Kezdet: 15. rész

Hallottam, ahogy Elena egy hatalmasat sóhajt és akkor megláttam Hazza-t, hogy jön fel a lépcsőn. Mutattam neki, hogy maradjon csendben, ő pedig leült velem szembe, átkarolta a két lábát és velem együtt hallgatózott. Gondolom tudhatta kik vannak bent, mert nagyon figyelt. Elena belekezdett a mondanivalójába, Harry pedig mozdulatlan maradt.
-Felszaladtam és elkezdtem bőgni. Aztán körülbelül olyan fél óra múlva feljött Louis és kicsit helyre rázott. De rájöttem, hogy rá is lenne okom haragudni. Vagyis jobban mondva rájuk.
-Miért? - mondtam ki véletlenül hangosan és csak remélni tudtam, hogy nem hallották meg. Harry-vel mindketten behúztuk a nyakunkat és feszülten füleltünk.
-Miért? - kérdezte Anna is, én meg megkönnyebbülten fújtam ki az addig bent tartott levegőt.
-Mert tudták. Mindenki tudta, hogy Harry-nek barátnője van, de nem szóltak és hagyták, hogy teljesen beleszeressek. - erre Harry-nek kikerekedtek a szemei és egy kicsit közelebb csúszott a résnyire nyitott ajtóhoz.
-Lehet, hogy nem tudták, hogy szereted.
-A csajok tudták, erről beszéltem nekik régebben. Louis is tudta, összeakart/akar minket hozni. De hogy, ha barátnője van? És szerintem a többiek is tudták. Hallottam, ahogy Liam azt mondja Zayn-nek, hogy "látszik, hogy odavan Harry-ért". Lehet, hogy nem rám célzott, de akkor kire? Viszont igazából egyikükre se tudok haragudni. Még Harry-re sem, egyszerűen nem megy.
-Mert szereted. - mondta Anna és tovább kérdezősködött - Utána mi történt?
-Hazza-val összekaptunk egy kis hülyeségen, leszaladtam, majd amikor ő is lejött kibékültünk. Nyugi volt köztünk bő egy percig. Hát nem csodás? - Elena rettentően sírt, de még így is hallottuk az iróniát a hangjában.
-Aztán újra összevesztünk, újra felszaladtam. Lementem, megölelt, kibékültünk. Biztos muszáj elmondanom?
-Igen. - válaszolt Anna. Hallottuk, ahogy Elena elrágcsál pár gumicukrot és folytatja a mesélést.
-Taylor meglátott egy pókot és azt akarta, hogy én távolítsam el. Megkérdeztem, miért én, mire ő azt válaszolta, hogy Harry azt mondta neki, én vagyok a házvezetőnő és, hogy mennyire szereti Taylor-t és, hogy mennyire hiányzott neki, hogy mennyire unalmas volt nélküle minden. - csuklott el Elena hangja - Látod Anna? Itt játszadozik velem, de én annyira nyomi és unalmas vagyok, hogy halálra unta az agyát, miközben itt volt. Louis, fogalmam sincs miért, de meg akarta ütni Taylor-t, aki elhajolt, így én kaptam. Megijedtem, azt hittem Lou rám haragszik, hogy már megint elrontottam valamit és kiszaladtam. Elfutottam a padomhoz és ott gondolkoztam.
-De kora este szakadt az eső. - vágott közbe Anna. Mivel Elena nem válaszolt, Anna elsuttogott egy "Úristen"-t és hallottuk, ahogy feláll az ágyról. Hihetetlen gyorsasággal felpattantunk és befutottunk a szobámba. Leültünk a kanapéra és úgy tettünk, mintha valami roppant bizalmas beszélgetést folytatnánk. Halk kopogást hallottunk.
-Gyere. - mondta Harry. Hé, haver, még jó, hogy ez az ÉN szobám!
-Sziasztok. Nem akartam semmit se megzavarni, csak valami pokróc félét szeretnék kérni.
-Miért? - kérdeztem ártatlan arccal, miközben odaadtam egy kék, tappancsos pokrócot.
-Most tudtam meg, hogy Elena kint feküdt a szakadó esőben. Tudom, már nem sokat ér, de azért kicsit felmelegítem. Rettentően fél a vihartól, még akkor is, ha csak esik. Nagyon el lehetett keseredve, ha ilyen időben kiszaladt.  Körülbelül meddig volt kint?
-Talán másfél óra... - húzta el a száját Harry.
-Ohh, szegénykém. - motyogta Anna lesápadva, majd megköszönte a takarót és kiment a szobából.
-Mit tettem? - markolta a hajába, miután Anna kiment a takaróval.
-Minden rendbe jön, haver, hidd el.
-Jó lenne. De félek, ezt már nem tudom helyre hozni, Niall.
-Gyere ide. - tártam szét karjaimat és bebújt az ölembe.
-Köszönöm. - suttogta.
-Mi mindig itt leszünk neked.
-Tudom és én is itt leszek nektek.
-Oké, de szállj rólam, mert nehéz vagy és korog a hasam. - nyögtem.
-Ó, bocsi. - mászott le rólam és lementünk kajálni.
-Niall. - ugrott rám Louis - Liam nem adja vissza a répáimat. Segíts! - kiabálta.
-Louis a répa kell a holnapi levesbe. Nem adhatom oda.
-Majd veszel reggel, de én a répáimat akarom! - nyávogott BooBear.
-Louis, ott van a fagyasztott zöldség, halászd ki abból a répákat.
-De abba csak borsó van, Leeyum, légysziii'. - húzta el az "i" betűt.
Már nagyban ettem a megmaradt milánói makarónit, de most le kellett állnom, mert ha tovább eszek megfulladok a röhögéstől.
-Nem. - makacskodott Liam. Liam imádott főzni, Louis meg imádta a répákat. Kíváncsi vagyok ki győz. Maradtam volna még megtudni, hogy kié lesz a répa, de hallani akartam Anna kellemes, nyugtató hangját, ezért felmentem. Épp akkor jött ki a szobából és vitte lefelé a hatalmas fagylaltos dobozt.
-Hű. - néztem bele. Teljesen üres volt.
-Éhes volt. - rántotta meg a vállát - Téged vár. - kacsintott.
-Engem? - csodálkoztam.
-Igen. Egyre csak azt hajtogatta, hogy a te öledben is szeretné kisírni magát.
-Ez aranyos.
-Mindig is szeretett volna egy bátyust. Hát most megkapta a lehető legjobbat. Majd szólj, ha kibeszélte magát, lent várlak.
-Visszamész még hozzá?
-Persze. - bólogatott és lement a lépcsőn.
Nagy levegőt vettem és bekopogtattam. Hallottam egy halk, rekedtes "gyere beljebb"-et és benyitottam. Elena az ágyon ült, arca hamuszürke volt, szemei picik és vörösek voltak, de még így is nagyon szép volt. Haja kócosan omlott a vállára és amint meglátott elmosolyodott.
-Szia, manó.
-Hívtál, Kinguci? - attól, hogy már nem használta ezt a nevet, én nagyon szerettem így hívni.
-Igen. Gyere ide, légyszi'. - nyújtotta felém rövid karjait.
-Hogy vagy? - ültem le mellé.
-Most, hogy kibeszéltem magamból mindent, kicsit jobban, köszi.
-Anna, izé...kedves lány. - vakargattam a tarkóm.
-Hát igen és, ó - dülledtek ki a szemei, majd elmosolyodott - Niall. - hajolt le, hogy elkapja a tekintetem. Mikor sikerült, újra megszólalt - Neked tetszik? - váltott suttogóra.
-Mi? Dehogy. - legyintettem, de éreztem, ahogy az arcom bevörösödik.
-De de. - bólogatott vigyorogva - Elpirultál, láttam, ne tagadd. Hajrá, szöszi, szurkolok nektek. - ölelt meg. Visszaöleltem és hálás voltam neki, amiért nem azt mondta, hogy "Pattanj le a barátnőmről!".
-Igen, tényleg nagyon kedves lány. Meg szép is nem?
-Igen, gyönyörű.  -suttogtam elpirulva. Elena kuncogott egy kicsit, majd belemászott az ölembe.
-Niall.
-Igen?
-Te jobban ismered Harry-t, mint én.
-Igen.
-Szerinted...most mit érezhet? Érdekli, hogy órákat bőgök miatta vagy csak a barátnőjével foglalkozik? - emelte rám mélykék szemeit.
-Biztos, hogy érdekli. Ha megengednéd neki, tuti bejönne ide, vigasztalna, úgy mintha nem is miatta lenne ez az egész. És persze elsütne pár perverz viccet, hogy jobb kedvre derítsen. - erre Elena felnevetett az ölemben - Énekelne neked, simogatná a hátad és becézgetne. Azt mondta, mindig is egy olyan barátnőre vágyott, akihez egy nehéz nap után hozzálehet bújni és nyugisan beszélgetni. Taylor nem igazán az a típus, aki szereti, ha állandóan abba a nagy seggébe vannak, már bocsánat. De te olyan vagy. Ne érts félre, csinos kis popsid van. Arra célzok, hogy te értékelnéd azt, hogy ő megpróbálja a tetteivel bizonyítani, hogy szeret. Érted?
-Aha, azt hiszem. Te sem kedveled Taylor-t?
-Ezt nem gondoltad komolyan, ugye? - néztem rá, mire megvonta a vállát - Hogy kedvelhetném azt az embert, aki csak kihasználja az egyik legjobb barátomat és, aki miatt ennyit sír a hugicám?
-Nem tudom. - hajtotta le a fejét, majd egy édes puszit adott az arcomra - Köszi, hogy bejöttél.
-Bármikor. - borzoltam össze a haját és, így legalább újra mosolyogni láttam.
-Niall.
-Mondd. - néztem vissza az ajtóból.
-Megmondanád a többieknek, hogy puszilom őket?
-Persze. Mindenkit?
-Igen.
-Őt is?
-Igen, őt is. - bólogatott bizonytalanul - És küldd fel Annát. Kísérd fel. - kacsintott.
-Hagyjál már. - sértődtem meg játékosan. Egy utolsó puszit küldött és bezártam magam után az ajtót. Nagyot sóhajtottam és arra gondoltam, nagyon örülök Annának, hogy eljött ma ide. Ha nem jött volna el, nem szerettem volna belé, még mindig tetszene Elena és ezután a lelkizés után én mennék sírni.
Lerobogtam a lépcsőn és ráugrottam az épp a nappaliba tartó Zayn-re.
-Nialler. - kiáltott ijedten alólam.
-Bocsi. - vigyorogtam rá.
-Kicsi a rakás! - ugrott rám Louis, amitől Zayn fájdalmasan felnyögött.
-Várj, várj, én is jövök! - hallottuk Harry hangját. Zayn oldalra fordította a fejét és nézte a futva közeledő göndörkét.
-Ajaj, ajaj, ajaj, ajaj - kiabált egyre hangosabban - ÁÁÁ HAROLD! Eltörted a lábam!
-Azt hogy? - kérdezte Lou.
-Nem tudom, de rohadtul fáj a lábam. - nyöszörgött Zayn.
-Hé, nem szóltatok, hogy kicsi a rakást játszunk. - háborodott fel Liam, majd ráugrott a kupac tetejére, mire mind nyögtünk egy nagyot.
-Ez fájt. - suttogtam összeszorított szemekkel - Elena puszil mindenkit.
-Voltál bent nála? - kérdezte Harry.
-Igen.
-És mit mondott? - kérdezte fentről Liam.
-Hogy puszil mindenkit. - ismételtem meg önmagam, majd Louis hirtelen elkezdett röhögni rajtam. Mármint, hogy rajtam feküdt és úgy vihorászott.
-Mi olyan vicces? - dünnyögte Harry.
-Az, hogy...hogy a segged pont a ké-képembe van. - kacagott Louis. Erre én is hahotázni kezdtem és elképzeltem, ahogy Lou nyomkodja Harry fenekét.
-Ez olyan vicces? - kérdezte Harry, de akkor már Zayn-nek is vörös volt a feje a röhécseléstől.
Csattogó hangokat hallottunk és nem kellett sokat gondolkoznunk, hogy kitaláljuk Lou dobol Harry popóján. Még jobban röhögni kezdtünk, Liam se bírta tovább kitört belőle a nevetés, ezért eldőlt a kis tornyunk és mindannyiunknak nagyot koppant a feje a parkettán, de mi csak vihogtunk. Perrie belépett a nappaliba és ahogy meglátott minket elég érdekes fejet vágott, amitől nekem már potyogni kezdtek a könnyeim és a többiek is vagy az arcukat masszírozták vagy a hasukat fogták.
-Jajj, fiúk. - jött a nappaliba Eleanor, majd segített Louis-nak felállni, de az meg annyira nevetgélt, hogy visszaesett és rántotta magával a barátnőjét is.
-Mi történt? - dugta ki a fejét a konyhából Anna és először csak kuncogott, majd meghallottam csodásan hangzó nevetését, ami Liam szerencsétlenkedése miatt tört ki belőle. Kinyújtottam felé a karom, mutattam neki, hogy jöjjön oda hozzám és próbáltam nagyokat pislogni rá.
Levágta magát mellém, törökülésbe és együtt röhögcséltünk a többieken. Kezeivel két oldalt támaszkodott és oldalra döntött fejjel figyelte a többieket. Próbáltam észrevétlenül pásztázni elbűvölő arcát, de megérezte, hogy stírölöm, ezért rám nézett. Elkaptam a tekintetem és elpirulva hajtottam le a fejem. Közelebb csusszant és fejét a vállamra akarta hajtani. Félúton megállt, még egyszer rám nézett, végül megpihentette aranyos buksiját a vállamon, én pedig ráhajtottam a fejem az övére és úgy fürkésztük tovább a srácokat, ahogy tették az agyukat barátnőiknek, akik nagyot vihorásztak rajtuk.
-Elena vár téged odafent. - suttogtam és beszippantottam hajának finom, eper illatát.
-Akkor felmegyek hozzá, jó? - emelte fel a fejét.
-Felmegyek veled.
A többieknek fel se tűnt, hogy lassan felbaktattunk az emeletre és megálltunk Elena és Harry szobája előtt.
-Figyelj - tűrtem a fülé mögé egy rakoncátlan, szőke tincset - ha lenne kedved találkozni...
-Holnap, mielőtt Szilvásváradra mentek.
-Hova? - simítottam végig az arcán szemöldök ráncolva.
-Holnap Elena Szilvásváradra visz titeket. - tette törékeny kis kezét az enyémre.
-Te nem jössz?
-Nem. - rázta meg gyengéden a fejét.
-Mikor van vége a sulinak?
-Kettőkor. - nézett összekulcsolt kezeinkre.
-Itt a számom. - firkantottam le egy papírra a telefon számom.
-Majd megcsörgetlek. - tette el a kis papírt.
-Gyere ide Elena-val és majd itt kitaláljuk, hogy hova menjünk. - cirógattam a karját.
-Rendben. - bólintott mosolyogva.
-Hát akkor - kezdtem zavartan.
-Holnap, itt, kettőkor.
-Igen.
-Jó éjszakát, Niall. - állt lábujj hegyre és egy apró puszit nyomott a szám sarkába.
-Neked is. - mosolyogtam rám halványan és megvártam, amíg bemegy a szobába. Ahogy eltűnt ugrottam egy aprót.
-Igen, igen. - suttogtam és ökölbe szorított kezekkel egy picit a levegőbe ütöttem.
-Niall? - jött mögülem egy hang.
-Igen? - fordultam meg mintha misem történt volna.
-Minden oké? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel Liam.
-Ööö, persze csak izé...örültem, mert rájöttem, hogy a dió az gyümölcs. - improvizáltam.
-Tényleg? Ezt nem tudtam.
-Igen, az előbb olvastam. - mutattam fel a telefonom.
-Ha te mondod. - rántotta meg a vállát - Ha akarsz valamit még enni, most egyél, mert lefekvés.
-Oké. - szaladtam le a lépcsőn és boldogan vigyorogva nyitottam ki a hűtőt.
Holnap randizom Annával.

*Harry szemszöge*

-Jó éjt. - intettem a többieknek.
-Jó éjszakát, répácskám, aludj jól. - ölelt meg Louis és egy puszit kaptam a fejemre, majd én is adtam neki egyet az arcára.
Felmentem és halkan benyitottam a szobánkba. Két aranyosan szuszogó lánnyal találtam szembe magam, amitől egy hatalmas mosoly kúszott az arcomra.
-Anna. - suttogtam és végig simítottam a szöszi lány karján - Anna, itt maradsz vagy hazamész?
-Hm? - nyitotta ki a szemét.
-Maradsz vagy hazamész?
-Megyek.
-Biztos?
-Igen, persze. - kászálódott fel - Sajnálom, nem akartam illetlen lenni.
-Dehogy, semmi baj.
-Oké. Holnap találkozunk. - intett.
-Anna. - szóltam utána.
-Igen?
-Rólam volt szó? - kérdezősködtem.
-Rólad is.
-És még kiről?
-Cortezről. Elena úgy döntött, hogy ha Cortez kezdeményez, akkor ad neki egy esélyt. - mondta ki. Anna kicsit behúzott nyakkal, érdeklődve várta a reakcióm.
-Annak a bájgúnárnak? Ugyan mi oka lenne rá? És, hogy hagyhatod, hogy ennyire félrelépjen? - fakadtam ki.
-Nézd, Harry. - sóhajtott egy nagyot - Hagyd, hogy tovább lépjen. Eléggé megbántottad, akaratod nélkül vagy azzal, az most nem érdekes. Elena egy eléggé gyenge lány, ha nem is mutatja és most nagyon összetört, szegény. Kell valaki mellé, aki mindig meghallgatja és eltereli a figyelmét rólad, a sírásról és az önmarcangolásról.
-Itt vagy te. - szóltam közbe.
-Félek, én már ehhez kevés vagyok. Hidd el, jót fog tenni neki és így te is bűntudat nélkül lehetsz a barátnőddel.
-Hát jó. - hajtottam le a fejem - Nagyon utál? - néztem az alvó Elena-ra.
-Dehogyis. Senkit se tud utálni, ahhoz túl jószívű. - nézett ő is barátnőjére.
-Akkor haragszik?
-Nem. Nem tud haragudni se rád, se a többiekre.
-Aha. - bólogattam, de amúgy ezt már tudtam.
-Harry, Elena egy fantasztikus lány, tényleg.
-Tudom.
-És nem igazán szeretem, ha bántják. - húzta el a száját.
-Akkor most te utálsz?
-Dehogy. - jött egy kicsit közelebb - Nem lenne rá okom, hogy utáljalak, nem is ismerlek. Amennyit tudok rólad, azt mind újságokból tudom. A nőcsábász Harry Styles, akit hetente új lánnyal látnak és már a fél rajongó táborát ágyba vitte...
-Ezek nem igazak. - szóltam közbe.
-Tudom, Elena folyamatosan véd téged és szidja az újságírókat. Te vagy a kedvence. Meg amúgy, nem is nézel ki ilyennek. - mosolygott rám.
-Kérdezhetek valamit? - emeltem rá a tekintetem.
-Persze.
-Miért lett emós?
-Hát, ezt szerintem nem tőlem kéne megtudnod. - rázta a fejét.
-Kérlek.
-Nem. Sajnálom, nem mondhatom el.
-Oké, mindegy. - legyintettem - Még egy kérdés?
-Kérdezd. - sóhajtott mosolyogva.
-Randizol a szöszivel? - húzogattam a szemöldököm.
-Igen, de ti mindent megbeszéltek egymással? - nevetett fel kínosan.
-Ahogy ti is. - vontam meg a vállam.
-Igazad van.
-Még egy. - pislogtam rá.
-Mondd, de utána már megyek.
-Elena...szóval ő...
-Ő? - húzta fel a szemöldökét.
-Ő tényleg szeret? - néztem Annára.
-Harry, ezt...ezt se tőlem kéne megkérdezned.
-Könyörgöm, nagyon fontos lenne megtudnom.
-Miért? Mert ha szeretne, akkor szakítanál Taylor-ral és Elena-val járnál? Ha meg nem szeretne, akkor meg nem történne semmi? Nem küzdenél érte? Persze, ha te is szereted.
-Jó, igazad van. Hallod, te tényleg nagyon jó barátnő lehetsz.
-Köszi.
-De tényleg, nagyon jól átlátod a dolgokat. Most már tudom, miért imád ennyire. - néztem újra Elena-ra - Köszönöm, hogy átjöttél. - tártam ki a karjaim.
-Mi köszönjük, hogy áthívtál. - ölelt meg - Ezt ma kellet kibeszélnie magából.
-Igen. - bólogattam és mindketten a mélyen alvó lányra pillantottunk.
-Jól van, megyek. - kapta fel a pulcsiját és a kis táskáját.
-Sok sikert holnapra. - mondtam.
-Köszi, majd szurkoljatok. - mosolygott izgatottan és kilépett az ajtón. Nem csukta be teljesen maga után, így halottam, hogy a többiektől is elköszön. Odamentem az ablakhoz és láttam, ahogy Niall megöleli és ad egy puszit az arcára. Integették még egymásnak, majd Anna beszállt a fehér kocsijába és elhajtott, Niall pedig bejött a házba. Megfordultam és csak akkor láttam meg Elena arcát. Hamuszürke volt, szegénykém, szemei vörösek voltak, meggypiros ajkai, most kiszáradva nyíltak résnyire. Mellette a földön rengeteg használt zsebkendő, egy üres gumicukros zacskó, kicsit még nyirkos törülköző és egy rajztábla. Lenéztem a rajzra és egy hangtalan "o" hagyta el a szám. Hisz ez én vagyok! Felismertem a bal oldalon Elena aláírását. Ezt ő rajzolta volna? És ráadásul tollal? De szép.
Nézegettem még egy kicsit, majd visszatettem a helyére és elmentem zuhanyozni. 20 percig áztattam magam és elgondolkoztam a mai napon. No comment. Ez jutott legelőször az eszembe. Elzártam a vizet és kiszálltam a zuhanykabinból. Felöltöztem, ami abból állt, hogy felvettem egy boxert és kimentem. Elena lába teljesen belegabalyodott a takaróba ami lecsúszott egészen a combja közepéig, így láttam, hogy össz-vissz egy fekete, Green Day-es póló és egy sötétkék, egyszerű francia bugyi van rajta. Kivettem a szekrényből egy puha pokrócot, de mielőtt betakarhattam volna megláttam valamit. Bugyi vonala felett és alatt számtalan heget fedeztem fel és mintha ki tudtam volna egy D betűt is olvasni, de nem vagyok biztos benne. Szomorkásan megráztam a fejem, végig simítottam a csípőjén lévő hegeken, betakargattam, majd kisimítottam az arcából egy kósza tincset és adtam a homlokára egy puszit. Mögé bújtam és átkaroltam a derekát. Egyenletes, nyugtató szuszogására hamar elaludtam.