolyodtam, kezét kivettem öléből, az enyémbe vezettem át, miközben ujjainkat összekulcsoltam.
-Titok.
-Na, légyszi'.
-Nem, nem.
-Hát jó. - sóhajtott - Izgulsz?
-Nem, miért?
-Csak, mert mindjárt eltöröd a kezem. - kuncogott.
Kezünkre néztem és rájöttem tényleg úgy szorítom Anna kezét, hogy már fehérek az ujjaim.
-Ó, bocsi. - lazítottam a szorításomon.
-Ne izgulj már ennyire. - kúszott közelebb, így megszüntette köztünk az összes távolságot és fejét ráhajtotta a vállamra.
-Bocsánat, csak... nem is tudom. Félek, hogy elszúrom, vagy valami olyat mondok, amivel megbántalak.
-Olyat nem tudsz mondani. - mosolygott.
-Honnan tudod?
-Érzem. - adott egy puszit az arcomra. Elengedtem kezét és átkaroltam a vállát. Feje még mindig a vállamon pihent és kezdtem én is elhinni, hogy nem lesz semmi baj.
-Megérkeztünk. - szólt a taxis.
-Köszönjük. - fizettem ki, majd kipattantam, kivettem a piknikes kosarat a csomagtartóból és megkerülve a kocsit kisegítettem Annát is.
-Hisz ez...
-Igen, Elena kedvenc helye. - fogtam meg a kezét és beljebb vezettem. Behúztam a fűzfa alá, amin már ott lógtak a lampionok.
-Ez csodálatos, Niall. 
-Reméltem is, hogy tetszik. - húztam le könnyű, csinos testét a piros kockás plédre, amit még délelőtt terítettem ide.
-Nem fog megzavarni senki?
-Nem, dehogy. Erről már gondoskodtam. - tettem le a kosarat a padra.
-Igazából, örülök, hogy nem egy puccos étterembe vittél.
-Bevallom, először arra gondoltam, de ez sokkal személyesebb. Viszont az étteremben nem csak szendvicset ettünk volna.
-A szendvics a kedvencem. - nevetett.
-Akkor megnyugodtam. - tettem le elé egy kis tányért két szendviccsel és leültem vele szemben.
-De ez mégis jobb az étteremnél, mert itt egymás mellé ülhetünk. - kerülte meg négykézláb a kosarat és elült mellém. Felnevettem azon, hogy milyen nyitott és, hogy milyen könnyű is vele ez az egész, hisz ő is közeledik.
-Niall. - szólított meg miután megettük a szendvicseket.
-Igen? - tettem el a tányért.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. - karoltam át bátortalanul a vállát.
-Nem akarok illetlen lenni, de...te mennyire gondolod ezt komolyan? Te bárkit megkaphatnál, miért pont engem választanál, ha még rövid időre is.
-Mert te nem egy sztárt látsz bennem. - válaszoltam őszintén  - Voltak már rosszul elsült randijaim,  mikor összehoztak egy másik énekessel, de ott nem lehettünk teljesen őszinték egymással, mert féltünk, hogy ha mégse jön össze a dolog, a másik kikotyogja a legféltettebb titkainkat is.
-Ne mondd már, hogy a mindig mosolygós, jókedvű és közvetlen Niall Horan-nek is vannak titkai?
-De vannak.
-Például?
-Odavagyok egy gyönyörű magyar lányért.
Arcáról kicsit lehervadt a mosoly és szomorkásan lehajtotta a fejét.
-Palvin Barbiért? - meglepett, hogy tudja, hogy egy kis ideig találkozgattam Barbarával, de végül mosolyogva válaszoltam.
-Nem.
-Akkor? - nézett rám. Baba kék szeme kíváncsian méregetett és én jól meggondoltam mit válaszolok.
-Odavagyok egy gyönyörű magyar lányért, ezért elvittem randizni egy csodaszép parkba, ahol egy fűzfa alatt piknikeztünk. - szája kis mosolyra húzódott, én pedig folytattam a mesémet - Teljesen biztos voltam az érzéseimben és meg akartam csókolni, de nem tudtam a lány mit szólna hozzá.
-Szerintem ő lenne a legboldogabb lány a világon. - szélesedett mosolya.
-Biztos vagy benne? - közeledtem felé.
-Igen. - suttogta.
Szívem most még gyorsabban kezdett verni, zúgott a fülem és még szédültem is. Ajkaimat finom nyomtam övéire, alig hittem el mit csinálok, ő pedig jobb kezével a végig simított tarkómon. Ahogy puha ujjai a nyakamhoz értek libabőrös lettem és belemosolygott csókunkba, miközben kezemet derekára helyeztem.