Kezdet: 21. rész

 

Rátelepedtünk a takaróra, mind a nyolcan és újabb beszélgetésbe fogtunk.
-Neked négy lány testvéred van és egy féltestvéred, aki szintén lány. - mutattam Louis-ra, mire bólintott - Neked egy nővéred van. - néztem Harry-re - Téged három testvér boldogít. A változás kedvéért szintén, mindhárman lányok. - Zayn bólogatva adott igazat - És Liam-nek, pedig két nővére van.
-Pontosan. - mosolygott Leeyum.
-Hűha, csoda, hogy ti is megszületettek. - nevettem - Hogy bírjátok ennyi lány között?
-Nekem csak kettőt kell elviselnem. - tette fel a kezét Harry - Vagyis csak egyet, mert csak Gemma-t kell elviselnem, anyát nagyon szeretem. Gemma-t is csak...
-Értem. - mosolyogtam.
-És a te családod? - kérdezett Sophia.
-Van egy húgom, Sára. Apa testvérének a gyerekei, az unokatestvéreim, még nagyon régen eltűntek, szinte nem is ismertem őket, csak képről. Elszöktek otthonról, senki se tudja miért és hogy, az se biztos, hogy élnek még, mindegy. Nagyszüleim közül mindenki él. Anya szülei Írországban, a másik unokatestvéreimmel, apa szülei Nyíregyházán. Dédim, pedig Szolnokon.
-Majd meglátogatjuk őt is? - csillant fel Lou szeme.
-Én igazából arra gondoltam, hogy holnap Budapestet mutatom meg, vasárnap pedig lemegyünk a Balatonhoz és csak hétfőn jövünk vissza.
-Én benne vagyok. - szólt Harry.
-Én is. - mondták egyszerre a többiek.
-És szombaton? - kérdezte Zayn.
-Zayn, szombaton a koncerteteken leszünk. - néztem rá.
-Ja, tényleg.
-És, tudom, hogy elkényeztetett kis popsztárkák vagytok - kezdtem és egy csomó fű landolt a hajamban, mivel azzal dobáltak meg, az "elkényeztetett popsztárkák" kijelentésem miatt - de, szerintem kibírjátok egy éjszaka, ha nem hotelben alszotok.
-Akkor hol? A híd alatt? - röhögött Zayn.
-Nem, úgy gondoltam, hogy...sátorozunk! - mondtam ki becsukott szemmel, ami nem volt jó ötlet, mert egyszer csak azt éreztem, hogy négy nehéz test nehezedik rám.
-Srácok! - kiáltottam - Nem kapok levegőt!
-Sose baj. - mondta, azt hiszem Harry, de nem igazán hallottam jól.
-Harry, ne legyél gonosz! - sikított Louis. Biztos voltam benne, hogy Lou sikított.
-Valaki, kérem szépen. - nyögtem, mire a semmiből valaki megfogta a kezem és kihúzott a többiek közül.
-Köszi, Liam. - mondtam, a megmentőmnek.
-Nincs mit. Figyelj, beszélhetnénk?
-Persze, mondd.
-Öhm, négyszemközt.
-Ja, oké. - bólogattam és kicsit arrébb álltunk a többiektől. Éreztem, hogy Sophia pillantásai szinte kiégetik a hátam, de nem foglalkoztam vele.
-Miről lenne szó?
-Én csak bocsánatot szeretnék kérni.
-Miért is? - mosolyogtam rá.
-Bocs, hogy bunkó voltam csak, tudod, irigy voltam.
-Irigy?
-Hát, hogy téged mindenki olyan könnyen befogadott, viszont úgy érzem Sophia-t még mindig nem kedvelték meg és ez zavar. Te meg csak jöttél és mindenki megszeretett. Szóval bocsi.
-Semmi baj. Egyébként szerintem kedvelik Sophia-t. Vagy ha nem, akkor meg nem értem őket. Meg kell érteniük, hogy szeretitek egymást, boldogok vagytok, és ezt el kell fogadni.
-Igen, szerintem is. Egy ölelés? - tárta szét karjait.
-Jól jönne. - sóhajtottam és karjai közé bújtam.
-Én voltam a kedvenced? - szólalt meg pár másodperc után.
-Igen, sőt, te voltál a legtöbb ideig a kedvencem.
-Nem Harry?
-Na, jó, akkor a második legtöbb ideig. - módosítottam kijelentésemen, mire felnevetett.
-Mizu? - jött mögülem egy dörmögős, mély hang, amitől megborzongtam.
-Csak tisztáztuk a dolgokat. - engedett el Liam.
-Aha. - bólogatott Harry, fura arccal, zsebre dugott kézzel és visszasétáltunk a többiekhez.
-Jó étvágyat, mindenkinek. - adtam oda mindenkinek egy-egy szendvicset.
-Köszi. - ették meg rekord gyorsasággal.
-Indulhatunk tovább vagy még maradunk?
-Még maradjunk egy kicsit. - mondta Betti.
-Énekeljünk. - vetette fel az ötletet Sophi. Hirtelen egy olyan érzésem támadt, mintha direkt mondta volna ezt, mert tudja, hogy nem szeretek közönség előtt énekelni.
-Oké. - természetesen beleegyeztek a fiúk.
Elhatároztam, hogy egy olyan lány, mint Sophi nem fog kitolni velem, úgyhogy magabiztosan bólintottam, hogy én is benne vagyok.
-És mit énekeljünk?
-Mindenki énekel egy dalt, aztán, majd közösen is éneklünk valamit. - mondta Sophi. Most már biztos, hogy direkt csinálja.
-De én nem tudok énekelni. - szólt egyszerre Eleanor és Betti.
-Akkor nektek nem kell. - nyugtatta meg őket Lou.
-Te énekelsz? - fordult felém Harry.
-Persze.
-Akkor én kezdek. - emelte fel a kezét Zayn és Perrie tiszteletére egy Little Mix számot énekelt - Ez a kedvencem tőlük. - jelentette ki a végén, mi meg megtapsoltuk.
-Én jövök. - közölte Tommo. Eleanor felé fordulva elénekelte The Fray - Look After You című számát. Őt is megtapsoltuk.
-Jöhetek? - kérdezett Liam.
-Nyugodtan.
Liam a Viva La Vida-t választotta és utána Sophi következett. Hangosan és nagyon szépen énekelt egy fals hangot nem találtam, pedig nagyon kerestem. Miután elénekelte felhúzott szemöldökkel, "úgyis én nyerek" pillantással nézett rám.
-Elena? Énekelsz nekünk?
-Szívesen. - mosolyogtam rá. Nagy levegőt vettem és belekezdtem a Ariana Grande - The way című dalába. Először lehajtott fejjel, mégis erőteljesen énekeltem, majd a refrénnél felnéztem és a többiek arckifejezését látva muszáj volt vigyorognom, majd magabiztosan énekeltem tovább. A szám végén hatalmas vastapsot kaptam, amiért többen is erre néztek, de nem foglalkoztunk velük. Sophi-ra néztem, aki még csak nem is tapsolt. Simán lesöpörtem az egyszerű Selena Gomez számát. Én is imádom Selena-t, de ő ezerszer jobban énekli ezt a dalt, mint Sophia.
-Azt hittem ilyen hangot csak Ariana tud kiadni. - nevetett Niall.
-Harry?
-Én jövök? - fordult körbe.
-Csak te maradtál. - mosolyogtam a mellettem ülő göndörke srácra.
-Énekelhetek neked? - nézett a szemembe, mire a szívem kihagyott egy ütemet.
-Persze. - mondtam elfojtott hangon.
Harry szembe fordult velem, helyezkedett egy kicsit, majd belekezdett Ed Sheeran - The A Team című számába. Én is felé fordultam és először becsukott szemmel, mosolyogva hallgattam gyönyörű, mély hangját és jobbra-balra dülöngéltem, de mikor megfogta a kezem, annál a résznél, hogy "Angels to fly." kinyitottam a szemem. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta és nekem megremegett az egész testem. Persze, ezt ő is észrevette és elvigyorodva folytatta a dalt. Istenem, milyen régen néztem bele igazán ebbe a boldog, smaragd zöld szempárba! Én is tátogni kezdtem a szöveget és bátran emeltem a tekintetem Harry-re. Imádtam ezt a számot, imádtam Ed-et és imádtam Harry-t, viszont utáltam ezt a szituációt. Ez olyan, mintha beléptünk volna abba a csoportba, ahol azok vannak, akik szeretik egymást, de nem lehetnek együtt. Vagyis...nem. Én nem szeretem Harry-t, ő nem szeret engem. Ugye? Vagy nem? Lehet, hogy csak én vagyok vak és hülye?
-Angels to die. - ért a szám végére Harry. Mosolyogva egy puszit nyomott az arcomra és vissza fordult a többiek felé.
-Mit éneklünk? - kérdezte egy nagy sóhajtás után.
-Szerintem One Direction-t. - fordultam én is a kör közepe felé.
-De melyiket?
-One Thing.
Elénekeltünk még egy pár számot, aztán összeszedtük a cuccunkat és újra sétálni kezdtünk.
-Mindjárt megérkezünk a vízeséshez, onnan már csak lefelé megyünk.
-Végre! - nyögött egyet Louis.
A vízesés mellett futottunk le a végéhez és egy darabig gyönyörködtünk, képeket készítettünk és tovább folytattuk utunkat.
-Lerohad a lábam.
-Mindjárt leérünk. - válaszoltam.
-Negyed órája is ezt mondtad. - nézett rám Louis.
-Most már tényleg mindjárt.
-Persze.
-Ugorj fel a hátamra. - ajánlotta fel Harry.
-Kösz, nem. - utasította vissza Lou.
-Elly? - fordult felém.
-Nem lenne baj?
-Dehogy.
-Bizti?
-Ugorj már. - állt meg előttem. A táskámat lepasszoltam Eleanor-hoz és rámásztam Harry-re.
-Nehéz vagyok? - kulcsoltam át derekát lábaimmal.
-Inkább hülye. - nevetett.
-Ez most igen?
-Pehely könnyű vagy, Elly.
Kicsit feszengtem az elején, hogy én Harry hátán utazok, a többiek meg szétjárják a talpukat, de végül megbarátkoztam a helyzettel, főleg, amiért Harry hatalmas ujjaival simogatta a lábam.
-Szólj, ha elfáradtál, utána cserélünk. - nevettem.
-Na, hát azt megnézem. - mosolygott Harry is - Gyorsabb tempó? Ez így már unalmas.
-Nem fogok leesni? - kapaszkodtam a vállába egy kicsit erősebben, mint eddig.
-Nem, de... - fordította hátra a fejét - ez kezd fájni. - nézett a kezemre.
-Bocsi. - lazítottam szorításomon - Ez már a gyorsabb tempó? - kérdeztem, mire felröhögött és futni kezdett. Hirtelen ért a sebesség váltás, ezért, majdnem hátra zúgtam, de szerencsére kapaszkodtam Harry vállába és vissza tudtam húzni magam. Mellkasom teljesen hozzá simult hátához és mélyen beszívtam illatát. Egy pillanatra behunytam szemeim, csak rá koncentráltam, semmi másra.
-Érzed ezt, Elly? - zökkentett ki gondolataimból Harry - Olyan mintha repülnénk. - nevetett.
Egyik karomat bátortalanul kinyújtottam és tényleg úgy éreztem, mintha a felhők között szárnyalnék. Elnevettem magam, Harry-vel együtt és élveztem a pillanatot, majd pár perc után megállt és letett.
-Nagyon szépen köszönöm. - mosolyogtam a lihegő bongyorkára.
-Szívesen.
Leültünk egy kispadra, bevárni a többieket és először egy kicsit kínos volt, mert nem tudtunk mit mondani egymásnak. Ott lebegett köztünk valami, amit muszáj lett volna megbeszélnünk, de mégsem tettük, mert féltünk, hogy a másik felkapja a vizet.
-Elly, én...
-Igen, én se bírok tovább úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. - néztem a szemébe.
-Ezt akartam mondani. - hajtotta le a fejét - Sajnálom.
-Ne tedd. A lényeg, hogy most boldog vagy. - tettem egyik kezem a vállára.
-De nem vagyok. - pillantott felém.
-Akkor tegyél, azért, hogy az legyél.
-Nem megy.
-Miért nem?
-Lehet, hogy ezzel több embernek is fájdalmat okoznék.
-Miért? Mitől lennél boldog? - fordultam szembe vele.
Harry is felém fordult és egy hatalmas sóhaj után rám nézett, majd közelebb húzott magához.
-Boldog lennék, ha... - ölelt át szorosan és egy újabb mély sóhaj után folytatta mondanivalóját - Ha az enyém lennél. Csak az enyém - suttogta.
-Harry. - mondtam halkan.
-Harry! - szólt egy hangosabb, élesebb hang.
-Igen? - rebbentünk szét gyorsan.
-Ő az új barátnőd? - kérdezte egy velem egykorú lány papírt és tollat tartva a kezében.
-Nem, ő csak... - nézett rám - ő csak egy nagyon jó barátom. - mosolygott.
-Értem. Kaphatnék egy aláírást?
-Persze. - firkantotta alá a cetlit, én meg csináltam róluk egy fotót.
Miután elment a fan, Harry tarkóját vakargatva nézett rám és én a szám szélét rágva néztem vissza. Mindketten zavarban voltunk az előbbi kijelentése miatt, de a többiek megmentettek minket és célba vettük a kis bódékat, amelyekben szuvenírt, meg ilyesmit lehetett vásárolni. Elmentünk még bobozni egyet, majd beballagtunk egyesével a WC-re és már indultunk is vissza.
-Jó volt? - kérdeztem a mellettem ülő Harry-t, mikor bekapcsoltam a biztonsági övet.
-Igen, nagyon. És már alig várom a sátorozást. Jó ötlet volt. - simított végig a karomon.
-Köszi. - pirultam el egy kicsit és az ablak felé fordítottam a fejem.
Hazza kiállt a kocsival és mikor legközelebb kinyitottam a szemem, már majdnem otthon voltunk, ezért dobtam egy SMS-t Annának.