Kezdet: 19. rész

Beléptem a szobánkba és láttam, hogy Anna kint ül az erkélyen, az egyik műanyag széken.
-Kész vagy? - kérdeztem. Picit megugrott hangomra, gondolom elmélyült gondolataiban, majd megfordult, rám mosolygott.
-Persze. - állt fel és bejött. Az idegesség semmi jele nem mutatkozott eddig rajta, de most láttam, hogy meginog.
-Elena.
-Mondd.
-Félek. - tördelte az ujjait. Mindig ezt csinálta mikor ideges és már figyelmeztettem, hogy el fogja törni az ujjait, de nem tud leszokni róla.
-Niall-től? - próbáltam kicsit elviccelni a dolgot. Nem sikerült...
-Nem. Ettől az egésztől. El tudod hinni ezt? Egy világsztár randira visz. Engem! És mi lesz, ha eszembe jut Zsolti? - utalt volt barátjára, aki pontosan egy hónapja dobta.
-100%, hogy nem fog. Niall nem olyan, mint Zsolti. Zsolti erőszakos volt és bunkó, míg Niall kedves és romantikus. Sose tudtam, hogy mit eszel rajta. - mondtam. Engem is meglepett az a nyugodtság, ami a hangomban volt, de nem hagyhattam, hogy az utolsó másodpercekben essen kétségbe.
-Oké. - ölelt meg és kaptam egy puszit is az arcomra.
-Ilyet majd Niall-nek adj. - suttogtam és mindketten elnevettük magunkat.
-Mehetünk?
-Mehetünk.
Kinyitottam az ajtót és engedtem, hogy kimenjen előttem. Mikor a lépcsőhöz értünk, én hátrébb húzódtam és onnan néztem virágzó kapcsolatuk első bimbócskáit. Mint a filmekben, Niall, amint hallotta Anna finom lépteit, zsebre dugott kézzel megfordult és tátva maradt a szája. Anna leérkezett és megpördült Niall előtt, majd egy "na, milyen?" pillantással ajándékozta meg.
-Gyönyörű vagy. - mosolyodott el a szöszi.
-Köszönöm. Te is jól nézel ki.
-Köszi. - bólintott egy aprót Niall, majd rám kacsintott, miközben jöttem le a lépcsőn. Elvigyorodtam, majd fogtam magam és neki dőltem Cortez mellkasának, aki a derekam köré fonta kezeit, miközben a falnak dőlt. Anna a fejét kapkodta köztem és Niall között, majd megszólalt.
-Valamiről tudnom kéne?
-Nem, dehogy. - fogta meg a kezét Niall és bevezette az előszobába. Mint a kutyák, úgy követtük őket és alig fértünk be a kis helyiségbe mind a tízen. Liam, Sophia, Zayn (Perrie-nek el kellett utaznia a Little Mix miatt), Betti, Louis, Eleanor, Niall, Anna és mi, Cortezzel. Harry-ék még mindig nem érkeztek vissza.
Niall felsegítette Annára a vékonyka kabátot, majd ő is felkapta a sajátját.
-Hölgyem. - nyitotta ki az ajtót ír barátunk és előre engedte csodaszép barátnőmet.
-Puszi mindenkinek, majd jövünk. - intett Anna és kilépett az ajtón.
-Szurkoljatok. - vett egy mély levegőt Niall és követte Annát, a taxiba aminek csomagtartójában, mint később megtudtam, már benne volt a piknikes kosár Eleanor-nak köszönhetően.
-Elena, azt hiszem én most inkább hazamegyek. Majd este elmegyünk sétálni valahová, oké? - vette fel a cipőjét Cortez.
-Rendben. - és amint kimondtam Harry lépett be Taylor-ral. Baromi kínos volt a helyzet, de próbáltam a legjobbat kihozni belőle, mint mindenki, kivéve Taylor-t.
-Nini, ez megint itt van? - bökött felém.
Cortez tágra nyílt szemekkel nézett először Taylor-ra, majd rám, én meg egy kicsit megráztam a fejem, hogy hagyja.
-Örülök, hogy újra látlak Taylor. - mosolyogtam.
-Hát, ez nem viszonzott. - ment be a nappaliba. Mikor elment mellettem meglökött vállával és majdnem hátra estem, de még meg tudtam kapaszkodni Cortezben.
-Micsoda egy... - kezdte Cortez, de végül nem fejezte be - Jól vagy?
-Persze.
Bólintott egyet, majd megcsókolt és szorosan magához ölelt.
-Majd hívlak. - nyomott egy utolsó puszit a számra és megfordult - Szevasz, haver. - veregette meg Harry vállát, akinek csak most tűnt fel a jelenléte.
-Szevasz. - dörmögte és szikrázó pillantásokat küldött barátom felé, aki hamar távozott.
-Szia, Harry. - mosolyodtam el halványan, majd otthagytam az előszobában.
A nappaliba érve Taylor nyávogására lettem figyelmes.
-Harry-cica! - kiáltotta, én meg leültem Zayn mellé - Én nem is tudom, miért jöttem ide. Visszamegyek a hotelbe, jó, mézes puszedlim?
Zayn-nel és Lou-val egyszerre nevettünk fel és hirtelen megállíthatatlan röhögőgörcs jött ránk azt hallva, hogy valaki úgy hívja a barátját, hogy "mézes puszedli".
-Mi olyan nevetséges? - förmedt ránk a szőke boszorkány, de még most se hagytuk abba a nevetést.
-Aranybogaram. - röhögött Louis.
-Csillagvirág. - fulladozott Zayn.
-Nyuszómuszó. - vágtam rá és egy pár másodpercig érdekes tekintettel vizsgáltak, majd újra nevetgélni kezdtünk.
-Pufikám, mókuskám. - szállt be Eleanor is a "ciki becézések"-játékunkba.
-Mucus, cukorfalat. - mondta röhögve Liam. Már mindannyian a földön hemperegtünk a hasunkat fogva, miközben Harry érdekesen nézett minket, Taylor pedig dühösen csípőjére tette a kezét.
-Ohh, én is tudok. Bébibogyó. - kiáltotta Harry, és ő se bírta tovább, rávetődött Louis-ra és tovább kacagott velünk. Bocsánatot kérünk azoktól, akik így szokták hívni a párjukat, de számunkra ez nagyon nevetséges.
-Jól van, jól van... - motyogta Taylor, majd felvette a kabátját és kiviharzott. Harry-re néztem, de nem úgy tűnt, mint akit ez nagyon érdekelne.
-Kicsit elfogytunk. - néztem végig a társaságon, pár perc röhögcsélés után - Van még kedvetek elmenni valahová?
-Persze! - vágta rá Zayn, Liam és Louis teljesen egyszerre. Ez kicsit ijesztő volt.
-Akkor készülődjetek, kirándulni megyünk. - álltam fel és felszaladtam a szobánkba Harry-vel együtt.
-Szóval Cortez. - csukta be maga után az ajtót. Na, remek, kezdődik minden elölről.
-Igen, Cortez.
-Miért pont ő?
-Miért ne lehetne ő? Talán nem szimpatikus?
-Nem, nem az. - legalább őszinte.
-Hát az már nem az én bajom. - mentem be a fürdőbe. Tudtam, hogy felesleges lezuhanyozni, mégis megtettem. Összefogtam a hajam, de nem tettem kontyba. Sminket végül nem tettem, kiránduláshoz minek? Felöltöztem és rájöttem Eleanor-nak fantasztikus ízlése van. Viszont még mindig nem tudom, hogy köszönjem meg neki ezt.

-Kész vagytok? - szaladtam le. Éreztem, hogy Harry pillantása szinte kiégeti a hátam. Vagy inkább a fenekem...
-Persze, indulás. - karolt belém Eleanor.
-A ruhák nagyon jók, El. Még egyszer köszönöm.
-Nincs mit. És, ahogy látom nagyon csinos is vagy bennük.
-Köszi. - mosolyogtam. Kiléptünk az ajtón és a kocsi felé igyekeztünk. Ahogy felmértem, hogy kik jönnek velünk, el kezdett égni az arcom. Se Perrie, se Taylor. Szinte biztos voltam benne, hogy Louis valahogy el fogja érni, hogy Harry mellé kerüljek. És igen.
-Oké, akkor Liam, Sophia és Betti a szürke kocsiba, a többiek a feketébe.
-Én nem ülök előre. - tette fel a kezét Zayn.
-Mi Louis-szal hátul ülünk. - mondta Eleanor. Na, de jó.
-Akkor... - nyitotta ki előttem az ajtót Harry és bepattantam az anyósülésre. Megkerülte a kocsit és beszállt mellém. Bekötötte biztonsági övét, elindította a rádiót és felpörgette a kocsi motorját, majd kiállt és elindultunk.
-Ez érdekes lesz. - mondtam halkan, mire rám mosolygott és kezével végig simított a combomon.
-Az biztos. - sóhajtott egyet.
Az út csendesen telt csak Louis hangos horkolását lehetett hallani és a rádiót, ami halkan szólt.
-Ez nem igaz, koncentrálni se tudok. - szidta Harry Louis-t. Kuncogni kezdtem, mire rávert a combomra.
-Hé! - tátottam el a szám.
-Nem nevetünk, segítünk.
-Ébresszem fel?
-Légy szíves.
Hátra néztem és láttam, ahogy Eleanor is alszik a két fiú között, Lou vállának dőlve, Louis meg a barátnője fejére hajtotta sajátját. Zayn is elbóbiskolt és mivel feje az ablaknak dőlt, minden egyes kis bukkanónál beverte buksiját. Picit meglöktem a fejét és, így a másik oldalra döntötte, de nem ébredt fel.
-Nem. - fordultam vissza.
-Mi az, hogy nem? - kérdezte Harry.
-Nincs szívem.
-Akkor, majd én. - és épp rá akart tenyerelni a dudára, de még időben leállítottam.
-Ne már, kérlek. - fogtam meg kezét. Érintésemre keze elgyengült és észrevettem, hogy libabőrös lesz. Nem tudtam, hogy ilyen hatással vagyok rá, de rájöttem, hogy ez nagyon jó, élveztem.
-Oké. - adta meg magát és visszahelyezte a kezét...a combomra a sebváltó helyett. Szívem őrült tempóban dobogott és megremegtek térdeim, amit ő is észrevett. Elvigyorodott és tekintetét újra az útra szegezte. Durcásan az ablak felé fordítottam a fejem, de nem löktem le magamról hatalmas tenyerét.

*Fél óra múlva*

-Jó reggelt! - fordultam meg és kicsit megráztam Eleanor-t.
-Mmh, neked is. - dörzsölte meg a szemét.
-Fiúk, ébresztő! - kiáltott Harry, mire sípolni kezdett a fülem.
-Harry! - ordították félelmetesen egyszerre.
-Megérkeztünk? - pislogott El.
-Ühüm. - bólogattam.
-És hol vagyunk? - nézett ki az ablakon Zayn, mikor Harry leparkolt.
-Szilvásváradon. - kapcsoltam ki az övemet. és kiszálltam. A mögöttem ülő Zayn neki volt dőlve az ajtónak, így mikor kinyitottam, kiesett. Ahelyett, hogy felsegítettem volna vagy ilyesmi, röhögni kezdtem, annyira, hogy nekem is le kellett ülnöm mellé. A kocsi másik oldalán Lou még alig ébredt fel, ezért Harry felkapta az ölébe, de mikor megfordult beleakadt a lába a patkába és mindketten beleestek a bokorba. Eleanor pedig szétterült a hátsó üléseken és szerintem visszaaludt.
-Megérkezett a One Direction. - hallottuk Liam hangját. Hát igen elég érdekesen festhettünk. Harry és Boobear a bokorban röhögnek, míg én és Zayn a földön, El meg a kocsiban alszik.
Összeszedtük magunkat és felébresztettük Eleanor-t.
-Hová menjünk először?
-A WC-re. - ugrált Harold.
Elvezettem őket a budiig, amit a fiúk hamar megrohamoztak. Harry és Louis egyszerre akart bemenni, de nem fértek át az ajtón és vagy öt percig lökdösték egymást. Zayn megunta és átkúszott lábuk között, majd bement WC-zni. A két idióta nagy szemekkel, lesokkolva nézett utána, de Harry előbb kapcsolt és berohant.
-Ez nem ér. - durcizott Louis, mivel csak két WC volt.
-Sajnálom, de a lassúaknak ez a sorsuk, Tomlinson. - veregettem meg a vállát.
Két perc után kijöttek Harry-ék és bementek Louis-ék.
-Először kirándulunk vagy eszünk? - kérdezte Zayn.
-Ez olyan NIall-os kérdés volt. - mosolyogtam és belegondoltam most vajon mit csinálhatnak.

*Eközben*
*Niall szemszöge*

Azok a lepkék egyszerűen nem hagynak nyugodni a gyomromban, mióta beültem ebbe a rohadt taxiba, ahol a sofőrnek büdös kolbász szaga volt!
-Hová megyünk? - zökkentett ki a gondolataimból Anna selymes hangja. Ránéztem és elmosolyodtam, kezét kivettem öléből, az enyémbe vezettem át, miközben ujjainkat összekulcsoltam.
-Titok.
-Na, légyszi'.
-Nem, nem.
-Hát jó. - sóhajtott - Izgulsz?
-Nem, miért?
-Csak, mert mindjárt eltöröd a kezem. - kuncogott.
Kezünkre néztem és rájöttem tényleg úgy szorítom Anna kezét, hogy már fehérek az ujjaim.
-Ó, bocsi. - lazítottam a szorításomon.
-Ne izgulj már ennyire. - kúszott közelebb, így megszüntette köztünk az összes távolságot és fejét ráhajtotta a vállamra.
-Bocsánat, csak... nem is tudom. Félek, hogy elszúrom, vagy valami olyat mondok, amivel megbántalak.
-Olyat nem tudsz mondani. - mosolygott.
-Honnan tudod?
-Érzem. - adott egy puszit az arcomra. Elengedtem kezét és átkaroltam a vállát. Feje még mindig a vállamon pihent és kezdtem én is elhinni, hogy nem lesz semmi baj.
-Megérkeztünk. - szólt a taxis.
-Köszönjük. - fizettem ki, majd kipattantam, kivettem a piknikes kosarat a csomagtartóból és megkerülve a kocsit kisegítettem Annát is.
-Hisz ez...
-Igen, Elena kedvenc helye. - fogtam meg a kezét és beljebb vezettem. Behúztam a fűzfa alá, amin már ott lógtak a lampionok.
-Ez csodálatos, Niall. 
-Reméltem is, hogy tetszik. - húztam le könnyű, csinos testét a piros kockás plédre, amit még délelőtt terítettem ide.
-Nem fog megzavarni senki?
-Nem, dehogy. Erről már gondoskodtam. - tettem le a kosarat a padra.
-Igazából, örülök, hogy nem egy puccos étterembe vittél.
-Bevallom, először arra gondoltam, de ez sokkal személyesebb. Viszont az étteremben nem csak szendvicset ettünk volna.
-A szendvics a kedvencem. - nevetett.
-Akkor megnyugodtam. - tettem le elé egy kis tányért két szendviccsel és leültem vele szemben.
-De ez mégis jobb az étteremnél, mert itt egymás mellé ülhetünk. - kerülte meg négykézláb a kosarat és elült mellém. Felnevettem azon, hogy milyen nyitott és, hogy milyen könnyű is vele ez az egész, hisz ő is közeledik.
-Niall. - szólított meg miután megettük a szendvicseket.
-Igen? - tettem el a tányért.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze. - karoltam át bátortalanul a vállát.
-Nem akarok illetlen lenni, de...te mennyire gondolod ezt komolyan? Te bárkit megkaphatnál, miért pont engem választanál, ha még rövid időre is.
-Mert te nem egy sztárt látsz bennem. - válaszoltam őszintén  - Voltak már rosszul elsült randijaim,  mikor összehoztak egy másik énekessel, de ott nem lehettünk teljesen őszinték egymással, mert féltünk, hogy ha mégse jön össze a dolog, a másik kikotyogja a legféltettebb titkainkat is.
-Ne mondd már, hogy a mindig mosolygós, jókedvű és közvetlen Niall Horan-nek is vannak titkai?
-De vannak.
-Például?
-Odavagyok egy gyönyörű magyar lányért.
Arcáról kicsit lehervadt a mosoly és szomorkásan lehajtotta a fejét.
-Palvin Barbiért? - meglepett, hogy tudja, hogy egy kis ideig találkozgattam Barbarával, de végül mosolyogva válaszoltam.
-Nem.
-Akkor? - nézett rám. Baba kék szeme kíváncsian méregetett és én jól meggondoltam mit válaszolok.
-Odavagyok egy gyönyörű magyar lányért, ezért elvittem randizni egy csodaszép parkba, ahol egy fűzfa alatt piknikeztünk. - szája kis mosolyra húzódott, én pedig folytattam a mesémet - Teljesen biztos voltam az érzéseimben és meg akartam csókolni, de nem tudtam a lány mit szólna hozzá.
-Szerintem ő lenne a legboldogabb lány a világon. - szélesedett mosolya.
-Biztos vagy benne? - közeledtem felé.
-Igen. - suttogta.
Szívem most még gyorsabban kezdett verni, zúgott a fülem és még szédültem is. Ajkaimat finom nyomtam övéire, alig hittem el mit csinálok, ő pedig jobb kezével a végig simított tarkómon. Ahogy puha ujjai a nyakamhoz értek libabőrös lettem és belemosolygott csókunkba, miközben kezemet derekára helyeztem.