Remélem tetszik. Komizz, hogy tudjam, milyen lett!
Puszikaa: Viri
December 22. (kedd)
-Enyhe agyrázkódás.
-Mi?
Vasárnap óta hihetetlenül fájt a fejem és folyamatosan émelyegtem, így eljöttem a dokihoz, hogy csináljon velem valamit, mert nem akarok napi 6 tabletta fejfájás-csillapítót bevenni. Anna ijedten a combomon pihenő kezemhez kapott és megszorította azt.
-Nem igazán tudunk vele mit csinálni. Pár nap után elmúlik. Rengeteget kéne pihennie és folyadékot innia. Lehetőleg ne kelljen fel fekvésből vagy ülésből nagyon hirtelen. És ha az agya nem kap elég oxigént, vagyis zöldes-lilás foltokat lát maga előtt, akkor egyből üljön le, bárhol is van, de az lenne a legjobb, ha rögtön le is tudna feküdni. Persze, nem azt mondom, hogyha az utcán van egyből vágja le magát a hátára, de keressen egy lépcsőfokot vagy bármit, amire le tud ülni és pihenjen ott néhány percig.
-Jó, köszönöm. - bólintottam.
-Ha egy hét után is rosszul van, jöjjön vissza.
-Rendben. - álltam fel és felvettem a kabátom.
-Vigyázzon magára, Elena. És a sok folyadék nagyon fontos.
-Értem, köszönjük, doktor úr. - mosolyogtam rá, majd kiléptünk a rendelőből.
-Hát...ez nem túl jó. - húzta el a száját Anna.
-Lehetett volna rosszabb is. - vontam meg a vállam és a nyakam köré tekertem sálamat - Ma mennek vissza, ugye?
-Igen, de csak pár napra, úgyhogy én nem megyek.
-Micsoda? - húztam fel a szemöldököm.
-Niall-el megbeszéltük, hogy még nem érezzük olyan erősnek a kapcsolatunkat, hogy együtt karácsonyozzunk, ezért mindketten otthon leszünk a családunkkal.
-Nem érzitek olyan erősnek? Már több hónapja együtt éltek.
-Túl gyorsan történnek a dolgok, Elena. - ingatta a fejét.
-Szeretném én, hogy velem ilyen gyorsan történjenek a dolgok. - motyogtam a sálamba.
-Történnének is, ha tennél érte valamit. - vágta a fejemhez, amit próbáltam figyelmen kívül hagyni.
-Ez a Niallel való megbeszélés hogy történt? Kinek az ötlete volt, hogy ne legyetek együtt karácsonykor?
-Mindkettőnké. Közös döntés volt. - bizonygatta, mire ránéztem, jelezve, ezt nem veszem be - Na, jó, ő azt akarta, hogy menjek vele, Mullingarba.
-És te komolyan nemet mondtál?
-Én még mindig annyira félek, Elena. Ő Niall Horan. Négy hónapja álmodni sem mertem volna, hogy egyáltalán láthatom élőben, most meg együtt élek vele Londonban, érted? És, miért pont én kellek neki? Bárkit megkaphatna.
-Pontosan, de attól még téged választott.
-És, ha csak ennyi időre? Ha eddig volt izgalmas számára és egyszer csak elhagy vagy megcsal?
-Ez benne van a pakliban. De jóval megnöveled az esélyét, ha nem tartod szemmel. Képzeld el, ahogy egy karácsonyi bulin rátapad mindenféle mini mikulásruciba öltözött, több kiló alapozós, anorexiás ribi.
Anna hosszú percekig csendben sétált mellettem, majd hatalmasat sóhajtott, én pedig néztem, ahogy lehelete fehér füstként száll fel a levegőbe, majd oszlik szét.
-Oké, rávettél. Elmegyek vele.
-Komolyan?
-Aha. Köszi, tényleg, igazad van.- ölelt magához, mielőtt beléptünk volna a kapun.
-Tudom, mindig igazam van. - vigyorogtam, örömtől duzzadva, annak ellenére, hogy tudtam, magam alatt vágom a fát. Ha őt elküldöm a fiúk után, teljesen egyedül maradok karácsonyra. Még a szokásos társaságom is itthagy. Betti száz százalék, hogy a szüleivel karácsonyozik, Cortez meg hazautazik, Miskolcra. Így egyedül maradok anyuval, Viktorral, aki így, hogy 17 éves lettem, egyre jobban érezteti velem, hogy nem az ő lánya vagyok és jövőre biztosan le kell kopnom róluk. Ja, és, persze, a drága húgom, aki tudomást sem vesz rólam vagy, ha igen, csak utálkozó pillantással méreget. Remek, mindenkinek békés karácsonyt.
-Na, mit mondtak? - érdeklődött Niall, de helyettem inkább Annát ölelgette és a lány pedig egy "Beszélnünk kell." mondattal fel is küldte az emeletre, szóval ő nem tudta meg a választ. Mosolyogva néztem utánuk, majd levágtam magam a kanapéra és fejemet Zayn ölébe hajtottam, aki a hajamat kezdte simogatni.
-A doki azt mondta enyhe agyrázkódásom van, de nem tud semmit sem tenni. Pár nap után elmúlik, ha sokat iszok és pihenek.
-Akkor teszek Harry ágya mellé egy két literes vizet és megágyazok neked. - kezdett egyből intézkedni Liam, de megállítottam.
-Nem, dehogyis, szó sem lehet pihenésről, ma elmentek, srácok. Veletek akarok lenni. - öleltem át Zayn derekát és a hasába fúrva arcomat próbáltam elraktározni az emléket, az illatával együtt.
-Jó, de ígérd meg, hogy holnaptól elkezded a kúrát.
-Ti meg azt ígérjétek meg, hogy egyszer még visszajöttök értem.
-Elena, ne kezd megint. - szólt bele a beszélgetésbe Louis - Együtt bulizunk szilveszterkor, mondtuk már párszor, nem?
-De. - motyogtam - Akkor is ígérjétek meg.
-Ígérjük. - kántálták egyszerre mindannyian, kivéve, persze, Niall-t, aki viszont a következő pillanatban Annával a karjaiban futott lefelé a lépcsőn.
-Jön karácsonyozni az asszony! - kiáltott boldogan, megpörgette Annát, majd futott a konyha felé, de Anna keresztben nem fért át az ajtón, így hallottuk bokája hangos koppanását az ajtófélfán, mielőtt még eltűntek volna az ajtó mögött. Mindenki egyszerre szisszent fel, majd az is hallatszott, hogy Niall sűrűn bocsánatot kér, már természetesen, teliszájjal, Anna meg csak nevet.
-Te. - vágódott ki hirtelen a konyha ajtaja és Niall masírozott ki, rám mutatva, másik kezében egy akkora szendviccsel, mint a fejem - Megmentőm. - puszilta meg a homlokom.
-Érezzétek jól magatokat. - bólintottam mosolyogva, majd pillantásom szendvicsére kúszott.
-Kérsz? - kínált meg, mikor észrevette, hogy a kajáját stírölöm.
-Mi van benne?
-Tegnapi rántott hús, tejszínhab, savanyú ubi...
-Nem, nem köszi. - vágtam közbe, mert úgy éreztem, hogy ha tovább hallgatom, kidobom a taccsot. Ebéd után, még beszélgettünk egy kicsit, majd a fiúk fölszaladtak az emeletre, összepakolni, én meg a konyhában mosogattam, a You and I-t dúdolva.
-Mi ez? - hallottam a hátam mögül, kb. tíz perc után.
-Neked nem kéne pakolnod? - fordultam hátra ijedten, hiszen azt hittem egyedül vagyok.
-Már tegnap megcsináltam. Mit dúdoltál? - sétált mellém és elkezdte eltörölgetni, majd a helyükre tenni a tányérokat.
-Semmit. - motyogtam és folytattam a mosogatást.
-Mondd már meg. Nagyon tetszett.
-Tényleg? - pillantottam rá, ő pedig ahogy a szemembe nézett, azokon át olvasta ki a gondolataimat a fejemből.
-Te írtad? - húzta fel a szemöldökét Harry.
-Aha. Vagyis nem, dehogy, én...lehet. Nem tudom, talán. - makogtam össze-vissza, miközben kezem annyira remegett, hogy alig tudtam megfogni benne a szivacsot.
-Elénekled nekem? - érdeklődött, miután végeztünk az edényekkel.
-Nem is tudom, Harry. Félek, hogy nem tetszik.
-És akkor mi van, ha nem tetszik? Az csak egy ember véleménye lenne.
-A legfontosabb vélemény. - vallottam be halkan, mire ajkai széle édesen felfelé görbültek.
-Úgyis tetszeni fog. Na, gyere már. - ragadta meg kézfejem és, ha akartam se tudtam volna szabadulni, mert sokkal erősebb nálam. Bár, lehet, hogy meg kéne próbálnom és akkor látnám karjaiban megfeszülő izmát. Hülyén jönne ki, ha most rávetném magam? Istenem, milyen érzés lehet végig simítani kidolgozott mellkasán...végig rajzolnám ujjaimmal az összes tetkóját és mindegyiken hagynék egy-egy csókot. Úgy szeretnék most, csak úgy, eltűnni karjaiban. Érezni, hogy védelmez és szeret. Vajon milyen lehet, ha valaki szeret? Teljesen az övé lennék, ebben az egyben biztos vagyok. Te jó ég, miért vannak ilyen gondolataim?
-Mire gondolsz? - kérdezte, ami visszarepített a valóságba és észrevettem, hogy már a zeneszobában ülünk.
-Mert?
-Elpirultál. - figyelt ártatlanul, de szemén láttam, hogy legszívesebben perverzül elvigyorodna.
-Odaülhetek a zongorához? - kerültem ki témát, mire bólintott és, mielőtt belekezdhettem volna, az ajtó kinyílt és mindenki betömörült a kis szobába.
-Harry, miért írsz SMS-t, mikor egy házban vagyunk? Ráadásul megbeszéltük, hogy az S.O.S.-t tényleg csak vészhelyzetre használjuk. - szidta le Liam, én pedig ijedten kaptam tekintetem a göndörre.
-Elly dalt írt, szeretné megmutatni és azt akartam, hogy hamar ideérjetek.
-Mi? Én nem...
-Király, gitározok, okés? - ajánlotta fel Niall - Kotta?
-Az alsó fiókban. - törődtem bele sorsomba - Oké, srácok, ez csak egy kis gondolat volt és igazából tényleg meg akartam mutatni nektek, csak nem volt elég bátorságom.
-Itt az alkalom, hajrá. - biztatott Liam, viszont kezdés előtt megint közbe szóltak.
-Waow, ezt tényleg te írtad? - pillantott fel a kottából Niall, majd lehuppant az egyik székre és kezébe fogott egy gitárt.
-Igen.
-Ez hihetetlenül jó, eskü, szerelmes lettem belé. Istenem, micsoda szöveg. Mindjárt elbőgöm magam.
-Akkor had halljuk már mi is. - hisztizett Louis, mire tényleg belekezdtünk.
-I figured it out. I figured it out from black and white... - énekeltem, miközben zongoráztam is a dallamot, Niall pedig gitáron kísért. Megpróbálkoztam a dologgal, hogy kizárom a külvilágot és csak a zenére koncentrálok, de a szemem sarkából láttam a mellettem egy méterre ülő Harry-t és inkább vele foglalkoztam. Figyeltem, ahogy mellkasa emelkedett és süllyedt, ahogy az első refrén után már halkan dobbantotta lábával a ritmust és végig a kezét babrálta. Neki énekeltem, egyébként is róla írtam a dalt vagy legalábbis arról, hogy milyen kapcsolatot szeretnék vele. Szerelmes voltam, több, mint szerelmes. Teljesen tőle függtem, már most és ezt így akartam a tudtára adni. Csakhogy, nem voltam olyan bátor, hogy a szemébe nézve énekeljem a sorokat, ezért csak vizsgáltam a billentyűkön szaladgáló ujjaim és reménykedtem benne, hogy, ha másnak nem is, de neki tetszeni fog és egyszer el merem mondani, mennyire szeretem.
A dal vége után teljes csend telepedett a házra és nem igazán voltam képes megfordulni, mert féltem a látványtól. Arra számítottam, hogy mind undorodott fejjel vagy erőltetett mosollyal, esetleg összeráncolt szemöldökkel kérdezgetik, hogy ez mi a szar volt? Ehelyett a következő pillanatban olyan tapsvihar és üdvriogás tört ki, hogy összerezzentem. Értetlenül fordultam szembe velük és kapkodtam a tekintetem, míg ők csak vigyorogva tapsoltak, Louis meg sikítozott össze-vissza.
-Ez eszméletlenül jó volt, Elena. - magyarázta Zayn, olyan tekintettel, mint aki el sem hiszi, hogy mit hallott az előbb.
-Akkor tetszett? - hitetlenkedtem még mindig.
-Hogy tetszett-e? Szeretnék ilyen fantasztikus számot írni, de tényleg. El képzelni nem tudod, mennyire tetszett, mégegyszer hallani akarom. - lelkesedett Liam, de annyira, hogy az szinte már ijesztő volt.
-De örülök ennek, mert a tiétek. - na, erre mindenki abbahagyta a tapsolást, a gratulációt és még Louis és megállt egy helyben, nem futkározott, azt kiabálva, hogy "Elena, Elena, Elena a legjobb", ami igazából eléggé zavarba is hozott, szóval örültem, hogy befejezte.
-Mi? Nem adhatod nekünk. - szólalt meg Harry, mire rávezettem a tekintetem.
-Miért, szerinted minek csináltam, kinek adnám? Neked írtam. - magyaráztam kétségbeesetten, majd kijavítottam magam - Nektek, mindannyiótoknak.
-Micsoda? Ne legyél butus, ezzel befuthatsz, nagyobb sláger nem is kell, egyből befogad a zeneipar. A producerek mind harcolni fognak érted, te leszel az év legnagyobb felfedezettje. - élte bele magát Hazz, de én csak a fejemet ráztam.
-Mi? Milyen producerek, milyen zeneipar?
-Tudod, mikor énekes leszel, akkor kell egy...
-De én nem akarok énekes lenni. - vágtam bele, majd mintha mindenkit meglöktek volna, egy emberként hőköltek hátra és méregettek értetlenül, én meg úgy éreztem magam, mint egy ufó - Miért, ti ezt hittétek?
-A te hangodat nem szabad elrejteni, Elena. Szörnyen tehetséges vagy. - mondta Liam, a többiek meg egyszerre bólintottak. Most komolyan, ezt szokták gyakorolni?
-De én nem akarok énekes lenni. - ismételtem magam.
-Miért, akkor mi akarsz lenni? - érdeklődött Niall.
-Nem tudom, én még nem igazán gondolkoztam ezen.
-Hát itt az ideje, ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. - simította végig a hátam Zayn és leült mellém, a zongora székre, mire fejemet a vállának döntöttem.
-Nem is tudom.
-Mit nem tudsz, Elly? Igaza van Zayn-nek, ez hatalmas lehetőség és hülyeség lenne nem kihasználni. Segítenénk mindenben, együtt turnézhatnánk, mindig együtt lennénk. - ragadta meg a kezem Harry. Az utolsó pár szava szinte visszautasíthatatlan volt és néhány pillanatig nem is tudtam tisztán gondolkozni. Mindig velük lenni, mindig Vele lenni. Együtt járhatnánk a világot, azt csinálva, amit a legjobban szeretünk. Végül, szerencsére észbe kaptam és hevesen rázni kezdtem a fejem, mert tudtam, nem lenne helyes belemenni ebbe. Tönkre tenném magam és lehet, hogy ezzel őket is.
-Nem érzem magam odavalónak, Hazz. Nem vagyok olyan, mint te. Nem lennék képes végig csinálni az egészet 17 évesen. Ti csodagyerekek vagytok. - néztem végig rajtuk - De én nem, nekem nem menne, tudom. És amúgy is, nektek írtam a dalt, csak ti tudjátok elénekelni tökéletesen. - nyújtottam át a kottát Liam-nek, aki végül elfogadta és akkor már tudtam, hogy nyertem. Ha ő beleegyezik, akkor a többiek is.
-Neked köszönhetjük, hogy nem fog elbukni a harmadik albumunk. - puszilt bele a hajamba.
-A harmadik album? Már rajta is lesz?
-Amint hazaértünk, felvesszük stúdióban. Ezt a csodát minél hamarabb a világ tudtára kell adni. - szemében mérhetetlen szeretetet és egy kis büszkeséget is láttam megcsillanni.
-Most már késznek érzem az albumot. - bólogatott Louis és mind egyetértettek, az én szememben pedig összegyűlt néhány könny.
-Hé, remélem, örömkönnyek. - bökte meg a térdem Niall, mire mosolyogva rábólintottam.
-Köszönöm, srácok, annyira kedvesek vagytok.
-Mi köszönjük, Elly. Ez a szám egyszerűen tökéletes. - törölte le arcomról a könnyeimet Harry.
Az idilli hangulatot egy kocsi dudája szakította meg, mire egyből a torkomban éreztem egy gombócot és újabb könnyek törtek utat, de ezek már nem az örömtől.
-Biztos nem jössz velünk? - rágta a szája szélét Eleanor.
-Hová mennék? Mindenki a családjával lesz, nem? - a válasz egyértelmű volt, úgyhogy felálltam és kipateroltam őket az előtérbe. A katonásan sorakozó bőröndök látványa miatt újra éreztem forró könnyeimet végigszáguldozni arcomon, de már nem is érdekelt.
-Nemsokára találkozunk. - ölelt meg El, majd utána Sophi is.
-Bármikor hívhatsz, édesem, oké? Most tényleg és én is keresni foglak. - húzott magához Anna. Könnyeim most még sűrűbben potyogtak.
-Érezd jól magad és ne hagyd, hogy Niall elhízzon. - utasítottam, mire barátnőm felnevetett, a szőkeség meg ijedten kapta felém a fejét.
-Én? Elhízni? Mindennap kondizok, ne csináld már. Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy nem látszik. - kezdte mutogatni bicepszét, én pedig nem bírtam abbahagyni a röhögést, de a sírást sem, így elég fura hangot hallattam.
-Dehogynem, nagyon szexi vagy, Niall.
-Na, én is így gondoltam. - vigyorgott, majd egy fokkal komolyabb hangnemre váltott - Köszönöm mégegyszer, hogy beszéltél Annával, tudod, nekem ő nagyon fontos.
-Tudom. - bólintottam és nyomtam arcára egy puszit.
-Nem sírunk, manóm, oké? - húzott a mellkasára, de ettől a mondattól, csak még jobban rázendítettem.
-Oké. - nyögtem, sírástól fuldokolva.
-Na, átadlak Louis bácsinak, ne az én pólómat sírd össze. - nevetett, de szemén láttam, hogy ő is alig tudja visszafogni magát.
-Szervusz, napsugaram.
-Múltkor is így köszöntél el. - emlékeztem vissza, szomorúan elmosolyodva és elfogadtam a felém nyújtott zsebkendőt.
-És mindig is így fogok, úgyhogy remélem még nem untad meg. - kacsintott - Szedd össze magad, jó? Olyan hamar eltelik ez a pár nap.
-Jó, jó. - bújtam hozzá, majd éreztem hatalmas tenyerét felcsúszni a hátamon - Jó legyél, Tommo.
-Te is. - adott egy puszit, majd hirtelen valaki elrántotta és Liam termett előttem.
-Hé, kis pamacs, ne sírj már. - fogta két kézre arcomat és barna szemeivel tanácstalanul vizsgált.
-Nem sírok. - suttogtam elkeseredve, mire szorosan magához vont és ide-oda dülöngélt velem.
-Jól van, jól van, én jövök. - hallottam Zayn hangját.
-Szia, pamacs, boldog karácsonyt. - köszönt el Liam, egy fejre puszi kíséretével, majd kiment a többiek után.
-Több beceneved van már, mint Louis-nak. - nevetett Zayn és átölelte a derekam - Hallottam már manót, napsugarat, most Liam pamacsozik. Én hogy hívjalak?
-Az Elena-ra még mindig hallgatok.
-Akkor is, most már unalmasnak érzem magam. Majd kitalálok valamit.
-Üdvözlöm Perrie-t. - motyogtam, miközben arcomat a mellkasába fúrtam.
-Átadom. Sok sikert.
-Mihez?
-Hogy túléld a karácsonyt nélkülünk. Tudjunk, hogy amúgy unalmas életed van. - vigyorgott.
-Zayn! - szólt rá Harry, rajtunk kívül az egyetlen ember a házban.
-Tudod, hogy csak vicceltem. - kacsintott rám - Hozzon sok ajándékot a Jézuska. - intett, majd kilépett az ajtón.
-Beszélgetni akartam veled. - vallottam be csendesen.
-Lesz még időnk. - mosolyodott el, lassan elém lépkedett és megfogta két kezem.
-Fontos lett volna. - vizsgáltam zoknis lábujjaimat, mert nem mertem a szemébe nézni.
-Hát akkor mondd most. - mondata alig hallatszott, mert elnyomta a kintről jövő dudaszó.
-Nem, menned kell.
-Majd megbeszéljük, oké? Visszajövök és az lesz az első dolgom, megígérem. - húzott közelebb magához és egy hosszú csókot hagyott a homlokomon.
-Oké. Remélem szép karácsonyod lesz.
-Ne vágj már ilyen fancsali képet, nem örökre megyek el. Csak hat nap, Elly, ez semmi. Úgyis visszajövök, te is tudod. Hisz van még itt egy befejezetlen ügyem.
-Ez nagyon nyálas volt. - néztem végre zöld íriszeibe.
-De tetszett nem? - fúrta arcát a nyakam és a vállam közti részbe és izmos karjai a csípőm köré csavarodtak. Lehelete megcsapta bőröm, amitől forró borzongás futott végig rajtam és végül libabőrös is lettem.
-Ajj, ne menj el. - könyörögtem és könnyeim újból potyogni kezdtek, míg kezemet a hajába vezettem és élveztem, ahogy tincsei egyesével csúsznak ki ujjaim közül.
-Mennem kell. - dörmögte - Kevesebb, mint egy hetet kell csak kibírni, kicsim. - becézgetése hallatára gyomrom összezsugorodott és kirázott a hideg. Ha lehetséges volt még közelebb húztam magamhoz, testünk teljesen összesimult, de egy újabb dudálás felébresztett minket és elsőként ő húzódott el.
-Itt folytatjuk. - nyomott egy apró puszit a szám szélére, mire én csak bólintani tudtam. Könnyeim patakokban folytak, amik közül Harry hatalmas ujjaival letörölt párat. Egy újabb puszira húztam magamhoz, ami az arcán csattant. Majd még egyet és még egyet, egyre közeledve szájához, de nem csókoltam meg. Nem lett volna helyes, meg kell beszélnünk majd mindent és utána már az enyém lehet.
-Szia, Elly. - lépett egyet hátra, majd intett.
-Szia, Harry. - utoljára még visszapillantott rám, aranyosan elmosolyodva, majd bezárta maga után az ajtót. Hallottam, ahogy a kocsik kigördülnek az útra és elhagyják az utcát, ami fájdalmas emléket és érzést keltett fel bennem. Újra egyedül. Jobban, mint valaha.
Fél óra után, én még mindig az előszobában állva bambultam, mikor Betti nyitott be.
-Szia. - mosolyodott el szélesen - Hát te? A fiúk?
-Nemrég mentek el.
-Ó, de kár. Mindegy, egyébként már tegnap elköszöntem tőlük és amúgy is, csak egy hétre mennek.
-Hat nap. Hat hosszú nap. - javítottam ki.
-Ne csináld már, kis depis. - karolta át a vállam - Csodás lesz ez a pár nap, hisz karácsony van. Elena, még egyszer köszönöm. - váltott gyorsan témát.
-Mit?
-Hogy családot szereztél nekem. Kimondhatatlanul jó érzés. Ma délelőtt anyával sütit sütöttünk, utána meg apával és Alex-szal néztünk valami autóversenyt, ami igazából szörnyen unalmas volt, de ők élvezték és annyira mesés volt.
-Örülök, hogy boldog vagy. - bólintottam. Legalább ő az. Meg a fiúk is azok. Nekem is annak kell lennem, hisz karácsony van. Hát, hajrá, Elly!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése