Borzalmas napom volt!
Több, mint egy hét telt el azóta, hogy a szüleim közölték velem, azt akarják, hogy elmenjek. Azóta nem volt sok kommunikáció köztünk. Viszont ma muszáj volt. Hiszen ma volt a SZÜLINAPOM! Reggel elég vidáman keltem ahhoz, hogy gyorsan elkészüljek és felvegyem a kedvenc ruhám:
Szerencsére elég meleg volt még, hogy felvegyem ezt. A suliba érve egy csomóan köszöntöttek és nem is gondoltam volna, hogy ennyien tudják, hogy ma van a szülinapom. Vagy csak látták a Facebook-on. Mindegy. Kírától, Dorkától és Zsófitól kaptam egy-egy csokit (nyami) de ennyi. Anna mondta, hogy ő majd suli után fogja odaadni az ajándékát de tudtam, hogy ő fog adni valamit. Abban reménykedtem, hogy Misi is meglep valamivel de semmi. Még csak egy "Boldog Szülinapot Kinga!" se hagyta el a száját ami nagyon nyomasztott. Sőt, egész nap hozzám se szólt. Kérdem én...Mit tettem már megint? Majd suli után felhívom. Persze, Anna egyből észre vette, hogy nagyon agyalok valamin, ezért rá is kérdezett.
-Mindent oké? - suttogta úgy, hogy csak én halljam.
-Persze. - mondtam de mivel túl jól ismer ezért olyan "na mondd már" pillantással jelezte, tudja, hogy van valami - Szerinted haragszik rám Misi? - kérdeztem, most már szembefordulva vele.
-Miért haragudna?
-Hát, egész nap olyan fura. Mintha kerülne...vagy nem is tudom.
-Nem úgy volt, hogy most már nincs harag és "öribarik" vagytok? - kérdezte aranyos mosolyra húzva száját.
-De. - mondtam lehajtott fejjel.
-Nyugi, minden rendben lesz.
-Gondolod?
-Nem. - mondta, én meg totál kétségbe estem - Tudom.
Hatalmasat sóhajtottam, majd Annához bújtam.
-Köszönöm.
-Bármikor. - mondta majd mi is elindultunk 7. órára.
Tényleg megnyugtattak a szavai és ezért nagyon hálás voltam neki. Óra után elkaptam Misi karját és szembefordítottam magammal.
Indítsd el ezt mielőtt tovább olvasod:
http://www.youtube.com/watch?v=-Ir3ZFkXe9E
-Minden oké? Ma még nem is beszéltünk. - tértem egyből a lényegre.
-Nem, ma még tényleg nem beszéltünk. - mondta mosolyogva, de mosolya nem volt igazi. Távolság tartó volt és rideg.
-Valami baj van? - kérdeztem félve.
-Igen. De nem akartam ezzel elrontani a szülinapod. - jaj, de aranyos.
-Kérlek mondd el. - kérleltem. Istenem, bár ne tettem volna!
-Tudod, a szüleim elváltak. - kezdte.
-Igen, tudom. - mondtam. Rosszat sejtettem.
-És anya kint él Párizsban. - bólintottam jelezve, ezt is tudom.
-De újra összejönnek. - mondta, én meg mindenről megfeledkezve a nyakába ugrottam úgy, hogy majdnem elestünk.
-Ez csodálatos, Misi! - mondtam még mindig őt ölelgetve.
-Hát annyira nem. - és kibontakozott ölelésemből. Csak akkor láttam, hogy Misinek könnyek gyűlnek a szemében. Éreztem, hogy rázkódik a válla, de azt hittem csak rajtam nevet. - Anya nem akar visszajönni Magyarországra... - ekkor már tudtam miről van szó - Úgyhogy mi megyünk hozzá.
Egyszerűen nem tudtam felfogni mit mond. Teljesen lefagytam.
-Párizsba?
Misi csak bólintott és én újra megöleltem. Mindketten halkan szipogtunk és úgy szorított magához mint aki soha többé nem akar elengedni. Sose gondoltam volna, hogy két ember pár év "haragszomrád" után így össze tud kovácsolódni, bár, lehet, hogy ennek az az oka, hogy azelőtt a legjobb barátok voltunk.. Ott álltunk az utca közepén ölelkezve és azt akartuk, hogy ez a pillanat örökké tartson. Szép volt, de közben borzasztóan szomorú is.
Végül elengedtük egymást és tovább indultunk. Misi átkarolta a vállam és egy puszit nyomott a fejemre. Így mentünk tovább. Misi, én és a nagy üresség ami már ott tátongott a szívünkben, pedig még el se ment egyikünk se, már hiányoztunk egymásnak. Mi lesz velem ha elmegy? Nem, erre még gondolni se akarok! Inkább kiélvezek minden pillanatot. Mire hazaértem már kiszáradtak a könnycsatornáim úgyhogy anyumék észre se vették, hogy valami nincs rendben. Köszöntöttek, volt torta, ajándék de nem igazán tudtam élvezni. Miután vége lett az ünneplésnek, dobtam egy SMS-t Annának, hogy ne haragudjon, amiért nem mentem el hozzá, de elég mozgalmas délutánom volt és, hogy, majd holnap kiengesztelésképpen ott alszok nála. Remélem nem haragudott meg rám és ezt elnézi nekem. Még csak 7 óra volt, de én már befeküdtem az ágyba és gondolkoztam. Ami nem igazán ment, mert a kimerültség miatt egyből elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése