December 21. (hétfő)
-Jó reggelt. - vigyorodott el Zayn, aki a fotelből szórakozottan figyelte szerencsétlenkedésem - Fejfájás csillapító a fürdőben, a tükör melletti szekrényben.
-Köszönöm. - dobtam felé egy puszit. Fél óra után felöltöztem Bettitől lopott ruhákba és a konyhában reggeliztem.
-Áh, szóval felkelt Csipkerózsika. - lépett be Anna és egy puszit hagyott a hajamban.
-Neked is jó reggelt.
-Harry mesélte, mit csináltál tegnap.
-Hogy rámásztam?
-Mi? - kapta felém a fejét, majd hátraugrott egy métert, mert megijedt a pirítótól - Basszus, hogy én mindig mindenről lemaradok. Rámásztál, komoly? Na végre, büszke vagyok rád.
-Ne legyél, nem lett happy end.
-Ezt hogy érted? - ült le velem szemben, majd benyitott Niall - Szívem, megtennéd, hogy kimész? Csajos buli van. - fordult barátja felé.
-Buli? Délelőtt fél tizenegykor? A konyhában?
-Igen, épp téged beszélünk ki, úgyhogy nyomás.
-Remélem csak jókat fogtok mondani. - sétált mellénk Niall és míg nekem az arcomra, Annának a szájára nyomott egy rövid csókot, majd mindkettőnktől elvett egy-egy pirítóst és kiszaladt a helységből.
-Na, mesélj.
-Mit mondott neked Harry? - húztam fel a szemöldököm.
-Az erkélyes dolgot, hogy próbáltál átlépni a másikra. Tegnap nem volt alkalmam elmondani, de most elmondom. Egy barom vagy.
-Tudom, kösz. De olyan közelinek tűnt, azt hittem át tudom lépni.
-Még jó, hogy hátraestél és nem le, mert akkor már nem beszélgetnénk itt.
-Hanem a kórházban.
-Vagy a hullaházban. - vonta meg a vállát.
-Na már, ne mondj ilyeneket. - csaptam a karjára, mire felnevetett és beleharapott megmaradt pirítósába.
-Jól van, ki nem tojja le, hogy majdnem meghaltál? Inkább azt mond, hogyan másztál rá a Göndörkére.
-Nem is értem, miért barátkozom veled. - ráztam meg a fejem - Mikor lehozott és bevitt a fürdőbe, majd elkezdte kigombolni a nacim, azt hittem akar valamit, tudod. Viszont kiderült, hogy csak a kádba akart betenni, hogy ne fázzak. Én meg ezt, ugye, nem tudtam és, szóval, átöleltem a nyakát meg minden, ő meg rákérdezett, hogy mit csinálok.
-Uh, ciki. És, mit mondtál?
-Hogy csak kapaszkodok.
-Elég béna kifogás. Gondolom, nem vette be.
-Dehogy vette, vigyorgott, mint egy idióta.
-De olyan cuki, mikor azt csinálja.
-Jaj, igen, azok a kis gödröcskéi az arcán, annyira édesek.
-Még én is alig kapok levegőt akkor, annyira szexi.
-Igen, ezt nem értem, hogy hogyan tud egyszerre mindkettő lenni. De hé, neked ott van Niall, ne az én pasimat nézegesd.
-Édesem, még korántsem a te pasid. - simította végig a karom, mire bólintva igazat adtam neki - És addig nézegethetem. Utána mi volt?
-A lényeg, hogy ezután ott ültünk a kanapén és megvolt az alkalma, hogy megcsókoljon, de nem tette.
-Ezt hogy érted?
-Hát, hogy már majdnem megtörtént, mikor egyszer csak felállt és felrohant a szobájába.
-Mi van? - dülledt ki a szeme.
-Kb. nekem is ez volt a reakcióm.
-Nélküled ment fel?
-Igen, nélkülem. - motyogtam bele a bögrémbe, majd megittam a kakaóm.
-Nem értem ezt a gyereket. Pedig sugárzik belőle a szerelem.
-Nem, Anna. - sóhajtottam - Nem szeret.
*Harry szemszöge*
-Szeretem. - sóhajtottam és végig dőltem az ágyon.
-Ha szereted, miért nem csókoltad meg tegnap? - kérdezte századjára is Tommo. Már vagy másfél órája járkál a szobámban és faggat, hogy mi volt tegnap.
-Mert barátja van, Louis. Én nem vagyok a megcsalás híve. Főleg nem akkor, ha velem csalnak valakit.
-De te nem látsz a szemedtől. Elena teljesen odáig van érted, szerelmes beléd és ő is akarta tegnap.
-De nem lett volna helyes.
-Mióta érdekel téged, hogy mi a helyes és mi nem?
-Ez csúnya volt. - néztem rá, mire széttárta karjait - Jó, oké, lehet, hogy régen nem így volt, de ez Elly, Lou. Annyira nem akarom elrontani.
-Értem, persze. Viszont nem csinálhatjátok ezt örökké, valakinek lépnie kell. És az a valaki te vagy.
-Miért nem? Nekem tetszik ez az állapot.
-Hogy nem csókolhatod meg és csak távolról figyelhetitek egymást?
-Igen. Ha azt csinálnék vele, amit akarok. - lehunytam a szemem és elképzeltem, ahogy teste az enyémhez préselődik - Nem tudnám visszafogni magam.
-Undorító vagy.
-Tudod, hogy nem úgy értettem. Vele olyan más lenne minden, végre olyannal lennék, akit szeretek.
-Igen, abban igazad van, hogy teljesen más olyannal együtt lenni, akit szeretsz, mint olyannal, akit csak felszedtél a bárban. De ezért küzdeni kell, Hazz, nem hullik csak úgy az öledbe. - amint Louis kimondta ezt, a szoba ajtó kinyílt és Zayn az ágyra dobta Elena-t, ahol én feküdtem, szóval egyenesen az ölembe esett.
-Azt mondod? - húztam fel a szemöldököm és Louis-ra néztem, aki csak nevetve megrázta a fejét, majd kisétált a szobából.
-Ez a sunyi kisasszony elvette a cigimet és nem akarja visszaadni. - lépett be a szobába Zayn vigyorogva, míg Elly legurult rólam és tovább röhögött, szétterülve a matracon.
-Úgy se mondom meg, hová tettem. - nyújtotta ki nyelvét.
-Hát, jó, én nem akartam ezt, de te kényszerítettél rá. - majd Zayn ráült Elena csípőjére és csikizni kezdtem az oldalát, Elly, pedig rugdosódott, nevetgélt és sikoltozott össze-vissza.
-Jó, jó, elmondom, csak engedj el! - sikította.
-Na, mondd. - állt le Zayn és a szemébe nézett.
-A táskámban van. - adta fel Elena, mire Zayn felpattant róla és leszáguldott a lépcsőn. Rég láttam délelőtt ennyire ébernek.
-Ne haragudj, hogy csak így beestem. - állt fel Elly és megigazította a ruháját.
-Semmi baj.
-Ugye nem zavartunk meg valamit? Annyira komolynak tűntetek, mikor benyitottunk.
-Nem, nem, csak beszélgettünk egy kicsit.
-Na, jó, én nem bírok kiigazodni ezen. - jött vissza Zayn - Annyira sok minden van benne és olyan sok zsebe van, képtelenség megtalálni bármit is.
Elena elvette a táskáját és odaadta Zayn-nek a cigis dobozt, de mielőtt visszacipzározta volna, kiesett belőle egy újság.
-Hé, ebben benne vagyok. - vettem fel a földről, mikor megpillantottam a címlapon a nevem.
-Biztos arról írnak milyen szar a hajad. - nevetett fel jóízűen Zayn és kisétált a szobából, hogy el tudjon szívni egy szálat.
-Lefordítanád ezt nekem? - nyújtottam az újságot Elly-nek, mivel magyarul volt.
-Mi ez...? - olvasott bele összeráncolt szemöldökkel, majd arca hirtelen lesápadt és kidülledtek szemei.
-Mi az, mi van benne? - pattantam fel és kikaptam a kezéből. A cikk mellett egy kép volt rólam és Taylor-ról - Mit írnak?
-Semmit. - rázta meg a fejét.
-Elly, ne csináld ezt, mondd el.
-Nem, nem akarom.
-Tudod, hogyha te nem fordítod le, odaadom Annának. De jobban szeretném, ha te mondanád el.
-Hát, jó. - vette el tőlem - De tudnod kell, hogy ez csak egy újság, Harry, nem kell minden szavát komolyan venni és ők nem tudnak semmit, csak abból táplálkoznak, amit látnak.
-Tudom, ez csak egy újság.
-Oké. - sóhajtott, majd lassan beszélve felolvasta - Harry Stylest (18) - az ismeretlen lány ellenére - újra látták Taylor Swifttel (22) Budapest utcáin, csütörtökön. Azt viszont nem tudjuk, az eset hogyan érintette Taylort. De az emberek többségét nem is Taylor érdekli, ami az énekesnő esetében elég szokatlan...hanem az ismeretlen lány. Milyen érzés lehet, ha megcsókol valaki és másnap kiderül, hogy barátnője van? Az esetről se Harry, se Taylor, se a fiúbanda többi tagja nem nyilatkozott eddig és még mindig nem tudjuk ki volt az a lány, aki miatt a One Direction szívtiprója megcsalta barátnőjét. A többi rész már Niall-ről szól. - motyogta.
-Borzalmas ember vagyok. - bámultam magam elé.
-Dehogyis, Harry, mondtam, hogy ez csak egy újság. - simította végig a karom - És nem is mostani, még a koncert előtt vettem.
-És nem szóltál?
-Miért szóltam volna?
-Mert rólam szól. - akadtam ki.
-Igen, de tudtam, hogy ez lenne a reakciód. Elkezded hibáztatni magad, miközben nem is csináltál semmi rosszat.
-Ezt te sem gondoltad komolyan. Hihetetlenül megbántottalak.
-Nem haragszom, sose haragudtam.
-Akkor is tudnod kell, hogy nagyon sajnálom.
-Rendben, tudom, hogy sajnálod. Most már elfelejthetjük?
-Te annyira jó ember vagy, Elly. A megtestesült jóság. Olyan kedves és türelmes vagy mindenkivel. - húztam az ölembe és szorosan magamhoz öleltem.
-Ne mondj ilyeneket. - kacagott fel.
-Csak az igazat mondom.
-Össze-vissza beszélsz. - rázta a fejét mosolyogva, mire hirtelen indultam meg felé, de ő, mintha ajkaink taszítanák egymást elhúzódott és kipattant az ölemből.
-Gyere, menjünk le a többiekhez. - javasolta és kisietett a szobából.
Nem értem ezt a lányt. Most miért húzódott el, mikor tegnap ő akarta? Annyira szeretném megbeszélni vele, az egészet, de egyszerűen nem megy. Túlságosan gyáva vagyok. Pedig Louis-nak igaza van. Küzdenem kell érte.
*Elena szemszöge*
A fiúk szerint akkora híre van a Vörösmarty-téri karácsonyi vásárnak, hogy még Angliában is erről beszélnek, bár ezt eléggé kétlem. A lényeg, hogy ők meg szerették volna nézni, úgyhogy délután el is mentek, a lányokkal, pedig azt terveztük, hogy feldíszítjük addig a házat. Viszont, kiderült, hogy eddig Betti minden karácsonyt a bátyjánál, Alexnál töltötte, Miskolcon, így egyetlen egy karácsonyi díszt sem találtunk a házban. Erre felajánlottam, hogy amíg ők bevásárolnak, én sütök pár süteményt. Éppen betettem a sütőbe a muffint és elkezdtem szegfűszeget szurkálni egy narancsba, mikor kopogtak. Lehalkítottam a karácsonyi zenét, majd kinyitottam az ajtót.
-Boldog Karácsonyt! - mosolygott olyan piros orral, mint Rudolf.
-Harry! - ugrottam a nyakába. Hihetetlen, hogy csak pár órája ment el, de mennyire hiányzott - Hogyhogy egyedül és... Mi a fene? - pillantottam mögé a válla felett.
-Ja, ezt idehoztam. Nincs karácsony fa nélkül. - mutatott a hatalmas fenyőre, amit kezdett belepni a hó, ahogy elfeküdt a bejárat előtt.
-Szerinted be tudjuk hozni?
-Persze, csak vigyázz. - tolt arrébb az ajtóból, majd megragadta alul a fenyő törzsét - Háromra húzom. Egy... kettő...há... - de semmi nem történt.
-Húzhatod.
-Már húzom. - mondta erőlködő hangon és hirtelen kicsúszott a kezéből, így ő hátra esett - Áh! Pont a seggcsontomra estem.
Elnevettem magam, majd felöltöztem, kimentem és megfogtam a fenyő tetejét.
-Oké, akkor mégegyszer. Mehet?
-Aha. - bólogatott - Egy, kettő... - és csodák csodájára a fa megemelkedett - Oké, oké, hozd. - majd elindultunk a nappali felé.
-Vigyázz, jobbra. - figyelmeztettem - A másik jobbra, Harry! - kiáltottam fel nevetve, mikor majdnem leverte az egyik vázát.
-Tudom, tudom. - motyogta - Letehetjük. Köszi a segítséget, innen boldogulok.
-Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen. - vettem hangosabbra a karácsonyi zenét - Na, akkor állítsuk fel.
Ezt nem igazán akarom részletezni, mert vannak olyan részek (pl.: Harry nem tudja melyik a jobb és melyik a bal keze, vagy, hogy az állványt fordítva tartottam és így nem ment bele a fa törzse) amik azt bizonyítanák, hogy mennyire bénák vagyunk. Viszont, a lényeg, hogy kész lettünk vele. Ezután megittunk egy bögre kakaót és vártuk a többieket, hogy megjöjjenek a díszekkel.
-Karácsonykor minden rokon nálatok gyűlik össze? - kérdezte, miután kinevettük magunkat azon, hogy leégette a nyelvét.
-A minden rokon az a nagyszüleimet takarja csak. Vagyis apa szüleit. Néha kiutazunk Írországba, anya szüleihez, de sajnos egyre ritkábban. És nálatok?
-Mi rengetegen vagyunk és mindenki hozzánk jön. Anyu egy csomót főz, Gemma pedig imádja, ha megállás nélkül beszélhet magáról a távoli rokonoknak.
-Akkor jó hangulat lehet ott. - vigyorogtam. Felém nyúlt és szalvétájával letörölte a szám, majd mosolyogva bólintott.
-Az.
-Halihó, fiatalok - hallottuk meg Betti hangját és megláttuk Sophi-t és Eleanor-t is, kezükben tömött nejlonszatyrokkal.
-Harry, micsoda meglepetés! - köszöntötte Eleanor, Harry-t.
-A többiek a Vörösmarty-téren vannak. - találta ki előre El gondolatát.
-Köszike. Díszítsetek nyugodtan. - és azzal a lendülettel, ahogy megérkeztek, el is tűntek.
-Hát, jó. - vettem fel egy mikulás sapit - Indulhat a díszítés.
Úgy döntöttünk először az égősorokkal kezdünk, azután a gömbök és a legvégén a girland. Aha, hát, ez szép kis elképzelés volt, de elakadtunk annál, hogy nem tudtuk kibogozni az égősort.
-Na, jó, várj. Te fogod én meg bogozom, oké? - néztem rá, mire bólintott.
Folyamatosan adogattam a kezébe az egyes részeket és azon kaptam magam, hogy Harry-t díszítettem fel, a fa helyett. Nevetve bedugtam a konnektorba a végét, lefotóztam, majd próbáltam leszedni róla, úgy, hogy ne akadjon össze megint az egész. Sikerült feltenni, ezután elővettük a gömböket.
-Ez a kedvencem! - kiáltottam fel, mikor meghallottam az All I Want For Christmas Is You dallamát és énekelni kezdtem. Imádtam ezt a számot, mindig jobb kedvem lett tőle, ezért ide-oda ugráltam, úgy üvöltöttem a szöveget és az elején Harry bolondnak nézett és csak nevetett rajtam, végül ő is csatlakozott.
-All I want for chistmas is youuuuu...uuuh baby... - mutattunk egymásra és megálltunk egy pillanatra, majd újból táncolni kezdtünk.
Felugrott a kanapéra, majd felhívott engem is, én pedig megragadtam egy hosszúkás, csavart díszt és azt használtam mikrofonnak. Hirtelen felkapott az ölébe, mire ijedten fontam nyakak köré karomat, leszállt a kanapéról és forgott velem össze-vissza, én meg csak énekeltem Mariah Carey legismertebb dalát. A konyhában újra a lábaimra eresztett, majd amelyik kezemet - amiben nem a mikrofont fogtam - megragadta és táncolni kezdtünk. Bepörgetett karjai közé, majd újra ki, nekem pedig fel sem tűnt, hogy hirtelen milyen közel kerültük egymáshoz. Boldog voltam. Csak ezt éreztem. Felszabadult, szerelmes és boldog, szörnyen boldog.
A dalnak túl hamar vége lett és Harry arca egész közel került az enyémhez, mindketten lihegtünk vigyorogva, egymás szemébe nézve.
-Sajnálom, hogy nem lehetek itt Szentestén. - suttogta.
-Én is.
-Nem szeretném, ha felnéznél.
-Mi? - kérdeztem vissza és, persze, automatikusan felemeltem a fejem. A konyha és a nappali közti átjáróban álltunk és az ajtótok tetejére volt tűzve pár fagyöngy, mire azon kezdtem gondolkodni, hogy a fenébe kerültek azok oda vagy egyáltalán ki és miért tette oda fel.
-Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. - vezettem Harry-re a tekintetem és halkan elnevettem magam - Miért nem akartad, hogy felnézzek?
-Ez csak egy babona, Elly, ha nem szeretnéd, nem kell. - rázta a fejét lassan, de én, mit sem foglalkozva azzal, amit mondott, körül öleltem a nyakát karjaimmal és lábujjhegyre állva próbáltam elérni ajkaimmal az övéit, de így is csak az állát súroltam, hiszen túl kicsi voltam. Istenem, mennyivel könnyebb lenne minden, ha pár centivel magasabb lennék. Nevetve ujjait a derekamra vezette és lehajolt hozzám, hogy meg tudjam csókolni. Már éppen beleéltem magam, hogy Harry most megcsókol és végre összejövünk, mikor szája, csak egy pillanatra érintte az enyémet és el is húzódott.
-Menjünk, díszítsük fel azt a fát. - mosolygott és megfogva a kezem visszahúzott a nappaliba. Na, jó, én vagyok hülye vagy ez tényleg csak egy mikroszkopikusan apró pusziféleség volt? Nem ő akart megcsókolni a szalagavatón? Nem ő énekelte, hogy ő szeretne lenni az, akivel a teliholdban lassúzok? Nem ő próbálkozott újra az előbb, az emeleten? Miért nem értem, mi történik?
Szótlanul aggattuk fel a gömböket a fára, de annyira szerencsére nem feszengtünk, mert a zene még mindig szólt. Láttam rajta, hogy próbálja oldani a hangulatot, vagyis beleakasztott a nyakamba egy girlandot, majd körbe tekert vele. Nevetve kipörögtem, de elszédültem és elvesztettem az egyensúlyomat, ezért Harry karjai közé érkeztem és ez újabb kínos pillanatot hozott létre. Hát, ez nem jött össze. Sóhajtva a maradék cuccot is felpakoltuk a fára és büszkén végignéztem rajta, csípőre tett kézzel. Viszont egy idő után furán éreztem magam, mert míg én a fát vizsgáltam, hogy egyenletesen osztottuk e el a díszeket, Harry engem figyelt.
-Mi az? - fordítottam felé a tekintetem. Mint, aki bambulásból eszmélt fel, megrázta fejét és megdörzsölte szemeit.
-Semmi.
-Nem akartál normálisan megcsókolni. - nyögtem ki, ami a szívemet nyomta.
.Nem nem akartalak, nem tettem. - javított ki halkan.
-Akkor nem csókoltál meg normálisan.
-Igen. - bólintott. Csak álltunk pár percig, a lejátszási listának vége lett, ezért csend telepedett a házra, én a hallottakat emésztettem, ő, pedig magában motyogott valamit, de nem értettem, mit.
-Miért nem? - kérdeztem végül.
-Mert...mert ha igazán megcsókolnálak, nem bírnék leállni. Azt akarnám, hogy teljesen az enyém legyél, ami most lehetetlen.
-Miért? - fontam össze a karom a mellem alatt.
-Mert én nem akarom, hogy velem csald Cortezt! - mondta ki széttárt karokkal, nekem pedig kidülledtek a szemeim.
-Hogy mi van?
-Igen! Mindennél jobba szeretnélek, Elly, de nem akarok másodrangú lenni, hogyha ő pont nincs itt, akkor rajtam élvezkedsz. Választanod kell, mert bele fogok őrülni, ha tovább játsszuk ezt!
-De mi már nem is...
-Nem kellenek a kifogások, Elena! - kiáltotta, mire összerezzentem és tudtam, most tényleg haragszik, mert Elenanak hívott - Csak mondj egy nevet. - nézett könyörgően.
-Nem érted, Hazz, mi nem... - és abban a pillanatban kinyílt az ajtó, a többiek pedig vacogva estek be rajta.
-Hupsz. Megzavartunk valamit? - kapkodta a fejét Eleanor.
-Nem. - vágtam rá, de velem egy időben Harry bólogatva igenezett.
-Oké, akkor kimegyünk. - fordultak hátra, viszont megragadtam Anna kabátját és Zayn könyökét és visszahúztam őket.
-Nem kell, majd megbeszéljük. - és úgy voltam vele, hogy biztos ennek így kellett lennie, de nem. Egész este ezen járt az eszem.
A többiek össze-vissza dicsértek minket, hogy milyen ügyesek vagyunk, de valahogy a karácsony feelingem elszivárgott, úgyhogy nem volt teljesen őszinte a mosolyom. Az este többi részére nem is igazán emlékszem, mert befészkelődtem Zayn karja alá és egyből elaludtam.
