Kezdet: 34. rész

Szeptember 23. (hétfő)

-Gyere, minden percet ki akarok élvezni veletek, holnap elmentek. - fogtam meg a kezét és a nappaliba húztam, ahová már Anna is megérkezett, akinek az ölébe ugrottam és fájdalmas arckifejezésétől felnevettem, majd nyomtam egy cuppanós puszit az arcára. Beszélgetni kezdtünk, én egy fogócska után Niall-el és Eleanor-ral, behuppantam Zayn és Liam közé és onnan csatlakoztam be újra a beszélgetésbe. Idő közben Harry is bejött és egy hülye vicce után beengedtük köreinkbe, majd este 10 körül Cortez is és Sophi is felállt. Én mosolyt húzva a számra végig simítottam Cortez karján és elmotyogtam neki, hogy "Jó éjt, holnap találkozunk.", mire megpuszilta a homlokom.

-Elena, nekünk is aludni kéne. - figyelmeztetett Anna, tekintetemet nem tudta elkerülni, hogy Niall-el mennyire kivirul az arcuk, mikor egymás közelébe kerülnek.

-Még nem akarok. Holnap elmennek. - szorítottam meg Zayn kezét, aki ujjait az enyémekre fonta, fejemet pedig Liam vállának döntöttem.

-De reggel találkoztok, itt leszel, mikor elmennek és nem örökre búcsúztok el.

-Akkor is. Még egy kicsit, légyszi'. - kérleltem, mintha az anyukámat kérném.

-Hát jó. - bólintott és ez a "kicsi" elhúzódott egészen negyed 12-ig, mikor már laposakat pislogva vonszoltam fel magam az emeletre, lezuhanyoztam és felvettem a pizsim, majd elindultam Liam szobája felé, hogy elköszönjek, de ajtaja előtt megálltam, mert hallottam, hogy Betti van bent nála.
 -Nagyon vigyázzatok magatokra. - motyogta Betti, hangja tompán hangzott, gyanítom épp megölelték egymást és Liam karjain át próbált beszélni.
-Rendben, te is. Nagyon szépen köszönünk mindent, sietünk vissza. Ja és tessék ez a tied.
-Mi? Ez meg mi? - óvatosan bepillantottam, Liam épp Betti kezébe nyomott egy köteg pénzt.
-Annyi, amiből eltartottál minket. Kaja, meg ilyesmik.
-Liam, ezt...ezt nem fogadhatom el. A rokonom vagy, vendégül láttalak téged és a barátaidat.
-Nem, nem az már a tied. - emelte fel védekezően két karját Liam.
-Hát jó. - sóhajtott Betti kelletlenül.
-És ez is. - halászott ki Liam még egy kis pénzt - Ez Elena. Úgy értem az ő eltartása. Kérlek, hagy maradjon itt, amíg akar.
-Na jó, Liam ezt már tényleg...
-Betti.
-Tudod, hogy amúgy is maradhatna. Tudod, miért és mennyire fontos nekem. - rágta a szája szélét Betti, mire felhúztam a szemöldököm.
-Tudom, de szükséged van erre, ne titkold. Én pedig szívesen segítek, tudod, hogy ez semmit nem számít.
-Tudom. - motyogta Betti, majd újból átölelték egymást.
Betti kijött, én meg beszaladtam a legközelebbi szobába, ami sejtésem szerint Niall-é, de ő szerencsére nem volt bent. Vártam pár pillanatot, majd besétáltam Liam szobájába.

-Köszönjük szépen, hogy ilyen érdekessé és emlékezetessé tetted az itteni napjainkat. - ölelt át Liam, mire nevetve húztam magamhoz. Így sem köszönt el tőlem még senki.
-Remélem még találkozunk.
-Biztosan. - puszilta meg a fejem, én pedig jó éjszakát kívántam és átcsoszogtam Zayn-ékhez.
-Vigyázz magadra, legyél ügyes a suliban, a balerináid nyerjenek meg minden versenyt és legyen magadra is időd. - fogta meg a két vállam Zayn, én pedig bólogattam, mint egy bólogatós kutya az autó hátuljában.
-Rendben, ti is vigyázzatok magatokra. - öleltem magamhoz - Tőletek meg várom az új albumot. - mutattam Perrie-re, miután megöleltük egymást.
-Hé, holnap még itt leszel, mikor elmegyünk, nem? Akkor ne most búcsúzkodjunk.
-Igaz. - mosolyogtam - Szép álmokat. - léptem ki a szobájukból és lekocogtam a lépcsőn és Louis-éktól már tényleg csak egy "jó éjt"-tel köszöntem el, majd megláttam, ahogy Harry és Niall a kanapén ülve X-boxoznak.
-Hát ti? - kérdeztem, de meg se hallották.
-És most...és...és... - fészkelődött a kanapén Harry, miközben őrülten nyomogatta a gombokat - És én...
-És én nyertem! - kiáltott fel Niall, mire Harry durcásan keresztbe fonta karjait és magában morogni kezdett valami olyasmit, hogy ez nem fair, meg, hogy nem volt szabályos a játék, mert Niall így meg úgy. Az ír barátunk meg örömében felugrott és kicsúszott markából a konzol, ami repült és repült egyenesen a konyha felé. Egy emberként néztünk utána, majd húztuk be a nyakunkat, mikor hatalmas csörömpölést észleltünk és, ha jól hallottam valami el is tört.
-És öt, négy, három, kettő... - számolt Niall és a következő pillanatban Betti ideges hangját hallottuk meg.
-Mi volt ez? - kiabált le a szobájából.
-Semmi. - feleltük teljesen egyszerre.
-Takarítsatok fel magatok után. – csapta be szobája ajtaját, mire mindketten rám néztek és miután pár másodperc után leesett, mit akarnak, hevesen rázni kezdtem a fejem.
-Nem, én nem akarok helyettetek dolgozni. Ti csináltatok a bajt, ti fogtok takarítani. – emeltem fel védekezően a kezem.
-Kérlek, Elly. Nagyon szépen kérlek. Te vagy a lány, neked kell takarítani. Nagyon szeretünk. Légyszi’ Elena. – és ehhez hasonló mondatokkal záporoztak el, mire sóhajtva bólintottam.
Bementem a konyhába, ők pedig követtek, mit a kutyák, majd egyszerre szisszentünk fel és húztuk el a szánkat. A controller (ami sértetlen maradt!) a pulton pihent, a paradicsomszószos üvegre az egyik idióta nem csavarta rá normálisan a tetejét, szóval az ráborult az aznap elmosogatott összes edényre, pohárra, tányérra és evőeszközre. Ja, és nem mellesleg az üveg összetörve hevert a földön.
-Hát...hajrá. - ütögette meg a vállam Niall, majd felkapta a konzolt és vissza mentek játszani.
Úgy döntöttem először elmosok mindent újra, majd feltakarítom a paradicsomot a földről és összeszedem a szilánkokat. Mire végeztem a mosogatással, a srácok is abbahagyták a focit, így Niall álmosan becsoszogott, ügyesen kikerülve a csempén lévő maradványokat.
-Jó éjt, Elena. Örökké hálás leszek, jövök eggyel.
-Az biztos. - nevettem, majd szorosan átöleltem és nyomtam egy puszit fehér arcára - Jó éjt.
Harry bejött a konyhába, elköszönt Niall-től, majd megvárta, míg felmegy, aztán megszólalt:
-Beszélnünk kell, Elly.
-Ne haragudj, de én ehhez már fáradt vagyok. - rogytam térdre a paradicsomszósz mellé és azon agyaltam, hogyan kéne ezt feltakarítanom.
-Nem úgy értem. Mondanom kell valamit. Annáról lenne szó. - a szám elé kaptam a kezem, el nem tudtam képzelni, mi az, amit ő tud Annáról, én meg nem.
-Rákos? - dülledt ki a szemem.
-Mi? Nem. - térdelt le ő is, velem szemben, közöttünk a paradicsom tócsa pihent.
-Valami más halálos betegség?
-Nem, miért gondolsz ilyen rosszra? - rázta a fejét - Niall-el kapcsolatos.
-Összeházasodnak? - vigyorodtam el.
-Nem, de elmondhatnám?
-Persze.
-Szóval arról lenne szó, hogy...
-Gyerekük lesz?
-Nem, de ne vágj már mindig közbe. - nevette el magát.
-Jól van na, de akkor mondjad már.
-Azt próbálom, de folyamatosan beleszólsz.
-Jó, oké, bocsánat. Csendben maradok.
-Köszönöm. Szóval, tudod, nagyon kedvelik egymást.
-Tudom. - bólintottam.
-Azt mondtad csöndben maradsz.
-Úgy lesz. - bólintottam újra.
-És együtt szeretnének maradni. Mármint úgy együtt, hogy egy országban. Egy városban, egy házban.
-Niall ideköltözik? - kérdeztem csillogó szemekkel.
-Nem. - rázta meg lassan a fejét, mire arcomról lehervadt a mosoly.
-Akkor Anna...?
-Igen. - sóhajtott - Nagyon sajnálom. - pár másodperc kellett, hogy felfogjam mit is mondott, majd kisebb pánik roham tört rám.
-Ne, ne, ne. Nem, ezt nem tehetitek velem, én...nem bírom ki nélküle. - fogtam a fejem és egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt - Én bele fogok őrülni. Ez lehetetlen, én nem, ezt nem akarom, nem engedem, ezt nem...
-Hé, nyugi. - fonta ujjait a csuklóm köré, és leemelte kezemet a homlokomról, a paradicsomon áthajolva.
-Jó, oké, semmi baj. - sóhajtottam egy nagyot inkább magamnak beszélve, mint Harry-nek - Semmi baj. Biztos vigyáz rá Niall, jól fogja érezni magát, szeretik egymást, minden rendben lesz. Semmi baj. Mindig is ez volt az álma, most teljesül, miért állnék az útjába? Semmi baj, semmi baj. - kezdtem el szedegetni a szilánkokat és bal markomban gyűjtöttem az összeszedett darabokat.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Harry.
-Persze, semmi baj. - ismételtem századjára.
-Oké. Akkor segítek.
-Nem kell, köszi. - ráztam a fejem és azon igyekeztem, hogy ne sírjam el magam.
-De, de, segítek.
-Mondom, hogy nem kell.
-Ne csináld már, Elly. Add ide azokat, még megvágod magadat.
-Azt mondtam, nem kell a segítséged. - és amikor felém nyúlt, hogy kivegye a kezemben összegyűjtött szilánkokat, én elrántottam előle karom, így azzal a lendülettel ökölbe zártam markom és úgy éreztem, mintha az üvegdarabok a csontomig hatoltak volna. Szétnyitottam a szám, sikoltani akartam, de a fájdalomtól nem jött ki hang a torkomon, ezért csak hangosan pihegtem, majd az ajkamba haraptam és összeszorítottam szemeim és éreztem, ahogy egy fájdalmas könny csordul ki a szemem sarkából.
-Na, látod erről beszéltem. - motyogta bosszúsan Harry és mellém vonszolta magát. Lassan szétfeszegette ujjaim és felszisszenve végig simított tenyeremen - Gyere, segítek.
-Nem.
-Elly, fejezd ezt be! - emelte meg a hangját.
-Ez csak kis vér Harry, semmiség.
-Mit semmiség? Ömlik belőle a vér, nem veszed észre?
-Ugyan, vágtam már meg magam, túl élem. Látod? - majd felkaptam egy nagyobb szilánkot és egy hosszú sebet véstem a bal combomba.
-Mégis mi a szart csinálsz!? Azonnal tedd le azt!
-Nem mindegy neked? - ragadtam meg még egyet - Úgysem látsz soha többé! - minden egyes szónál beledöftem jobb combomba. Arcomat teljesen eláztatták könnyeim, még mindig görcsösen szorítottam kezembe a szilánkot, amivel a lábaimat sebesítettem meg, borzalmasan fájt mindenem és a körülöttem kialakuló vértócsa összekeveredett a paradicsomszósszal. Néhány másodpercig csak lihegtünk a lábaimat figyelve, csak pislogtam magam elé, én is alig hittem el mit csináltam.
-Oké. Nyugodj le szépen. - szólt hozzám lágy hangon - Engedd el azt a szilánkot.
Képtelen voltam kiejteni kezemből, féltem, úgy még jobban fájni fog.
-Elly, kérlek, dobd azt el. - végül kinyitottam ökölbe zárt markom, az üvegdarabka halk csörömpöléssel ért földet.
-Jól van. Gyere, karold át a nyakam, lekezellek.
Nem ellenkeztem, nem is szóltam semmit, csak átöleltem a nyakát, ő egyik karját a térdhajlatomba tette, másikkal a hátamat fogta meg, majd feltápászkodott. Bevitt a fürdőszobába, leültetett a kád szélére és kivett a szekrényből egy elsősegély dobozt. Az első gondolatom az volt, hogy vajon nekünk is van-e ilyen otthon? A második, pedig, hogy milyen romantikus lenne ez, csak fordított szereposztásban szokott történni, hogy a lány látja el a fiú sebeit. Mindegy, meglepődnék, ha bármi is normálisan működne köztünk.
Elkezdte csipesszel kiszedegetni a miniszilánkokat a tenyereimből és combjaimból, majd lefertőtlenítette őket és be is kötözte.
-Ügyes vagy, sírás nélkül kibírtad. - nyomott egy puszit a tenyeremre a kötésen át, mire bólintottam - Sápadt vagy, sok vért vesztettél. Innod kell valamit. - újra az ölébe kapott, majd lefektetett a nappaliban lévő kanapéra és hozott egy pohár vizet, pár darab szőlőcukorral.
-Fázol? - kérdezte, mire aprót bólintottam, ő pedig felszaladt és egyik pulcsijával tért vissza, amit rám adott. A konyhába lépett, én pedig a megfordultam és a kanapé támlájára támasztva az állam figyeltem, ahogy feltakarít utánam. Pulcsijából áradt a jó Harry-illat, mire megremegtem és még jobban magam köré fontam karjaim.
-Nagyon fáj még? - nézett le rám, miután lekapcsolta a konyhában a villanyt. Újból bólintottam, ő pedig leült mellém és az ölébe húzott.
-Ezt megbeszéltük már, Elly. Ne mondj ilyeneket, hogy soha többé nem látsz. Mondtam, hogy visszajövünk, nem? Rosszul esik, hogy nem bízol bennem. És mégis mire volt jó ez, hogy összevagdostad magad?
-Félek. Rettegek. - suttogtam - Vigyél magaddal.
-Nem lehet. - rázta a fejét.
-Miért nem?
-Mert...nem, egyszerűen nem. Féltelek téged.
-Veled akarok maradni. Veled és a fiúkkal. Annával.
-Tudom. Én is veled. - döntötte homlokát az enyémnek, mire beletúrtam göndör hajába - Sajnálom.
-Én is. - suttogtam, majd egy apró puszit nyomtam a szája szélére.
-Aludnod kell, holnap iskola.
-Oké. - megfordultam ölében, hátam a mellkasának simult, karjaival körül ölelt, fejemet hátradöntöttem a vállának.
Kinyújtotta kezét és megfogta az X-box konzolját, majd bekapcsolta a TV-t.
-Ne már, Harry, ez komoly? - nevettem fel.
-Most miért ne? Én még nem vagyok álmos. Neked viszont kötelező aludnod. - majd levette a játék hangját, hogy én tudjak aludni és focizni kezdett - Jó éjszakát, szépségem.
-Jó éjt.
Néhány percig figyeltem, ahogy játszik, egy-egy gólnál éreztem, ahogy karjaiban megfeszülnek az izmok, de végül nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem, a karjai közt aludtam el.