-Akkor legyen fantasztikus az ébresztés is. Ki vagy te és hol van Harry? Ó, micsoda humorom van. Hahaha. - nyávogott, miközben ide-oda dobálgatta hosszú haját.
-Jó, igazad van, ez egy picit nyálas volt.
-Picit? Mézes puszedlim, ez nagyon az volt. És te idióta, most várni fogja a meglepetését. - bökött egy ujjal a mellkasom közepére, mire hátraléptem egy kicsit, hogy megtartsam az egyensúlyom.
-Majd veszek neki valamit. - rántottam meg a vállam. Felkapta a telefonját és idegesen kiviharzott a szobából. Filmbe illően sóhajtottam egy nagyot és azt motyogtam "Soha nem fogom megérteni a nőket". Leterítettem az ágyat, a nagy ablak előtti alacsony, fehér kis szekrényből kivettem a díszpárnákat, amiket szépen elrendezgettem az ágyon. Bementem a fürdőbe, fogat mostam, párszor végig szántottam hajamon a fésűmmel, de nem sokat használt. Felkaptam egy pólót és lerobogtam a lépcsőn. A konyhában Elena pakolászott k egy szatyorból. Köszönni akartam vagy valami ilyesmit, de zenét hallgatott és, így úgyse hallotta volna meg. Zsebre dugott kézzel támaszkodtam az ajtónak és hallgattam, ahogy meseszép hangját hallatva énekel. Dalolásából felismertem Lana Del Rey - Summertime Sadness című számát, ezek szerint nincs valami jó kedve. Bementem és óvatosan kihúztam egyik füléből a fülhallgatót, dereka köré fontam karjaim és belepusziltam nyakába.
-Harry. - sóhajtotta és szembe fordult velem - Köszönöm. - ölelt át.
-Mit? - tettem a feje búbjára az állam.
-Miattam elszalasztottál egy fantasztikus reggelt. -mosolygott.
-Jössz egyel.
-Sokkal jövök. - nézett rám.
-Mi a reggeli? - kérdeztem, direkt nem reagálva előző kijelentésére.
-Neked rántotta, nekem pirítós.
-Miért csak egy pirítóst eszel? - ültem le.
-Én reggelire nem tudok olyan nehéz kaját enni, mint a rántotta. - ette meg gyorsan a reggeliét.
-Látnád Niall-t. Otthon minden reggel elmegy a Nando's-ba és onnan hoz egy nagy adag csirkét.
-Ó, te jó ég. - nevetett.
-Srácok, nem akarok zavarni, de - jött be Eleanor - Ezt neked hoztam, Elena. - nyújtott át három óriási szatyrot.
-Mi ez? - nézett bele Elena és mikor meglátta mi van benne könnyezni kezdett a szeme - El, nagyon szépen köszönöm, de ez, ezt nem fogadhatom el. - rázta a fejét.
-Dehogynem. Ajándék. - mondta Eleanor, mire Elena a nyakába ugrott.
-Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm.
-Harry-nek is köszönd meg, az ő ötlete volt.
Elena szorosan megölelt és adott egy puszit az arcomra.
-Most még többel jövök. - nevetett, majd megfogta a szatyrokat és felment a szobánkba. És, hogy mi volt a szatyrokban? Ruha, rengeteg ruha.
Gyorsan én is megettem a tojást és felsiettem. Elena már fel volt öltözve, épp hullámos haját fésülgette.
-Hű. Hosszú a hajad.
-Nem mondod? - vigyorgott rám, miközben kontyba tűzte loboncát.
-Bocsmá. - nevettem én is és felkaptam a nacim - Gyere, ne késs el.
-Elviszel? - kapta fel a táskáját.
-Mint általában. - nyitottam ki az ajtót értetlenül.
-Köszönöm. -hajtotta le a fejét és kiment előttem.
-Sziasztok gyerekek! - köszönt a konyhából Betti.
-Hali. - köszönt Eleanor is.
-Sziasztok. Köszi mindent. - küldött feléjük egy puszit Elena.
*Elena szemszöge*
-Köszi, Harry. - csatoltam ki az övemet és kipattantam Betti Ford-jából.
-Nincs mit. - húzott vissza egy puszira, majd elhajtott.
Bementem a suliba és alig vártam, hogy Annával mindent megbeszéljünk, mert egy kicsit homályos a tegnap este.
-Szia, édesem. - ölelt át szőke barátnőm.
-Szia. - húztam magamhoz szorosan - Na mesélj.
Nagyot sóhajtott és összeszorított szemeit.
-Randim van. - nyögte ki.
-Mikor? Hol? Kivel? - ugráltam izgatottan.
-Ma.
-Hol? Kivel?
-Még nem tudjuk.
-Kivel?
-Niall-el. - mondta mire leálltam az ugrálással.
-Niall-el? Niall Horan-el?
-Igen. - szélesedett egyre jobban a mosolya.
-Úristen! - ugrottam a nyakába.
-Ele...Elena. Megfojtasz.
-Bocsi, de, de Niall-el?
-Igen. - bólogatott és úgy látszott, hogy ő is alig hiszi el.
-És mit veszel fel?
-Még nem tudom.
-Jó akkor...neked hetedik órád is van, ugye?
-Igen, ma dupla törim van.
-Oké, akkor addig én elmegyek hozzátok és kiválasztok valami szépet.
-Hú, köszi.
-Aztán este be kell számolnod mindenről.
-Ki nem hagynám.
-Na go. - húztam magam után be, az osztályterembe.
-Sziasztok. - öleltük meg Dorcit és Zsófit.
-Helloka. Na ki olyan szerencsés, hogy megtudta milyen Harry Styles csókja? - húzogatta a szemöldökét Dorci.
-Ki? - sápadtam le.
-Hát, te, te hülye.
-Ennyire felismerhető az arcom? - húztam el a szám.
-Nem, nyugi. A pulcsidról ismertünk fel. - nyugtatott meg Zsófi.
-Hmm. - hümmögtem
-Néztétek tegnap a Viva-t? - váltott témát Dorci izgatottan - a The Vamps-nek új száma van.
-Majd megnézzük. - válaszoltunk unottan. Mi is szeretjük a The Vamps-t, de Dorci hatalmas rajongó és nekünk folyamatosan meg kell hallgatnunk, ahogy arról álmodozik, hogy egyszer, majd ő lesz Bradley barátnője. A csengő zavart meg minket és mindannyian beültünk a padunkba.
Elég unalmas napom volt és azt reméltem a próba, majd feldob. De tévedtem.
-Hogy érted, hogy ma nincs próba? - kérdeztem Rékától, újra.
-Úgy, hogy mivel a szalagavató csak decemberben lesz, így nem kell minden nap próbálni. - válaszolt Réka. Újra.
-Hát jó. - sóhajtottam, majd megöleltem és bementem a többiek után a terembe.
-Szép napot mindenkinek. - jött be Fazekas, a biosz tanár.
-Jó napot. - dünnyögtük.
-Na, akkor a mai felelő... - nyitotta ki a naplót - Kinga. Pataki Kinga. Itt van?
-Itt vagyok. - álltam fel.
-Kezdheted.
Gyorsan, unottan ledaráltam az anyagot és lehuppantam a székre.
-Ötös. Na, ilyen feleletet várok mindenkitől. - írta be a jegyet a naplóba - Csak egy kicsit vidámabban. - kacsintott rám.
Hatodik órára visszajött az élet kedvem és leesett, hogy bioszból kaptam egy ötöst. Hurrá! Izgatott voltam a randi miatt, de egyben féltem is, hogy olyan ruhát fogok választani, ami vagy Annának vagy Niall-nek nem tetszik. Felszálltam a buszra és először Betti házát vettem célba. A buszon annyian voltak mint az oroszok, ezért nem sok esélyt láttam arra, hogy le tudok ülni. Megkapaszkodtam egy székben és próbáltam nem elesni. Eszembe jutott, hogy Betti említette reggel, amíg Harry fent szedelőzködött, hogy ma állásinterjúra megy és ideadta a kulcsot ha hamarabb végeznék mint ő. De eltettem vajon a kulcsot? Előrehúztam oldaltáskámat és elkezdtem keresni a kulcsot. Miközben kerestem, egy néni felállt a mellettem levő székről és leszállt a buszról. Már épp le akartam ülni, mikor valaki megelőzött és leült az utolsó szabad helyre. Egy pillanatra ránéztem, de "kukás sapka" volt rajta és kifelé nézett az ablakon, ezért nem láttam az arcát, de azt meg tudtam állapítani, hogy egy fiú volt az illető. De egy bunkó! Úgy döntöttem, majd, ha leszálltam a buszról megkeresem a kulcsot, de nem toltam hátra a válltáskámat, mert féltem, hogy kilopnak belőle valamit és újra megkapaszkodtam az egyik ülésbe. Egyszer csak a busz egy hatalmasat fékezett, én meg lehuppantam a bunkó srác ölébe.
-Te jó ég. Nagyon sajnálom, elnézést, bocsánat, én csak... - néztem fel és a szívem kihagyott egy ütemet, ahogy megláttam sötét tincseit, amik kék szemébe lógtak, féloldalas mosolyát és enyhén pirospozsgás arcát.
-Nincs olyan ember, aki ne tudná elfogadni egy ilyen gyönyörű lány bocsánatkérését. - kacsintott rám.
-Cortez! - borultam a nyakába.
-Szia, Elena. - húzott szorosan magához.
-Úgy sajnálom, hogy ma nem volt próba. - húztam el a szám.
-Igen, én is. - bólogatott - Nagyon csinos vagy. - mért végig.
-Ó, köszi. - sütöttem le a szemem és csak akkor vettem észre, hogy még mindig az ölében ülök - Hupsz, bocsi. - pattantam fel.
-Ülj le, nyugodtan. - állt fel ő is.
-Nem, tényleg. Szeretek állni. - Na, azt hiszem eddig ez volt a legnagyobb hazugság, amit valaha is mondtam.
-Persze. - nevetett, majd megint fékezett egyet a busz és Corteznek muszáj volt közelebb lépnie, hogy megtartsa az egyensúlyát - Hülye busz. Majdnem rád estem. - dörmögte és arcomon éreztem a leheletét. Közel volt, talán túl közel. Nem biztos, hogy ezt akarom. Jó, tudom, Annának tegnap azt mondtam adok egy esélyt Corteznek, de nem biztos, hogy már ilyen gyorsan túl léptem Harry-n. Nem, nem és nem, hülyeségeket beszélek! Az egész Harry-s dolog csak egy fellángolás volt. Egy híresség, aki közeledett felém, én meg megragadtam az első lehetőséget, hogy megszerezzem. Rég volt már barátom, vágytam arra, hogy valaki folyamatosan velem legyen, hogy valakit bármikor megcsókolhassak és tessék, az első embernek, aki becsöngetett hozzánk belemásztam az életébe. Szó szerint.
Bambulásomból a busz újabb erőteljes fékezése zökkentett ki, de mivel elmélyültem a gondolataimban elfelejtettem kapaszkodni és majdnem hátraestem, de Cortez izmos karjai még időben fonódtak derekam köré.
-Hé óvatosan. - nevetett és ajkai szinte súrolták az enyémeket. A szemem sarkából láttam, ahogy Cortez helyére egy bácsi ül le és amint visszanéztem, Cortez még közelebbinek tűnt.
-Cortez. -suttogtam.
-Csak ne üss meg. - mosolyodott el halványan, majd száját finoman rányomta az enyémre. Ajkait szétnyitva elmélyítette a csókot és én hülye lettem volna nem visszacsókolni. Mikor elhúzódott, úgy éreztem ez nem volt helyes, de valahogy mégis arra vágytam, hogy újra megtegye, újra megcsókoljon.
-Sajnálom. - lépett egy kicsit hátra, de jobb keze még mindig a derekamon pihent.
-Ne tedd. - ráztam a fejem. Nem tudom mi ütött belém, de most én közeledtem felé és egy apró puszit adtam a szájára. Elmosolyodott és szorosan magához húzott. Beszippantottam férfias illatát, amitől megremegtek lábaim. Nem olyan illata volt, mint Harry-nek de mégis biztonságérzetem lett tőle.
-Jeleznél, kérlek. - mondtam neki halkan, mire kinyújtva karjait megnyomta a zöld gombot - Köszi.
A következő megállónál leszálltunk és zsebre dugott kézzel, szorosan egymás mellett haladtunk, szótlanul.
-Most mi lesz? - kérdezte hirtelen Cortez.
-Mi lenne? - néztem rá értetlenül.
-Nem tudom, hogy te mennyire veszed ezt komolyan, mert én tényleg szeretném ha a barátnőm lennél de, ha te ezt nem akarod most mondd. - állt meg, mire én is lassítottam és, mikor rájöttem addig nem mozdul, amíg nem kap választ, én is lecövekeltem. Egy pillanatig csak meredten bámultam a földet, de rájöttem hülyeség tovább húzni az időt. Döntöttem.
-Cortez, én... - néztem rá - azt hiszem jobban szeretném ezt, mint te.
Cortez kifújta az eddig bent tartott levegőjét, majd elvigyorodott, nagy léptekkel előttem termett és pár másodperc hezitálás után megcsókolt.
-El sem hiszem, hogy megkérdezhetem, de Elena, leszel a barátnőm? - fúrta tekintetét mélyen az enyémbe.
-Persze, nagyon szívesen. - mosolyogtam és megcsókoltam. Nem értettem miért, de mikor kimondtam, hogy "persze" egy pillanatig Harry-t láttam magam előtt Cortez helyet, de ez csak egy röpke pillanatig tartott.
-Még mindig nem hiszem el, hogy itt tartalak a karjaimban, mint a barátnőmet. - döntötte homlokát az enyémnek becsukott szemekkel.
-Pedig ideje lenne. Ne kövesd el azt a hibát, mint én. - simítottam végig az arcán - Nyisd ki a szemed és élvezd a pillanatot, mielőtt még vége lenne. - túrtam bele sötét hajába, mire kinyitotta szemeit.
-Hamar vége lesz?
-Nem, dehogy. - mosolyogtam - Remélem nem. - tettem hozzá.
-Én is remélem. - kulcsolta össze ujjainkat és egy puszit adott a kézfejemre - Amúgy merre megyünk?
-Bettihez, aztán meg Annához.
-Miért?
-Randija lesz és kiválasztom neki a ruháját.
-Segíthetek?
-Reméltem, hogy megkérdezed. - nevettem, de arcomról egyből lehervadt a mosoly, amint megláttam a tölgyfámat. Lepörgött előttem a tegnapi nap, amíg ki nem nyitottam az ajtót Taylor-nak. Ahogy Harry mellett ébredtem, ahogy Betti egy párnak nevezett minket, ahogy reggel a suli előtt elköszöntünk, aztán elmondtam ezt Annának és mikor jöttem haza, itt állt Harry, esernyővel a kezében. Elmentünk a fa mellett és most is ott volt. Ott volt Ő és vele szemben pedig Ő2 állt. Gondolom nem kell elmondanom, hogy az Ő az Harry, az Ő2 pedig Taylor. Harry meglátott minket és, ahogy tekintetünk összekapcsolódott megszorítottam Cortez kezét. Taylor közeledett felé, de Harry elhajolt, hogy jobban lásson és így Taylor beledőlt hassal a sárba. Nevetni akartam, de nem volt kedvem, majd ha Annával kibeszéljük őket. Taylor felsikított, de Harry nem foglalkozott vele csak nézett minket. Nagyot sóhajtottam, már nem szorítottam annyira Cortez kezét és visszafordultam hozzá, miközben tovább sétáltunk Bettiék felé. Cortez elengedte a kezem és vállamat átkarolva puszilta meg a fejem, amit ráhajtottam a vállára.
-Szereted Harry-t? - kérdezte. Meglepett a kérdése, nem számítottam erre, de hamar válaszoltam, hogy ne essen kétségbe.
-Nem.
-Akkor miért fáj őket együtt látni? - Cortez jobban ismer, mint gondoltam.
Hosszúnak tűnő percekig néztem az aszfalton az árnyékunkat és jól átgondoltam a válaszom.
-Azt hittem jobb a kapcsolatunk. Hogy már vagyunk annyira jó barátok, hogy elmondja, ha barátnője van.
-Akkor nincs vetélytársam? -mosolygott.
-Nincs, nyugi. - nevettem el magam.
Bettiéknél tényleg nem volt senki és amúgy a kulcsom a kabátzsebembe volt. -.-"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése