Egész éjjel forgolódtam. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy elmegy. Itt hagy engem Budapesten. Vagy lehet, hogy nem is Budapesten hanem Nyíregyházán. Na, igen. Még mindig nem beszéltünk erről. De én nem megyek sehova!
Reggel felöltöztem és bementem a fürdőbe. OMG... Beesett, hamuszürke arc és kicsi, vörösre sírt szemek. Hát ez szuper.
A suliban nem volt semmi érdekes, csak a szokásos. Az ofő kiakadt a sok panaszért ami ránk érkezett, a tanárok nem bírtak velünk, a többieknek meg fel se tűnt, hogy van velem valami, csak Misinek. Na, igen Misi. Ma többször megkérdezte hogy vagyok, mennyire akadtam ki, és, hogy mennyit ettem. Ma még reggelizni se reggeliztem, egyszerűen nem ment. Délután, ahogy megígértem, átmentem Annához, rögtön suli után. Azt mondta két meglepit tartogat számomra. Az elsőnél elmentünk egy régi raktár szerű épülethez. Fogalmam se volt, hogy mit keresek itt, de nagyon kíváncsi lettem. Pár perc múlva már meg is tudtam. Amikor beléptünk egy csomó táncossal találtam szembe magam, akiket nagyon tisztelek fantasztikus tánctudások miatt. És ott volt valami banda is. Hű mi lesz itt?
-Na mit szólsz? - kérdezte izgatottan.
-Wow. - ennyit bírtam kinyögni.
-Nos, elhoztam a balett cuccod, öltözz fel és hajrá! - nyomta kezembe a táskám, amiben tényleg benne voltak a ruháim.
-Oké de mit csináljak?
-Ez egy improvizációs est, Kinga. - mondta, én pedig a nyakába vetettem magam.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - ugráltam, aztán mentem átöltözni.
Mikor visszaértem a zene már javában szólt és a többi táncos is felment a színpadra. Először kicsit izgultam de mivel szenvedélyem a tánc, a balett ezért hamar belejöttem és nagyon jól éreztem magam.
-Nagyon, nagyon köszönöm! Imádlak! - mondtam miközben kifelé jöttünk az épületből és átöleltem Annát.
-Szerintem a másodiknak jobban fogsz örülni, de majd meglátjuk. - mondta izgatottan. Én csak mosolyogtam. 'Nem hiszem, hogy ennél jobb dologgal tudna elődrukkolni.' gondoltam magamban. De, hogy én mekkorát tévedtem!
Amint Annáék házába léptem egyből lefoglaltam a fürdőt. Jól esett a zuhany, tánc után. Mikor kijöttem, az ajándék osztásom előtt még beszélgettünk. Aztán már nem bírtam tovább rászóltam, hogy adja ide, különben megőrülök. Felállított és a szoba közepére vezetett.
-Csukd be a szemed! - mondta.
-Miért?
-Csak csukd be! - utasított. Hát jó...
-Becsuktam. - mondtam miközben féltem, hogy valami hülyeséget csinál. Például egy tortát nyom a képembe vagy mit tudom én.
-Nem lesünk!
-Oké.
-Tartsd a kezed magad elé, mintha valami tálcát tartanál. - mondta.
-Oké.
-Jól van, maradj így. Mindjárt jövök. - és hallottam ahogy kirohan.
Öt másodperc múlva már jött is vissza.
-Boldog 17. szülinapot barátném! - röhögött és a kezembe nyomott valamit.
Mikor kinyitottam a szemem ezt láttam:
 |
| (a dátummal ne foglalkozzatok) |
-Te jó ég! Ú, KÖSZÖNÖM! - mondtam Annát ölelgetve és közben mindketten ugráltunk meg nevettünk.
-Nagyon szívesen! Akkor eljöhetsz? - kérdezte egy kicsit félve a választól.
-Persze. De, ha, nem engedtek volna el, akkor is kiszökök. - mondtam röhögve.
-Oké.
Ezután még egy csomót "pletyiztünk" és megfordult a fejemben, hogy elmondom neki elejétől a végéig a Misis dolgot. Hogy mennyire nem akarom, hogy elmenjen és hogy mennyire jó, hogy újra jóban vagyunk. De végül nem mondtam semmit és csak csöndben hallgattam ahogy Anna egy (számomra) ismeretlen fiúról beszél. Csodás napom volt és ezt a legjobb barátnőmnek köszönhetem. Körülbelül hajnali 3 lehetett mikor úgy gondoltuk, ideje lenne aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése