Kezdet: 28. rész

Szeptember 21. (szombat)

Felébredtem, de még nem nyitottam ki a szemem, gondoltam, felkészülök az emberek érdekes pillantásaira, biztosan azt fogják hinni, hogy hajléktalan vagyok, hisz egy padon alszok, a szabad ég alatt. Viszont a pad különösen puha volt és éreztem valamit a derekamnál. Olyan volt, mintha valami vagy valaki átölelne. És mintha már a kabátom se lenne rajtam, inkább egy meleg takaró. Résnyire nyitottam a szemem, és amit először megláttam, az ébresztőórám volt, ami fél hatot mutatott. Lenéztem és egyből felismertem a kezet, ami átkarolt. Elmosolyodtam és szembe fordultam Harry-vel. Fogalmam sincs, mióta fekhetek itt, este lefeküdtem a padra és egyből elaludtam a csillagképek keresése közben. Nem régóta lehetek az ágyban, mert Harry ébren volt és aggódó tekintettel fürkészett, én pedig gondolkodás nélkül átöleltem.
-Sajnálom, nem gondolkodtam, csak kimondtam, ami az eszembe jutott, bocsáss meg nekem. - hadartam halkan.
-Én is hibás vagyok, kérlek, ne haragudj.
-Nincs okom haragudni.
-Nagyon megijedtem, mondtam már, hogy többször ne csinálj ilyet. - suttogta és még mindig nem engedett el, csak védelmezően ölelt magához.
-Azt hittem azt akarod, hogy elmenjek.
-Dehogyis. - lazított egy kicsit szorításán, így én lecsúsztam a mellkasára és a pólóját markolásztam - Szerintem az lenne a legjobb, ha ezt most szépen elfelejtenénk.
-Igen, szerintem is. - hunytam le a szemem és mélyen beszívtam az illatát - Te jöttél utánam?
-Szerinted? - mosolyodott el.
-Mikor?
-Kb. egy órája találtalak meg.
-Sokáig kerestél?
-Igen, de fogalmam sem volt, hogy hol lehetsz és akkor eszembe jutott valami. Szerencsére a kabátodban hagytad a telefonod és mivel nem volt kikapcsolva, hamar megtaláltalak, telefon követővel.
-Létezik ilyen?
-Igen. - nevetett fel halkan.
-Köszönöm.
-Jó éjt. - puszilta meg a fejem.
-Neked is.
Fura volt, hogy ennyivel lerendeztük a dolgot, de ahogy ismerem magunkat, attól függetlenül, hogy megegyeztünk, elfelejtjük, még biztosan fel fogjuk hozni.

-Elena. Elena, ébredj. Hahó, ébresztő. - rázogatott meg finoman valaki.
-Liam, aludni akarok.
-Gyere, vendéged van.
-Mi? - néztem ki a takaró alól felhúzott szemöldökkel.
-Ti így alszotok? - ráncolta a szemöldökét, mire végig néztem magunkon. Harry egyik lába az enyéim között volt, jobb karjával átölelte a derekam, másik kezében néhány tincsem lapult. Az én kezem a mellkasán pihent és fejemet a vállának döntöttem.
-Öhm, igen. - vörösödtem el.
-Oké, nem rám tartozik. Gyere már. - fogta meg a karom és felhúzott, majd kirángatott a szobából. Egy pillanatra még visszanéztem és elmosolyodtam Harry-n, ahogy aludt. Hason feküdt jobb keze az én térfelemen nyúlt el, mivel lecsúszott a derekamról, mikor kimásztam. Fürtjei kócosan fedték be arcát, ajkai résnyire nyíltak és aranyosan szuszogott.
-Ki az, aki ilyenkor zavar? Hány óra?
-Kilenc.
-Hogy hogy fent vagy? - kérdeztem és próbáltam nem elesni a lépcsőn.
-Ma lesz a koncert. Izgulok, még nem léptünk itt fel, nem igazán tudtam aludni.
-Aha. - ásítottam.
-Na, tessék lehoztam. - mondta Liam a srácnak, mikor leértünk.
Kicsit megdörzsöltem a szemem és felkészültem arra, hogy elküldjem az illetőt melegebb éghajlatra, de mikor megláttam ki az, minden álmosság eltűnt belőlem és a nyakába ugrottam.
-Szia, Misi. - vigyorogtam a képébe és teljesen felpörögtem.
-Hello.
-Te? Itt? Most?
-Igen.
-Miért? - ráztam a fejem.
-Ma indul a repülőgépem.
-Ó. - hervadt le a mosoly az arcomról - Párizsba?
-Igen. Szeretném, ha ezt a napot velem töltenéd, mert rájöttem, hogy te vagy a legjobb barátom. És igazából te vagy az egyetlen, akitől el tudok búcsúzni.
-Oké, mikor indul a gép?
-Fél hét. Nagyon sokat jelentene nekem, ha ott lennél, mikor felszáll.
-De...a fiúk. - néztem hátra Liam-re és Niall-re, merthogy az ő koncertjük hétkor kezdődik és nem biztos, hogy a reptérről hamar odaérek. Még csak ők ketten voltak ébren.
-Menj csak nyugodtan. Jössz, amikor jössz. - mosolygott Niall.
-De...
-Semmi de. Menj, érezd jól magad. - noszogatott Liam és elkezdett tolni az ajtó felé.
-Pizsamában? - nevettem fel, mire dünnyögve megfordított és most a lépcsőhöz tolt - Mindjárt jövök. Sietek. - szaladtam fel.
Halkan benyitottam a szobába, kiválasztottam a ruhámat, majd beléptem a fürdőbe és zárt ajtók mögött felöltöztem. Kifésültem és összefogtam a hajam, majd kopogást hallottam.
-Harry, azonnal nyisd ki, behugyozok! - ordított Zayn.
-Elena vagyok. - indultam az ajtó felé nevetve.
-Akkor ki ne nyisd! - szólt rám, majd hallottam, hogy szöszmötöl valamit és újra kiabálni kezd - Oké, nyithatod!
-Zayn, nem vagyok süket. - nevettem még mindig, miután beengedtem.
-Jól van, na. - nevetett fel ő is és, amikor megláttam, hogy csak egy alsónadrág van rajta kicsit zavarba jöttem. Harry-től már megszoktam, de tőle még nem.
-Sokáig leszel bent?
-Csak pisilek.
-Oké. - mentem ki a fürdőből és becsuktam magam után az ajtót.
-Mit ordibáltok? - nyöszörgött Harry és rám nézett, miután megdörzsölte az arcát - Te meg hová készülsz?
-Itt van Misi, ma megy a repülőgépe, Párizsba költözik. Ezt a napot vele töltöm.
-Mikor jöttök vissza?
-Fél hétkor száll fel a gépe, azt még megvárom.
-És a koncert?
-Kicsit kések, ne haragudj
-Misi fontosabb, mint a koncert? Mint mi? Mint én?
-Harry, gyerekes vagy. Inkább gyere, köszönj neki. - hívtam, majd újra a fürdő felé vettem az irányt. Feltettem egy minimális sminket, addig Harry felöltözött és együtt mentünk le.
-Szia, haver. - rázta meg Harry Misi kezét.
-Hello. Indulhatunk?
-Persze.
Megöleltem Liam-et, Zayn-t (aki időközben felvette a ruháit és nem csak boxerben mászkált) Niall-t és végül Harry-t.
-Fontosabb vagy nekem, mint Misi valaha is volt és lesz. És a koncertetek is nagyon fontos.
-Akkor miért nem jössz el? - ölelt még mindig, miközben úgy beszélgettünk, hogy senki ne hallja rajtunk kívül.
-Ott leszek, csak kések pár percet. Busszal egy óra, amíg odaérek az arénához.
-És, ha kocsit küldök érted?
-Akkor a valószínűleg fergeteges, sikítozós és ultramenő belépőtöket is láthatom. - nevettem fel és elengedtem.
-Oké, akkor majd küldünk valakit.
-Rendben. - pusziltam meg  - Sziasztok. - léptem ki az ajtón, majd beszippantottam a páradús levegőt és a nyakam köré tekertem a sálat. Misivel  szótlanul indultunk el az utcán, ami egyszerűen gyönyörű volt. A fák lombjai citrom-, narancs, és vöröses színben pompáztak, az idő kellemes volt, de azért össze kellett húznom magamon a kabátot. A reggeli esőtől mini tócsákat kerülgetve haladtunk, amiben a tiszta égbolt tükröződött. A legtöbb házban már fűtöttek, a kéményekből fehéres-szürkés füst szállt ki és tűnt el a levegőben, ezzel növelve annak az esélyét, hogy egyszer, évtizedek múlva, ki fog lyukadni az ózon réteg. A járda csillogott a víztől, a nap hét-ágra sütött, mégse lehetett nagyon érezni a melegét, ő is kezdett már elfáradni, gondoltam, majd tavasszal új erőre kap. Oldalra pillantottam és elidőztem Misi arcán. Igaz, sáljával eltakarta a felét, de azért látni lehetett, a pirospozsgás, enyhén szeplős arcát és a szép gesztenyebarna szemeit. Egyszerű fekete sí dzsekiszerű kabátot viselt farmerrel és fekete magas szárú bakanccsal. Nyakát és arcát egy barna sál védte a széltől és fején egy sötétzöld sapka virított egy Milano felirattal. De miért pont Milánó?
-Mit nézel? - fordult felém és ez a kérdés bunkónak is hangozhatott volna, de láttam a szemében, hogy mosolyog. Amúgy lehet, hogy a szájával is mosolygott, de azt nem láttam hatalmas sáljától.
-Semmit. - ráztam meg a fejem és újra a nyirkos betont vizsgáltam - Haragszol rám? - szorítottam össze az ajkam.
-Nem.
-Ne csináld már, csak egyszer, egyetlen egyszer hallgass meg, kérlek, igazat mondtam, esküsz... - hadartam, de hirtelen megálltam - Mit mondtál?
-Hogy nem haragszom.
-Miért nem?
-Most azt akarod, hogy haragudjak?
-Nem, dehogy. De...ezt én nem értem.
-Van valaki, aki aggódott érted és felhívott, majd elmondta az egészet, sajnálom, hogy nem hallgattalak meg.
-Valaki, aki aggódott értem? - húztam fel a szemöldököm - Anna?
-Nem, de nem mondhatom el, ki az.
-Mi az, hogy nem mondhatod el?
-Az őrangyalod kérte. - tette fel a kezét.
-Az őrangyalom. - ismételtem suttogva, majd elhessegettem a tippeléseket a fejemből és Misire koncentráltam - Akkor ez így oké? Rendben vagyunk?
-Igen, rendben vagyunk. - mosolyodott el, én pedig hálásan megöleltem. Igaz, nem neki kellett volna hálálkodnom, mert végül is az ő hibája volt, hogy nem hallgatott meg, de most éppenséggel az egész világot megöleltem volna, mert lett egy őrangyalom. Akárki is legyen az.
Folytattunk az utunkat a...
-Hová is megyünk most? - vezettem rá a tekintetem újra.
-Nem tudom. Merre menjünk?
-Pillanat. - torpantam meg, miközben a szám szélét rágtam és sebesen kattogott az agyam - Oké, kész a terv. - bólintottam és tovább lépkedtem.
-És megosztod velem is?
-Nem. Meglepetés.
-Nem szeretem a meglepetéseket.
-Tudom, úgyhogy mégis elmondom. - vonogattam a vállam, Misi pedig felnevetett - Először benézünk Annához, aztán ebédelünk valahol, elmegyünk az állatkertbe és onnan átmegyünk a Holnemvolt Parkba, majd elindulunk a reptérre.
-Gyalog?
-Vagy taxival. De, amúgy, gyalog is mehetnénk, van két csodaszép lábad és tudomásom szerint már rég meg tanultál járni.
-Mi az a Holnemvolt Park?
-A vidámparkot bezárták és az nyílt helyette.
-Előre szólók, hogy nem fogok felülni a hullámvasútra.
-Ó, dehogynem. - nevettem fel.

*Zayn szemszöge*

Pár perc múlva tíz óra, bármelyik pillanatban itt lehetnek. Amint erre gondoltam egy fekete kocsi parkolt le a ház előtt, aminek az ablakából Jade sötétkék, szinte fekete haja kandikált ki. Te jó ég, itt vannak!
-Gyerünk, Zayn, menni fog. - beszéltem a tükörképemnek, az előszobában - Nem olyan nehéz jó pofit vágni a csajoknak, neked is sikerülni fog, ügyes vagy te. - motyogtam, miközben az utolsó simításokat végeztem a hajamon.
Szívből imádom Perrie-t, tényleg nagyon szeretem, de ha a közelében vannak a többiek, akkor leállíthatatlan, folyton viháncol, és nem lehet komolyan beszélni hozzá, mert akkor megsértődik és ötévest játszik. Hallottam a vihogásukat és lehunytam a szemem. Öt, négy, három, kettő...
-Zayne! - nyitotta ki az ajtót Pezz és a nyakamba ugrott, mire még jobban összeszorítottam a szemem. Nagyon hiányzott már és maga volt a mennyország, mikor belélegeztem finom illatát és beletúrtam szőke hajába.
-Szia. - suttogtam.
-Hiányoztál. - nyomott egy puszit a számra, majd elvigyorodott.
-Te is nekem.
-Hali. - intett Jesy.
-Szióka! - köszönt Jade is.
-Zayn, örülök, hogy látlak. - ölelt meg Leigh-Anne. Azt hiszem, őt kedvelem a legjobban hármójuk közül.
-Sziasztok. Én is örülök, hogy láthatlak titeket. A cuccaitok?
-Már letettük a hotelba.
-Értem. - bólintottam és egyszerűen nem tudtam mit mondani nekik, kezdet kínossá válni a szituáció, majd egyszerre szólaltak meg.
-Harry? - Jesy.
-Louis? - Jade.
-Niall? - Perrie.
-Liam? - Leigh-Anne.
Na, remek egyikőjüknek se vagyok elég.
-A városban várnak minket. Beülünk a Starbucksba.
-Jujj, induljunk. - pörgött fel Jade és nagyon aranyos volt, ahogy tapsolva ugrálni kezdett.

-Örülök, hogy megérkeztetek. - ölelt meg mindenkit Harry. Még engem is.
-Mi is. - vigyorodott el Jesy és vagy rángatózott a szeme vagy kacsingatott.
-Mi van az új albummal? - ivott bele a kávéjába Jade.
-Dolgozunk rajta, de még csak hat számunk van. Még ugyanennyit szeretnénk. Ha nem többet.
-Hajrá.
-És a ti albumotok? - érdeklődött kedvesen Eleanor, aki Louis ölében fészkelődött.
-Nagyon jól haladunk vele, köszi. Már csak a deluxe számok kellenek.
-Azért kellett visszamennem Londonba, mert felvettünk pár számot a stúdióban. - magyarázta Perrie, miközben fejét a vállamra hajtotta - Elena?
-Az egyik barátja Párizsba költözik és ezt a napot vele tölti. - ismertette a helyzetet egyből Harry.
-Kár, bemutattam volna őket a lányoknak.
-Majd koncert után.
-Jujj, télleg. Ma lesz a koncertetek. - vigyorgott izgatottan Jade. Oké, talán Jade-t is kedvelem. De Jesy nem szimpatikus.
-Mi is nagyon várjuk. Még nem volt koncertünk itt. Izgulok. - tördelte az ujjait Liam.
-Minden oké lesz. - mosolyodott el Niall és átkarolta Anna vállát, akinek a jelenléte csak most tűnt fel.
-És te? - fordult Leigh-Anne Anna felé.
-Ó, bocsi. - húzta ki magát - Én Orsós Anna vagyok. Elena legjobb barátnője. - mutatkozott be. Na, ő viszont nagyon szimpatikus és már megszoktam, hogy általában velünk van. Vagyis inkább Niall-el, de mivel Niall velünk van...értitek.
-És mit keresel itt? - kérdezte cseppet sem kedvesen Jesy.
Anna pislogott párat és próbálta leplezni meglepettségét, ami nem igazán sikerült. Végül picit megrázta a fejét és elmosolyodott.
-Mert nagy rajongótok vagyok. Ha valaki egy hónapja azt mondta volna, hogy együtt fogok kávézni a Little Mix tagjaival biztos kinevettem volna. - nevetett.
Be kell valljam én se tudtam volna jobban kimagyarázni magam.
-Aha, rajongó. Azért lógsz Niall nyakán. - folytatta Jesy.
Kínos csend telepedett a társaságunkra, miközben Jade meglökte Jesy karját. Anna még mindig csak mosolygott, de ez a mosoly már tényleg nem volt őszinte.
-Randizgatunk. - segítette ki Niall és visszadöntötte Annát maga mellé.
-Ó, ez csodás. - mosolygott Perrie.
-Igen. - puszilta meg Niall Anna fejét.
Liam megsimította Anna karját, mire ő felé kapta a fejét. Liam megszorította a kézfejét és bátorítóan Annára mosolygott, majd visszadőlt Sophia mellé. Lemaradtam volna valamiről? Liam és Anna együtt van? Vagy csak képzelődök? Annyira el voltam foglalva azzal, hogy Perrie hozza a barátnőit, hogy nem vettem észre mi történik az orrom előtt? De Niall valószínűleg tud a dologról, mert nem láttam semmi értetlenséget az arcán. De lehet, hogy csak én képzelek valami furát ebbe az egészbe.
-Zayne.
-Igen? - kaptam Pezz felé a fejem.
-Minden oké?
-Persze, csak elbambultam.

*Háromnegyed hét (18:45)*
*Elena szemszöge*

-Na, nem volt az olyan rossz. - ütöttem bele a karjába finoman.
-De. - nyafogott Misi.
-Párizsban nem lesz ilyen hullámvasút.
-Nem fog hiányozni. Majd meglátogatsz, ugye?
-Persze.
A napunk végül úgy telt, hogy délelőtt elsétáltunk Annáék házához, de mivel nem volt otthon, a parkhoz mentünk és leültünk a fűzfám alá beszélgetni. Fél kettő körül elmentünk Misi kedvenc éttermébe, majd az állatkertbe és végül a "vidámparkba". Most éppen a repülőtéren ülünk és várjuk, hogy felszállhassanak. Vera, Misi húga, aki amúgy az egyik legkedvesebb tanítványom, az ölemben ült és figyelte a szemben lévő újságost.
-Bemenjek veled? - hajoltam le.
-Ne, nem kell. - legyintett Vera.
Hasonló vöröses-barna haja volt, mint Misinek, zöld szemei szinte világítottak, szeplős pofija és orra természetes szépséget adtak arcának, ami nagyon jól állt neki.
-Gyere, beviszlek. - segítettem ki az ölemből és megfogtam a kezét.
-Köszi.
A pultos lány mosolyogva köszönt nekünk, mi pedig a lányos magazinok felé vettük az irányt. Vera lekapott egy Divatmagazint és azt nézegette, az én tekintetem pedig a Bravon akadt meg.

Harry Stylest (18) - az ismeretlen lány ellenére - újra látták Taylor Swifttel (22) Budapest utcáin, csütörtökön. Azt viszont nem tudjuk az eset hogyan érintette Taylort. De az emberek többségét nem is Taylor érdekli, ami az énekesnő esetében elég szokatlan...hanem az ismeretlen lány. Milyen érzés lehet, ha megcsókol valaki és másnap kiderül, hogy barátnője van?

-Hát, azt nem akarod megtudni. - motyogtam.

Az esetről se Harry, se Taylor, se a fiúbanda többi tagja nem nyilatkozott eddig és még mindig nem tudjuk ki volt az a lány, aki miatt A One Direction szívtiprója megcsalta barátnőjét.

A másik érdekes storynk itt a Bravoban, hogy a világ legsikeresebb fiúbandájának egyetlen szinglije valószínűleg talált valakit a gyönyörű magyar lányok között. Niall Horan (19) egy szőke lánnyal randizott Budapest egyik parkjában. Ha hihetünk a szemtanúknak Niall és a lány piknikeztek, majd csillagképeket kerestek a tiszta égbolton. Úgy tűnik a szőke tag is tud romantikus lenni, ha akar, viszont senki se tudta megmondani eddig ki volt az a lány akivel Niall - állítólag - olyan jól érezte magát csütörtök este. De lehet, hogy ez csak egy fellángolás, hisz új ország, új város, új lányok, úgyhogy ne csüggedjetek Niall-fanok még lehet esélyetek ;)

-Azt kétlem. - ráztam a fejem, majd a pulthoz sétáltam. 
Megvettem az újságot és belegyűrtem a táskámba, majd visszamentem Vera mögé.
-Olyan nadrágom nekem is van. - böktem az újságra.
-Tudom és annyira jól néz ki.
-Én is szeretem. Mehetünk?
-Persze. - tette vissza.
-Nem veszed meg? Az úton unatkozni fogsz, két óra nem kevés idő.
-Apa úgysem engedi.
-Tőlem kapod. Akkor csak megengedi.
-Nem kell, Elena.
-De, ez az én ajándékom.
-Már annyi mindent adtál. Megtanítottál balettozni, ez a legjobb ajándék, amit kaphattam.
-Jaj, Vera. - öleltem meg szorosan - Akkor is megveszem az újságot. - suttogtam, mire mindketten felnevettünk.
Visszamentünk Misiékhez, akik épp felálltak. Nagyon úgy látszott eljött a búcsúzás ideje, az pedig köztudott, hogy nekem nagyon rosszul megy.
-Viszlát, Elena, örülök, hogy megismerhettelek. - köszönt el Attila, Misi apukája.
-Én is nagyon örültem, sok boldogságot!
-Köszönöm, viszont.
Kihez kíván sok boldogságot? Cortezhez? De honnan tud róla?
-Szia, Elena.
-Vera. - öleltem magamhoz - Ne felejtsd el edzés előtt bekenni a csuklód.
-Oké.
-Csak akkor hagyj ki edzést, ha lázas vagy, vagy hánysz. Ha meg vagy fázva, akkor is menni kell, mert egy óra kihagyása is nagy hátrány.
-Oké.
-Ne lazsálj, mindig csináld azt, amit a tanár mondd.
-Oké.
-Tudod, mit mondtam. Ha keményen küzdesz, annak megvan a maga gyümölcse.
-Oké.
-És...
-Elenaaa.
-Csak annyit még, hogy vigyázz magadra és a bátyádra.
-Okszi. Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. - adtam neki egy puszit, majd az apja után engedtem.
-Átlátok rajtad. - tartotta fel az előbb vett újságot széles mosollyal Misi.
-Ezt, hogy érted?
-Féltékennyé tenni Harry Stylest nem lenne egyszerű, de láttam, amit láttam. Neked könnyű lesz.
-Mi?
-Cortez? Most komolyan? Jobbat nem találtál? Mindegy, ő is megteszi, Harry máris féltékeny.
Pár másodpercig a cipőm orrát nézegettem, majd felpillantottam rá.
-Hallgatás beleegyezés. - dobta vissza az újságot a táskámra.
-Sose mondtál ilyen netes okosságokat.
-Egyszer mindent el kell kezdeni. - puszilta meg a homlokom - Sok szerencsét, szurkolok.
-Köszi, neked is, az új sulihoz.
-Menni fog.
-Tudom. - bólintottam.
-Vigyázz magadra.
-Te is. - öleltem meg szorosan - Feltétlenül írj egy SMS-t, ha megérkeztetek.
-Rendben. Majd írok és, ha van időm hívlak.
-Szerinted meddig fogjuk tartani a kapcsolatot?
-Jó sokáig, remélem. - ölelt még mindig.
-Én is remélem. - szipogtam egyet.
-Jaj, ez már nyálas, ne bőgj. Mindenki minket néz.
-Nem érdekel.
-Hé, nyugi. Szilveszterre jövök. - engedett el.
-Nagyon várlak.
-Számold csak a napokat, attól nem jövök hamarabb.
-Te sosem változol. - nevettem, majd megpusziltam.
-Szia.
-Szia. - intettem és néztem, ahogy fekete bőröndjét húzva eltűnik a tömegben. Letöröltem a könnyeim, majd megfordultam és beleütköztem egy öltönyös fickóba, aki napszemüvegben feszített. Bent az épületben. Mindegy.
-Elnézést.
-Maga Miss. Elena Pataki? - kérdezte gép hangon.
-Igen.
-Szia, Harry küldött érted. - vette le a napszemüveget, most már emberi hangon beszélve és mosolyogva megrázta a kezem. Hirtelen nagyon szimpatikus lett.
-Szia, Elena vagyok.
-Én meg Sam. Minden rendben?
-Persze. - néztem vissza egy pillanatra, majd követtem az öltönyös, jóképű, kedves sofőrömet.

Happy Birthday Louis!!! & Merry Christmas :)

Happy 23rd Birthday Louis Tomlinson! 

Louis, a legszebb ajándék lehettél a szüleidnek karácsonyra. Nagyon boldog születésnapot, élj sokáig és boldogíts minket a csodás hangoddal!

És minden kedves olvasómnak, idetérőnek boldog karácsonyt kívánok egy új résszel! Kapjatok szebbnél szebb ajándékokat, tömjétek a hasatokat a finom ételekkel és legyetek a családotokkal, ezen a gyönyörű ünnepen. Ezer puszii: Viri

Kezdet: 27. rész

-Hol jártál? - kérdezte halkan Elly, mikor leültem a helyemre. A gyerekek táncoltak, Elena pedig folyamatosan magyarázta nekik, hogy hogyan csinálják.
-Csak WC-ztem.
-Ennyi ideig?
-Majd elmondom. - legyintettem.
Az órának nemsokára vége lett és Elena dicsérete után aláírást is kaptak a kis balerinák. Lementek átöltözni, Ellyvel pedig egyedül maradtunk.
-Nem baj, ha még maradunk egy kicsit?
-Nem, dehogy. Táncolj, nyugodtan.
Elindított egy teljesen más zenét és balettozni kezdett. Ugrált, forgott ide-oda, nem igazán láttam még balettet, nem tudom, mikor csinálja jól az ember vagy mikor nem, nem vagyok szakértő, de abban biztos voltam, hogy amit ő csinál az varázslatos. Teljesen bele éli magát, látszik rajta, hogy szívből csinálja és, hogy nagyon régóta táncol. Mikor befejezte felálltam és megtapsoltam, mire mosolyogva meghajolt.
-A félévi bemutatóra lesz, csak még nincs kész.
-Így is csodálatos. Ezzel versenyre kéne menned. - szorítottam össze az ajkaim, ő meg lehunyta a szemét.
-Ritával beszéltél? - jött rá egyből.
-Igen, de...
-Harry. Nem megyek több versenyre. - nézett rám.
-A második hely nem rossz.
-De nem is jó.
-Elsők is lehettetek volna.
-De nem lettünk.
-De még lehetnél.
-De nem leszek. Erről nem nyitok vitát.
-Oké. - sóhajtottam, de magamban eldöntöttem, hogy akkor is ráveszem a versenyzésre.
-Oké? Ilyen hamar beleegyeztél? Mi van veled? - nevetett fel, mire átkaroltam a vállát és egy puszit nyomtam a fejére, miközben kifelé igyekeztünk.
-Majd visszatérünk rá.
-Vagy nem.

-Máskor is szívesen elmennék. - állítottam le a kocsit a ház előtt.
-Oké, a csajok odáig voltak érted.
-Figyelj, Elly. Amit az öltöző előtt mondtam...
-Nem gondoltad komolyan. Értem én. - kapcsolta ki a biztonsági övét.
-Én teljesen komolyan gondoltam. Azt akartam mondani...
-Hagyjuk, Harry. Ez a hajó már elúszott. Köszönöm, hogy elvittél. - szállt ki az autóból.
Becsuktam a szemem és sóhajtva hátradőltem, miközben erősen a hajamba túrtam. Nincs igaza. Még nem úszott el az a bizonyos hajó. A mi hajónk. Kikászálódtam a kocsiból, kezdett sötétedni, már nyolc óra. Bebotorkáltam a házba, megtöröltem a lábam és ledobtam a kabátom és a cipőm, miközben a többiek szokásos hülyeségét hallgattam.
-Na, Louis, légyszi'. - kérlelte Louis-t Anna, én pedig leültem az egyik fotelre.
-Nem, nem akarok így bemutatkozni neked.
-Oh, nyugi hallottam már rólad egyes mást, ez nem oszt, nem szoroz. - legyintett Anna.
-Niall James Horan! Mit merészeltél mondani rólam a leendő barátnődnek? - kérdezte Louis két oktávval feljebb a rendes hangneménél, mire páran a fülünkhöz kaptunk.
-Semmi hazugságot. - mosolygott az ír barátunk. Nem tudtam nem észrevenni, hogy bal keze Anna derekán pihent. De könnyű egyeseknek megszerezni azt, akit akarnak...
-Akkor jó.
-Na? Megmutatod?
-Meg. - bólintott BooBear, majd a következő pillanatban elbüfögte az abc-t. Már egészen a k-ig tudja.
-Pfujj. - nyafogtam.
-Ő kérte. - mutatott Louis Annára, aki szerintem röhögő-görcsöt kapott.
Elly pizsamában lefutott a lépcsőn és beült mellém. Vagyis inkább rám, mert a fotelben elég szűkösen voltunk. Nagyot sóhajtott, majd előrehajolt, letekerte a bokájáról a fáslit és megmasszírozta egy kicsit.
-Az miért kell? - kérdezte Zayn.
-Volt régebben egy autóbalesetem és nem lett semmi bajom, csak a bokám bánta. - rántotta meg a vállát mosolyogva, majd tekintete összefűződött Annáéval. Volt egy tippem, hogy melyik baleseten szerezte.
-Zuhanyoztál? - simítottam végig a hátán.
-Igen.
-Hogy voltál ma? - faggatta Anna Elenat.
-Csak néha fájt a fejem, viszonylag tudtam levegőhöz jutni és már hőemelkedésem se volt csak délelőtt.
-Oké. Tüsszentés?
-Csak reggel.
-Ahogy mindig. - sóhajtott Anna.
 -Hogy érted, hogy mindig? - ráncolta a szemöldökét Eleanor.
-Mióta tudom az eszem Elena a legjobb barátnőm, vagyis legtöbbször ott voltam mellette, ha beteg. Még akkor is, hogy ha csak megfázott és észrevettem, hogy mindig csak reggel tüsszent aztán délután már senki nem mondaná meg, hogy beteg.
-Roppant érdekes arról beszélni, hogy miben mutatkozik meg az, hogy egy UFO vagyok, de van itthon valami kaja?
-Rendeltünk pizzát. Pár szeletet megmentettem nektek Niall elől. - kuncogott Anna, mire Niall megpuszilta a fejét. Láttam Nialler-en, hogy nagyon kedveli ezt a szőke lányt. Ahogy ránéz, ahogy hozzáér...sugárzik mindkettőjükből az egymás iránti érdeklődés. Még nem szerelmesek, még nincsenek is együtt, de már jó rájuk nézni.
-Köszi.
Felkaptam Elenat az ölembe, mire ő a homlokához kapta a kezét és az ájult királykisasszonyt játszotta, majd legyezgette magát, a többiek pedig jót derültek rajtunk. Totál hülyék vagyunk.
Bementem a konyhába, a kezemben Ellyvel és letettem egy székre. A mikróban megmelegítettem a pizza szeleteket és leraktam elé kettőt.
-Köszönöm. - harapott bele.
-Ketchupot?
-Kérek. - vette el.
Hirtelen kopogtattak, de úgy voltam vele, hogy majd a többiek kinyitják az ajtót. Egy mély hangot hallattunk, ami hevesen magyaráz, mire Elena-nak kikerekedtek a szemei, majd egy idegen férfi lépett a konyhába.
-Lányom, mégis mire véljem ezt? - dobott egy újságot az asztalra Elly elé.
-Ez meg ki? - értetlenkedtem.
-Harry, bemutatom a biológiai apám. - mondta unottan Elly - Ottó, ő itt Harry.
-Nem érdekel, ki kicsoda! Magyarázatot kérek erre. - mutatott az újságra, amin Elena és én voltunk. Aminek a címlapján voltunk. Aminek a címlapján csókolózunk. Mennyi baj van ezzel, basszus...
-Ottó, ez csak egy félreértés volt. - magyarázta unott fejjel Elly, ami engem szíven ütött. Az egész csak egy félreértés volt?
-Mi? - ráztam a fejem, de Elena leintett.
-Jól figyelj ide, lányom. Nem akarom, hogy ilyen elkényeztetett kis pop sztárocskákkal mutatkozz! Nem valók hozzád, csak kihasználnak!
Na, erre Elly már felkapta a fejét és dühösen felállt, úgy, hogy hátraborult a széke.
-Ne merészelj így beszélni a barátaimról! Befogadták, eltartják az egyetlen lányod és te így hálálod meg nekik??
-Ugyan, te se gondolhatod komolyan, hogy ezt szimpla szívességből teszik! Majd meg kell fizetni érte. - bólogatott.
-Menj innen, nem akarlak látni.
-Tessék, ez van, ha nem vigyázol! A saját családod ellen fordítanak!
 Ezt már én se bírtam tovább felpattantam és nagy levegőt vettem, de Elly belém folytatta a szót.
-Egyedül is boldogulok. Apa, menj el. Kérlek. - Elena normális hangnemben, nyugodtan beszélt, az apjával ellentétben.
-Megtiltom, hogy ezekkel találkozz! Hazaviszlek.
-Nekem itt az otthonom. Nem megyek sehova.
-Azonnal csomagolj, indulunk!
-Nem.
-Menj már!
-Nem engedem, hogy elvigye. - szóltam közbe.
-Hozzád kiszólt? - néztek rám egyszerre. Úú, ez tényleg az apja.
-Megoldom. - nyugtatott Elly, majd megfogta az apja karját és kivezette a házból.
-Megparancsolom, hogy azonnal menj a cuccodért és gyere haza velem!
-Persze, persze. - bólogatott Elena.
-Ne keljen kétszer szólni.
-Majd hívlak. - csapta be az orra előtt az ajtót Elena.
Mindannyian érdeklődve néztünk rá, mire csak megvonta a vállát.
-Kicsit forrófejű, az öreg. - mosolyodott el és lefeküdt a kanapéra, ahol mi ültünk. Lábát Zayn ölébe dobta, a fejét pedig az enyémbe hajtotta.
-Na, mesélj szépen. - simogattam a haját.
-Talán egy vagy két hetes voltam, mikor Ottó elhagyott engem és anyut, mert anyának viszonya volt Viktorral, a mostani apámmal. Mindig is Viktort szerettem jobban, őt tekintettem az apámnak, csak pár éve kerestem fel Ottót, azóta folyamatosan nyaggat. Sajnálom, hogy olyanokat mondott, csak nem nagyon bízik másokban, mióta anya megcsalta. Azt is alig hitte el, hogy a lánya vagyok.
-Semmi baj.
-Hát ennyi volt a mese.
-A tesód? - érdeklődött Niall.
-Ő már Viktor gyereke.
-Jól kijöttök egymással?
-Sára és én? Nem. Viktor anyjának a természetét örökölte, ami egyszerűen borzalmas. Pont az ellentétem.
-A tökéletesnek az ellentéte? - gondolkoztam - Akkor tényleg szörnyű lehet.
-A végén még elpirulok. - nevetett fel Elena. Úgy látszik nem hitte, hogy komolyan gondolom - Mindig bennem van az az érzés, hogy őt jobban szeretik. - húzta el a száját.
-Ezért jöttél inkább velünk?
-Ühüm. - bólogatott, majd arcát a combomba fúrta és gyönyörű mélykék szemeit eltakarta szemhéjaival, miután egy nagy sóhajtott, mi pedig tovább beszélgettünk.

Pataki Ottó

*Elena szemszöge*

Egy pillanatra lecsuktam a szemem és mikor újra kinyitottam, már fél tízet mutatott a nappali faliórája. Kicsit oldalra fordultam és csak akkor esett le, hogy Harry ölében aludtam. Néztem egy darabig, a többiek fecsegése teljesen elhalkult és figyeltem Harry állkapcsát, mikor beszél. Nem tudtam betelni vele, csak bámultam kicsit borostás arcát és nem gondoltam semmire. Arra se, hogy az ölében vagyok. Arra se, hogy én mondtam neki, hogy ez a hajó már elúszott, pedig abban a pillanatban komolyan is gondoltam, de most már nem vagyok biztos benne. Arra se, hogy valószínűleg ez újabb vitát fog kiváltani köztünk. Arra se, hogy lehet, már lemondott rólam. És arra se, hogy Cortez a barátom. Csak arra gondoltam, hogy nem akarom, hogy elmenjen mellőlem.
-Mi van, szépség? - nézett le rám aranyosan. - Jót aludtál? - vigyorgott még mindig, mire bólintottam párat és tovább szuggeráltam.
Ismét magyarázni kezdett a többieknek, én pedig beletúrtam göndör hajába. Félbe hagyta a mondatot és mosolyogva vezette rám smaragd zöld tekintetét.
-Mit szeretnél? - kérdezte szórakozottan.
Nem válaszoltam, csak belefúrtam tekintetem az övébe és mosolyogva játszottam a hajával. Széttárta a karjait a többieknek, jelezve, hogy nem érti, mit csinálok, én pedig átfogtam a derekát és becsukott szemekkel kockás hasába fúrtam a fejem. Egyik karját befúrta a nyakam alá és a hajamat piszkálta, míg másikkal kis köröket rajzolt a hasamra, majd a karomat simogatta. Bennem is csak akkor tudatosult, hogy mit is akartam. Azt, hogy csak velem foglalkozzon, és úgy látszik, erre ő is rájött. Tudom, szörnyen önző vagyok, de abban a pillanatban nem igazán érdekelt. Csak ő érdekelt és semmi más.

Körülbelül hajnali egy óra lehetett, mikor elfáradtak a többiek is és mind a saját szobánkba vonultunk. Miután kiengedtem a hajam gyorsan végig szántottam rajta a fésűmmel, majd befeküdtem az ágyba Harry mellé.
-Nem értelek. - suttogta.
-Én se magamat. De téged se. - mosolyogtam, majd szembe fordultam vele és összekucorodtam, ezzel megakadályozva azt, hogy átölelje a derekam.
-Miért csinálod ezt?
-Mit?
-Nagyon jól tudod, hogy miről beszélek. - támaszkodott meg az egyik alkarjára.
-Nem, Harry, komolyan nem tudom.
-Aha, persze. Mindegy, aludjunk. - huppant vissza és a párnáinkon elterülő hajamat kezdte piszkálni durcásan.
-Nem. Most már elkezdted, fejezd is be.
-Azt, hogy azzal az idétlen gyerekkel jársz, de mégis velem csókolózol annak a hülye újságnak a címlapján, engem viszel el a táncórádra, az én ölemben aludtál el és az én hajamba túrsz bele. Miért adsz reményt, ha esélyt nem? - emelte fel egy kicsit a hangját, mire felültem és próbáltam nem arra figyelni, hogy a hirtelen mozdulattól fájni kezdetek a hajhagymáim, mert az egyik tincsem a kezében maradt.
-Először is. Cortez nem idétlen gyerek. Másodszor...
-Látom, megfogtad a lényeget. - ült fel ő is.
-Miért én vagyok a rossz, ha te csókoltál meg, miközben barátnőd van??
-Még mindig itt tartunk? - sóhajtott egy nagyot és megdörzsölte az arcát, miközben kínosan felnevetett.
-Igen, még mindig. Oké, akkor most én jövök. Azzal az idegesítős Taylor-ral jársz, de mégis engem csókoltál meg az erkélyen, nekem mondtad, hogy akkor lennél boldog, ha csak a tiéd lennék, engem ölelsz át minden este és velem énekelted a Right Now-t! Én is megkérdezhetném, hogy miért adsz reményt, ha esélyt nem!?
-Én adok esélyt!
-Én meg adtam. - suttogtam - Csak nem éltél vele.
-Most mit akarsz tőlem??
-Semmit!! - vágtam hozzá hangosan.
-Akkor miért vagy még mindig itt?!? - kiabálta.
Meghökkenve kicsit hátrébb húzódtam, majd a szemébe néztem, de még levegőt is elfelejtettem venni.
-Nem tudom. - motyogtam, majd felálltam és kiszaladtam a szobából.
-Elly, nem így értettem! - hallottam Harry hangját, de nem foglalkoztam vele.
A könnyeim kezdtek egyre sűrűbben legördülni az arcomon, ezért csak homályosan láttam, az így is szinte vaksötét házban. Sebesen elbotorkáltam a lépcsőig és egy erős mozdulattal letöröltem a könnyeket, nem akartam sírni. Lefutottam a lépcsőn, egy pillanatra felkapcsoltam a villanyt, hogy megkeressem a kabátom, majd újra sötétség telepedett a szobára. Gyorsan kinyitottam az ajtót, magamra kaptam a kabátot és visszatekintettem a házra. Harry az erkélyben állt és engem nézett.
-Ne mozdulj. Lemegyek érted. - mondta teljesen nyugodtan, mire megráztam a fejem.
-Hagyj békén!! Ne gyere utánam. - hátráltam.
-Elly, ne hülyéskedj.
-Tudod, ha nem lenne Taylor, nem lenne Cortez.
Harry hitetlenül megrázta a fejét és én egyre messzebb kerültem a háztól, majd hirtelen megfordultam és elfutottam. Nem tudtam hova futok, csal előre mentem. Anyáékhoz nem akartam menni, Anna úgyis kérdezősködne, amihez most nincs kedvem, a padomnál pedig megtalálna Harry. Ha egyáltalán utánam indul.
Kezdtem fáradni, már vagy fél órája csak futkosok össze-vissza, ezért megálltam egy padnál és leültem. Lefeküdtem, attól függetlenül, hogy mennyire kényelmetlen és kemény a pad, majd összehúztam magamon a kabátot és a csillagokat néztem. Próbáltam kihozni belőlük valami formát, de nem sikerült. Miért vagyok én mindig szomorú? Unom már az egészet. Csak egy kicsit szeretnék boldog lenni, csak egy kicsit. Olyan nagy kérés ez?

Kezdet: 26. rész

Szeptember 20. (péntek)

Negyed hétkor érkeztünk meg Budapest legkisebb táncoktató épületéhez, ami már kicsit romos volt.
-Ide jársz táncra?
-Nem, csak hobbiból hoztalak ide. – ironizáltam  - Szia, ugye nem jött még senki? - kérdeztem a portás srácot.
-Már Brigi és Vera is itt van, siess. - mondta, miközben elvette tőlem is meg Harry-től is a kabátot.
-Harry, ő itt Peti, Peti, Harry. 
-Örvendek. - fogak kezet, majd húztam tovább Harry-t, az öltözők felé.
-Ne gyere be az öltözőbe. Egyrészt, mert ez egy lányöltöző, másrészt, akkor rád fognak figyelni, nem rám.
-Ismernek?
-Ki az, aki nem ismer? - nevettem el magam - Amikor nem sietek sehova órák után szoktam beszélgetni velük. Imádom őket, nagyon jó barátnők vagyunk. És általában a zene a téma. Azon belül pedig a One Direction. Mindenkinek meg van a saját kedvence.
-Neked ki? - simított végig az arcomon.
-Szerinted? - mosolyogtam.
-Csak nem én? Ne már tényleg? - bújt vigyorogva a nyakamba, miután eltakarította onnan hosszú lófarkamat - Micsoda megtiszteltetés. Ezt sose gondoltam volna. - hülyült tovább, miközben a hátamat simogatta.
-Ki mondta, hogy te? - túrtam bele nevetve a hajába.
-Nem én? Hogy lehet az, hogy nem én? Hisz én vagyok az, akinek beleszerettél a hangjába. - csókolta meg az állkapcsom - Vagy nem? Csak nem hazudtál a híres Harry Styles-nak? - kezdte el csikizni az oldalam, mire hangos röhögés tört ki belőlem.
-Ne csináld, Harry, engedj el! - nevettem.
-Addig nem, amíg be nem vallod, hogy én vagyok a kedvenced. - emelt fel, majd megpörgetett és, miután letett tovább csikizett.
-Jó, oké. Te vagy az.
-Mi vagyok? - nézett a szemembe.
-A kedvencem, te vagy.
Harry hirtelen lejjebb hajolt és az ajkaim felé közeledett, de végül megállt a mozdulatban. Egyetlen egy centiméter választott el attól, hogy megcsókoljon. Ha valaki meglökött volna, már csókolóznánk.
-Most mit tegyek? - súgta - Meg kellett várnom, hogy Taylor szakítson, különben megint én lettem volna a rossz fiú, de mire ezt elértem, te már foglalt vagy. - szinte a számba beszélt.
-Sajnálom. Talán ha ezt két nappal előbb mondod, már együtt lennénk. Ne haragudj. - bújtam ki karjai közül és bementem az öltözőbe.
Bezártam magam mögött az ajtót és lecsúsztam a hideg földre.
-Elena? - hallottam meg Brigi hangját.
Mielőtt bárki kérdezősködne, sokkal jobban szerettem az Elena nevet, mint a Kingát, ezért ahol csak tudtam úgy hívattam magam. Mint ahogy itt, a balett óráimon is.
-Igen?
-Minden rendben?
-Persze. Öltözzünk át. - próbáltam egy enyhe mosolyt csalni az arcomra.
Miközben öltözködtünk, megérkezett mindenki és, mivel egyikőjük se jött be úgy, hogy "Úristen, itt van Harry Styles!", gondoltam Harry kicsit odébb állt. Vagy elment.
-Gyerünk, csajok, siessünk. Elvileg már öt perce elkezdődött az óra. - tapsoltam párat, megszakítva pletyizésüket - A kezed járjon, ne a szád. - szóltam rá Pankára - Na, jó, lányok, tudjátok, hogy nagyon nem szeretem ezt csinálni, de aki tíz perc múlva nem lesz a teremben, az öt fekvővel kezdi. Ha tizenegy percet késel, hat fekvő, ha tizenkettő hét és így megy tovább, úgyhogy siessetek. - léptem ki az öltözőből és akkor egy izmos mellkasnak ütköztem.
-Elnézést. - néztem fel.
-Te aztán kemény vagy. Öt fekvő. - nevetett Harry aranyosan.
-Ha tíz éves lennél neked is megerőltető lenne. - fogtam meg a karját és bevezettem a terembe.
-Csinos vagy. - vezette végig rajtam a tekintetét, miután beálltam a rúd mellé és a tükörbe nézve magam első pozícióba álltam, kivezettem a kezem és bal lábammal rond de jambe par terre-t csináltam. Gyorsan én is végig néztem magamon; hajam kontyban, balett cipő, világos rózsaszín lábszárvédő és fekete dressz, amit rávettem rózsaszín harisnyámra.

-Köszönöm. - válaszoltam rá se nézve, majd megfordultam - így háttal voltam neki - és a másik oldalra csináltam a rond de jambe par terre-t. Harry egy nagyot sóhajtott és betette a lábát a terembe.
-Cipővel nem szabad bejönni. - állítottam meg, de még mindig háttal álltam neki.
Elnevette magát, hallottam, ahogy ledobja két cipőjét és mögém sétál.
-Most miért durcizol? - vezette hatalmas tenyerét a csípőmre.
-Nem durcizok. - mondtam kimért hangon és még jobban lehúztam vállam, úgy, hogy már szinte fájt.
-Dehogynem. - dörmögte és belepuszilt a nyakam és a vállam közötti részbe.
-Harry mégis mit vársz tőlem? - fordultam szembe vele hevesen - Mégis mit csináljak? Sose felelnék meg neked, csak nevetségessé tenném magam, én nem bírnám azt a strapát, amit Eleanor vagy Perrie és amúgy is, barátom van! - csaptam a kezére, amivel még mindig a csípőmet fogta, de a dühkitörésem ellenére se engedte el.
A normálisnál kicsit gyorsabban vettem a levegőt, próbáltam a szemébe nézni, de lehajtotta a fejét és egy lépést hátrébb ment.
-Ne haragudj.
Végig simított az oldalamon, majd megfordult és kifelé igyekezett. A francba...
-Harry. - szóltam utána, mire megállt az ajtó előtt, de nem nézett vissza rám. Hatalmas lépésekkel közelítettem meg és hátulról megöleltem.
-Kérlek, maradj. - fúrtam fejem a lapockájába, mivel csak azt értem fel - Csak menj ki és bújj el, amíg be nem jönnek.
-Oké.- nevetett, majd megfordult egy puszit nyomott a fejemre és kiment. Ha ezt így folytatjuk két nap múlva már taníthatnánk, hogyan kell összeveszni, majd bocsánatot kérni.
Visszamentem a helyemre és ránéztem az órára. Még két percük van. Amint erre gondoltam kinyílt az ajtó és bejött a kis nyolcfős csoportom.
-Épp időben. Üljetek le, névsorolvasás.
Gyorsan lerendeztem a névsorolvasást, majd egy nagy levegőt vettem.
-Lányok van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
-A rosszal.
-Sajnálom, csajok, de én is késésben voltam, ezért nem hoztam se csokit, se cukorkát.
-Óóó... - szomorodott el mindenki.
-De jöhet a jó hír? - vigyorodtam el és szerintem izgatottabb voltam, mint ők.
-Igen.
-Egy vendéget hoztam nektek. Csak arra kérlek titeket, hogy ne sikítsatok.
Mindenki bólintott, majd kinyitottam az ajtót.
-Harry. - suttogtam.
-Hm? - nézett ki a fiú WC-ből. Vagyis a vegyes WC-ből, nincs fiú tanítványunk, ezért nem tettünk ki jelet. Mindegy, szóval a WC-ből.
-Gyere. - fogtam meg a kezét és bevezettem a terembe.
-Hello. - köszönt Harry.
Egy emberként tátották el a szájukat és kaptak vagy a hajukhoz, vagy a szájukhoz, vagy a szoknyájukhoz, miközben Harry-t bámulták. Nagyon édesek voltak.
-Lányok, ő itt Harry Styles, egy barátom, aki eljött megnézni az órát. 
-Elly. - suttogta.
-Igen?
-Mondanék nekik valamit.
-Magyarul? - húztam fel a szemöldököm.
-Nem. Tolmácsolsz?
-Persze. - bólintottam.
-Sziasztok. - guggolt le a kis csipetcsapathoz, én meg fordítottam -  Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan táncoltok, Elena sok jót mondott rólatok, de szeretném, ha nem rám figyelnétek, hanem rá. És, ha ügyesek lesztek, óra után mindenki kap aláírást. Vagyis aki kér.
Valaki majd' elájult, valaki meg azt mondogatta, hogy imádja Harry-t.
-Ez aranyos volt. - suttogtam, ő pedig felállt.
-Na, kezdjétek. - adott az arcomra egy puszit és elsétált a terem sarkában lévő székhez.
-Gyerekek, rúdhoz. - tapsoltam párat.

*Harry szemszöge*

Ahogy néztem az órát megállapítottam, hogy Elly nagyon érdekesen, de hatásosan tanít. Miután bemelegítettek egy új táncot tanított nekik. De nem olyan szokásos módon, hogy szépen egymás után megmutatja a mozdulatokat. Nem. Ő megnyomta a lejátszás gombot a magnón, eltáncolta, az eddig meglévő elemeket szépen sorban, ahogy azt valószínűleg megálmodta, majd megkérdezte tőlük, hogy tetszik e nekik. Vagyis gondolom ezt kérdezte, mert a gyerekek bólintottak, Elly pedig újra elindította a zenét. Eltáncolta a kis koreográfiát legalább tízszer egymás után, így mindenki akkor kapcsolódhatott be, amikor úgy érezte, eleget nézte, már ő is táncolni akarja. Ezek a kisgyerekek úgy utánozták minden mozdulatát, mintha kis robotok lennének és, mire Elena tizedjére is eltáncolta, már mindenki tökéletesen tudta. Elena mondott valamit nekik, majd a szám elejére tekert és belecsúszott angol spárgába, úgy figyelte őket. A gyerekek eltáncolták az előbb tanultakat háromszor, majd Elly felállt és mutatta a következő mozdulatokat. És ez így ment tovább és tovább.
Körülbelül az óra felénél kimentem WC-re és mikor visszafelé mentem neki ütköztem valakinek.
-Elnézést. - pillantottam le és egy 30 év körüli nővel találtam szembe magam.
-Semmi baj. Hogy mik meg nem történnek ma! Harry Styles a balett iskolánkban? Nagyon örvendek, Rita a nevem.
-Harry Styles. - ráztam meg a kezét.
-Hogy hogy itt van?
-Egy barátom, Elena itt tanít és megnézem az órájukat.
-Ismeri Elenat? - húzta fel meglepődötten szemceruzával rajzolt szemöldökét.
-Igen.
-Nagyon ügyes kislány. Még én tanítottam annak ideje.
-Tényleg? És küldte versenyre? Mert, tudja, szerintem nagyon tehetséges.
-Persze, hogy az. És igen küldtem. Jöjjön, mutatok valamit. - hívott maga után és lementünk a lépcsőn. Befordultunk egy kis folyosó szerűségre, aminek a végében egy ajtó volt.
-Az ott a tanári szoba. - mutatott a folyosó végére - Tudja, nagyon kicsi tánciskola vagyunk, három tanár van összesen. Elena, én és az igazgatónő. De mégis vannak büszkeségeink. Ez a folyosó az övék. Felismeri, ki van ezen a képen? - mutatott egy fotóra.

-Elena? - suttogtam.
-Bizony. És ezen? - mutatott a mellette lévőre.

-Anna?
-Igen. Ezek a képek a tavaly előtti országos balett versenyen készültek. Anna és Elena egy közös tánccal indultak. Elena volt a fekete hattyú, Anna pedig a fehér. Csodálatosan táncoltak, tényleg. Másodikak lettek, ami Elenat nagyon elszomorította. Anna fél év után abbahagyta a táncolást, de nem a verseny miatt, hanem az iskola miatt. Tudja, Budapest legkeményebb iskolájába járnak, nagyon jó képességűek, mindketten. Elena nem hagyta abba, viszont eldöntötte, hogy soha többé nem fog versenyre menni. Nagyon sajnáltam, hisz, ahogy maga is mondta, nagyon tehetséges. - sóhajtott - Bárhogy próbáltuk rávenni, egyszerűen nem akart menni, így hát felajánlottuk neki, hogy tartson órákat. Belement és a mai napig azt állítja, hogy sokkal jobb tanítani, mint versenyezni.
-Miért fekete fehérek a képek?
-Így akarták, hogy kitegyük, mert akkor biztos azt hiszik róluk, hogy régi, híres nagy táncosok voltak. Olyan kis bolondosok mindketten. - nevetett fel.
-Van Elenaról egy másik kép?
-Persze, nagyon sok. Elvinne egyet?
-Ha tehetem. - pirultam el egy kicsit, mosolyogva.
-Természetesen. - bement a tanáriba, kutakodott egy kicsit az egyik fiókban, majd átnyújtotta a képet.
-Köszönöm és azt is, hogy elmondta, örülök, hogy megismerhettem.
-Úgyszintén. Viszlát.
-Csókolom. - köszöntem, majd visszatrappoltam a terembe, miközben elsüllyesztettem zsebemben a képet és akkor esett le, hogy angolul beszélgettünk, nem magyarul. Mindegy, úgy látszik, nagyon jól tud angolul.