Kezdet: 18. rész

Ledobtam a táskám, ránéztem az órára és már toltam is kifelé az ajtón Cortezt, késésben voltunk. A kulcsot bedobtam a postaládába és sietősen elindultam, magam után húzva a barátom. Annáéknál se volt senki és amint betettem a lábam a házba, Anna szobája felé vettem az irányt. Feltéptem szekrényének ajtaját, Cortez pedig lehuppant az ágyra.
-Ez? - mutattam Corteznek egy fekete csőnadrágot és egy zöldeskék mély kivágású felsőt.
-Kizárt.
-Hát jó.
Körülbelül fél órás divatbemutatót tartottam Corteznek, aki nagyon válogatósnak tűnt. Hű, mi lesz, ha ő hív randira és nem tetszek, majd neki? Előre félek...
Látszott Niall-ön, hogy megőrül a barátnőmért, tudtam, hogy ha odamenne mackóban és melegítőfelsőben, kócos hajjal, akkor is gyönyörűnek találná, de én a legjobbat akartam. Végül a szekrény mélyéről kihúztam egy szoknyát és levettem a fogasról egy egyszerűnek tűnő, még is csodaszép felsőt. A fiókból kihalásztam egy övet, pár kiegészítőt és letettem mindent Cortez elé.
-Na? - néztem rá izgatottan. -Hát ez...
-Ne már.
-Várd ki a végét. - nevetett - Azt akarom mondani, hogy ez tökéletes.
-Tényleg?
-Igen, őszinte vagyok.
-Remek, köszi a segítséget. - nyomtam egy puszit a szájára.
-Van még egy kis időnk. - húzott az ölébe.
-Nem, mennünk kell.
-Várj már egy kicsit, ne mocorogj. - nevetett.
-Bocsi. - álltam le és a nyaka köré fontam kezeim.
-Nagyon várom már a decembert.
-Miért?
-Szalagavató. Kíváncsi vagyok a ruhádra.
-Félek, hogy olyat választok, ami neked nem fog tetszeni.
-Te mindenben gyönyörű vagy. - simított végig barna, enyhén hullámos hajamon.
-Hány barátnőd volt eddig? - tettem fel a kérdést váratlanul, amit már rég meg akartam kérdezni. Látszott rajta, hogy megleptem és egy ideig összeráncolt szemöldökkel nézegetett, mintha ki akarná találni, hogy milyen gondolatok kavarognak a fejemben, majd válaszolt.
-Négy-öt...
-Csak? - csúszott ki a számon, mire Cortez felnevetett.
-Miért neked hány barátod volt?
-Kettő. - vágtam rá.
-Egy ilyen szép, kedves, sőt okos lánynak csak két barátja volt?
-Te aztán nagyon tudod, hogy, hogy hozd zavarba az embert. - nevettem.
-Elnézést, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, csak olyan aranyos vagy mikor elpirulsz. - tette állát a vállamra és átölelte a derekam.
-Te meg olyan aranyos vagy, ahogy így igyekszel. Nyugi itt vagyok, nem megyek sehova, itt maradok veled még jó sokáig. A tiéd vagyok. - mosolyodtam el halványan.
-Tudom, de nekem valahogy felfoghatatlan, hogy egy olyan lány, mint te, észrevesz egy olyan fiút, mint én.
-Cortez - húzódtam el egy picit, hogy a szemébe tudjak nézni - te egy nagyon rendes, okos srác vagy és még helye is. - simogattam puha arcát - Ez manapság igen ritka. Általában a helyes pasik bunkók és nagyképűek, az okosak meg rosszabbul néznek ki, mint Harry Potter. Ezzel nem Daniel Radcliffe-t akarom bántani, de valljuk be nem ő a legszebb férfi a világon. Persze, tisztelet a kivételnek. A lényeg, hogy ne becsüld le magad ennyire, mert el se tudod képzelni, hogy mennyire különleges vagy, legalábbis szerintem. Én személy szerint bírom a burád. - fejeztem be mosolyogva mondandómat.
-Nem tudtam, hogy ilyen szavakat is tudsz.
-Pedig már elég sok mindent tudsz rólam.
-De nem eleget. - dőlt hátra az ágyon, magával húzva engem is.
-Félek. - szólaltam meg pár másodperc csend után.
-Mitől? - simogatta a hátam.
-A többiek reakciójától. - fúrtam mellkasába az arcom.
-Ne félj, ha igazi barátok, akkor megértik, hogy most velem vagy boldog. Már ha boldog vagy.
-Persze, hogy az vagyok és teljesen igazad van, de...izgulok.
-Nem kell. Ha nem tetszik így nekik akkor is kitalálunk valamit, hogy együtt lehessünk. - puszilta meg a fejem. Hirtelen felindulásból azt akartam mondani "Szeretlek", mert pont ide illett volna, de végül nem tettem meg. Egyrészt, mert még én sem vagyok biztos az érzéseimben, másrészt ezt most nem akartam elsietni, elrontani.
-Menjünk, mert ha miattam késik el Anna a randiról, azt soha nem bocsátom  meg magamnak. - húztam fel őt is az ágyról.
-Ruha?
-Meg van. - mutattam fel egy szatyrot.
Kiléptünk a házból, bezártam az ajtót, majd a kaput és becsúsztattam a lábtörlő alá a kulcsot. Cortez összefűzte ujjainkat és elindultunk vissza.
-Szerinted össze legyen fogva a haja vagy kiengedve?
-Ööö kiengedve.
-Biztos?
-Igen.
-És göndörítsem be vagy maradjon egyenes?
-Göndörítsd be egy kicsit.
-Tuti?
-Tuti.
-Igen, szerintem is. Már megint igazad van. - szorongattam a kezét.
-Hé, nyugi. - nevetett fel halkan - Úgy izgulsz mintha a saját randid lenne.
-Bocsi, csak tudod féltem Annát. Nem Niall-től, hanem az emlékektől. Mármint, nemrég szakított vele a barátja és félek, hogy eltörik nála a mécses, ha eszébe jut a sráccal lévő első randija. - mondtam ki, ami a szívemet nyomta.
-Nem lesz semmi baj. Se a randival, se a reakcióval.
-Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? - ráztam értetlenül a fejem, mikor megálltunk a kapu előtt.
-Csak tudom, hogy minden oké lesz. Nyugi, itt leszek én is. - nyugtatott meg utoljára Cortez, majd mindketten vettünk egy mély lélegzetet és hosszan megnyomtam a csengőt. Betti távirányítóval nyitotta ki az kaput, miközben mosolyogva integetett a konyhaablakból. A bejárati ajtó nyitva volt és mielőtt benyitottam volna megfordultam és egy hosszú csókot nyomtam Cortez szájára.
-Sziasztok. - léptem be mosolyogva. Sorban megjelent mindenki és egy-egy öleléssel köszöntöttek, én meg már úgy szorítottam Cortez kezét, hogy elfehéredtek ujjbegyeim.
-Elena? - futott le Anna a lépcsőn nyomában Niall-el és mindketten a nyakamba ugrottak. Jobb kézzel átkaroltam őket, de bal kézzel még mindig erősen kapaszkodtam Cortezbe.
-Harry? - néztem körbe.
-Khm. - köhintett egyet Eleanor - Taylor-ral van.
-Miért fogjátok egymás kezét? - vágott közbe Niall ránk nézve.
-Hát ő baja, ha lemarad a nagy bejelentésről. - vontam meg a vállam idegesen mosolyogva.
-Milyen bejelentésről? - ugrált izgatottan Louis - Hoztál nekem répát?
-Nem egészen erről van szó, de remélem ennek is fogsz annyira örülni. - nagyot sóhajtottam és Cortezre néztem, aki bátorítóan bólintott egyet - Cortez és én...
-Gyereketek lesz? - szólt közbe Zayn. Mindannyian értetlenül néztünk rá, majd kitört belőlünk a röhögés.
-Nem tudunk róla. - mosolygott Cortez.
-Akkor? - kíváncsiskodott Betti.
-Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk mostantól együtt megbirkózni az élet nagy gondjaival.
-Vagyis? - kérdezte Liam.
-Vagyis most járunk és reméljük ez nem zavar titeket vagy ilyesmi, mert mi igazán boldogok vagyunk. - dőltem Cortez mellkasának.
A többiek tapsolni meg fütyülni kezdtek és már kezdtem nagyon kellemetlenül érezni magam, mikor végre Eleanor megmentett minket.
-Jól van elég. Nézzetek már rájuk, szegények, tisztára zavarba jöttek. - magyarázta - Louis! - szólt rá barátjára, aki azt ordítozta, hogy "Cortez és Elena! Cortez és Elena...!"
-Bocsi. - hagyta abba az ugrándozást Lou.
-Ez fantasztikus. - ölelt meg újra Anna és közbe a fülembe súgta: - Majd mindenről be kell számolnod. - súgta úgy, hogy csak én halljam.
-Na, de most térjünk rá a másik újdonsült párocskánkra. - néztem Niall-re.
-Még nem vagyok a barátnője. - rázta a fejét Anna.
-Még. - karolta át a vállát Niall.
-Anna. Let's go! - mutattam a lépcsőre.
-Let's go crazy, crazy, crazy till we see the sun... - énekelte barátnőm.
-I know we only met but let's pretend it's love... - folytattam.
-And never, never, never stop for anyone. Tonight let's get some and live while we're young. - fejeztük be együtt, a fiúk egyik legjobb dalát.
-Dalolós leánykák. - vágta rá tökéletesen egyszerre Liam, Louis és Zayn.
Annával nevetve felmentünk és elkezdtünk készülődni.
-Ezt? - húzta el a száját Anna, mikor megmutattam a kiválasztott ruhát - Ebben kilátszik a vastag lábam.
-Te hülye vagy. - rendeztem le és betoltam a fürdőbe a ruhával együtt.
Tíz perc múlva bementem utána és, ahogy Cortez javasolta enyhén begöndörítettem szőke haját. Rózsaszín szemfestéket kentem szemhéjaira, egy kis csillogó szájfény és egy kis szempillaspirál máris tökéletessé tette az összhangot.
-Gyönyörű vagy.
-És én is megnézhetem magam végre? - húzta fel szemöldökét.
-Persze. Egy, kettő, kettő és fél...
-Ne csináld már!
-Három. - fordítottam meg, így láthatta magát a padlótól a plafonig érő tükörben.
-Elena, ez...ez... - ugrott a nyakamba - Köszönöm.
-Semmiség. Na, megyek megnézem a vőlegényt. - kacsintottam.
-Idióta. - lökött meg röhögve.
-Kösz. - grimaszoltam és becsuktam magam után az ajtót.
Bekopogtattam Niall-hez, majd benyitottam, miután halottam egy ideges Gyere be-t. Mikor Niall-re néztem nem hittem a szememnek. Egy szál melegítőalsóban ült az ágyán, alkarjaival térdeire támaszkodott, mereven bámult maga elé. Egy szál melegítőalsóban!!!
-Kedves, Niall Horan, tud róla, hogy randija lesz - néztem a csuklómra, amin egyébként nem is volt óra - 5 perc múlva? - tettem karba a kezem.
-Talán. - nézett fel rám.
-Minden oké? - sóhajtottam és lehuppantam mellé.
-Nem. Ideges vagyok.
-Miért? Voltál már randin nem?
-De, csak az nagyon rég volt és az se sikerült elég jól.
-De ez most más lesz.
-Honnan tudod?
-Niall, most Annáról van szó. Nézd, bármit elrontassz vagy nem úgy sikerül, ahogy kéne, ahogy eltervezted, nem fog haragudni vagy elrohanni. Ha elsütsz egy olyan viccet, amin normál esetben senki sem röhögne, ő akkor is nevetni fog, mert nem akarja, hogy kellemetlenül érezd magad. Ne félj, Annával nem lehet elrontani. - tettem vállára a kezem. Bólintott egyet, jelezve, megértette - Menj zuhanyozni, csináld meg a hajad, én kiválasztom a ruhád.
-Te vagy az én kis megmentőm. - nyomott egy puszit az arcomra.
-Ó, milyen szerencsés vagyok. Látom a mennyasszanyot és a völelényt is még az esküvő előtt.
-Idióta. - röhögött fel hangosan Niall. Ez olyan tipikus Niall-nevetés volt.
-Összeillesz a barátnőmmel. - motyogtam, miközben szinte már belemásztam Niall szekrényébe.. Hipp-hopp kihalásztam egy fekete szettet és nagyon büszke voltam magamra, mert emlékeztem, hogy Anna egyszer azt mondta, Niall-nek jól áll a fekete.
-Ezt? - rágta a szája szélét Niall csípőjére tekert törülközővel.
Magamban megállapítottam, hogy Niall tök szexi, (mondjuk melyikőjük nem az?) majd válaszoltam.
-Tetszeni fog neki hidd el. Nem kell nyakkendő meg ilyesmi menjél már. - löktem meg egy kicsit a fürdőszoba felé, miután a kezébe nyomtam a kupacot.
-Ha te mondod. - vonult be újra a fürdőbe.
Pár perc múlva kinyitotta az ajtót és már felöltözve lépett elém.
-Wow. - bólogattam mosolyogva.

-Anna hogy van? - kérdezte félénken. Mondom én, hogy ez olyan, mint egy esküvő! Vagy nem?
-Nyugodt. Túl nyugodt. Talán ő már rájött, hogy nem esz semmi baj.
-Akkor jól van? Nem ideges?
-Most mondtam, hogy nyugodt, viszont te egyáltalán nem vagy az.
-Hát nem. - röhögte el magát kínosan. A szívem szakadt meg, amint láttam, hogy erősen beletúr a hajába és valamit morog az orra alatt. A mindig jókedvű, mosolygós Niall-t most felváltotta egy ideges, gondolkodó fejű Niall, ami igazán fura volt, hisz még nem láttam így, ezért odamentem hozzá és szorosan megöleltem. Éreztem, ahogy szíve őrült tempóban dobog és egyre szabálytalanabbul veszi a levegőt.
-Nyugi, már. - simítottam végig nevetve a hátán.
-Próbálok.
-És hová mentek? - toltam el egy kicsit magamtól.
-Ó, elnézést még meg se kérdeztem, hogy kölcsön vehetem-e a fűzfádat. Estére már "kibéreltem" az egész parkot, ami nem volt olyan nehéz, mivel nem sok mindenki jár oda.
-Mit akarsz a fűzfámmal? - vágtam kétségbe esett fejet, amit persze kinevetett.
-Csak piknikezni alatta.
-Jujj, piknik! Természetesen kölcsön adom a fűzfámat, Annát már nagyon jól ismeri és valószínűleg te is szimpatikus leszel neki. Istenem, de cuki. Ez nagyon romantikus, nem tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni.
-Rossz tulajdonság? - pillantott rám félve.
-Dehogy. - ráztam a fejem - Legalábbis szerintem. - tettem hozzá - Készen állsz? - vigyorogtam.
-Persze. - bólintott, bár kicsit nagyon bizonytalannak tűnt, de miután kihúztam a szobájából és szinte lelöktem magam előtt a lépcsőn, úgy tűnt kicsit megjött az önbizalma.
-Várj itt. Hozom a menyasszonyt. - kiáltottam utána, mire röhögve bólintott, de már alig látott, mert a többiek körbe vették és vagy megveregették a vállát vagy sok sikert kívántak vagy éppen ráugrottak (Louis).