Szeptember 3. (kedd)
Reggel úgy néztem ki mint a mosott szar. Miután ezen jól kimérgelődtem magam elkezdtem készülődni, mert késésben voltam. Első óránk töri volt, ezért jó kedvel mentem be az osztályba. Persze rögtön elrontották a kedvem...halványlila fogalmam sincs hányszor érkeztem már úgy az osztályba, hogy Vendi fejen talál egy papírgalacsinnal. De mindegy, most kivételesen elnéztem neki, mert Misi jött felém. Totál földbe gyökerezett a lábam, csak álltam és néztem őt. Hát, ezt nem kellett volna, mert ő furán rám nézett és balra billentette a fejét jelezve, hogy menjek arrébb. Öö...hihi, nagy nehezen félre álltam de még mindig őt lestem. Teljes hidegvérrel elment mellettem és kiment a folyosóra...kb ennyi volt a mai "közös pillanatunk". Délután Zsoltival és Bettivel megcsináltuk félig az angol házit, mert rohadt sok volt. Miután hazajöttem befejeztem az angolt és elindultam zongorára. Az elég unalmas volt, de nem is az a lényeg. Hanem ami otthon várt.
Misi
Reggel úgy néztem ki mint a mosott szar. Miután ezen jól kimérgelődtem magam elkezdtem készülődni, mert késésben voltam. Első óránk töri volt, ezért jó kedvel mentem be az osztályba. Persze rögtön elrontották a kedvem...halványlila fogalmam sincs hányszor érkeztem már úgy az osztályba, hogy Vendi fejen talál egy papírgalacsinnal. De mindegy, most kivételesen elnéztem neki, mert Misi jött felém. Totál földbe gyökerezett a lábam, csak álltam és néztem őt. Hát, ezt nem kellett volna, mert ő furán rám nézett és balra billentette a fejét jelezve, hogy menjek arrébb. Öö...hihi, nagy nehezen félre álltam de még mindig őt lestem. Teljes hidegvérrel elment mellettem és kiment a folyosóra...kb ennyi volt a mai "közös pillanatunk". Délután Zsoltival és Bettivel megcsináltuk félig az angol házit, mert rohadt sok volt. Miután hazajöttem befejeztem az angolt és elindultam zongorára. Az elég unalmas volt, de nem is az a lényeg. Hanem ami otthon várt.
-Sziasztok! Megjöttem!
-Szia Kinga! - köszöntött anyu - Öö gyere ülj le ide az asztalhoz. - elég furán viselkedett - Apáddal beszélgettünk - na ez már rosszul kezdődik - és arra jutottunk, hogy mi lenne ha...szóval mi lenne ha te...úgy értem elköltöznél...Nyíregyházára.
-Mi? - ezt nem gondolhatják komolyan!
-Mit szólsz hozzá? - kérdezte kicsit félénken apu.
-Hogy mit szólok hozzá? Tönkre akarjátok tenni az életem? Itt vannak a barátaim, - és Misi(!) - a családom! Itt van minden ami fontos nekem! Kivéve a nagyit.
-Épp ez az...ő Nyíregyházán van és te hozzáköltöznél. Így nem lenne egyedül plusz, gyakrabban látogatnánk meg.
-Nem!
-Kinga. Csak gondold át.
-Nincs mit ezen átgondolni! - kiabáltam és úgy ahogy voltam, éhen-szomjan, átöltöztem a pizsamámba és durcizva leborultam az ágyamra. Már vagy 3 órája sírtam, amikor gondoltam ideje lenne abbahagyni és inkább megbeszélni hogy nem megyek sehová, de amikor kimentem csak sötétséget láttam. Mondjuk már fél12 volt de akkor is! Mindegy, majd holnap. A telefonom zökkentett ki a gondolatmenetemből. A szívverésem felgyorsult, megremegtek a lábaim és a gyomrom akkora lett mint egy kupak. A telefonomból megszólalt a Boulevard of Broken Dreams . Misi csengőhangja.
Vedd fel! Lélegezz! Nem, inkább vedd fel! Nem, először lélegezz!
-Haló? - hangom olyan vékony volt és halk, hogy azt hittem meg se hallja.
-Ki az? - kérdezte.
-Kinga.
-Ja, bocs, téves. - na és ez volt az a pillanat amikor újra elkezdtem a bőgést.
-Semmi baj. - szipogtam.
-Kinga? Te sírsz?
-Dehogy. - de ilyenkor már úgy bömböltem mint egy 5 éves.
-Mi a baj?
-Nem hiszem, hogy érdekelne.
-Akkor rosszul hiszed. - tisztán hallottam, hogy mosolyog.
-Hát csak izé...Apumék kitalálták, hogy...
-Mit? - kérdezte aggódva Misi.
-Hogy költözzek Nyíregyházára... - csuklott el a hangom.
Csend volt a telefonban. Azt hittem letette, de miután megnéztem a telefon kijelzőt és tudatosult bennem, hogy még hívásban van, gyorsan visszatettem a fülemhez.
Csend volt a telefonban. Azt hittem letette, de miután megnéztem a telefon kijelzőt és tudatosult bennem, hogy még hívásban van, gyorsan visszatettem a fülemhez.
-Misi? - szinte suttogtam.
-Miért?
-Mit miért?
-Miért mész el?
-Ez még nekem se világos... - tényleg, ezen még nem is gondolkodtam. Miért akarják, hogy elmenjek?
-Ez biztos? - a hangja furcsán hangzott.
-Nem! Nem fogom megengedni nekik, hogy csak így kirakjanak a házból.
-Figyelj Kinga, nem akarom megszakítani ezt az érdekes beszélgetést de...kinyithatnád a kaput, mert idefagyok.
-Mi? - de ekkor kinyomta.
Én meg felkaptam magamra egy kabátot, halkan kinyitottam az ajtót és kiosontam miközben próbáltam felfogni, hogy mi is történik. Éppen telihold volt.
Ez akár romantikus is lehetne, nem? De sajnos csak lehetne, mert most éppen utál. Hjajj, mindegy. Kinyitottam a kaput és szembe találtam magam Vele. Itt volt Ő. Teljes életnagyságban.
Ez akár romantikus is lehetne, nem? De sajnos csak lehetne, mert most éppen utál. Hjajj, mindegy. Kinyitottam a kaput és szembe találtam magam Vele. Itt volt Ő. Teljes életnagyságban.
-Hogy kerülsz ide?
-Miért? Nem örülsz nekem? - kérdezte fél mosolyra húzva a száját. Elolvadok...
-Nem erről van szó. - jöttem hirtelen zavarba - De nem értelek. Évekig hozzám se szólsz most meg itt vagy.
-Sajnálom, hogy cserben hagytalak. - teljesen ledöbbentem.
-Mi?
-Nem akartalak...szóval annak nevezni, csak a harag beszélt belőlem. Sajnálom. Most már tudom, hogy nem te voltál a hibás.
-Én is sajnálom. Csak tudod azt hittem...áá mindegy ne is gondoljunk rá. Szent a béke? - nyújtottam röhögve felé a kisujjam.
-Szent a béke. - akasztotta nevetve ujját az enyémbe.
-Szóval miért jöttél?
-Csak látni akartalak. - úristen. Azt mondta látni akart. Látni akart! - Mikor költöznél? - váltott komolyabb témára.
-Nem tudom. Szerintem a félévet még megvárom...fogalmam sincs. - és megint eltört a mécses - Nem karok elmenni, Misi.
-Jól van, nyugi. Na, gyere ide. - és a karomat megfogva maga elé húzott és megölelt. Először meglepődtem, majd én is átkaroltam. Nem tudom meddig állhattunk így de azt kívántam örökké tartson. - Együtt kitalálunk valamit. - majd szorosan egymás mellett kezdtünk el sétálni.
Mindenről beszélgettünk. Olyan volt mintha beakarnánk pótolni azt a pár évet amit kihagytunk. Addig sétáltunk, beszélgettünk és nevettünk (inkább ő röhögött rajtam, de mindegy) amíg fel nem kelt a nap. -Mennem kell. - mondta Misi, majd tekintetét mélyen az enyémbe fúrta - Holnap találkozunk. - és megölelt.
-Köszönöm. - suttogtam.
-Mit? - kérdezte még mindig engem ölelve.
-Mindent.
-Szívesen. - mondta mosolyogva majd elsétált.
Mikor megérkeztem még nem volt ébren senki. Mondjuk fura lenne, ha valaki reggel 6-kor kelne, mikor nem is kell suliba menni, mert a tanároknak valami egész napos megbeszélés van, vagy mi a manó, a szüleim pedig szabadságon vannak. Mindegy. Levettem a kabátom és bebújtam az ágyba.
9 óra. Leültem a TV elé és megnéztem a Lopott idő című filmet. Már mindenki fent volt. Nem tudtam mit csinálni, ezért elmentem olvasni. Ebéd előtt gyorsan felöltöztem:
Az ebéd elég kínosan telt. És még finoman fogalmaztam. A tesóm, persze, nem értett semmit, mert amikor a szüleim közölték velem "csodálatos" ötletüket, ő fent volt a szobájában. Természetesen, nem mondták el neki, hogy mit mondtak nekem tegnap. Azt mondták, hogy csak fáradt vagyok,és aludni mentem. Aha, persze...majdnem. Az ebédet a telefonom zavarta meg.
-Nem telefonozunk ebéd közben. - motyogta apum de én mit sem törődve leszidásával (ha őket nem érdekli az én kérésem, engem se az övék) felvettem a telefont.
-KINGA! - ordította a telefonomba Anna.
-Én is örülök neked, de annak is örülnék ha nem süketülnék meg. - mondtam a fülemet fogva.
-Képzeld mi történt!
-Na mi? - kérdeztem mosolyogva.
-JÖN BUDAPESTRE A ONE DIRECTION! - kiáltotta torkaszakadtából, miközben én egy kicsit arrébb vittem a telefont a fülemtől.
-És?
-És megyünk!
-Mit értesz azalatt, hogy megyÜNK?
-Hát te meg én megyünk a One Direction koncertre szeptember 23-án!
-ÚRISTEN! - üvöltettem most már én is, amit Anna egy röhögéssel díjazott.
-Na, puszi megyek majd holnap talizunk.
-Okszi. Szia! - miután kinyomtam vigyorogva visszamentem az asztalhoz. Régóta óriási rajongó vagyok, de ezt nem gondoltam volna. Te jó ég!
-Képzeljétek... - kezdtem ,de apum félbe szakított.
-Igen, tudjuk...hallottuk. - mondta elég fura arccal. Biztos azon agyalt, hogy a tinilányoknak, hogy van ekkora hangjuk. Ez van.
-És? - kérdeztem izgatottan.
-Felőlem. - vonta meg a vállát apu. Anya már nehezebben adta be a derekát de végül ő is beleegyezett. A tesóm nem akkora rajongó, úgyhogy ő csak a macskánkat, Abigélt simogatta.
Ebéd után naplót írtam majd 1D-t hallgatva olvastam. El sem hiszem, hogy látom élőben is a fiúkat. Mivel úgy éreztem muszáj elmondanom valakinek, ezért felhívtam Misit. Igaz ő nem olyan nagy lelkesedéssel, mint én de megbeszéltük, hogy ez mennyire szuper. Miután nevetve letettem a telefont elgondolkodtam azon, hogy amennyire utált engem, most legalább annyira jó a kapcsolatunk. Vacsi és zuhany után bebújtam az ágyamba és imádkoztam, hogy ez a nap ne csak álom legyen. Nem az volt.
-Szóval miért jöttél?
-Csak látni akartalak. - úristen. Azt mondta látni akart. Látni akart! - Mikor költöznél? - váltott komolyabb témára.
-Nem tudom. Szerintem a félévet még megvárom...fogalmam sincs. - és megint eltört a mécses - Nem karok elmenni, Misi.
-Jól van, nyugi. Na, gyere ide. - és a karomat megfogva maga elé húzott és megölelt. Először meglepődtem, majd én is átkaroltam. Nem tudom meddig állhattunk így de azt kívántam örökké tartson. - Együtt kitalálunk valamit. - majd szorosan egymás mellett kezdtünk el sétálni.
Mindenről beszélgettünk. Olyan volt mintha beakarnánk pótolni azt a pár évet amit kihagytunk. Addig sétáltunk, beszélgettünk és nevettünk (inkább ő röhögött rajtam, de mindegy) amíg fel nem kelt a nap. -Mennem kell. - mondta Misi, majd tekintetét mélyen az enyémbe fúrta - Holnap találkozunk. - és megölelt.
-Köszönöm. - suttogtam.
-Mit? - kérdezte még mindig engem ölelve.
-Mindent.
-Szívesen. - mondta mosolyogva majd elsétált.
Mikor megérkeztem még nem volt ébren senki. Mondjuk fura lenne, ha valaki reggel 6-kor kelne, mikor nem is kell suliba menni, mert a tanároknak valami egész napos megbeszélés van, vagy mi a manó, a szüleim pedig szabadságon vannak. Mindegy. Levettem a kabátom és bebújtam az ágyba.
9 óra. Leültem a TV elé és megnéztem a Lopott idő című filmet. Már mindenki fent volt. Nem tudtam mit csinálni, ezért elmentem olvasni. Ebéd előtt gyorsan felöltöztem:
Az ebéd elég kínosan telt. És még finoman fogalmaztam. A tesóm, persze, nem értett semmit, mert amikor a szüleim közölték velem "csodálatos" ötletüket, ő fent volt a szobájában. Természetesen, nem mondták el neki, hogy mit mondtak nekem tegnap. Azt mondták, hogy csak fáradt vagyok,és aludni mentem. Aha, persze...majdnem. Az ebédet a telefonom zavarta meg.
-Nem telefonozunk ebéd közben. - motyogta apum de én mit sem törődve leszidásával (ha őket nem érdekli az én kérésem, engem se az övék) felvettem a telefont.
-KINGA! - ordította a telefonomba Anna.
-Én is örülök neked, de annak is örülnék ha nem süketülnék meg. - mondtam a fülemet fogva.
-Képzeld mi történt!
-Na mi? - kérdeztem mosolyogva.
-JÖN BUDAPESTRE A ONE DIRECTION! - kiáltotta torkaszakadtából, miközben én egy kicsit arrébb vittem a telefont a fülemtől.
-És?
-És megyünk!
-Mit értesz azalatt, hogy megyÜNK?
-Hát te meg én megyünk a One Direction koncertre szeptember 23-án!
-ÚRISTEN! - üvöltettem most már én is, amit Anna egy röhögéssel díjazott.
-Na, puszi megyek majd holnap talizunk.
-Okszi. Szia! - miután kinyomtam vigyorogva visszamentem az asztalhoz. Régóta óriási rajongó vagyok, de ezt nem gondoltam volna. Te jó ég!
-Képzeljétek... - kezdtem ,de apum félbe szakított.
-Igen, tudjuk...hallottuk. - mondta elég fura arccal. Biztos azon agyalt, hogy a tinilányoknak, hogy van ekkora hangjuk. Ez van.
-És? - kérdeztem izgatottan.
-Felőlem. - vonta meg a vállát apu. Anya már nehezebben adta be a derekát de végül ő is beleegyezett. A tesóm nem akkora rajongó, úgyhogy ő csak a macskánkat, Abigélt simogatta.
Ebéd után naplót írtam majd 1D-t hallgatva olvastam. El sem hiszem, hogy látom élőben is a fiúkat. Mivel úgy éreztem muszáj elmondanom valakinek, ezért felhívtam Misit. Igaz ő nem olyan nagy lelkesedéssel, mint én de megbeszéltük, hogy ez mennyire szuper. Miután nevetve letettem a telefont elgondolkodtam azon, hogy amennyire utált engem, most legalább annyira jó a kapcsolatunk. Vacsi és zuhany után bebújtam az ágyamba és imádkoztam, hogy ez a nap ne csak álom legyen. Nem az volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése