-Már vártalak titeket. - nyitott ajtót Betti.
-Akkor nem baj, hogy hoztam? - suttogtam Bettinek, miközben Cortez a kabátját vette le.
-Dehogy, ne hülyéskedj már. - mondta mosolyogva - Add majd felakasztom. - vette el Corteztől a kabátját.
-Köszönöm.
-Bettina Blake. - nyújtotta felé Betti a kezét. Cortez hátra tette bal kezét, jobb kezével megrázta a Bettiét, miközben egy kicsit előrehajolt.
-Antal Ádám, de szólítson csak Corteznek, hölgyem.
Hozzám hasonlóan Betti is elpirul a bemutatkozás során, amin Cortez ismét jól szórakozott.
-Oh, tegeződjünk, oké?
-Rendben.
-Ja és Betti vagyok nem "hölgyem" - rajzolt macskakörmöt a levegőbe.
-Igenis, hölgyem. Vagyis Betti.
Betti csak nevetve visszament a konyhába, majd visszakiabált, hogy bármelyik pillanatba jöhetnek a fiúk. Ahogy ezt kimondta Louis rontott be.
-Kinga! - kiáltotta, majd fölkapott és megpörgetett.
-Szia, Louis. - adtam neki két puszit, miután letett.
-Szia, Kinga. - intett egyet Liam és eltűnt a konyhában.
-Kinguci. - jött be Nialler.
-Helloka, manó. - adtam neki is két puszit.
-Mondja ezt az aki 160cm. - nevetett.
-Héé, 162. - nevettem én is - Zayn, jó a hajad. - öleltem meg Zayn-t.
-Szia, köszi. - ölelt vissza.
-Harry? - néztem körbe.
-Pár perc múlva jön. - mondta Liam egy sütit majszolva.
-Azt hol szerezted? - kérdezte Niall a sütire mutatva.
-Van a konyhában egy csomó. - válaszolta Liam.
Erre Niall befutott a konyhába és pár másodperc múlva visszajött egy halom sütivel a kezében.
-Nem eszünk a nappaliban. - jött utána Betti és a fülénél fogva a konyhába vezette.
-Khm. - köszörülte meg a torkát Cortez.
-Ó, bocsánat. - sétáltam mellé - Fiúk, ő itt Cortez. Cortez, a One Direction. Louis, Liam, Zayn, Niall és...Harry még nincs itt. Cortez szeretsz angolul beszélni?
-Igen, miért?
-Mert csak angolul értenek.
-Oké. Sziasztok. - köszönt angolul Cortez kezet fogva a többiekkel.
-Szia. - ölelte meg Louis. Cortez fura arccal megveregette a hátát, majd eltolta magától.
-Szia. - mosolygott erőltetetten.
-Ööö, Louis nagyon közvetlen. - magyaráztam mosolyogva Corteznek, aki csak legyintve bólintott párat, jelezve, hogy semmi baj - A barátnőitek hol vannak??
-Vásárolgatni, de mindjárt itt vannak. - magyarázta Zayn.
Közben Niall már visszatért közénk a süti evésből, úgyhogy ők a kanapén hülyültek Louis-szal, én csak röhögtem rajtuk, Cortez pedig Zayn-nel beszélgetett. Liam Bettinek segített további süteményeket sütni, bár, Liam csak pultnak dőlve számolt be Bettinek az aznap történtekről, de ő azt mondta segített. Hát, jó.
-Kopogtak. - állt le a verekedéssel hirtelen Louis és Niall kihasználva a alkalmat lekevert neki egy baráti pofont. - Hé! - dörzsölte az arcát Lou - Valaki engedje be az én Eleanor-omat hagy adjon rá egy puszit. - kérlelt engem. Vihogva mentem az ajtóhoz és egy kicsit meg kellett állnom, hogy kinevessem magam. Vicces látvány volt, ahogy Louis a saját arcát simogatja, a háttérben meg a szöszi a hasát fogva szétröhögi az agyát.
-Sziasztok. - nyitottam ki az ajtót fel se nézve, hogy ki az.
-Egyedül vagyok. Vagyis majdnem. - mondta az illető.
-Harry! - ugrottam a nyakába.
-Vigyázz összenyomod szegényt. - mondta és eltolt magától.
Egy fehér sálat tartott a kezében ami gyanítom, hogy Bettié volt.
-Meglepetés. - mondta Hazza és kicsit széthúzta a sálat, hogy lássam mi van benne.
-Abigél! - kiáltottam.
-Elszunyókált út közben. - adta át Harry, én meg bevittem a garázsba, ahova még hajnalban betettük a kosarát.
-Hol volt az én kiscicám?
-A szembe szomszéd néninél, ő vigyázott rá. És, hogy tegnap miért nem adta oda? Azt nem tudom. - rázta a fejét nevetve.
-Köszönöm, imádlak. - öleltem meg újra Harry-t. - Gyere, szeretnék bemutatni valakit. - fogtam meg a kezét és behúztam a nappaliba. - Cortez!
-Igen? Ó, biztosan te vagy a híres Harry. Szia, Antal Ádám. - rázta meg Harry kezét.
-Örvendek, Ádám.
-Cortez.
-Cortez. Honnan jött az az ötlet, hogy elhívod ide? - kérdezte tőlem Harry, de mivel Cortez is ott volt, ezért kicsit bunkónak tűnhetett neki. Mármint Corteznek.
-Öhm, Cortez és én...szóval... - kezdtem és próbáltam összeszedni a gondolataimat, de mivel Harry felhúzott szemöldökkel és gyilkos pillantással méregette Cortezt gyorsan folytattam a mondatot - mi csak együtt fogunk keringőzni a szalagavatóján. - álltam táncpartnerem mellé mosolyogva, mire ő átkarolta a derekam. Mondanom se kell, ha Harry-nek maradt egy kis mosoly is az arcán az is lehervadt.
-Á, valóban? - kérdezte üveges tekintettel.
-Igen. - villantottam egy ál-vigyort, miközben próbáltam leszedni magamról Cortez kezét.
-Mi a baj, szépségem? - kérdezte vigyorogva Cortez, én pedig szégyenbe lesütöttem a szemem és próbáltam kerülni Harry tekintetét. Persze ez lehetetlen volt.
-Beszélhetnénk egy kicsit, Harry? - kérdeztem.
-Természetesen.
Felmentem a szobánkba és leültem a kanapé karfájára. Miután Harry becsukta az ajtót leült mellém.
-Mi az? - kérdezte rám se nézve.
*Harry szemszöge*
-Szeretnék kérni tőled valamit. - nézett rám azokkal az óriási, gyönyörű szemeivel.
-Ne nyírjam ki Cortezt?
-Nem. - mosolyodott el - Cortez szóval ő nagyon...
-Helyes?
-Nem.
-Udvarias? - forgattam a szemem.
-Nem. Vagyis igen, udvarias, de nem erre akarok kilyukadni.
-Hanem?
-Ő...szóval ő nagyon...
-Nyögd már ki!
-Irritál. - mondta ki, mire összeráncolt szemöldökkel néztem rá.
-Mert?
-Mert nagyon nyomul. Vagy nem is tudom. Akar valamit tőlem és félek, nekem ez a valami nagyon nem fog tetszeni. Ne gondolj semmi olyanra!
-Ja.
-Piszkos a fantáziád. - lökött meg óvatosan.
-És mit szeretnél kérni tőlem?
-Hogy legyél a barátom. Mármint nem igazából, csak, hogy egy kicsit "elijesszem" magamtól. - rajzolt macskakörmöt a levegőbe.
-Ó, rendben, drágám. - vigyorogtam.
-De semmi komoly. És csak ma. - fenyegetett mutatóujjával, majd elnevette magát - Jövök eggyel. - váltott egy kicsit komolyabbra.
-Majd még kitalálom mit kérek. - húztam az ölembe. Tudtam, hogy nem szabadna, de nem tudtam leállítani magam.
-Ne, Harry. - kérlelt és próbált kiszabadulni az ölemből de nem sikerült neki, nem engedtem.
-Nem mész innen sehova. - fordítottam szembe magammal és adtam egy puszit a homlokára. Rám nézett és homlokát az enyémnek támasztotta.
-Tényleg köszönöm.
-Hát, ennek nagy ára lesz. - mondtam. Kinga kicsit elhúzódott és összeráncolt szemöldökkel nézett rám - Bizony, ki kell állnod egy próbát, ahhoz, hogy a barátnőm lehess.
Erre még furábban nézett rám, de mivel nem szólt semmit folytattam.
-Úgyhogy vigyázz, mert jövök. Jön Harry, Kinga, menekülj. - csipkedtem meg az oldalát, mire nevetve felpattant az ölemből. Körbe-körbe szaladgáltunk a szobában és röhögtünk egymáson, mint a 5 évesek. Egyszer csak elkaptam, ledőltünk az ágyra, ráültem a csípőjére és elkezdetem csiklandozni az oldalát. Úgy látszott megtaláltam a gyenge pontját, mert miközben röhögött, mint egy őrült, rugdalózott a lábával és sikongatott össze-vissza.
-Ssh, még azt hiszik valami mást csinálunk. - álltam meg hirtelen.
-Akkor szállj le rólam.
-Hova gondolsz? Dehogy szállok. - kezdtem el újra csikizni.
Annyira elmélyültünk abban, hogy együtt vagyunk, már masszírozta az arcát, mert annyit nevetett, hogy észre se vettük, hogy benyitott egy számomra nem kívánatos személy.
-Öhm, nem akartam zavarni, csak felküldött az egyik tag, hogy szóljak megjöttek a csajok és ideje lenne indulni. - mondta Cortezke az ajtóban állva.
-Oh, rendben - állt fel Kinga és megigazította a ruháját. - Harry? - nyújtotta felém a kezét.
-Jövök, kicsim. - fogtam meg kezét és kifelé indultunk. Annyira, de annyira jó volt látni, ahogy annak a bájgúnárnak kikerekednek a szemei és egy hangtalan "o" hagyja el a száját. Ahogy lefelé mentünk a lépcsőn hallottam, ahogy Cortez rákérdez a dologra.
-Hé, Kinga!
-Igen? - kérdezett vissza.
-Azt nem mondtad, hogy Harry Styles-al, a One Direction egyik tagjával jársz.
-Ó, bocsi. - mondta Kinga és szinte láttam magam előtt, ahogy gonoszan elvigyorodik.
-Mehetünk. -mondtam a többieknek, amikor leértünk.
-Mi a... - kezdte Louis, amit meglátta, hogy ujjaim összefonódtak a Kingáéval, de Kinga a szája elé tette az ujját jelezve, hogy maradjanak csendben. Louis bólintott egyet, majd próbálta kitalálni a mondat többi részét, mivel Cortez kérdőn nézett rá - Mi ez a jó illat? - improvizált Lou és befutott a konyhába. A többiekkel együtt alig tudtam visszafojtani a röhögést, amiről Cortez tudomást sem vett.
-Akkor sziasztok. - köszönt Cortez.
-Várj, majd én. - sietett a segítségére Kinga. Öcsém, nem 3 éves, szerintem le tudná venni egyedül is a kabátját a fogasról, de mindegy.
-Köszönök mindent. - csókolt kezet Kingának - Hölgyek. - hajolt meg egy kicsit Betti, Perrie, Sophia és Eleanor előtt, akik egy-egy sóhajtással vagy vad integetéssel díjazták a srác udvariasságát - Sziasztok, srácok, remélem még találkozunk. - fogott kezet mindannyiunkkal és még egy ölelést is kaptunk. Mikor hozzám ért a fülembe súgott:
-Szerencsés vagy, haver. - veregette meg a vállam, én meg bólintottam, hogy tudom.
Amint Cortez kitette a lábát, Kinga elengedte a kezem és nagyot sóhajtott.
-Na, végre.
-Azt hittem kedveled. - mondta Zayn - Tök jó fej.
-Meg helyes. - mondta Perrie, mire Zayn felhúzott szemöldökkel nézett rá - Mi van? Nem, csak te lehetsz jó képű, Zayne. - ütögette meg az arcát Perrie.
-Oké. - mondta Zayn, mi meg elnevettük magunkat.
-Szerintem induljunk. - szóltam bele.
-Á-á. Nem ússzátok meg magyarázás nélkül. - állított le Lou - Legalább szóltál volna, ha már megcsalsz. - fonta össze mellkasa előtt karjait Louis és beült Eleanor ölébe. El csak adott egy puszit az arcára és ő is kíváncsian nézett ránk.
-Kinga volt. - mutattam a "barátnőmre".
-Hát az úgy volt... - kezdte Kinga és elmondott mindent.
-Na, azt már nem. Ne csak akkor járjatok amikor Cortez itt van. - mondta Niall a mese végén.
-Ööö, de. - mondta Kinga.
-Ne, már. - szállt be Zayn is.
-De már. - tiltakozott Kinga.
-Oké, ebből elég. - mentem oda Kingához, majd felemeltem. Sikított egyet és elkezdte ököllel ütni a hátam, én meg ráütöttem a fenekére - Ha tovább püfölöd a hátam ledoblak és annak nem lesz jó vége. - szóltam rá, mire abbahagyta a verekedést. A többiek már persze a hasukat fogták a röhögéstől - Ma a barátnőm leszel és kész - indultam fel a szobánkba - Egy perc srácok, összepakolunk.
-Szerintem abból nem csak pakolás lesz. - röhögött magában Zayn.
-Pofa be!! - kiáltottam vissza, de közben én is nevettem.
*Kinga szemszöge*
-Azt akarod, hogy ma a barátnőd legyek? - kérdeztem Harry-t.
-Igen. - mondta miután letett, engem meg melegség töltött el - Mi az? Miért nézel így?
-Csak azon gondolkozok... - és itt megálltam. Ugyan már, Kinga! Több százezer lányt megkaphat miért éppen téged választana? Ez hülyeség, és én majdnem megmondtam neki, hogy szeretem és, hogy komolyan a barátnője szeretnék lenni?
-Hogy? - szakította meg a gondolatmenetem.
-Hogy...hogy vigyek-e vastag pulcsit. Hát, inkább beteszem, kitudja milyen idő lesz? - mosolyogtam, majd fogtam egy hátizsákot és beledobtam pár cuccot - Mehetünk. - mondtam Harry-nek és a pulcsijánál fogva kifelé húztam, de nem akart jönni.
-Majd szólnak, ha indulunk. Gyere. - fogta meg a kezem és leültetett a kanapéra.
-Nem, Harry, mennünk kell. - mondtam, de meg se mozdultam, egyszerűen nem tudtam. Rabul ejtett a tekintete és nem engedett sehova.
-Kinga, mondanom kell valamit. - kezdte és mivel nagyon komolynak látszott megijedtem.
-Ajaj. - mondtam és szigorúan a földet pásztáztam.
-Nézz rám, kérlek. - belenéztem smaragdzöld szemeibe és kíváncsian vártam, hogy mit akar - már el akartam mondani korábban is, de nem mertem. Nem tudtam, hogy mondjam el. Arról lenne szó...
-Gyerünk, gyerekek, nem érünk rá egész nap. - nyitott be Liam, mire szétrebbentünk és Harry arcára kiült a csalódottság.
-Akkor menjünk. - állt fel.
-De, Harry, amit...
-Majd, legközelebb. - kacsintott és megfogta a kezem.
A kocsiban ugyanúgy ültünk mint tegnap, az úton a többiek beszélgettek, viszont én bealudtam és mikor felébredtem már a városban voltunk.
-Szerencse, hogy feltalálták a GPS-t, különben nem jutottunk volna ide. - nevetett ki Harry, mire én csak ásítottam egyet.
-Ühüm. - nyújtózkodtam.
-A kis hétalvó. - nevetett Niall is.
-Oké, értem, máskor nem alszok el.
-Felőlem aludhatsz, cuki voltál - mosolygott Harry.
-Figyelj, már az útra. Jobbra! - szóltam rá. Hirtelen elrántotta a kormányt jobbra, aminek következtében én beütöttem a fejem, Niall pedig Eleanor ölében kötött ki.
-Aú. - simogattam a fejem.
-Bocsi. - állította le kocsit Harry és áthajolva hozzám megpuszilta a fejem.
-Köszönöm, így már sokkal jobb. - forgattam a szemem.
-Reméltem is. - vigyorgott a képembe. Nyomtam egy puszit az arcára és kiszálltam a kocsiból.
-Mi volt ez a kanyar, Harry? - kérdezte beriasztva a kocsit Liam.
-Bocs, nem figyeltem oda. - hajtotta le a fejét, majd kacsintott egyet.
-Uuu, elhoztál minket az állatkertbe? - ugrált Eleanor Louis-szal együtt.
-Bizony. - bólintottam és beálltam a sorba jegyekért. Viszont azzal már nem számoltam, hogy Nyíregyházán sokkal merészebbek a rajongók, mint Egerben. Ami azt jelentette, hogy egyre több Directioner jelent meg és kért képet, ölelést meg mindent. Jó, én is ezt csináltam volna, de akkor is, most kikapcsolódni hoztam ide a fiúkat.
-Oké, elég. - húztam őket el, Eleanor és Betti segítségével.
-Louis, kérlek, ne menj a korláton túl. Azért van odaírva, hogy veszélyes átnyúlni az állatokhoz, mert tényleg az. - világosította Betti Lou-t.
-Nagyon vicces valaki. - forgatta a szemét az említett.
-Hol kezdjünk?
-A majmoknál. - mondta Louis.
-Meg akarod látogatni a családod? Cuki vagy. - hülyült Niall.
-Hé, ez csúnya volt. Harry mondd meg Niall-nek, hogy akadjon le rólam. - fordult Boo Bear Harry felé.
-Hol vannak Liam-ék? - szakítottam félbe ezt a roppant értelmes eszme-cserét.
-Honnan tudjam? Harry szólj rá Niall-re. - nyávogott még mindig Lou.
-Elnézést, nem látta Liam Payne-t? - fordult Perrie az egyik mellette sétáló emberhez.
-Úristen, Perrie Edwards! - sikított a lány és elfutott.
-Zayne, ilyen ijesztő lennék? - fordult Pezz a barátjához, aki Niall-ön röhögött.
-Dehogy vagy ijesztő, kicsim. - nyomott egy gyors csókot a szájára, majd visszafordult a még mindig nyavalygó Louis-hoz. Perrie csak megrántotta a vállát és tovább kérdezgette az embereket Liam-ről.
-Harry! - visított Lou.
-Na, jó elég! - kiáltottam egyet, mire minden szempár rám szegeződött. Azoké is akikhez semmi közöm nem volt - Mit néznek, nem magukhoz szóltam. - ráztam le a kíváncsiskodókat - Louis, azonnal hagyd abba a nyávogást, mert megfájdul a fejem. Niall, Harry, Zayn, fejezzétek már be a röhögést, könyörgöm és keressük meg Liam-et. Nem igaz, elnyelte a föld vagy mi van?
-Itt vagyok. - szólalt meg mögöttem valaki.
-Ó, szia Liam. - köszöntem gyorsan, majd folytattam volna a beszédem, mikor leesett, hogy ki volt mögöttem - Ó, szia Liam. - ismételtem meg magam, most sokkal lassabban - Merre jártál, báránykám?
-Elmentünk üdítőt venni Sophia-val. Az nem tűnt föl, hogy ő sincs itt? - húzta fel a szemöldökét Liam.
-Dehogynem. - bólogattam vadul a többiekkel - Neked feltűnt? - kérdeztem később suttogva Harry-től.
-Á-á. - rázta a fejét.
-Akkor, jó. Nem csak én vagyok a hülye.
-Ezzel vitatkoznék. - vigyorgott.
-Hallod, haver. A csajod bekeményített. - mondta Zayn röhögve Harry-nek.
-De jól állt neki.
-Jaja. - helyeselt Zayn.
-Ne zavarjon, de én is itt vagyok. - szóltam bele.
-Ja, tényleg, bocs. - vigyorgott Zayn és Perrie után indult. Ööö, ezt most nem tudtam hova tenni...
-Akkor majmok? - fogtam meg Harry kezét.
-Igen. - vigyorgott Louis.
Szóval, elmentem a One Direction-nal az állatkertbe és először a majmokhoz mentünk.
Nekem a kedvencem ez a hulmán majom volt. Utána láttunk még egy csomó cuki állatkát, és én szorgalmasan fényképezgettem őket.
-Ez csodálatos volt. - mondta Sophia.
-Igen, szerintem is. - bólogatott Liam - Kár lett volna ezt kihagyni. Köszi, Kinga. - mosolygott rám és tudtam, hogy most komolyan gondolja, mert ahogy belenézett a szemembe minden kis gonoszság eltűnt a tekintetéből.
-Szívesen. Most pedig... hát elvileg a főtérre mentünk volna, de azok után ami itt volt... - gondoltam a rajongókra - inkább elviszlek titeket a nagyihoz. De, persze, ha nem akartok jönni, vagy, ha van jobb ötletetek akkor szóljatok. - mondtam félénken.
-Nekem jó. - szólt mellőlem Harry.
-Oké. - egyeztek bele a többiek is.
-Remek, akkor szólok a nagyinak, hogy melegítheti a levest, mert ott vacsizunk. - kaptam elő a telefonom.
-Szia, nagyi, Kinga vagyok. - szálltam be a kocsiba.
-Zsiga?
-Nem, nem Zsiga, hanem Kinga. - mondtam egy kicsit hangosabban, mire Harry jó ízűen felnevetett.
-Ja, akkor jól. Mit szeretnél, egyetlenem?
-Nagyi, nagy baj lenne, ha vinnék magammal vendégeket?
-Dehogyis, édesem. De kiket?
-Híres embereket.
-Híres embereket? Előre mondom, bogaram, hogy nekem Vastag Csaba nem számít híres embernek.
-Nála is híresebb embereket viszek, viszont ők angolok, nem értenek magyarul és szeretnénk vacsorára is maradni. - mondtam a telefonba - Itt balra, Harry. - súgtam oda.
-Jól van, életem, jól van. És mondd csak azok a híres emberek sokat esznek?
-Igen, nagyon. - mosolyogtam magamban.
-Remek, végre valaki, aki sokat eszik. Tibor alig eszik valami. - panaszkodott a nagyi. Tibi bácsi a nagyi új férje. Vagyis nem új, mert már 10 éve együtt vannak.
-Rendben, megyünk. Amúgy nagyi...
-Igen?
-Ismersz olyan nevű embert, hogy Zsiga?? - kérdeztem, mire Harry-ből újra kitört a röhögés.
-Nem, drágaságom, nem ismerek. - mondta a nagyi és kinyomta.
-Kicsit nagyot hall. - figyelmeztettem a többieket.
-Hallottuk. - jegyezte meg szórakozottan Louis.
-Hagyd már. - mondta Eleanor - Biztos aranyos nagymamája van. A nagyik mindig olyan cukik. - mosolygott izgatottan El.
-Igen, szerintem is. - fordultam hátra és az egész utat végig beszéltük. Néha-néha rászóltam Harry-re, hogy merre menjen, mert igaz, volt GPS, de az a legrövidebb utat választotta, viszont én úgy navigáltam, hogy elmenjünk pár érdekesebb, ismertebb épület előtt.
*Harry szemszöge*
-Még sosem hallottalak az anyanyelveden beszélni. - fogtam meg Kinga kezét, miután kiszálltunk a kocsiból.
-Nem olyan érdekes. - csengetett be a kapun.
-Hogy van az, hogy...
-Sziasztok, drágáim. - köszönt Kinga nagymamája, meglepő módon angolul.
-Szia, nagyi. - adott két puszit a nagyijának Kinga - Nagyi bemutatom a One Direction-t, a barátnőiket és Bettit.
-Jó napot. - fogtam kezet Kinga nagyijával - Harry Styles.
-Igen, tudom kik vagytok, voltam koncerten is. - legyintett Kinga nagymamája, mire nekünk tátva maradt a szánk, Kinga meg csak sunyin mosolygott. - Én Horváth Zsófia vagyok. De én inkább ezekre a fiatal hölgyikékre vagyok kíváncsi. - mosolygott Perrie-ékre Zsófi néni.
-Nagyi, a csajok Perrie Edwards, Eleanor Calder, Sophia Smith és Bettina Blake, csajok a nagyi - mutatott be Kinga mindenkinek mindenkit.
-Sziasztok, na gyertek, Tibor már vár minket.
Ahogy beléptem a kapun, Kinga kezét szorongatva, először megtorpantam, mert csodálatos kép árult elém. A ház előtt volt egy kisebb virágos kert, ami tele volt színesebbnél színesebb virágokkal, a ház halovány zöld volt az elején két kis aranyos ablakkal, az oldalán pedig egy üvegajtó volt. Az üvegajtó túloldalán egy fedett előtérbe értünk, ahol csomó kis cicás cuccot fedeztem fel.
-Zsófi néni, itt macskák laknak? - kérdezte mellőlem Lou.
-Hat vagy hét, már nem tudom követni. Ott abban a kartondobozban van két újszülött cica. Kinga, bogaram, nevezd már el őket légy szíves. - mondta Zsófia mi meg csak tátottuk a szánkat. Hét macska? Tetszik nekem ez a hely.
-Remélem szeretitek a halászlevet, mert azt főztem.
-Nagyi, Angliában nincs olyan, hogy halászlé. - mondta mosolyogva Kinga.
-Akkor most megkóstolják. De rántott sajtot rizzsel esznek a fiatalok otthon is, nem?
-Igen, azt eszünk. - csillant fel a szeme Niall-nek.
Az előtér végén, szembe az üvegajtóval, egy normális ajtón léptünk be a házba. Először a előszobában találtuk magunkat és ott odaadtuk Kingának a kabátokat. Jobbra volt a nagyszoba, kihúzható kanapékkal és Tv-vel. A bejárati ajtó mellett egy másik kisebb szoba volt számítógéppel és franciaággyal. Kinga elmondása szerint, ez Zsófi néni és Tibi bácsi szobája. Szemben egy fürdő, balra pedig az étkező-nappali-konyha volt egyben. Ahogy átmentünk a boltív alatt, először egy fekete-fehér foltos cicába ütköztem.
-Marci, kiscicám, szia. - vette fel az ölébe Kinga, én meg megvakargattam a feje búbját.
Szóval a szobában volt egy 8 személyes asztal, fotel szemben egy kis Tv-vel, utána pedig a konyha amit félfal választott el a szoba többi részétől.
