Kezdet: 35. rész

Szeptember 24. (kedd)

-Istenem, de édesek. - keltem Eleanor suttogására.
Hunyorítani kezdtem és rájöttem, miért mondta: Harry ölében aludtam, félig ülő félig fekvő helyzetben a nappaliban, a kanapén. Lábai az enyémek köré csavarodtak, karjai, ahogy a playstation-t nyomogatva átkaroltak, egyik kezével még mindig a konzolt fogta, viszont a másikat az én kezemre kulcsolta. Fejem a mellkasán pihent, az álla súrolta a hajamat, egyenletesen szuszogott, még nem ébredt fel. Rápillantottam az előttem álló Louis-ra és összeszorítottam az ajkaim.
-Jó reggelt, napsugaram. - vigyorgott.
-Nem merek mozdulni, félek, hogy felébresztem. - suttogtam.
-Aha, persze. - bólogatott majd felém nyújtott egy bögre kakaót és amelyik kezemmel nem a Harry-ét markolásztam elvettem és hosszan belekortyoltam.
-Mit csináltatok éjszaka?
-Ő Fifa-zott, én meg néztem és gondolom bealudtunk. - vontam meg óvatosan a vállam.
-És miért így? - mutatott ránk, mire én is végig néztem magunkon.
-Öhm... - motyogtam vörös arccal.
-Értem.
Visszavette az üres bögrémet és abban a pillanatban Harry nyöszörögni kezdett, karjai erősebben fonódtak körém és kicsit balra fordult, míg jobb lábát áthajította az enyémeken és a sajátján is, sőt, kezéből kiesett a kontroller és azzal tenyerével is átölelt.
-Szerintem, azt hiszi, te vagy a paplan. - kuncogott Eleanor, mire én is halkan felnevettem, belefúrtam az arcom mellkasába és lehunytam a szemem.
-Nem akarlak megzavarni titeket, mert tényleg nagyon aranyosak vagytok, - kezdte Liam - de Elena-nak iskola van.
-Tényleg. - ráncoltam a szemöldököm, mert először a homlokomra akartam csapni de rájöttem, hogy a kezem most le van foglalva és a hirtelen mozdulattal kellemetlen ébresztéssel lepném meg Harry-t. Felé fordultam és szabad ujjaimmal a hajába túrtam.
-Hazz. - suttogtam - Hazz, ébredj fel, kérlek, nekem iskola van. - simítottam végig az arcán.
-Elly. - dörmögte.
-Megtennéd, hogy elengedsz? - piszkáltam újra göndör fürtjeit.
-Nem.
-Légyszi', nekem suliba kell mennem.
-Nem érdekel. Régóta szerettem volna már így ébredni, nem fogja elrontani az a nyavalyás suli.
Annyira édes volt, ahogy ezt mondta, hogy néhány pillanatra én is leszartam a sulit és itt akartam maradni vele egész nap.
-Harry, engedd ki Elena-t. - szólt közbe Liam.
Harry először a szemöldökét ráncolta, kinyitotta az egyik, majd a másik szemét és zavartan körbe nézett.
-Mit kerestek ti itt?
-Ti mit kerestek a nappaliban? - tette fel az ésszerűbb kérdést Payno.
-Ohh. - esett le Harry-nek, miután mégegyszer körbenézett - Iskolába kell menned? - fordult felém.
-Ühüm.
-De...még itt leszünk, mikor hazaérsz?
-Persze, sietek haza.
-Akkor szabad vagy. - vette le rólam a lábát, majd egy puszi után a karjait is, én pedig felálltam, nyújtózkodtam egyet és felszaladtam a lépcsőn átöltözni. Eközben bevillantak a tegnap történtek és lehúztam Harry pulcsijának ujját a kézfejemről. Be volt kötve, ahogy a combjaim is. Pedig azt hittem, csak álmodtam az egészet.
A suliba beérve első dolgom az volt, hogy megkerestem barátnőm szőke lóboncát és karját megragadva berángattam a lány WC-be. Hátát a csempének döntöttem, tenyereimmel válla felett támaszkodtam és mélyen ijedt szemébe néztem.
-Te Londonba költözöl Niall-el?
-Hát elmondta Harry. - sóhajtott egy nagyot - Annyira sajnálom, Elena, én tényleg el akartam mondani, de egyszerűen nem tudtam, hogyan és...
-Szüleid mit szóltak hozzá? - kérdésem meglepte, szerintem arra számított, hogy kiborulok és ordítozni kezdek vele, de igazából teljesen megértettem őt. És, hogy az igazat bevalljam, mióta a fiúk megjelentek nálunk, egyre kevesebb dolgot mondok el neki. Talán, mert minden percünket velük töltjük és nem lehettünk kettesben, talán, mert attól függetlenül, hogy teljesen megbíztam benne, kicsit féltem, hogy elmondaná Niall-nek.
-Anya örült annak, hogy végre nem egy tető alatt fog élni velem. - sütötte le a szemét - Apa, pedig annak örült, hogy nem kell többé rajtam veszekednie anyával és végre azzal vagyok, akit igazán kedvelek, sőt külföldre is eljutok, világot látni. - mosolyodott el halványan.
-Annyira sajnálom. - húztam magamhoz szorosan, hirtelen. Tudtam, hogy az anyukája nem úgy szereti őt, ahogy azt kéne (ami a mai napig felfoghatatlan számomra, hogy hogyan lehet azt a lényt utálni, aki belőle pottyant ki), de nem gondoltam volna, hogy ennyire pocsék a dolog. És ez még azzal sem volt ellensúlyozva, hogy az apukája mindennél jobban imádta őt.
-Semmi baj. - szipogott.
-Jót fog neked tenni, hogy kimozdulsz közölük. - biccentettem, majd egy hatalmas puszit nyomtam az arcára - De csak egy feltétellel engedlek el. Ha mindennap beszélünk.
-Okés. - bólogatott folyamatosan.
-Telefonon, Skype-on, bármin.
-Okés, okés.
-Jól van. Szeretlek.
-Én is téged. - ölelt mégegyszer magához, majd kimentünk a mosdóból és megcéloztuk a termünk ajtaját.
Úton hazafelé, Cortez kezét szorongatva szedtem a lábaim, sebesen egymás után, miközben ő nem nagyon értette, miért sietünk ennyire.
-Nagyon letört leszel, miután elmennek?
-Nem, dehogy. - ráztam a fejem, de aztán végig gondoltam - Nem tudom.
-Nem kell, úgyis visszajönnek, ebben biztos vagyok. Nagyon kevés ember között kötődik ilyen szoros barátság ilyen rövid idő alatt, mint köztetek.
-Imádom, hogy ennyire optimista vagy. - nyomtam egy puszit arcára.
-Egyébként, figyelj...beszélnünk kéne.
-Miről? - kérdeztem, bár már egyáltalán nem figyeltem rá, mert megláttam, ahogy Zayn egy bőröndöt tesz a csomagtartóba.
-Hát, arról lenne szó, hogy...
-Majd este, oké? - engedtem el a kezét és Zayn-hez futottam, aki tárt karokkal várt.
-Épp időben. - puszilt bele a hajamba - Nemsokára indulunk.
-Szörnyen hiányozni fogsz.
-Te is nekem. Ne haragudj, de nem megy nekem ez a búcsúzós dolog. - nevetett zavartan.
-Nekem se, úgyhogy inkább csak ölelj meg mégegyszer. - bújtam széles mellkasához és beszippantottam édeskés, férfias illatát.
-Oh, ti már búcsúzkodtok is? - görbült le Eleanor ajka, majd szépen lassan mindenki kiszivárgott a házból, kivéve göndör lovagomat. Ajj már, Betti túl sokszor szólította így.
-Harry üzeni, hogy bent vár a fürdőben. - mondta Liam, miközben ráült a bőröndjére, azzal a tervvel, hogy így majd össze tudja cipzározni. Nem tudta. És, természetesen a többiek, mint nagy segítőkészek ráugrottak, hogy még nagyobb súly legyen a bőröndön. Ennek a vége az lett, hogy Liam be tudta cipzározni, de a bőrönd teteje behorpadt és nem tudta kinyomni, ezért újra kinyitotta, majd újra megpróbálta bezárni. És ezt vagy háromszor eljátszották, míg a végén Paul felkapta a behorpadt tetejű bőröndöt és a kocsiba dobta, én pedig azon agyaltam, mit akarhat Harry a fürdőszobában. Amint beléptem, ezt meg is tudtam.
-Lecserélem a kötéseket, jó? - tartotta fel az elsősegély dobozt ellenállhatatlanul édes, gödröcskés mosollyal. A fenébe is, hogy lehet valaki ENNYIRE szexi?
-Persze. Úgy idegesített egész nap, hogy rá kellett húznom a pulcsi ujját, plusz melegem is volt, úgyhogy az egyik szárát feltűrtem, a másikat meg a tenyeremre húztam. - nyújtottam felé a kezem, ő pedig felnevetett - Meddig kell rajta lennie?
-Még két napig. De ez csak azért van, hogy ne vérezzen és megvédjük a baciktól. Attól függetlenül, hogy már nem lesz rajta még vigyáznod kell rá.
-Okés. - bólintottam. Végzett a kezemmel és kíváncsian nézett rám, nekem pedig először nem esett le miért. Aztán rájöttem, hogy tegnap rövid naci volt rajtam, így könnyen hozzáfért a combjaimhoz és csak utána vettem rá a melegítőnadrágom alváshoz. Most pedig hosszúnadrág van rajtam, amit ha leveszek, csak a bugyim marad rajtam.
-Hupsz. - csúszott ki a számon.
-Igazából, már láttalak bugyiban, mikor aludtál. - találta ki a gondolatom - De ha akarod elfordulok, amíg leveszed és utána lejjebb húzod a felsőd.
-Oké, az úgy oké. - fordítottam meg a vállánál fogva, de így szembe került a tükörrel, úgyhogy látott volna. Megfogtam a kezét és a szemére tapasztottam, míg ő csak halkan kuncogott. Háttal fordultam a hátának, hogyha leskelődne, akkor is védekezhessek azzal, hogy én nem láttam, majd, ahogy mondta lejjebb húztam csupasz lábaimon a pulcsit és visszaültem mellé a kád szélére.
-Nézhetek? - kukucskált ki kezei közül.
-Aham. - ő pedig visszafordult levette a fáslit és ujjat kötött köré. Miután ezt megtette ujjai elkalandoztak combomon, kis köröket leírva, miközben a szemembe nézett és közelebb csúszott.
-Ne csináld ezt. - súgtam.
-Csak utoljára, Elly.
-Nem szabad, tegnap megbeszéltük. - mondtam, de egyáltalán nem gondoltam így, tekintete rabul ejtett és ujjai már az arcomat simogatták, ezért szinte fizikai fájdalom járta át mellkasom és az húzott felé. Beletúrt hajamba, én pedig nem bírtam tovább hirtelen rántottam magamhoz. Őt is meglepte, hogy ilyen könnyen megadtam magam, de hamar kapcsolt és hátamra vezette karjait. Egyre jobban egymásba gabalyodtunk, a lábaink, a kezeink és nyelveink, mintha összeolvadtunk volna egy emberré. Csókja most érzelemmel volt tele, mintha azt akarná együtt legyünk és sose váljunk szét.
-Csak tudnám miért a fürdőszobában kell ezt csinálni. - hallottuk meg Louis hangját, mire szétrebbentünk és ha Harry nem szorította volna a derekam és lába nem kígyózott volna az enyémek köré beleestem volna a fürdőkádba.
-Mi...ez nem az, aminek látszik. - motyogta Harry.
-Tényleg? - húzta fel a szemöldökét Louis, míg én vörös arcomra tettem a tenyerem, hogy kicsit lehűtsem.
-Nem, igazából ez teljesen az, aminek látszik, csak jól hangzott és a filmekben is ezt mondják.
Mindketten Harry felé kaptuk a fejünket és míg én halkan elnevettem magam, Louis újra a plafonig repítette barna szemöldökét.
-Elena. Miért nincs rajtad nadrág? Én miért van bekötve mindkét combod? - szólásra nyitottam a szám, de megint megszólalt - Azt hiszem, beszélned kell Cortezzel.
-Én is azt hiszem. - szívtam be ajkaim, majd rendbe szedtük magunkat és kimentünk a többiekhez.
-Mit csináltatok? - kérdezte Sophi.
-Tegnap eltörtem egy paradicsomszószos üveget és, miközben feltakarítottam megvágtam magam, de csak egy nagyon kicsit. Harry pedig kicserélte a kötést. - mutattam fel bal kezemet.
-Ja, akkor jó. - mosolyodott el Sophi, majd megölelt - Örülök, hogy megismerhettelek.
-Én is, nagyon. - és be is ült a kocsiba, én pedig már Perrie karjaiban éreztem magam.
-Jaj, szivem, úgy fogsz hiányozniiiii. - nyújtotta el az "i" betűt, miközben a szuszt is kinyomta belőlem.
-Te is nekem. - nyögtem, majd egy hatalmas puszit nyomtam puha arcára és figyeltem, ahogy még felnyittatja Zayn-nel a csomagtartót, hogy megnézze mindene meg van e.
-Úgy örülök, hogy ilyen jó barátnők lettünk, remélem beszélünk még. - ölelt át Eleanor és adott az arcomra három puszit.
-Persze, hogy beszéltek még, hisz visszajövünk. - simította meg a hátát Liam - Mi már tegnap elköszöntünk, de azért most is elmondom - húzott magához - mindent köszönünk, nagyon fogsz hiányozni. - nyomott egy puszit a fejem búbjára.
-Te is nekem. Vigyázz a többiekre.
-Ígérem. - engedett el egy mosoly kíséretében és alig húzódott el tőlem máris Niall karjait találtam magam körül, aki úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta.
-Mondd, ó kérlek mondd, hogy nem haragszol, amiért Anna velünk jön!
-Jaj, dehogy haragszok, Kismanóm. - pusziltam bele szőke hajába.
-Huu, akkor jó. - fújta ki levegőjét és lazított szorításán - El sem tudod képzelni, mennyire fogsz hiányozni nekem, Kinguci.
-De, mert nekem is legalább annyira fogsz hiányozni.
-Vigyázni fogok rá, bízhatsz bennem.
-Rendben. - nyomtam egy utolsó puszit az arcára.
-Szervusz, napsugaram. - kapott fel Louis és megpörgetett a levegőben, mire rövid sikoltás/nevetés hagyta el a szám.
-Ez olyan mintha köszönnénk egymásnak, pedig most búcsúzkodni kéne.
-Minek búcsúzkodni? Annyit se mondasz One Direction és itt leszünk.
-Jó lenne. - sóhajtottam.
-Liam ránk fog vigyázni, Niall pedig megígérte, hogy Annára fog. És én? Kire kell vigyáznom? - kérdezte mosolyogva.
-Senkire. - nevettem fel.
-Tuti?
-Hát, vigyázz a barátnődre. - öleltem meg, hosszan.
-Azért a göndörön is rajta tartom a fél szemem. - súgta a fülembe, mire lehunytam a szemem és erősebben szorítottam magamhoz.
-Köszönöm.
-Minden oké lesz. - engedett el.
-Jaj, édesem. - borult a nyakamba Anna.
-Szia. - súgtam, mert a torkom teljesen kiszáradt, ahogy arra gondoltam, most ő is megy velük. - Ne felejts el, kérlek.
-Dehogy felejtelek. - húzódott el egy kicsit - Ne sírj.
-Nem sírok. - szipogtam - Te sírsz.
-Tisztára elkenődött a szemfestéked és nem bírod abbahagyni a sírást, nedves az arcod.
-Ugyanúgy, ahogy neked is. - nevettem el magam, majd egymás arcát kezdtük törölgetni - Jó szórakozást. - mondtam végül.
-Köszi, te meg vigyázz magadra.
-Meg lesz. - mosolyodtam el - Mindennap.
-Mindennap. - küldött egy puszit, majd beült Niall mellé a kocsiba, aki beszélt hozzá pár percig, Anna csak rázta a fejét, majd Niall sóhajtva bólintott és rövid csókot hagyott barátnőm ajkain. Tudtam, hogy már csak egy embertől kell elköszönnöm, ezért nem akartam ránézni, de muszáj volt. A szemem sarkából láttam, hogy mindig elfoglalta magát csak, hogy ő legyen az utolsó, aki elköszön tőlem. A telefonját nyomkodta, felnyitotta a csomagtartót, majd lezárta, Paul-t piszkálta, Bettihez és Cortezhez (!) is odament elköszönni és levette csizmáját, hogy kiszórja a belement kavicsot. Végül is a célját elérte, mert a többiek már a kocsiban ültek.
-Ne sírj. - mondta halk, szexi, rekedtes hangon - Kérlek.
-Nem bírom a búcsúzkodást. - töröltem meg csuklómmal a szemem és még mindig patakokban folytak könnyeim - A dal Ariana-nak. - nyújtottam felé a kinyomtatott kottát. Szó nélkül elvette s elsüllyesztette farzsebében.
-Hiányozni fogsz, Elly. - mondta kimérten, hátra tett kezekkel.
-Te is, borzasztóan. Nagyon-nagyon. - szipogtam és legszívesebben hozzábújtam volna és sosem engedtem volna el, de ő csak állt mozdulatlanul. Majd közelebb lépett végig simított jobb karomon, megfogta kézfejem és egy hosszú csókot nyomott rá, folyamatosan a szemembe nézve.
-Várj meg. - súgta, majd biccentett és beült a kocsiba.Vártam, hogy kiszáll és szorosan magához ölel, vagy kapok egy utolsó puszit az arcomra, de nem, felpörgette a motort és rám sem nézve elhajtott. A többiek hátul integettek, egyre hevesebben, láttam, ahogy Louis Niall és Anna ölébe is belefekszik, csak hogy az ablakhoz kerüljön, majd eltűntek a szemem elől, de én még mindig csak integettem, a semminek.
-One Direction. - suttogtam magamnak, de nem jöttek vissza.
-Elena, gyere be. Beszélnünk kell. - nyomott a fejemre egy puszit Cortez, majd megfogta a kezem és behúzott a házba - Nem lesz semmi baj. - ölelt magához.
Dehogynem. Hisz elmentek.