A nap, mikor randiztam Harry-vel. Uramisten! Oké, mielőtt elmesélem, azt el kell mondanom, hogy összességében fantasztikus volt. Szinte tökéletes.Persze, volt olyan, amit nem pont úgy terveztem, de hát, hogy lenne már rossz egy randi Harry-vel? Most komolyan, aki ezt gondolja az hülye.
Nagyon hideg volt odakint, ezért olyan gyorsan kapkodtam a lábam a hóesésben, ahogy csak tudtam. Így is negyed órával előbb indultam, pedig csak 10 perc lenne az út, most öt perc alatt a házhoz értem. A kaput nyitva találtam, az ajtón viszont, hiába kopogtattam, nem nyitotta ki senki, ezért beléptem. Finom fahéjillat és kellemes meleg fogadott, a kabátomat ráakasztottam a fogasra és felfedeztem pár rózsaszirmot a földön. Halkan elnevettem magam és hirtelen azt vettem észre, hogy könnyezni kezdek, a meglepettségtől, pedig hátrahőköltem. Mi a fenéért sírok? Oké, felkészültem, így vízálló sminkben indultam el otthonról, de nem gondoltam volna, hogy már az első 5 másodpercben kipróbálom, tényleg az e, főleg, hogy a semmin sírok. Hülye! Nyugodj le! Gyorsan, óvatosan megtörölgettem kabátom ujjába a szemem, majd követtem a szirmokat, amik egyenesen a konyhába vezettek. Harry épp az asztal mellett állt és pezsgőt öntött a poharakba, mikor meglátott. Sima fekete, szűk ing volt rajta, sötét farmerrel, arcát pedig az apró mécsesek fénye világította meg. Olyan volt, mintha a mennyből érkezett volna. Már csak a szárnyai hiányoztak. Amint meglátott halkan felnyögött és majdnem kiejtette kezéből az üveget, amit inkább visszatett az asztal közepére.
-Uramisten... - motyogott, majd nyelt egy nagyot és pislogott párat, én pedig azt hittem már valami baj van - Te jó ég, gyönyörű vagy. - először megkönnyebbültem, aztán egyből zavarba is jöttem és megigazítottam fekete, csipkés ruhám alját. Mindketten feketében. Mintha temetésre indulnánk. Jól kezdődik.
-Köszönöm. Te is nagyon jól nézel ki. - súgtam, mert elment a hangom, ahogy végignéztem lábain, amikre tökéletesen rásimult nadrágja, majd tettem pár lépést felé.
-Nem is hallottam, hogy bejöttél. - nyújtotta felém az egyik poharat, majd a szemembe nézett és őszinte aggodalom villant fel tekintetében - Minden oké? Sírtál?
-Nem, nem csak... csak ilyet még tényleg senki sem csinált nekem. - szipogtam mosolyogva és próbáltam nem rá nézni, mert baromi nagy szerencsétlennek éreztem magam, hogy meghatódok ezen.
-Oh, kicsim, ezen ne sírj, semmi baj. - simította ki hajamat az arcomból és ez így az elég bazi édes lett volna, csakhogy nekünk ez még csak az első randink és úgy érzem ez egy kicsit sok elsőre. Ő is így érezte, mert, amint felfogta mit mondott (és hogyan becézett) zavartan elkapta a kezét és megköszörülte torkát - Mármint, azt hittem már valami baj van.
-Nem, dehogy. - vettem el tőle a pezsgős poharam, majd összehúztam a szemöldököm - Öhm... még nem vagyok 18.
-Még nem ittál alkoholt? - kérdezte szórakozottan, én meg majdnem rávágtam, hogy pont az a baj, hogy túl sokat ittam régebben.
-De, persze. - évek óta ittam alkoholt, viszont nem akartam ezzel elrontani a randit, ha így készült, hát így készült, valahogy kibírom - Csak egy felnőttnek nem szabadna leitatnia. - néztem a szemébe vigyorogva, elviccelve a dolgot, mire felnevetett.
-Én? Felnőtt? Az, persze, papíron, lehet. Nyugi, nem akarlak leitatni.
-Okés. Egészségedre.
-Egészségedre. - koccintottunk. Ittam pár kortyot belőle, igazából már el is felejtettem milyen jó íze van, de azért hamar letettem a poharat.
-Én főztem. - dicsekedett, majd kihúzta a székem és be is tolt.
-Kíváncsi vagyok. - és amíg ő levette a gázról a nem tudom mit, én körül néztem a narancsfényben úszó helyiségben. Az asztalon egy szál gyertya, míg a konyha minden egyes négyzet-milliméterén ezernyi kis mécses világított, a bordó szalvéták szívecske formájúra voltak hajtogatva és mindenhol rózsaszirmok pihentek. Egy nyálas, romantikus film kellős közepében találtam magam.
-Hűha, mennyit fáradozhattál ezen. - suttogtam elképedve, de ő csak megrázta fejét.
-Nem annyira sokat, szívesen csináltam. És amúgy is, simán megérte. - kacsintott, miközben letette elém a tányért - Nagyon csinos vagy. - dicsért meg újra, majd nyomott a fejemre egy puszit, amitől hirtelen dübörögni kezdett a szívem. De úgy emberesen, szóval, konkrétan, azt hittem kiszakad a mellkasom. Nem igazán értettem, miért, hisz már csókolóztunk is, és ez csak egy puszi volt, de még a gyomrom is beleremegett, majd kupak méretűre zsugorodott.
-Köszönöm. - pirultam bele - Neked pedig többször kéne inget hordanod. - ezt a mondatot azóta már megbántam párszor, mert (gondolom ti i észrevettétek) később folyamatosan fura, mintás ingekben szaladgált a színpadon, de egyébként azok is felháborítóan jól álltak rajta, csak ezt neki nem kell megmondani.
-Majd igyekszem. - ült le a saját helyére - Jó étvágyat.
-Jó étvágyat. - és, amint a számhoz emeltem a kaját, meg is égettem a nyelvem. De nem csak úgy, hogy Juj, forró hanem, hogy Te jó ég, leégett a nyelvem fele basszus!! Beleharaptam az ajkamba, hogy ne sikítsak fel, majd éreztem, hogy könnyezni kezd a szemem, ezért - mikor Harry nem engem figyelt mosolyogva - folyamatosan felfelé pislogtam, hogy még véletlenül se gördüljön le egy könnycsepp. A nyelvem hihetetlenül fájt és azonnal le kellett hűtenem, ezért megfogtam a pezsgős poharam és lehúztam az egészet. Harry furcsán nézett fel rám, mire csak legyintettem.
-Szeretem, öhm...szeretem leöblíteni a torkom valamivel kaja előtt. Tudod, mint, ahogy a kávézókban is adnak egy cuki kis pohár vizet, hogy jobban érezzük a kávé ízét. - motyogtam össze-vissza és attól féltem már nem csak a nyelvem, hanem az arcom is égett.
-Értem. - bólogatott lassan, majd úgy láttam nem nagyon érdekli tovább ez a téma, szerencsére - Kérsz még? - mutatott a pezsgőre, mire bólintva felé nyújtottam a poharam. Azt is lehúztam, de Harry erre már nem mondott semmit - Vigyázz, lehet, hogy egy kicsit még meleg. - figyelmeztetett édesen, mikor látta, hogy közelítek egy falatot a számhoz.
-Okés. - villantottam felé a legszebb mosolyom. Kicsit elkéstél ezzel, édesem.Újból neki fogtam, most óvatos voltam és egy darab húst vagy öt percig fújtam, de hiába, már nem éreztem az ízeket, sőt a pezsgő szénsava kezdte annyira szétmarni az égett nyelvem, hogy azt hittem ott halok meg.
-Milyen?
-Huu, nagyon finom. - próbáltam a legőszintébb hangomon kijelenteni. Semmit nem éreztem a étel ízéből. A fenébe - Már mikor először találkoztunk kijelentettem, hogy szakácsnak kéne lenned.
-Igen, emlékszem. - bólintott Harry, és azzal a lendülettel belefejelt a tányérjába. Összeszorítottam a szemem, mint aki maga sem hiszi, mit lát és mikor kinyitottam, Harry ugyanúgy, mosolyogva fürkészett, sőt egyáltalán nem volt kajás az arca. Jó ég, csak képzelődtem, istenem, csak képzeltem az egészet nem fejelt bele ő semmibe. Azt hiszem, az alkohol kezdett a fejembe szállni, szédültem és lángolt az arcom.
-Biztos minden rendben?
-Igen, persze. - legyintettem és megettem a következő falatot, de mikor rájöttem az állagából mi volt az, majdnem kiköptem. Máj.
-Öhm, Hazz...
-Igen?
-Mi van ebben? Nagyon finom, lehet, hogy hazavinném a receptet. - füllentettem. Viszont ezt kár volt megkérdeznem, mert elkezdte magyarázni, hogy mit hogyan kell fűszerezni, meddig kell pirítani a zöldségeket, stb., stb, én meg bólogathattam, mint egy bólogatós kutya a kocsik hátuljában. De amit meg akartam tudni, azt megtudtam. Hogy van benne máj és ez az kaja, amit enyhén szólva utálok. Konkrétan hányok tőle. De komolyan, hánytam már tőle, nem is egyszer. Talán ebben a pillanatban picit örültem neki, hogy megégettem a nyelvem és nem érzem az ízeket.
-Nem baj, ha kimegyek a mosdóba?
-Nem, dehogy. Szólj, ha van valami baj.
-Persze, oké. - bólintottam, majd felálltam és elvánszorogtam a fürdőig. A fejem sajgott, forgott az egész világ, rosszul voltam és kezdtem úgy érezni, mindjárt visszajön az egész vacsi, mert szinte éreztem, hogy a gyomromban össze-vissza kavarognak a dolgok és nem tudják eldönteni, hogy a számon jöjjenek e ki vagy majd valahol máshol. Pfuj.
Beestem a fürdőszobába és bezártam az ajtót, majd lehuppantam a kád szélére, de beleültem egy nedves törülközőbe. Basszus, de jó, még szerencse, hogy nem látszik a ruhámon, de attól még olyan érzés, mintha bepisiltem volna. Lehajtottam a WC fedelét és élveztem, ahogy a hideg porcelán hozzátapadt a combomhoz, miközben a törülközőt vizsgáltam. Biztos Harry törölközött vele, nem rég. Vajon mindenét beletörölte...? Jézusom, Elena, ez az öt srác elront téged, ne gondolj ilyenekre! Vettem pár mély lélegzetet és kerestem fejfájás csillapítót, amit lenyeltem néhány korty vízzel. Próbáltam összeszedni magam, hisz egy kis pezsgő, nyelv égetés és máj nem ronthatja el ezt az estét. Visszamentem, Harry épp eltette az üres tányérokat (igen, megérdemlem a tapsot, mert mindent megettem, még a májat is) és kivett a hűtőből valamit.
-Szereted a málnát? - kérdezte a válla felett, nekem pedig az éppen lenyugodni próbálkozó gyomrom újból felfordult. Máj, kivi, málna. Ez a három ellenségem. És neki ebből kettőt sikerült kifognia. Mielőtt gondolkozhattam volna, automatikusan rávágtam:
-Igen, nagyon.
-Akkor jó. - bazsalyogott, mint aki büszke magára, hogy olyat készített, amit megeszek. Hát, majdnem...
-Ezt is te csináltad? - mutattam az előttem heverő tányérra, amin egy málnás, joghurtos süti vicsorgott rám gonoszan.
-Hát, az én kezem is benne volt. Feltörtem a tojást. - nevetett - Egyébként Betti csinálta.
-Értem. Majd mondom neki, hogy nagyon finom lett. - és ott, végre mégis megsajnált engem fent engem valaki, mert eszembe jutott egy elég jó ürügy, hogy hogyan kerülhetném ki az egész desszert megevését.
-Nem kérsz többet? - húzta fel a szemöldökét édes, apró csalódással az arcán, mikor látta, hogy leteszem az evőeszközt, pedig még a fel süti a tányéron maradt.
-Nem, köszi. Nagyon tele ettem magam, majd talán később. - tudom, nem szép dolog hazudni, de büszke voltam magamra, amiért egy ilyen hihető kifogással álltam elő.
-Oké, itt lesz a pulton.
Én még kértem egy pohár vizet, mert a málna íze nem akart eltűnni a számból, majd leültünk a nappaliban lévő kanapéra és bámultuk a fekete TV képernyőt. Jazz zene szólt, ami kicsit nyugtató hatással volt rám, itt is mécsesek égtek és már nem csak vörös, hanem fehér rózsaszirmokat is felfedeztem.
-Nem is tudtam, hogy te ennyire romantikus vagy. - ámultam, harmadjára is körbenézve a nappaliban.
-Ezt csak néhány embernek mutatom meg. - mondta lassan. Imádom mikor ilyen lassan, megfontoltan beszel. Képes vagyok elhinni minden egyes szavát és szerelmes vagyok az összes szótagba, amit kiejt rózsaszín ajkain.
Kicsit feszengtem, ő a kanapé egyik részén én, pedig a másikon ültem, keresztbe tett lábbal és előre hátra dülöngélve, miközben az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy miről beszélhetnénk, de csak emlékek százai támadták meg a fejem.
Göndör tincsek, amik a kezemben pihennek, egyenletes szuszogás, ami az arcomat csiklandozza, izmos kar, ami a csípőmet öleli át és jó Harry illat. Sose fogom elfelejteni ezeket a reggeleket.
Felnyitottam a szemem, már ő is ébren volt, engem nézett.
-Nem szeretem, mikor alvás közben néznek. - dörzsöltem meg a szemem.
-Neked is jó reggelt. - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Megyünk a Balatonra...
Jó ég, a Balaton, mik történtek ott!
-Tévedtem. Akarom. - ragadtam meg gallérját, de nem mertem megcsókolni. Keze lassan kalandozott a combomon és tűrte fel a ruhám, én pedig a hajába túrva vártam, mit fog csinálni. Egy hirtelen mozzanattal vont magához, száját az enyémre nyomva érte el, hogy a lábaim megrogyjanak, és belé kapaszkodva élvezzem, amit csinál. Ajkaimat simogatta, majd miután szétnyitottam a szám elmélyítette a csókot, nyelveink bátortalanul ismerkedtek, ujjait hosszú hajamba túrta, kezem a mellkasán indult felfedező útra. Éreztem, hogy felfelé tűri mélykék ruhám alját, nem ellenkeztem, én is kigomboltam pár gombot az ingén és a tarkóját simogattam, ami egy mély, férfias dörmögést váltott ki belőle.
Aztán visszamentek Londonba, de újra eljöttek hozzám.
...eszeveszetten kezdtem rohanni feléjük és szinte sírva ugrottam Harry ölébe, aki felkapott, megpörgetett, majd szorosabban ölelt magához, mint eddig valaha. Lábaimat a dereka köré fontam, karjaimmal a nyakába kapaszkodtam, úgy összeszorítottam a szemem, hogy már lila foltokat láttam és arcomat a válla és a nyaka közti részbe fúrtam, konkrétan, zokogtam örömömben. A hátamnál és a combomnál tartott és nevetve ölelt szorosan, miközben a nevemet ismételgette, suttogva.
Viszont újból el kellett menniük.
-Ajj, ne menj el. - könyörögtem és könnyeim újból potyogni kezdtek, míg kezemet a hajába vezettem és élveztem, ahogy tincsei egyesével csúsznak ki ujjaim közül.
-Mennem kell. - dörmögte - Kevesebb, mint egy hetet kell csak kibírni, kicsim. - becézgetése hallatára gyomrom összezsugorodott és kirázott a hideg. Ha lehetséges volt még közelebb húztam magamhoz, testünk teljesen összesimult, de egy újabb dudálás felébresztett minket és elsőként ő húzódott el.
-Itt folytatjuk. - nyomott egy apró puszit a szám szélére, mire én csak bólintani tudtam. Könnyeim patakokban folytak, amik közül Harry hatalmas ujjaival letörölt párat.
-Öhm... - vett egy nagy levegőt, ami kizökkentett az emlékképek sorozatából - Milyen volt a napod?
-Nagyon izgatott voltam az este miatt, úgyhogy nagyjából csak ide-oda járkáltam a házban. - vallottam be.
-Aha. Én is készülődtem.
-Igen, látom. A többiek merre mentek?
-Niall és Anna a változatosság kedvéért ellátogattak a McDonald's-ba, Louis, Liam, Zayn és Eleanor pedig felfedezik az éjszakai várost. - bólintva megértettem, majd feltett egy váratlan kérdést - Mi lenne ha táncolnánk?
-Hogy micsoda? - húztam fel a szemöldököm értetlenül. Épp annak örültem, hogy leülünk a kanapéra és nem forog a szoba folyamatosan balra, amitől már szinte meg sem bírtam állni a lábamon.
-Nem szeretnél?
-Nem tudok táncolni. - dobtam be az aduászt, de rájöttem, hogy ez most nem jött be.
-Akkor mit csináltál a szalagavatón?
-Csak vicceltem. - legyintettem nevetve. De ciki... - Táncoljunk.
Felállt, miközben kezet felém nyújtotta, én pedig belekapaszkodtam. Adott egy kis hangerőt a zenének, elindult ... én pedig esetlenül a vállára tettem kezem.
-Na jó, Elly, kérlek, ne kezelj úgy, mint egy idegent. - sóhajtotta - Egész este olyan furcsán viselkedsz.
-Tudom. - vettem egy nagy levegőt én is - Ne haragudj, de annyira izgulok.
-Én is. De ez csak én vagyok és, ha nem is teljesen, de ismerlek már, úgyhogy légy önmagad, mert most veled szeretnék lenni.
-Rendben - ő pedig tenyerét a csípőm és a derekam közötti hullámba csúsztatta és közelebb vont magához, miközben másik kezem az ő másik kezében pihent.
-Fura, nem? - suttogtam később és arcom a mellkasához simult - Te és én. Végre összejött.
-Mióta először megláttalak ezt a pillanatot várom. - támasztotta állát a fejem búbjára és igazából nem is táncoltunk, csak jobbra balra dülöngéltünk. Őszintesége meglepett, majd, ahogy belegondoltam az első találkozásunkba, olyan réginek tűnt, mintha egy éve lett volna. És a tudat, hogy az ő részéről is lehetett volna már valami sokkal előbb, hirtelen elszomorított.
-Én...én annyira nagyon sajnálom. - nyögtem ki alig hallhatóan és arcomat még jobban belefúrtam mellkasába.
-Micsoda? Mit? - a szemembe akart nézni, de minél jobban próbált elhúzódni annál jobban szorítottam magamhoz, mert észrevettem, hogy sírni kezdek - Elly. - engedett el, de én abban a pillanatban átöleltem a derekát, szorosan magamhoz öleltem és nem néztem fel rá - Elly, mi a baj? Kérlek, mondd el.
Nem akartam semmit se mondani neki, viszont meggondolatlanul szipogtam egy hangosat.
-Sírsz? - jött rá egyből - Mi a baj? Elly, ne csináld ezt, könyörgöm. Megijesztesz.
Pár másodperc után karjaim elernyedtek, ő egyből kihasználva a helyzetet hátrébb lépett és ujjait állam alá csúsztatta.
-Mondd el nekem, mi bánt.
-Annyira sajnálom, Hazz. - ráztam a fejem folyamatosan.
-Mégis mit?
-Hogy elszúrtam. Mindig mindent elszúrtam.
-Nem értem mit akarsz mondani. - fürkészett kíváncsian. Tekintete olyan gyorsan száguldozott rajtam, hogy már én beleszédültem.
-Ha nem játszom itt az agyam, ha nem vagyok ennyire gyáva, már rég együtt lennénk. Sokkal több időt tölthettünk volna együtt, ha nem vagyok ekkora szerencsétlen és ezért lelkiismeret furdalásom van. Bocsáss meg nekem, kérlek.
-Ez hülyeség. - ingatta a fejét megmosolyogva mondataimat.
-Nem, nem az. Ne haragudj rám, csak most ébredtem rá. Én is, mióta személyesen megismertelek, sőt még azelőtt is, ez volt az álmom, hogy végre igazán kettesben lehessünk és most, hogy megtörtént, rájöttem, mennyi időt elpazaroltunk. Az én hibám, sajnálom.
-Ne mondj ilyeneket, Elena, nem a te hibád, én is léphettem volna.
-Sajnálom. - mondtam elkeseredetten és, talán még sosem éreztem ennyire szarul magam, mert tudtam, hogy ezt tényleg én szúrtam el.
-Azt mondtad, találjak ki egy okot, amiért együtt legyünk.
-Azt nem... - sóhajtottam - én rájöttem, hogy nem kell ok, ez hülyeség volt, persze, hogy nem kell ok.
-Pedig meg van.
-De, Harry ez...
-Én is sajnálom.
-Mi? - értetlenkedtem most én.
-Sajnálom, hogy hagytalak elmenni a szalagavatón. Sajnálom, hogy másnap este leléptem, amikor meg kellett volna csókoljalak. Sajnálom, hogy nem mondtam el, mit érzek, mikor a Balatonnál voltunk. Sajnálom, hogy nem írtam neked, míg távol voltunk, pedig megígértem. Sajnálok mindent, mindent, amit tettem és azzal megbántottalak vagy szomorúvá tettelek. De kellesz nekem, szükségem van rád. Szeretném, ha igazán a barátnőm lennél. Mert a kulcs, Elly, a Little Things-ben van. Az ok, hogy miért. Mikor kiválasztottam a saját részem a dalban még nem ismertelek, de azt húztam, amelyikben egy olyan lányról éneklek, akit tényleg tudnék szeretni. Tudod, hogy nem szereti a hangját felvételen, beletuszkolja magát a farmerébe és sose akarja tudni, hány kiló. De számomra tökéletes. És nekem te az vagy, Elly. Az összes kis bogarad, hülyeségeid és hibád ellenére, én tökéletesnek látlak.
-Harry...
-Shh. Ne beszélj. Most az egyszer próbáld meg befogni és hagyd, hogy enyém legyen az utolsó szó. - kuncogott aranyosan, amivel sikerült egy őszinte mosolyt csalnia az arcomra. Apró csókot nyomott a számra és, miután letörölte könnyeim, arcát a hajamba fúrta, majd tovább táncoltunk egymást ölelve. Pontosan erre volt szükségem. És ő ezt pontosan tudta.
-Köszönöm. - súgtam azért oda, néhány perc elteltével.
-Arra gondoltam társasozhatnánk. - húzódott el - Szereted a Cluedo-t? - bólintottam - Szuper. Képzeld, szereztem kivit, úgyhogy azt csemegézhetünk közben. - kacsintott rám, miközben hátra araszolt a konyhához.
-Utálom a kivit. - bukott ki belőlem - Bocsi.
-Ooo. - hervadt le a mosolya - Nem baj, akkor kihozom a málnás sütid. - vigyorodott el újra és eltűnt a konyhában, én meg egy hatalmasat sóhajtottam. Hát, nem úszom meg.
Letelepedtem a szőnyegre, a dohányzó asztalka mellé és kicsit rendbe szedtem magam. Pakolgattam a tincseim ide-oda és megnyaltam ajkaim, ha lejött volna már a szájfény, hogy egy kicsit csillogjon, megigazítottam a melltartóm, így mellem még nagyobbnak látszott, majd felhúztam ruhám alját, így egészen combközépig fedetlen volt a lábam. Jól van na, sose lehet tudni, mi lesz a randi vége. Harry kijött a konyhából, én pedig felé kaptam a fejem és próbáltam egy szexi mosolyt ajándékozni neki. Harry szája "Ó" alakot formázott és vett egy olyan hatalmas levegőt, amitől esküszöm, azt hittem, hogy elájul vagy legalábbis odébb fúj engem pár méterrel, majd leült mellém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése