Magyarország túra - 4. felvonás. Vagy 3., amelyik tetszik.
Mikor felnyitottam a szemem és kinéztem az ablakon sötét volt odakint. Megfordultam és Harry-vel találtam magam szembe. Karja védelmezően átölelte a derekam és szuszogósa csiklandozta az arcom. Néztem egy ideig, majd kibújtam az öleléséből.
Lepattogtam a lépcsőn és bementem a konyhába. Fél egy, remek. Mivel aludni nem tudtam, elmentem a zeneszobába, szereztem pár lapot és találtam az egyik kotta mellet egy rajzceruzán. Viszont a szemem megakadt a címen. Right now. Elkezdtem dúdolni és saját dúdolásomból ismertem fel azt a dallamot, amit ma reggel Betti énekelt. Otthagytam a kottát és bementem a nappaliba. Kicsit elhúztam a sötétítőt és, így egy csík bevilágított a kinti utcalámpának köszönhetően. Leültem az ablak elé és rajzolni kezdtem.
Szívemből rajzoltam, én is így szerettem volna Harry ölébe ugrani. A Right now refrénét énekeltem és nagyon megfogott a szövege. Right now I wish you were here with me, cause right now everything is new to me... Egy újabb könnycsepp gördült le az arcomon és elhajoltam, hogy ne legyen könnyes a rajz. Összeszedtem magam és megint a konyha felé vettem az irányt. Előszedtem a tejet és a kakaóport.
*Harry szemszöge*
Mozgolódást éreztem, de nem nagyon foglalkoztam vele, túlságosan fáradt voltam. Egy kis idő múlva Elena dereka után kaptam, viszont nem találtam semmit, ezért kinyitottam a szemem. Nem volt ott. Felálltam és lerobogtam a lépcsőn, a nappaliban egy kicsit el volt húzva a függöny. Odamentem és felemeltem egy szerelmes párról készült rajzot.
-Harry. - halottam meg egy vékonyka hangot. Felkaptam a fejem és Elena-t láttam meg egy csészét szorongatva.
-Gyönyörűen rajzolsz. - húztam pici mosolyra a szám.
-Köszi. - ült le elém törökülésbe.
-Miért nem alszol?
-Nem tudok. Ha szomorú vagyok kakaót iszok. És ha alszok, nem tudok kakaót inni. - vonta meg mosolyogva a vállát.
-Figyelj, a Taylor-os ügy...
-Nem, most nem azért. Misi miatt. Nem áll velem szóba, pedig úgy megörültem neki, hogy kibékültünk. Pár nappal azelőtt mielőtt idejöttetek, eljött hozzám az este közepén és mindent megbeszéltünk. De most újra tönkre ment minden. - hajtotta le a fejét, majd belekortyolt a gőzölgő kakaójába.
-Mi történt köztetek? Miért vesztetek össze még régebben?
-Engem okolt valami miatt. Vagyis valakivel történt valami és azért engem okolt, én meg azt bizonygattam, hogy nem az én hibám, de annyiszor mondta, hogy én is elhittem, hogy én tehetek az egészről.
-Sajnálom. - néztem rá. Megvonta a vállát és újra beleivott a kakaóba.
-Most már mindegy.
-Láttam a rajzodat.
-Melyiket?
-Ami...engem ábrázol. Lila tollal rajzoltad.
-Öhm igen. - mosolygott szégyenlősen.
-Nagyon jól sikerült.
-Köszönöm.
-Megkérhetlek valamire?
-Persze.
-Lerajzolsz ceruzával is? - nyújtottam felé egy grafit ceruzát.
-Igen, de minek? - vette el.
-Hogy bekereteztessem és kitegyem a falamra. A fekete-fehér jobban illik a szobámba, mint a lila. Elena felnevetett és egy új lapot vett fel a földről.
-Hogy rajzoljalak le?
-Mindegy, ahogy szeretnéd.
-Oké. - motyogta és már bele is kezdett. Mögé másztam és a válla fölött figyeltem puha mozdulatait. Érdeklődve néztem, ahogy finoman húzza végig a ceruzát a papíron, majd elkezdi először a két szememet, az orromat, a számat és végül a hajamat rajzolni.
-Hol tanultál meg így rajzolni? - szakítottam el a tekintetem a papírról. Elena nyelt egy nagyot és fojtott hangon válaszolt, miközben tovább rajzolta a zakóm.
-Dave tanított.
-Az ki?
-A volt barátom. - szorította össze ajkait.
-És mi történt? Miért szakítottatok?
-Mert... - hajtotta le a fejét és láttam, hogy egy könnycsepp landol a rajzon.
-Ne, ne ssshh, ne sírj. Sajnálom, nem akartam tolakodó lenni. Csak ne sírj már, hallod? - simítottam párszor végig a hátán.
-Bocsi, összesírom a rajzot. - mosolygott aranyosan.
-Ne kérdezzek rá?
-Inkább ne. Úgyse tudnám elmondani.
-Oké. De biztos, hogy van tehetséged is hozzá. Ilyet nem lehet tanítani.
-Sokszor rajzolok. Mikor szomorú vagyok, mikor boldog, mikor túl sok gondolat kavarog a fejemben, mikor unatkozok. Nagyon szeretem ezt csinálni.
-Hű, ez fantasztikus lett. - szugeráltam a rajzlapot.
-Hát szerintem meg nem sikerült annyira jól. - emelte fel a papírt szemmagasságba.
-Hülyéskedsz? Ezt tényleg kiteszem. Szabad? - nyújtottam felé a kezem.
-Persze, a tiéd.
-Köszönöm szépen. - nyomtam az arcára egy puszit. Mikor elhúzódtam, akkor esett le, hogy lehet, ezt nem kellett volna.
-Szerintem menjünk aludni. - néztem rá újra.
-Oké. Ezt visszateszem. - mutatta fel a ceruzát.
-Fent várlak.
Én tényleg úgy terveztem, hogy felmegyek és majd ott megvárom, de mielőtt rátettem volna a lábam az első lépcsőfokra valami gitározás félét hallottam a zeneszobából. Közelebb mentem és mikor megláttam Elena-t, a Right now kottája előtt, neki dőltem a ajtófélfának. Mielőtt elkezdte volna egy kattintással bekapcsoltam a mikrofont, ami előtt ült. Egy ideig hallgattam gyönyörű, kicsit szálkás hangját, ami ugyanolyan csodásan hangzott mélyen, mint magasan.
Lights go down, and the night is calling to me, yeah.
I hear voices singing songs in the street and I know
That we won't be going home for so long, for so long.
But I know, that I won't be on my own, yeah.
I love this feeling that
Right now I wish you were here with me,
Cause right now everything is new to me.
You know I can't fight the feeling.
And every night I feel it.
Right now,
I wish you were here with me.
Late night spaces with all our friends, you and me, yeah.
Love these faces just like how it used to be.
Ennél a résznél nekem is énekelni támadt kedvem, úgyhogy bementem a szobába és leültem mellé.
And we won't be going home - mikor először megszólaltam, kicsit összerezzent és ijedten nézett rám, de végül elmosolyodott. - for so long, for so long.
But I know, I won't be on my own, on my own.
I'm feeling like - énekeltem az én soraimat, majd a középső részt is.
I'm feeling like - énekeltem az én soraimat, majd a középső részt is.
Right now I wish you were here with me,
Cause right now everything is new to me.
You know I can't fight the feeling.
And every night I feel it.
Right now,
I wish you were here with me.
And I could do this forever.
Whoa, whoa.
And let's go crazy together.
Whoa, whoa - énekelte lélegzetelállítóan.
Lights go down and I hear you calling to me, yeah. - daloltam a saját részem, majd az utolsó refrénnél egymáshoz simult a hangunk.
Right now I wish you were here with me
Cause right now everything is new to me.
You know I can't fight the feeling.
And every night I feel it.
Right now
I wish you were here with me.
-Ne haragudj, hogy elkezdtem énekelni, de Harry. Ez egy gyönyörű dal. - emelte rám mélykék tekintetét.
-Igen, az. De most már tényleg menjünk. - fogtam meg a kezét és felhúztam.
-Jó, már úgyis álmos lettem. - dőlt neki a vállamnak, miközben egy hatalmasat ásított.
Kifelé menet, a tudta nélkül, kikapcsoltam a mikrofont, Elena pedig eltette a bögrét a mosogatóba és én megláttam valamit az ujján.
-Elly.
-Honnan jött ez az Elly?
-Nem tudom. Szeretek becézgetni, de mivel az El már foglalt, így te Elly lettél.
-Oké. - nevetett - Mit akartál mondani?
-Neked tetkód van? - húztam fel a szemöldököm.
-Nem. - tette a háta mögé a jobb kezét.
-De, de. Mutasd csak.
-Harry...
-Muti már.
-Muti? Az óvodában vagyunk?
-Jól van na. Nyugi, nem mondom el senkinek. - erre sóhajtva megmutatta a gyűrűs ujja oldalán lévő feliratot, ami már soha nem fog lekerülni róla.
-Nyolcadikos voltam, amikor csináltattam. Sokat jelent ez nekem. Nem akartam nagyot, a szüleim nem tudtak róla.
-Hát tényleg nem vitted túlzásba. - vigyorogtam.
-Hát nem is akarok úgy kinézni, mint te.
-Ez gonosz volt. És amúgy is, nem mondhatod, hogy nem szexi.
-Miért ne mondhatnám? - húzta fel vigyorogva a szemöldökét.
-Mert akkor hazudnál.
-Na jó, igazad van. - rágta a szája szélét, mire mindketten felnevettünk.
Felbaktattunk a lépcsőn és bedőltünk az ágyba. Szépen betakargattam és át akartam ölelni a derekát, de megfogta a kezem.
-Elly.
-Honnan jött ez az Elly?
-Nem tudom. Szeretek becézgetni, de mivel az El már foglalt, így te Elly lettél.
-Oké. - nevetett - Mit akartál mondani?
-Neked tetkód van? - húztam fel a szemöldököm.
-Nem. - tette a háta mögé a jobb kezét.
-De, de. Mutasd csak.
-Harry...
-Muti már.
-Muti? Az óvodában vagyunk?
-Jól van na. Nyugi, nem mondom el senkinek. - erre sóhajtva megmutatta a gyűrűs ujja oldalán lévő feliratot, ami már soha nem fog lekerülni róla.
-Nyolcadikos voltam, amikor csináltattam. Sokat jelent ez nekem. Nem akartam nagyot, a szüleim nem tudtak róla.
-Hát tényleg nem vitted túlzásba. - vigyorogtam.
-Hát nem is akarok úgy kinézni, mint te.
-Ez gonosz volt. És amúgy is, nem mondhatod, hogy nem szexi.
-Miért ne mondhatnám? - húzta fel vigyorogva a szemöldökét.
-Mert akkor hazudnál.
-Na jó, igazad van. - rágta a szája szélét, mire mindketten felnevettünk.
Felbaktattunk a lépcsőn és bedőltünk az ágyba. Szépen betakargattam és át akartam ölelni a derekát, de megfogta a kezem.
-Harold. - mondta és hallottam, ahogy mosolyog.
-Úgyse tudsz megállítani. - suttogtam. Keze elgyengült és én átkaroltam a derekát, jó szorosan magamhoz húztam. A Story of My Life-ot dúdoltam és néztem, ahogy lassan leragadnak szép szemei.
*Reggel*
Hangos ajtó csapódásra ébredtem. Mellettem Elena aranyosan aludt és meg se rebbentek szempillái, majd meghallottam Betti hangját.
-Nem mehetsz fel hozzá, nincs jogod. - mondta.
-Nincs hozzá jogom? Már bocs, de a barátnője vagyok. - kiáltotta az illető.
Taylor.
A francba. Újra Elena-ra néztem. Taylor nem fogja elhinni, hogy mi csak aludtunk az este, főleg, hogy Elena csak egy rövid ujjúban és egy bugyiban van, én meg egy alsónadrágban. Alsó ajkamat rágtam, miközben hallottam Taylor cipőjét, ahogy végig kopog az előszobán. Nem jutott eszembe más, egyszerűen lelöktem Elena-t az ágyról. A szívem szakadt meg érte, amiért megszakítottam édes álmait, de közben jót röhögtem magamban.
-Harry, mégis mi a jó fészkes fenét csinálsz?. - ült fel kidülledt szemekkel és úgy látszott, felébredt.
-Itt van Taylor. -suttogtam - Gyorsan bújj be az ágy alá.
-Persze mint az 5 évesek. - mormogta, miközben befelé húzta magát az ágy alá.
-Ner szólj egy szót se, maradj csendben. Ne mocorogj. Köszönöm, imádlak. - nyomtam az utolsó pillanatban egy puszit az arcára.
-Jössz egyel. - mosolyodott el egy kicsit, majd behúzta a fejét is.
Gyorsan átmásztam Elena részére az ágyon, hogy ha Taylor idejönne, az én felemre feküdjön, hogy ne érezze Elena illatát. Én viszont érezni akartam, ezért a párnába fúrva a fejem, mélyen beszippantottam finom, levendula illatát és mindent kizártam a fejemből, még Taylor-t is, akinek a cipője már a folyosó elején kopogott. Nem sokáig tartott a pillanat, mert egyszer csak nyitódott az ajtó és megláttam barátnőm szőke fejét és vörös rúzsát.
-Szia, Harry-cica. Jó reggelt. - hajtotta be az ajtót.
-Neked is. - motyogtam.
-Hogy aludtál?
-Fantasztikusan. - válaszoltam őszintén.
-Akkor legyen fantasztikus az ébresztés is. - simított végig a mellkasomon.
-Ööö...inkább ne.
-Mi az, hogy ne? Ki vagy te és hol van Harry? - nevetett és hagyott pár apró csókot az arcomon.
-É-én csak fáradt vagyok még és ki kell pihennem magam a próbára. - improvizáltam és csak remélni mertem, hogy beveszi.
-Na, kérlek. - csókolt meg, miközben kezével lefelé kúszott. Éreztem, hogy nem fogom már sokáig bírni, ezért eltoltam magamtól.
-Most ne.
-Hát jó. - feküdt le mellém.
-Jobb lenne ha inkább visszamennél Sophia-hoz. - szorítottam össze ajkaimat.
-Miért? - nézett rám.
-Mert...mit fog szólni, ha felébred és nem vagy ott?
-Harry, Sophia nem 3 éves.
-És még át kell öltöznöd, mert jössz velünk a próbára.
-Jó igazad van. - állt fel és ekkor olyan történt, amit nagyon nem akartam.
-Az kié? - mutatott Elena bőröndjére.
-Az enyém.
-Nem tudtam, hogy van egy kék bőröndöd is.
-Új. - haraptam be alsó ajkam. Taylor a bőrönd felé közeledett és fel akarta nyitni. Lélegzetem elakadt, azt hiszem kihagyott egy ütemet a szívem, de mikor Taylor másodjára se tudta kinyitni, kifújtam a levegőt. Számzáras.
-Mi a kód? - kérdezte.
-Nem mondhatom el.
-Miért nem? - nézett rám. Mert én se tudom mi a kód...
-Mert benne van egy meglepetés, neked.
-Tényleg? Ó, mézes puszedlim, nem kellett volna. - legyintett nevetve, majd kilépett az ajtón, amit behúzott maga után. Miután hallottam, ahogy odakiált egy "Majd jövök"-öt Bettinek, becsapta az ajtót és elhajtott piros kocsijával, kihúztam az ágy alól Elena-t.
*Reggel*
Hangos ajtó csapódásra ébredtem. Mellettem Elena aranyosan aludt és meg se rebbentek szempillái, majd meghallottam Betti hangját.
-Nem mehetsz fel hozzá, nincs jogod. - mondta.
-Nincs hozzá jogom? Már bocs, de a barátnője vagyok. - kiáltotta az illető.
Taylor.
A francba. Újra Elena-ra néztem. Taylor nem fogja elhinni, hogy mi csak aludtunk az este, főleg, hogy Elena csak egy rövid ujjúban és egy bugyiban van, én meg egy alsónadrágban. Alsó ajkamat rágtam, miközben hallottam Taylor cipőjét, ahogy végig kopog az előszobán. Nem jutott eszembe más, egyszerűen lelöktem Elena-t az ágyról. A szívem szakadt meg érte, amiért megszakítottam édes álmait, de közben jót röhögtem magamban.
-Harry, mégis mi a jó fészkes fenét csinálsz?. - ült fel kidülledt szemekkel és úgy látszott, felébredt.
-Itt van Taylor. -suttogtam - Gyorsan bújj be az ágy alá.
-Persze mint az 5 évesek. - mormogta, miközben befelé húzta magát az ágy alá.
-Ner szólj egy szót se, maradj csendben. Ne mocorogj. Köszönöm, imádlak. - nyomtam az utolsó pillanatban egy puszit az arcára.
-Jössz egyel. - mosolyodott el egy kicsit, majd behúzta a fejét is.
Gyorsan átmásztam Elena részére az ágyon, hogy ha Taylor idejönne, az én felemre feküdjön, hogy ne érezze Elena illatát. Én viszont érezni akartam, ezért a párnába fúrva a fejem, mélyen beszippantottam finom, levendula illatát és mindent kizártam a fejemből, még Taylor-t is, akinek a cipője már a folyosó elején kopogott. Nem sokáig tartott a pillanat, mert egyszer csak nyitódott az ajtó és megláttam barátnőm szőke fejét és vörös rúzsát.
-Szia, Harry-cica. Jó reggelt. - hajtotta be az ajtót.
-Neked is. - motyogtam.
-Hogy aludtál?
-Fantasztikusan. - válaszoltam őszintén.
-Akkor legyen fantasztikus az ébresztés is. - simított végig a mellkasomon.
-Ööö...inkább ne.
-Mi az, hogy ne? Ki vagy te és hol van Harry? - nevetett és hagyott pár apró csókot az arcomon.
-É-én csak fáradt vagyok még és ki kell pihennem magam a próbára. - improvizáltam és csak remélni mertem, hogy beveszi.
-Na, kérlek. - csókolt meg, miközben kezével lefelé kúszott. Éreztem, hogy nem fogom már sokáig bírni, ezért eltoltam magamtól.
-Most ne.
-Hát jó. - feküdt le mellém.
-Jobb lenne ha inkább visszamennél Sophia-hoz. - szorítottam össze ajkaimat.
-Miért? - nézett rám.
-Mert...mit fog szólni, ha felébred és nem vagy ott?
-Harry, Sophia nem 3 éves.
-És még át kell öltöznöd, mert jössz velünk a próbára.
-Jó igazad van. - állt fel és ekkor olyan történt, amit nagyon nem akartam.
-Az kié? - mutatott Elena bőröndjére.
-Az enyém.
-Nem tudtam, hogy van egy kék bőröndöd is.
-Új. - haraptam be alsó ajkam. Taylor a bőrönd felé közeledett és fel akarta nyitni. Lélegzetem elakadt, azt hiszem kihagyott egy ütemet a szívem, de mikor Taylor másodjára se tudta kinyitni, kifújtam a levegőt. Számzáras.
-Mi a kód? - kérdezte.
-Nem mondhatom el.
-Miért nem? - nézett rám. Mert én se tudom mi a kód...
-Mert benne van egy meglepetés, neked.
-Tényleg? Ó, mézes puszedlim, nem kellett volna. - legyintett nevetve, majd kilépett az ajtón, amit behúzott maga után. Miután hallottam, ahogy odakiált egy "Majd jövök"-öt Bettinek, becsapta az ajtót és elhajtott piros kocsijával, kihúztam az ágy alól Elena-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése