Millió puszi: Virág ;)
Szeptember 21. (szombat)
-Three, two, one, ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
-From the moment I met you, everything changed... - kezdte Liam a koncertet.
Samnek köszönhetően hamar ideértem és az első sorban foglaltak nekem helyet a csajok, de amint elkezdődött a koncert mindannyian a színpadhoz nyomorogtunk. A fiúk egyszerűen fantasztikusak voltak és hamar észrevettek. Mosolyogva integettek a Stand up közben én pedig, majd' kiugrottam a bőrömből. Néhányan gyilkos pillantással méregettek, de voltak akik velem együtt visszaintegettek a srácoknak.
-I’m a thief, I’m a thief. - ugráltak.
-I’m only here. - jött felénk Harry.
-I’m a thief, I’m a thief.
-Because you stole my heart - mutatott rám, majd megfordult és a színpad közepe felé vette az irányt. Lesokkolva néztem utána, majd tovább őrjöngtem a többi rajongóval, de én már nem azért, mert élőben látom a fiúkat, hanem, mert Harry rám mutatott, rám nézett és...awh elloptam a szívét. Állítólag. De lehet, hogy azt se látta, hogy én vagyok a fényektől, csak rámutatott valakire, de azt se tudta ki az. Igen, azt hiszem ez történhetett. Túlságosan naiv vagyok. Harry és én? Azt hiszem egy pöppet hülye vagyok...
A Stand up után jött még pár szám az Up all night albumról, majd áttértek a Take me home albumukra. A közönség szuper volt, minden számot együtt énekeltek a fiúkkal, nevettek a vicceiken és végig biztatták őket. Aztán jött egy pillanat, amikor azt hittem elájulok.
-A következő számot az egyik legjobb barátunknak szeretnénk küldeni, mert ez az egyik kedvence. Elena, tudom, hogy itt vagy...hol is? Á, igen, itt. - állt meg előttem Liam.
A nyakam előtt párszor elhúztam a kezem, mutatva neki, hogy most hagyjon ki a buliból, a végén még fel akar hívni a színpadra.
-Nagy tapsot neki. - kiáltotta Zayn. A egész aréna tapsolni kezdett, én meg égő arccal próbáltam elérni, hogy Zaynt szimplán a pillantásommal lelökjem a lépcsőről, de nem sikerült, bárhogy próbálkoztam.
-Szóval a következő szám a tiéd, Elena. - kacsintott rám Niall, majd elindult a Teenage Dirtbag. Nevetve megráztam a fejem, majd küldtem egy puszit a színpadra és feltettem a kezem. Harry megállt előttem és énekelni kezdett, miközben mélyen belefúrta tekintetét az enyémbe.
-Her name is Elly - változtatta meg a szöveget, mire hitetlenül felnevettem - I have a dream about her, - mosolygott, aminek köszönhetően megjelentek a cuki kis gödröcskék az arcán - she rings my bell, I got gym class in half an hour, oh how she rocks, in Keds and tube socks. But she doesn't know who I am. - tárta szét a karját - And she doesn't give a damn about me. - rázta meg a fejét Harry, majd tovább sétált. Egy pillanatra leálltam az ugrálással, de végül úgy döntöttem ráérek ezzel később foglalkozni, úgyhogy tovább üvöltöttem a szöveget.
A Little Things is csodálatos volt, mindenki elővette a telefonját és az aréna úgy nézett ki, mint a csillagos égbolt. A Live While We're Young-t elhülyéskedték, táncoltak, változtatták a szöveget, egymásra ugráltak és Louis hülye pofákat vágott. Az egésznek olyan családos feelingje volt, mikor egy-egy dal között leültek a lépcsőre vagy a színpad szélére és elkezdtek mesélni, hogy mi történt ma velük és, hogy hogyan érezték magukat a koncert előtt. Ki mennyire izgult (Liam), ki mennyi időt tökölt a tükör előtt (Zayn), ki hülyéskedte el (Niall és Louis) és ki zárta ki a világot és nézte át a dalszövegeket újra (Harry). Megemlítettek engem is és Annát is, de csak annyit, hogy milyen szoros barátságot kötöttünk pár nap alatt és, hogy nem hitték, hogy ilyen kedves emberek élnek itt, mint mi. Meghatódva szívet formáltam az ujjaimból, majd Harry nagy bejelentésre készült.
-Szeretnék mondani nektek valamit. - amit mondott, magyarul ki volt írva, mögé, a nagy képernyőre - Kérlek tegyétek el a telefonokat vagy a fényképezőket, most arra kérlek titeket, hogy ne videózzatok, ez személyes ügy, nem szeretném ezt holnap a YouTube-on látni. - várt egy kicsit, majd folytatta - Sokan találgattatok, ki az a titokzatos lány, akivel az egyik újság címlapján voltam.
-Ne. - ragadtam meg ijedten Anna kezét - Ne mondd ki, ne mondd ki...
-Hát ezt sajnos nem mondhatom el, egy másik dologról szeretnék beszélni. -mondta Harry, mire kifújtam a levegőt, amit eddig benntartottam - Szeretném, ha ti tudnátok meg először, hogy Taylor és én úgy döntöttünk inkább külön utakon járunk. Lehet, hogy valamelyikőtöket nem érdekel és sajnálom, de valakinek muszáj volt elmondanom, hogy szakítottunk. Az, hogy abból a valakiből ennyi ember lett az már csak a véletlen műve. - mosolyodott el - Köszönöm, hogy meghallgattatok, most jöjjön a Rock me.
Hangos vastaps követte Harry kis beszédét, majd mindenki újra elővette a kütyüjét és kamerázni kezdte a fiúkat. Büszke voltam rá, hogy elmondta, bár van egy olyan érzésem, hogy nem így tervezte.
A koncert után tűkön ülve vártam, hogy a fiúk összepakolják a cuccukat és végre gratulálhassak nekik, addig pedig köszöntöttem Perriet.
-Úúú, de örülök neked. - öleltem meg szorosan.
-Én is neked.
-Milyen volt?
-Jajj, szuper, majd mesélek. - ugrált, majd az öltöző felé kapta a fejét.
Elsőként Louis jött ki, akinek Eleanor rögtön a nyakába ugrott, majd szépen sorban kijöttek a többiek is. Anna Niallt, Perrie Zaynt, Sophi pedig Liamet ölelte meg, mi meg Harryvel egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Na, most kit öleljek meg?
-Bocsi, de csak én maradtam. - simított végig a karomon, majd megfogta a kézfejem és közelebb vont magához.
-Mindegy, így is-úgyis te lettél volna az első, te vagy a kedvencem. - nevettem és szorosan megöleltem.
-Még mindig? Azt hittem már leváltottál.
-Téged? Soha. - vigyorogtam, mire megpuszilt.
-Milyenek voltunk? - kérdezte Louis.
-Tökéletesek, csodásak, fantasztikusak, viccesek és helyesek. - soroltam, majd megöleltem mindegyikőjüket - Szóval csak a szokásos. Hoztátok a formátokat, imádtak titeket. Ja, és Zayn, ezért még kapsz.
-Mi? Miért?
-Mi az, hogy "Nagy tapsot neki" ? Mit tettem? Titeket kell megtapsolni, nem engem.
-Ja. - röhögött - Legalább annyira vörös volt az arcod, mint amikor Szilvásváradon Harry elkapott, mielőtt... - itt megállt és még nevetni is elfelejtett. Mindenki felhúzott szemöldökkel nézett Zaynre, majd rám.
"Jó napot, az ásd el magad tanfolyamra jöttem. Igen, egyből a haladókhoz mennék. Itt jobbra? Köszönöm." - gondoltam magamban.
-Ki mit evett reggelire? - törtem meg a kínos csendet.
-Én csirkeszárnyat. - válaszolt Niall. Ő volt az egyetlen köztünk, aki természetesnek vett egy ilyen kérdést ebben a szituációban.
-Pfujj. - grimaszolt Anna, majd mindenki egyszerre kezdett beszélni. Anna Niall étkezésén akadt ki, Niall pedig próbálta védeni magát. Liam, Sophi, Louis és Eleanor elkezdett a koncertről fecsegni, hogy eltereljék a témát, Perrie Zaynt szidta, amiért kínos helyzetbe hozott, Zayn pedig elkezdett engem védeni, azzal az indokkal, hogy ha valaki majdnem hátraesik de megfogja egy srác, akkor tuti mindenki elpirul. Egyedül Harry meg én maradtunk csöndben. Én próbáltam kitalálni ebből mire következtet vagy egyáltalán mire gondol, ő pedig csak féloldalas mosollyal nézett engem.
-Mondj valamit. - suttogtam, ezért csak reménykedhettem, hogy meghallja ebben a hirtelen kialakult hangzavarban. Közelebb lépett és a fülemhez hajolt.
-Cortez nem akadály.
Bólintott egyet és kisétált az ajtón, majd utána beült a kocsiba. A többiekkel együtt követtem a példáját és szemöldök ráncolva helyet foglaltam Liam és Harry között a hatalmas kocsiban. Ezt meg, hogy értette? Nem, ez hülye kérdés volt, ezt csak egyféleképp lehet érteni. Az a kérdés, hogy...hogy...ezt meg, hogy értette? Mi van? Argh, mindegy.
Erre a gondolatra durcásan a combomra csaptam, amivel sikeresen magamra hívtam a figyelmet.
-Mindegy. - legyintettem és inkább a fejemet Liam vállára hajtottam, aki nyomott egy puszit a homlokomra, majd tovább beszélgetett Louis-szal, én pedig lehunytam a szemem.
-Csak egy kicsit a szívedből. Ez minden, amit akarok. Egy kis helyet magamnak. - suttogtam halkan, szavaimat Harry-nek intézve, de persze senki sem hallotta.
Hirtelen felnyitottam a szemem és nagy lendülettel felültem.
-Valaki adjon papírt és tollat. - sürgettem őket, de, mire kimondtam, már előkotortam mindent az én táskámból. Húztam gyorsan öt vonalat és lekottáztam a fejemben egyre többször lejátszódó dallamot, majd alá írtam a szöveget is. Just a little bit of your heart. Jujj, el se hiszem, magamtól találtam ki!
-Nem. -mondta Harry, mire felé kaptam a fejem.
-Mi?
Felém nyújtotta kezét, én meg - vigyázva arra, hogy még véletlenül se érjen össze a kezünk - odaadtam neki a tollat. Rátámaszkodott a térdemre - még jó, hogy figyeltem arra, hogy ne érjünk egymáshoz - áthúzta a "heart" feletti hangot és átírta két hanggal feljebb.
-Így jobb. Énekeld. - kérte.
-Mi? Nem.
-Na, gyerünk, hogy belásd, így jobb.
-Just a little bit of your heart. - énekeltem halkan - Oké, igazad van.
-Tudom. Következő sor?
-Ugyanez csak az "your"-nál lesz egy átkötés.
-Jó ötlet. Utána?
-Öhm. Just a little bit of your heart is all I want.
-Szép. Aztán?
-Nem tudom, Harry még csak most találom ki, nem megy olyan gyorsan.
-Tudom, de ha gyorsabban kérdezem, akkor azt válaszolod, ami az először eszedbe jut és tapasztalatból tudom, hogy mindig az első variáció a legjobb.
-Oké.
-Szerintem jöjjön megint az első két sor ugyanezzel a dallammal, aztán lehet az, hogy Just a little bit is all I'm asking for.
-Rendben. Sok dalt írsz?
-Az új albumra próbálok minél többet, igen. Szerintem ez legyen a refrén. Van más is?
-Még ezt is csak most találtam ki.
-Hajrá. Csukd be a szemed, képzelj el valakit, aki ezt énekli és találd ki a többi részét is. Én így szoktam csinálni.
-Te kit képzelsz el?
-Valamelyikőjüket. - mutatott a fiúkra, mire elmosolyodtam. Egyrészt boldog voltam, hogy tényleg nem csak a sajtó miatt csinálják, hanem igazából is a legjobb barátok, másrészt megkönnyebbültem, hogy nem egy lány nevet mondott.
Lecsuktam a szemem és Harryt képzeltem magam elé, ahogy ezt énekli nekem. Rögtön eszembe jutott még pár sor, úgyhogy kinyitottam a szemem és szorgosan írni kezdtem.
-I know I'm not your only / But at least I'm one / I heard a little love / Is better than none. - olvasta fel hangosan Harry, miután felé írtam a hangokat is - Hú, valami nagy szerelmi bánatod lehet, ha ilyeneket írsz. - nevetett halkan. Ha tudná, hogy róla szól...
-Lehetséges. - suttogtam elpirulva, majd kiszálltam a kocsiból, mivel hazaérkeztünk. A szöveget becsúsztattam a hátsó zsebembe, majd belépve a házba lerúgtam a cipőm.
-Srácok, nem sokára itt lesznek Jade-ék. - mondta Zayn.
-Mi? - döbbentem le - Itt lesz a Little Mix?
-Igen, majd bemutatlak nekik, már nagyon kíváncsiak rád. - huppant le Perrie a kanapéra.
-Ááá. - tettem az arcomra a kezem és ugrálni kezdtem - Elhiszed ezt, Harry? Találkozok a Little Mix-szel!! - tettem az értetlen Göndörke vállára a kezem és még mindig ugráltam - Vííí!!
A többiek nevetve nézték az örömkitörésem, majd hirtelen leálltam és magamra néztem.
-Így nem mutatkozhatok. Át kell öltöznöm. Te - ragadtam meg a hozzám legközelebb lévő embert, aki sajnos Hazz volt - segítesz. - húztam felfelé a lépcsőn.
-Védekezzetek, még nem akarok nagybácsi lenni. - kiáltott utánunk Louis, mire hangosan elröhögtem magam.
-Elly, ezek csak a csajok. Nem kell kiöltözni.
-Csak a csajok? Hogy mondhatsz ilyet? Ők a bálványaim, a példaképeim, a...el se tudod képzelni, mióta várok erre. Tegnap a 5SOS, most ők. Hihetetlen hetem van. - ráztam a fejem vigyorogva.
-Vasárnap meg mi. - dünnyögte.
-Igen, igen. - legyintettem, miközben már félig benne voltam a szekrényben.
Kihalásztam egy nagyjából elfogadható összeállítást Eleanor csodálatos ruháiból, majd beszaladtam a fürdőbe. A hajamat hagytam természetes hullámokban a vállamon, a virágos hajpánt érdekes módon egész jól állt, felvittem egy halovány rózsaszínes sminket, majd megelégedve a végeredménnyel kiléptem a helységből.
-Milyen? - álltam Harry elé vigyorogva.
-Gyönyörű vagy, ezért érdemes volt feljönni.
-Köszi. - szorítottam össze az ajkam, miközben éreztem, hogy a pír elönti a fejem.
Felhúztam a csipkés cipőt a lábamra - a One Direction cipőben járkál a házban, Liam csak akkor visít, ha a kanapéra rakják a cipőjüket - a napszemüveget, pedig visszatettem a fiókba, mert nem volt rá szükség. Belenéztem Harry szemébe és próbáltam egy kis beszélgetést kezdeményezni, keveset vagyunk kettesben, csak este, de a csengő megzavart minket.
-Menjünk. - biccentett. Elindultam kifelé, viszont a küszöb előtt visszafordultam.
-Egyébként... - kezdtem, de túl közel volt, hogy folytassam.
-Igen? - húzta fel a szemöldökét, és nem lépett hátrébb, úgyhogy én tettem meg,
-A koncerten, izé...köszi a dalt, meg, hogy... - tekergettem az egyik tincsem, majd felnéztem rá. Szórakoztatta a szerencsétlenkedésem, észrevettem, hogy elfojtja a mosolyát, de még így is összefutottak a nevetőráncai a szeménél.
-Szívesen. - felelt, ugyanolyan idegesítő lazasággal. Olyan "leszarom" stílusa volt, és ez az egyik énemet az őrületbe kergette, a másik viszont őrülten szexinek tartotta, ahogy zsebre dugott kézzel és enyhén lehajtott fejjel néz rám.
-És a Stand up... - haraptam az alsó ajkamba és lehajtottam a fejem.
-Ezt ne csináld. - váltott kicsit komolyabb hangnemre.
-Mit?
-Ezt, amit most csináltál.
-Mire gondolsz? - ráncoltam a szemöldököm, mert tényleg nem értettem mi nem tetszik neki.
-Mindegy. - legyintett és kikerülve engem lerobogott a lépcsőn.
Kis hezitálás után én is követtem és mikor megláttam JADE THIRWALL-t a kanapén, komolyan azt hittem, hogy elájulok.
-Szia, biztos te vagy Elena. - lépett elém Leigh-Anne és aranyos mosollyal felém nyújtotta a kezét. Köpni-nyelni nem tudtam, csak pislogtam rá, mikor Niall a segítségemre sietett.
-Leigh-Anne, ő itt Elena, Elena Pataki és Elena, ő itt Leigh-Anne Pinnock, akit bizonyára ismersz.
-Igen. - hebegtem halkan és megráztam a kezét, majd viszonoztam az ölelését.
Szép csokoládé barna bőre, afro haja és kedves mosolya ugyanolyan volt, mint a képeken, sőt még szebb is.
-Örülök, hogy megismerhettelek, Pezz csak rólad beszél. Meg, persze, Zayn-ről, de azt már megszoktunk. - nevetett.
Mosolyogva bólogattam és lassan beléptem a nappaliba.
-Szia, Jade vagyok. - ölelt meg.
-Én meg Elena.
-Jesy. - rázta meg a kezem.
-Elena. - mosolyodtam el és vártam, hogy megöleljen, de csak visszahuppant Harry mellé, ezért én is helyet foglaltam Louis mellett.
-Nagyon csinos vagy. -suttogta BooBear, miután átkarolta a vállam és nyomott egy puszit a fejemre.
-Köszönöm. Anna?
-Niall-el van a konyhában.
-Akkor nem zavarom őket.
-Minden oké? - suttogott még mindig.
-Nem. Itt van a Little Mix. - ráztam a fejem, mire felnevetett.
-Mesélj egy kicsit magadról, Elena. - támaszkodott a térdére Jade.
-Mintha Perrie nem mondott volna még eleget róla. - dünnyögte Harry másik oldaláról Jesy, amit próbáltam figyelmen kívül hagyni.
-Hát, nem igazán tudok mit mondani. Öhm, nagyon szeretem a Green Day-t, a One Direction-t és megszállott rajongója vagyok egy Little Mix nevű lánybandának. - próbáltam viccelődni - Imádok olvasni és rajzolni. Kiskorom óta táncolok, gitározok és mamámnál zongorázni is megtanultam nyolc évesen.
-Tudsz zongorázni? - fordult felém Harry.
-Igen. - bólogattam.
-Majd zongorázhatnál nekünk.
-Annyira ügyes nem vagyok.
-Kérlek szépen.
-Majd, talán.
-Hányadikos is vagy? - érdeklődött Leigh-Anne.
-Tizenegy.
-Nehéz?
-Igen, de a tizenkettedik még nehezebb lesz.
-Ötös tanuló vagy?
-Igen.
-Ügyes.
-Köszi. Meddig maradtok?
-Sajnos holnap reggel már megyünk is vissza.
-Óóó. - biggyesztettem le a szám.
-De én még maradok. Ki nem hagynám a Balatoni sátorozást. - vigyorgott Perrie.
-Oké. - nevettem fel, majd eszembe jutott, hogy azt még le is kéne szervezni.
-Hallanátok kéne énekelni, egyszerűen gyönyörű hangja van. - áradozott Pezz.
-Kinek?
-Neked.
-Nekem? - húztam fel a szemöldököm.
-Igen, én is imádom a hangod, hallottam a Right now-t és nagyon tetszett. - bólogatott Jade.
Úristen, Jade Thirwall a Little Mix-ből megdicsérte a hangom. Kicsit szétnyílt ajkakkal, félig mosolyogva pislogtam rá, majd megpróbáltam mondani valamit.
-Köszönöm.
-Énekelünk?
-Nagyon szeretnélek titeket élőben hallani.
-Énekelj velünk.
-Nem, énekeljetek csak, én majd tátott szájjal bámullak titeket. - nevettem fel, majd láttam, hogy Anna elpirulva kijön a konyhából Niall kezét szorongatva.
-De, légyszi'. - nyújtotta felém a kezét Leigh-Anne. Harry bátorítóan megsimította a hátam, mire megfogtam Leigh-Anne kezét és felálltam.
-Melyiket tudod?
-Az összeset. - mosolyodtam el.
-Öhm...How ya doin'? Megkapod Jade részét.
-Csak bele kell énekelni a többiek részébe, nem nehéz. - vigyorgott Jade - Ja és persze, mikor mindenki énekel, akkor neked is kell. Nem ér tátogni.
-Rendben, igyekszem.
Pezz telefonjáról elindult a karaoke változat, majd együtt kezdtük a refrénnel. Leírhatatlan érzés volt azokkal énekelni, akik eredetileg éneklik a dalt. A legmerészebb álmaimban se gondoltam volna, hogy egyszer lehetőségem lesz ilyenre, úgyhogy próbáltam elraktározni az emléket, amiben Anna segített; videózott.
-Ez szuper volt. - ugrált Perrie és szorosan megölelt a szám végén. Hihetetlen, hogy mennyi energia van ebben a csajban.
-Oké, oké, de most Anna is jön. - ragadtam meg legjobb barátnőm kezét.
-Készültünk nektek egy külön kis előadással. - mosolyodott el Anna és leültetett mindenkit.
-Igen? - néztem rá szemöldök ráncolva.
-Nem?
A többiek elnevették magukat, Anna pedig sóhajtva felém fordult és a fülembe súgott valamit, amin elvigyorodtam.
-Ezt a dalt egy régi ismerősünk írta és megfogadtuk, ha egyszer találkozunk a Little MIx-szel vagy lesz arra alkalmunk, hogy ezt megmutassuk nekik, akkor elénekeljük. - magyarázta Anna, míg én próbáltam becsukott szemekkel feleleveníteni a sorokat és a dallamot.
Beszaladtam a zeneszobába és kihoztam a gitárt. Leültünk a kanapéra, majd én elkezdtem játszani a régen annyit hallott hangokat.
-Címe? - mosolygott Jade.
-They Just Don't Know You.
Le tudtam volna úgyis játszani, hogy nem nézek oda, mert, ahogy elkezdtük énekelni már rutinból pengettem a húrokat, de csak néha néztem fel, mert féltem, hogy nem tetszik nekik. Anna ahol kellett tapsolt, rá többször is ránéztem, imádtuk a dalt, szerintünk legalábbis fantasztikus. Mikor még Egerben laktunk, volt egy barátunk, a szomszéd bácsi, aki kb. 45 éves volt, mindig is dalszerző akart lenni, de igazából tűzoltó volt, ő írta ezt a számot. Mióta elköltöztünk, sajnos, nem hallottunk róla.
-Huha, ez igazán... - kereste a szavakat Leigh-Anne.
-Elgondoltató. - vágta rá Jade.
-Óriási. - mondta utána Perrie - Gratulálok, most énekeltétek el a Little Mix Salute deluxe albumának az egyik számát.
-Mi? - kérdeztem egyszerre Annával és Jesy-vel.
-Gratulálok. - mosolygott ránk Zayn.
-Ezt nem kéne velem is megbeszélni? - szólt közbe Jesy.
-Ugyan, Jess. Mondd, hogy nem tetszett.
-De, de...
-Hát akkor meg? Nagyon jó lesz, alig várom, hogy felénekeljük a stúdióban. - vigyorgott Leigh-Anne.
-A kottáját, majd elkérhetjük?
-Nincs kottája. - ráztam a fejem.
-De megcsináljuk. Ezerszer láttuk annak idején a kottát, menni fog. - magyarázta Anna.
-Ha kérhetjük, minél hamarabb.
-Persze.
Hirtelen valami lebegni kezdett előttem, ezért becsuktam a szemem.
I don't ever ask you where you've been / And I don't feel the need to know who you're with.
-Mindjárt jövök. - pattantam fel, Anna kezébe nyomva a gitárt.
Felszaladtam a lépcsőn és bevágtam a szobánkba vezető ajtót. Ráhuppantam a gurulós székre, ami a lendület miatt elgurult velem az asztalig, majd előkaptam a farzsebemből a papírt és toll után kutattam a fiókokban, miközben folyamatosan énekeltem magamban a szöveget, hogy el ne felejtsem. Gyorsan lefirkáltam és elénekeltem az eddig meglévő sorokat, nagyon tetszett. A tekintetem elidőzött Harry hatalmas betűin, majd észrevettem az asztali lámpára ragasztott cetlit és egy nagy kupac könyvet. Anna elhozta a pénteki anyagot. Belelapoztam könyveibe, majd elővettem az enyémet és megnéztem mi hiányzik. Pár dolgot amit kapásból tudtam beírtam a sajátomba, majd előkaptam a füzetem is és másolni kezdtem.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamra simulni, amitől félre ugrottam.
-Jajj, nem hallottam, hogy bejöttél.
-Bocsi, ha megijesztettelek. - támaszkodott az asztalra Harry és a füzeteimet pásztázta.
-Én csak megnéztem, mit hozott Anna, épp le akartam menni...
-Elly.
-Hm?
-Másfél órája fent vagy.
-Mi? - néztem az órára. Fél tizenkettő - Hoppá. - húztam el a szám.
-Gyere, most mennek a csajok, el akarnak köszönni tőled.
Leugráltam a lépcsőn és épp Louis nyakába érkeztem.
-Sokáig voltál fent, napsugaram. - nevetett fel Tommo és letett.
-Elmélyedtem a tanulásban. - hajtottam le a fejem.
-Nagyon örültem, hogy megismerhettelek. - ölelt meg Jade.
-Én is és sajnálom, amiért illetlen voltam.
-Semmi baj.
-Remélem, még találkozunk. - húzott magához Leigh-Anne is.
-Nagyon örülnék neki.
-Szia. - intett Jesy és, amiért mindenki minket nézett esetlenül átölelt.
-Szia. - és miután kiléptek az ajtón Liam-hez fordultam.
-Sophi?
-Már visszament a hotelbe. - ült a fotelbe.
-Anna?
-Niall fél órája kísérte haza.
-A fenébe. Le leszek csapva.
-Mert?
-Mert nem köszöntem el tőle és nem faggattam ki mi történt a konyhában.
-Miért, mi történt a konyhában? - ráncolta a szemöldökét.
-Nem láttad mennyire vörös volt az arca, mikor kijött? Lehet, hogy Niall végre rávette magát arra, hogy megkérdezze, lesz-e a barátnője.
-Olyan vörös volt az arca, mint ma neked? - nevetett Zayn.
-Nem leszünk jóban Malik, ha ezt folytatod.
-Jól van na. Gyere ide. - húzott be az ölébe, úgyhogy a lábam Perrie ölében pihent, de amúgy Zayn-ében ültem.
-Mi van Harry-vel? - kérdezte halkan, hogy senki se hallja.
-Mi lenne? - néztem fel rá, mire olyan "Naa" nézéssel ajándékozott meg - Semmi. - vontam meg a vállam - Együtt írunk egy szerelmes dalt.
-Romantikus.
-Cortezzel járok. - szálltam ki az öléből a fejemet rázva.
-De...
-De, de, de mi? - kuncogtam - Nincs de, Zayn. Jó éjt. - nyomtam egy puszit enyhén borostás arcára, majd integettem a többieknek is.
Átöltöztem és az ágyba be fekve próbáltam elaludni, de Harry fel-alá járkált a szobában, így lehetetlen feladatnak bizonyult.
-Mikor szándékozod befejezni a járkálást? - suttogtam.
-Ha idegesítelek vele, akkor soha.
-Én is szeretlek. - dünnyögtem és a fejemre húztam a takarót.
-Hé. - vette le rólam óvatosan és leült az ágy szélére.
-Igen?
-A Stand up.
-Mi van vele?
-Láttalak, tudtam hová nézek és mutatok. - mosolyodott el - Jó éjt. - nyomott egy puszit a fejemre.
-Neked is.
-Ja, - fordult meg, mielőtt bement volna a fürdőbe - ezt olvasd el. - dobott az ágyra egy összegyűrt papír fecnit és kacsintva bement zuhanyozni. Szétnyitottam az A5-ös papírkát és mosolyogva elolvastam a szöveget.
I don't ever tell you / How I really feel, / 'Cause I can't find the words to / Say what I mean / And nothing's ever easy / That's what they say.
Kicsit megkönnyeztem ezt a sort, majd eldúdoltam magamban párszor, letettem az éjjeliszekrényre, befordultam és felhúztam magamon a takarót. A fürdőszoba ajtó kinyílt, láttam a sárga csíkot, ami felfut a falon, majd egyre szélesedik, ahogy a mosolyom is. Harry alakja egy pillanatra feltűnt, de akkor lekapcsolta a fürdőszoba villanyt, így félhomály telepedett a szobára. Befeküdt mellém, hangosan szuszogott, karját átemelte rajtam, viszont megállt a mozdulatban és nem ölelt át. Szemöldök ráncolva vártam mit fog csinálni, végül nem történt semmi. Az ablak tükrében láttam, hogy hason fekszik és a plafont bámulja. Vajon mire gondol? Pár perc után még mindig nem kapcsolta le az éjjeli szekrényén világító lámpát és ugyanolyan pózban meredt felfelé, mozdulatlanul. Nem bírtam visszafogni magam, megfordultam és bal karom átdobtam a hasán. Nem bújtam hozzá, nem másztam a mellkasára, csak átöleltem. Halkan felnevetett, majd lekapcsolta a lámpát és felém fordult.
-Tudtam, hogy nem csak én szeretek, úgy aludni, hogy átöleljük egymást. - suttogott, majd arcát belefúrta a hajamba és magához húzva behunyta szemeit. Elmosolyodtam, még játszottam egy kicsit göndör fürtjeivel, mintákat rajzoltam a mellkasára, majd én is elaludtam.
Le tudtam volna úgyis játszani, hogy nem nézek oda, mert, ahogy elkezdtük énekelni már rutinból pengettem a húrokat, de csak néha néztem fel, mert féltem, hogy nem tetszik nekik. Anna ahol kellett tapsolt, rá többször is ránéztem, imádtuk a dalt, szerintünk legalábbis fantasztikus. Mikor még Egerben laktunk, volt egy barátunk, a szomszéd bácsi, aki kb. 45 éves volt, mindig is dalszerző akart lenni, de igazából tűzoltó volt, ő írta ezt a számot. Mióta elköltöztünk, sajnos, nem hallottunk róla.
-Huha, ez igazán... - kereste a szavakat Leigh-Anne.
-Elgondoltató. - vágta rá Jade.
-Óriási. - mondta utána Perrie - Gratulálok, most énekeltétek el a Little Mix Salute deluxe albumának az egyik számát.
-Mi? - kérdeztem egyszerre Annával és Jesy-vel.
-Gratulálok. - mosolygott ránk Zayn.
-Ezt nem kéne velem is megbeszélni? - szólt közbe Jesy.
-Ugyan, Jess. Mondd, hogy nem tetszett.
-De, de...
-Hát akkor meg? Nagyon jó lesz, alig várom, hogy felénekeljük a stúdióban. - vigyorgott Leigh-Anne.
-A kottáját, majd elkérhetjük?
-Nincs kottája. - ráztam a fejem.
-De megcsináljuk. Ezerszer láttuk annak idején a kottát, menni fog. - magyarázta Anna.
-Ha kérhetjük, minél hamarabb.
-Persze.
Hirtelen valami lebegni kezdett előttem, ezért becsuktam a szemem.
I don't ever ask you where you've been / And I don't feel the need to know who you're with.
-Mindjárt jövök. - pattantam fel, Anna kezébe nyomva a gitárt.
Felszaladtam a lépcsőn és bevágtam a szobánkba vezető ajtót. Ráhuppantam a gurulós székre, ami a lendület miatt elgurult velem az asztalig, majd előkaptam a farzsebemből a papírt és toll után kutattam a fiókokban, miközben folyamatosan énekeltem magamban a szöveget, hogy el ne felejtsem. Gyorsan lefirkáltam és elénekeltem az eddig meglévő sorokat, nagyon tetszett. A tekintetem elidőzött Harry hatalmas betűin, majd észrevettem az asztali lámpára ragasztott cetlit és egy nagy kupac könyvet. Anna elhozta a pénteki anyagot. Belelapoztam könyveibe, majd elővettem az enyémet és megnéztem mi hiányzik. Pár dolgot amit kapásból tudtam beírtam a sajátomba, majd előkaptam a füzetem is és másolni kezdtem.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamra simulni, amitől félre ugrottam.
-Jajj, nem hallottam, hogy bejöttél.
-Bocsi, ha megijesztettelek. - támaszkodott az asztalra Harry és a füzeteimet pásztázta.
-Én csak megnéztem, mit hozott Anna, épp le akartam menni...
-Elly.
-Hm?
-Másfél órája fent vagy.
-Mi? - néztem az órára. Fél tizenkettő - Hoppá. - húztam el a szám.
-Gyere, most mennek a csajok, el akarnak köszönni tőled.
Leugráltam a lépcsőn és épp Louis nyakába érkeztem.
-Sokáig voltál fent, napsugaram. - nevetett fel Tommo és letett.
-Elmélyedtem a tanulásban. - hajtottam le a fejem.
-Nagyon örültem, hogy megismerhettelek. - ölelt meg Jade.
-Én is és sajnálom, amiért illetlen voltam.
-Semmi baj.
-Remélem, még találkozunk. - húzott magához Leigh-Anne is.
-Nagyon örülnék neki.
-Szia. - intett Jesy és, amiért mindenki minket nézett esetlenül átölelt.
-Szia. - és miután kiléptek az ajtón Liam-hez fordultam.
-Sophi?
-Már visszament a hotelbe. - ült a fotelbe.
-Anna?
-Niall fél órája kísérte haza.
-A fenébe. Le leszek csapva.
-Mert?
-Mert nem köszöntem el tőle és nem faggattam ki mi történt a konyhában.
-Miért, mi történt a konyhában? - ráncolta a szemöldökét.
-Nem láttad mennyire vörös volt az arca, mikor kijött? Lehet, hogy Niall végre rávette magát arra, hogy megkérdezze, lesz-e a barátnője.
-Olyan vörös volt az arca, mint ma neked? - nevetett Zayn.
-Nem leszünk jóban Malik, ha ezt folytatod.
-Jól van na. Gyere ide. - húzott be az ölébe, úgyhogy a lábam Perrie ölében pihent, de amúgy Zayn-ében ültem.
-Mi van Harry-vel? - kérdezte halkan, hogy senki se hallja.
-Mi lenne? - néztem fel rá, mire olyan "Naa" nézéssel ajándékozott meg - Semmi. - vontam meg a vállam - Együtt írunk egy szerelmes dalt.
-Romantikus.
-Cortezzel járok. - szálltam ki az öléből a fejemet rázva.
-De...
-De, de, de mi? - kuncogtam - Nincs de, Zayn. Jó éjt. - nyomtam egy puszit enyhén borostás arcára, majd integettem a többieknek is.
Átöltöztem és az ágyba be fekve próbáltam elaludni, de Harry fel-alá járkált a szobában, így lehetetlen feladatnak bizonyult.
-Mikor szándékozod befejezni a járkálást? - suttogtam.
-Ha idegesítelek vele, akkor soha.
-Én is szeretlek. - dünnyögtem és a fejemre húztam a takarót.
-Hé. - vette le rólam óvatosan és leült az ágy szélére.
-Igen?
-A Stand up.
-Mi van vele?
-Láttalak, tudtam hová nézek és mutatok. - mosolyodott el - Jó éjt. - nyomott egy puszit a fejemre.
-Neked is.
-Ja, - fordult meg, mielőtt bement volna a fürdőbe - ezt olvasd el. - dobott az ágyra egy összegyűrt papír fecnit és kacsintva bement zuhanyozni. Szétnyitottam az A5-ös papírkát és mosolyogva elolvastam a szöveget.
I don't ever tell you / How I really feel, / 'Cause I can't find the words to / Say what I mean / And nothing's ever easy / That's what they say.
Kicsit megkönnyeztem ezt a sort, majd eldúdoltam magamban párszor, letettem az éjjeliszekrényre, befordultam és felhúztam magamon a takarót. A fürdőszoba ajtó kinyílt, láttam a sárga csíkot, ami felfut a falon, majd egyre szélesedik, ahogy a mosolyom is. Harry alakja egy pillanatra feltűnt, de akkor lekapcsolta a fürdőszoba villanyt, így félhomály telepedett a szobára. Befeküdt mellém, hangosan szuszogott, karját átemelte rajtam, viszont megállt a mozdulatban és nem ölelt át. Szemöldök ráncolva vártam mit fog csinálni, végül nem történt semmi. Az ablak tükrében láttam, hogy hason fekszik és a plafont bámulja. Vajon mire gondol? Pár perc után még mindig nem kapcsolta le az éjjeli szekrényén világító lámpát és ugyanolyan pózban meredt felfelé, mozdulatlanul. Nem bírtam visszafogni magam, megfordultam és bal karom átdobtam a hasán. Nem bújtam hozzá, nem másztam a mellkasára, csak átöleltem. Halkan felnevetett, majd lekapcsolta a lámpát és felém fordult.
-Tudtam, hogy nem csak én szeretek, úgy aludni, hogy átöleljük egymást. - suttogott, majd arcát belefúrta a hajamba és magához húzva behunyta szemeit. Elmosolyodtam, még játszottam egy kicsit göndör fürtjeivel, mintákat rajzoltam a mellkasára, majd én is elaludtam.
