Kezdet: 24. rész

Szeptember 20. (péntek)

Mellettem valaki nagyon mozogni kezdett, mire kinyitottam a szemem és láttam, hogy Harry épp akkor áll fel és sétál a szekrényhez.
-Szerintem a fehér pólódat vedd fel. - nevettem fel halkan, mert tudtam, hogy van vagy ezer olyan pólója. 
-Vicces. - dünnyögte - Jó reggelt. - fordult meg és nyomott egy puszit a homlokomra.
-Hány óra *hapci* van? - dörzsöltem meg a szemem. 
-Fél 9 lesz, mindjárt. - választotta ki a ruháját, majd bement a fürdőszobába.  Hirtelen az órára néztem és hitetlenkedve vettem észre, hogy tényleg annyi az idő. Harry kijött, mire felpattantam.
-Nekem suliban kéne lennem.  - tártam szét a karom, de szédülni kezdtem, ezért visszazuhantam az ágyra. 
-Beteg vagy.
-Dehogy vagyok, *hapci* suliba megyek. 
-Igen, Anna mondta, hogy ellenkezni fogsz. Már csak hőemelkedésed van, de azért ne nagyon erőltesd meg magad.
-Argh. - morogtam egyet és belefúrtam a fejem párnájába.
-De, ha akarsz, bejöhetsz délután a próbára. 
-Tényleg?
-Igen.
-Jujj, köszönöm! - pörögtem fel és szédülés ide vagy oda, a nyakába ugrottam.
-Egy feltétellel.
-Mi *hapci* lenne az?
-Délelőtt pihensz. Fekszel az ágyban, Tv-zel vagy rajzolsz, nem érdekel, de pihenj, oké?
-Oké. - mosolyodtam el és visszafeküdtem. Lehet, sőt, biztos, hogy Anna mondta neki, hogy szóljon rám, pihenjek, de jó érzés volt azzal áltatni magam, hogy ő aggódik ennyire értem.
-Szép vagy. - nézett rám hirtelen, miközben összepakolta a cuccát.
-Ez hogy jött? - nevettem el magam és átöleltem felhúzott lábaimat, miközben tüsszentettem párat.
-Nem tudom, csak úgy. Még így is. - utalt a karikás szemeimre, a sok esti orrfújástól piros orromra és az ultraszexi pizsamámra.
-Köszönöm. - mosolyodtam el.
-Majd ebédre hazajövünk, és visszafelé jössz velünk.
-Oké. - bólogattam.
-'REGGELT! - rontott be Louis és ráugrott az ágyra.
Mivel eléggé váratlanul ért, felsikítottam és arrébb húzódtam, de természetesen ott már nem volt ágy, így leestem és nevetve szétterültem a földön.
-Hupsz, bocsi. - nézett le rám az ágyról Louis.
-Louis! Elena beteg, ha nem tudnád. - kapott fel gyorsan Harry, visszatett az ágyba és gondosan betakargatott. Tommo grimaszolt egyet, mire felnevettem és Harry-re pillantottam.
-Nyugi, jól vagyok.
-Ez az, nyugi, nem vagy a barátja. - dünnyögte BooBear és kivonszolta magát a szobából.
-Louis... - kezdte Harry, de inkább nem folytatta, hanem felém fordult - Jó legyél. - nyomott egy puszit az arcomra, felkapta a cuccát és mielőtt bezárta volna az ajtót vigyorogva rám kacsintott.
Mosolyogva néztem az előttem bezáródó ajtót, majd gondoltam egyet, felkaptam egy rövid nacit és úgy ahogy voltam, smink nélkül, pizsamában, bedagadt szemekkel, kinyitottam az ajtót és letrappoltam a konyhába.
-'Reggelt. - köszönt jókedvűen Niall, leült az asztalhoz és nekilátott a reggeliének.
-Neked is.
-A kisasszony mit keres itt? - érkezett meg Hazza a konyhába - Azt mondtam pihenés, nem kirándulás a házban. - mondta nevetve és mikor elhaladt mögöttem rácsapott a fenekemre.
-Hé! - háborodtam fel, majd lehuppantam Niall mellé - Éhes vagyok, lejöttem enni. Nem szobafogságot kaptam.
-Mit kérsz? Pirítóst? - vett ki két kenyeret Harry.
-Ühüm, *hapci* és kakaót.
-Jössz velünk délután? - jött be a konyhába Zayn és végig simított a fejem, köszönésképpen. Persze, totál összeborzolta a hajam, de nem érdekelt, már úgyis kócos volt.
-Igen, ha nem zavarok.
-Nem. Vagyis de. Harry nem tud koncentrálni, ha te is ott vagy. - vigyorgott Zayn.
-Igyekszem háttérben maradni - motyogtam vörös arccal.
-Mitől pirultál el, napsugaram? - csatlakozott Louis is.
-Szálljatok le *hapci* rólam. - majszoltam a pirítósomat
-Elena azt mondta, délután direkt el fogja terelni Harry figyelmét. Táncolni fog. - füllentett Zayn.
-Juuuj. - röhögött Louis, olyan visítósan.
-Liam, nem hagynak békén! - kiáltottam, remélhetőleg, a megmentőmnek.
-Mindenki menjen a dolgára, hagyjátok békén a beteget. Oszolj. - tett rendet Liam.
-Köszi. - pillantottam rá, majd tüsszentettem egyet.
-Hogy vagy? - mosott meg egy almát, majd lerakta elém.
-Jobban. - haraptam bele az almámba, megköszöntem a reggelit és levágtam magam a TV elé.
Váratlanul valami a lábamhoz simult, és félre ugrottam, de csak Abigél volt.
-Hékás, rossz cica, a házba nem jövünk be. - dobtam ki az almacsutkát és felemeltem az ölembe vörös cicánkat.
-Én engedtem be, ne legyen folyton a garázsban, szegény. - nyugtatott Betti és megvakargatta kiscicám buksiját.
-Ó, oké, *hapci* köszi. - ültem vissza a kanapéra és Abigéllel játszottam.
-Hol van az én szerelmem? - huppant le mellém Harry és felém nézett, mire nagyot dobbant a szívem. A szerelmének hívott? A szerelmének hívott!
-Hát itt van. - vette ki az ölemből Abigélt és áthelyezte a sajátjába. Ja, hogy a macskára gondolt...Istenem, milyen naiv vagyok.
-Mikor jöttök haza? - kérdeztem, miután tüsszentettem egy nagyot.
-Csak én jövök. Idejövök érted fél egyre, a  McDonald's ebédelünk, mindannyian és folytatjuk a próbát, amivel hatkor végzünk.
-És mikor indultok?
-Igazából... - nézett az órájára, majd kintről egy hosszú dudálást hallottunk, ami valószínű nekik szólt - már ott kéne lennünk. - fejezte be.
-Ügyesek legyetek, szépen énekeljetek, és ne menjetek senki agyára. Kicsit több komolyságot, mint itthon. - vette fel a cipőjét Betti - Este jövök, puszi mindenkinek. Elena, ha bármi kell, hívj, be leszek kapcsolva, ha éhes lennél van két kakaós tekercs a kosárban, a mikró mellett.
-Rendben, puszi.
-Nektek is. - kiáltotta egy utolsót és bevágta maga után az ajtót.
-Amúgy *hapci* hová ment? - kérdeztem, a cipőjével küszködő Niall-t. Szegény, alig tudta beletuszkolni lábát a magas szárú cipőbe.
-Tegnap felvették pin-cér-nő-nek. - szótagolta az utolsó szavát, miközben belenyomta cipőjébe a lábát. A végére még rúgott is egyet és, így sikeresen feldöntötte a cipős szekrényt, ami ráborult Louis-ra.
-Hé! - kiáltott fel ijedten BooBear.
Niall-lel egymásra és kitört belőlünk a röhögés.
-Mondom, több komolyságot. - nyitotta ki hirtelen az bejárati ajtót Betti kintről, majd be is csapta és végleg elhajtott. Azt hittem ő már egyszer elment.
-Ezt meg hogy? - tátotta el a száját Eleanor, majd szerintem az egész utca a mi röhögésünktől zengett.
-Induljunk. - szólt Liam, miután hallottunk egy újabb hosszú dudálást.
Az ajtóban álltam és, miközben mentek ki, mindannyian adtak az arcomra egy puszit és a lelkemre kötötték, hogy ne csináljak semmilyen hülyeséget, hanem pihenjek. Harry volt az utolsó, szorosan magához húzott és sokáig ölelt, fülembe pedig a Don't Let Me Go refrénét dúdolta. 
-Jók legyetek.
-Te is. - súgta, majd megpuszilt és kiment a többiek után.
Bepattantak mind egy kocsiba és gyorsan elhajtottak. Becsuktam az ajtót, neki dőltem és lecsúsztam a földre. A csempe hideg volt, viszketett a karom és pisilnem is kellett, de nem érdekelt, rájöttem, hogy totál egyedül maradtam a házban. Elterveztem, hogy először alszok még egy kicsit, utána pedig körbe járom a házat, hisz erre még nem volt alkalmam.
Felvonszoltam magam a lépcsőn, miközben vagy hatot tüsszentettem és beborultam az ágyba.

*11 óra*

Mikor felébredtem a takaró totálisan a lábam köré csavarodott, Abigél ott feküdt mellettem, a pólóm pedig felcsúszott egészen a mellem alá. Szemeimet alig tudtam kinyitni összeragadt szempilláim miatt, az orromon nem tudtam levegőt venni, biztos voltam benne, hogy horkoltam, a párna meg nyálas volt, ezek szerint nyitott szájjal aludtam. Pfujj.
Bementem a fürdőbe és szó szerint hátra ugrottam fél métert, mert megijedtem a tükörképemtől. És még Harry azt mondta szép vagyok, pff. Kifésültem a hajam, de nem fogtam össze, fogat és arcot mostam és csepegtettem egy kicsit az orromba, hogy kapjak levegőt. Kicsit elviselhetőbben néztem ki, de azért látszott rajtam, hogy rendesen elkapott a nátha. Erre a gondolatra újra tüsszentenem kellett, majd újra és újra. Remek, kezdhetek elölről mindent...
Mire végre kiértem a fürdőből már fél tizenkettő volt és úgy döntöttem felhívom anyát.
-Szia, kincsem. - szólt bele a telefonba.
-Szia, anyu.
-Mi történt veled? Megfáztál?
-Honnan tudod?
-Hallom a hangodon. Jól vagy?
-Persze, Anna rendbe tesz.
-Ja, akkor jó. Figyelj, nagyon jó, hogy felhívtál, mert mondani akartam, hogy ma elmegyünk lakást nézni, úgyhogy nem tudunk találkozni.
-Ó, oké. - szomorodtam el egy kicsit.
-Jaj, kincsem.
-Mindegy, megleszek.
-Jól van. Ha bármi van, hívj, oké?
-Oké. Szeretlek.
-Én is téged, holnap találkozunk. Szia, kincsem.
-Puszi. - nyomtam ki, aztán elhatároztam, hogy körbe járom a házat és leírom ide, hogy hogyan néz ki.
Harry szobája az utolsó volt a folyosón, ami sima világoskék színűre volt festve, pár festmény díszelgett a falon, az ajtók hófehérek voltak, mind ugyanolyan. Harry szobája mellett Zayn-éké, azután pedig Bettié. A másik oldalon, a miénkkel szemben, Niall szobája, majd Liam-é. Nekik is közös fürdőjük volt, mint ahogy nekünk Zayn-ékkel. A lépcsőfokok között nem láttam át, az is fehér volt. Ahogy leértem a lépcsőn a nappaliban találtam magam, amit egy fél fal választott el az előszobától, ahol egy nagy fehér szekrényt, egy cipős komódot (amiben épp nem volt semmi, mert Niall felborította) és fogasokat láttam. A nappaliból nyílt egy ajtó Louis-ék szobájába. Ugyanolyan volt ez is, mint az emeleti szobák, csak nem kapcsolódott hozzá fürdőszoba.
Míg fent a pasztell kék, itt minden helységben a fehér dominált.

Betti nappalija (balra lenne a lépcső és Louis-ék szobája, jobbra pedig az előszoba. A képen nem látszik a TV)

A lépcsőtől jobbra a konyhába vezető ajtót találtam, mellette egy üvegajtót vettem észre, ami az udvarra vezetett. 
 

Betti konyhája

Ha pedig hátra fordultam, közvetlenül a lépcső mellett egy folyosóval találtam szemben magam. Elindultam a keskeny folyosón és benyitottam az első ajtón, balra. A kamra volt, vagy, ahogy egyesek nevezik a spájz. Becsuktam az ajtót és elindultam a következőhöz, aminek a túl oldalán a fürdőszobát találtam. Egyetlen egy ajtó volt a folyosó jobb oldalán, a zeneszoba.

A fiúk zeneszobája Bettinél

Igaz, nem tudom ki szokott dobolni, azért tök jó kis zeneszoba, ahhoz képest, hogy a fiúk nem töltenek Magyarországon sok időt, Betti meg gondolom, nem használja, bár ki tudja.
A házban semmit nem láttam, ami Betti múltját mutatta volna be. Ez furcsa, hisz a mi házunk tele volt régi családi képekkel, viszont Bettiről egyetlen egy gyerekkori képet nem láttam. Sőt, a családjáról sem láttam képet, sehol.
Visszamentem a konyhába, megettem egy kakaós csigát, visszapakoltam a cipőket a helyére és felszaladtam átöltözni.
Épp egy kis minimális sminket tettem fel mikor csöngettek. Negyed egy. Azt hittem Harry félkor jön. Mindegy, az a tizenöt perc.
De mikor kinyitottam az ajtót nem Harry állt előtte. Hanem Cortez.
-Istenem, Elena. - ölelt meg szorosan. Én is átöleltem, de nem éreztem magam jól a karjaiban. Túl...idegennek éreztem.
-Szia.
-Hogy vagy? - forgatott meg, mintha le akarna ellenőrizni.
-Jól, köszi. - mosolyogtam, majd tüsszögtem egy sort.
-Biztos? - ráncolta a szemöldökét.
-Persze. Ez csak egy kis megfázás.
-Rendben.
Beljebb lépett, lerúgta a cipőjét és levette dzsekijét, amit felakasztott egy fogasra. Mikor észrevette, hogy furán nézem kínosan elröhögte magát.
-Nem hívsz be? - húzta féloldalas mosolyra ajkait.
-De. - bólogattam kábán - Dehogynem, gyere csak. - ültem le, majd megpaskoltam magam mellett a kanapét, jelezve üljön le mellém.
Cortez lehuppant és átkarolva a vállam egy puszit adott a fejemre.
-Mikor mentél el tegnap? - néztem rá.
-Rögtön, miután elájultál.
-Nem is vártad meg, hogy felébredjek? - biggyesztettem le a szám.
-Megvártam volna én, de Zayn kipaterolt. - mondta, mire felhúztam a szemöldököm - Ne nézz így, ez történt. Összeestél Harry mellett, mire oda akartam menni, de Zayn nem engedte. Azt mondta nekik a legjobb barátja vagy, vigyázni fognak rád, úgyhogy rájuk bíztalak. Tudtam, hogy rendbe szednek, főleg így, hogy Anna is ott volt.
El se hittem, amit mond. Zayn kitessékelte Cortezt és azt mondta, hogy a legjobb barátjuk vagyok? Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből örömömben, de ezt nem mutathattam ki, Cortez azt hinné, annak örülök, hogy elment. Igazából tegnap este észre se vettem, hogy miután felébredtem Cortez nem volt ott, de ezt a gondolatot próbáltam az agyam legsötétebb zugába dobni, hisz Cortez a barátom. Elvileg. Gyakorlatilag már nem vagyok biztos benne.
-Mit csinálunk ma? - kérdezte Cortez, félbe szakítva ezzel a gondolatmenetemet.
-Értem mindjárt itt lesz Harry. - néztem a nappali falán lévő rózsás faliórára. Cortez furán nézett rám, mire folytattam - A mekiben ebédelünk. - erre még furcsábban nézett - A többiek is ott lesznek és utána megnézem a próbájukat.
-Megyek veletek a McDonald's-ba. - jelentette ki.
-Szerintem ez nem jó ötlet.
-Miért nem?
-Hát nem is tudom...
-Na, akkor meg mehetek, nem?
-Hát igen, de...
-Király, legalább valami normális kaját fogok enni. - örült magában.
-Ha neked ez normális... - álltam fel.
-Merre mész?
-Csak ki egy kicsit, levegőzni. Öt perc múlva kijössz?
-Persze.
-Hozd a kulcsot is, a kis szekrény első fiókjában van, az előszobában.
-Oké. - kapcsolta be a TV-t, én pedig kimentem a bejárati ajtó elé és leültem.

*Harry szemszöge*

Fél előtt öt perccel behuppantam a kocsiba, bekapcsoltam a rádiót és elindultam Elena-ért. A kocsiban végig azt gyakoroltam, hogy hogyan fogok rámosolyogni, mikor köszönök neki. Az se volt jó, ha vigyorgok, mint egy őrült, de ha csak simán mosolyogtam, akkor meg olyan volt mintha valami bajom lenne. Végül hagytam az egészet és az útra koncentráltam, mert valami állat befurakodott elém. Leparkoltam Betti háza elé és láttam, hogy Elly kint ül, az ajtó előtt. Nem vett észre, csak bámult előre.

-Szia. - köszöntöttem.
-Oh, hali. - kapta felém a fejét mosolyogva, majd zavarba jött - Harry, figyelj, változott a program.
-Mi? Miért?
-Hát az úgy volt, hogy... - kezdte, de abban a pillanatban kinyitódott az ajtó és kilépett a házból egy ismerős alak. Csak nem...
-Szia, Harry. - üdvözölt vigyorogva Cortez, majd megfogta Elena kezét. Elly lehajtotta a fejét, látszott rajta, hogy kerüli a tekintetem és az is, hogy ez tényleg nem az ő hibája.
-Cortez. Te is velünk tartasz? - néztem rá üveges tekintettel.
-Természetesen.
-Akkor induljunk.
Beültünk a kocsiba, én előre, a gerlepár pedig hátra. Egész úton ott viháncoltak meg falták egymást és komolyan megfordult a fejemben, hogy kihányok az ablakon, utána meg kilököm őket a kocsiból, de végül egyikre se került sor.

-Zayn, mit kérsz? - fordultam felé.
-Egy nagy adag sült krumplit, sajtburgert és kólát.
-Coca vagy Pepsi? - kérdezte a pultos csajszi.
-Pepsi.
-Vetélytárs vagy. - nevetett fel Elena.
-Mert?
-Én nem iszok Pepsit. A Coca az igazi.
-Ez így nem teljesen igaz. - rázta a fejét Zayn, miközben asztalt kerestünk.
-Dehogynem. - bizonygatott Elly - Gyere. - húzta meg a felsőm és egy távolabbi asztal felé indult, ahol mindannyian elfértünk.
-A Coca-nak fura íze van. - folytatta Malik.
-Nem. A Coca-nak kóla íze van, a Pepsi csak hamisítás.
-Ezt sértésnek veszem.
-Senkinek se kéne, ezért megsértődnie, ez csak az igazság. - mosolygott Elly.
-Hát, pedig itt mi mindannyian Pepsisek vagyunk. - árult be.
-Oké, de ha egyszer, majd bulit rendeztek és meghívtok legyen Coca is, mert Pepsi-t nem iszok. - kezdte el enni a szendvicsét Elena.
-Rendben. - bólintott Zayn és úgy tűnt ennek a beszélgetésnek vége.
Beszélgetve, röhögve megettük a kaját és végre eljött az a pillanat, amit már nagyon vártam.
-Elena, azt hiszem, én most inkább megyek. - állt fel Cortez.
-Miért? - biggyesztette le a száját Elena.
-Mert még be kell mennem egy kicsit a könyvtárba.
-Miért mész a könyvtárba? - csúszott ki a számon.
-Ott dolgozom. - mondta Cortez, majd egy puszit nyomott Elena arcára - Majd hívlak. Sziasztok skacok. - intett egyet nekünk és zsebre dugott kézzel kisétált az étteremből.
Eleanor-ra néztem, mire ő nagyot sóhajtva bólintott egy aprót.
-Úgy látom, jól megvagytok. - kezdte, szavait Elena-hoz intézve.
-Igen, nagyon. - bólogatott Elly.
-És mennyire ismered?
-Eléggé jól, sokat beszélgetünk.
-Valóban? És miről? - kérdezősködött és már attól féltem, Elly észreveszi, hogy Eleanor csak kikérdezi, de úgy tűnt szívesen beszél Cortezről.
-Mindenféléről. Magunkról, a baráti és családi körünkről, a zenéről még az időjárásról is tudunk beszélni, pedig mindig is azt hittem, hogy az unalmas téma, de nem. Cortezzel nem. És ennek nagyon örülök.
-Mi is. - mosolygott Eleanor, majd szomorkásan rám nézett, azt üzenve "Ennyit tudtam tenni." és hátradőlt, mint aki jól végezte a munkáját.
Visszavittük a tálcánkat és kimentünk a kocsikhoz.