*Louis szemszöge*
Ki veszi ezt be? Fogócskáztak, mi? Mint az elcsépelt amerikai filmekben, biztos. Mivel nem hittem neki a sátrakhoz visszaérve, mielőtt megraktuk volna a tűzet és átöltöztünk, én írtam egy listát, ami bizonyítja, hogy nem fogócskáztak és később odaadtam Harrynek.
Okok, amik bizonyítják, hogy nem mondtatok igazat:
1. Ha fogócskáztatok volna, nem a fa mögött találtam volna rátok, hanem a földön elterülve.
2. Elena cipője nem a lábán volt, hanem a füvön. Miért?
3. Mindkettőtök haja sokkal kócosabb volt.
4. Elképzelni sem tudom, hogy attól, hogy fogócskáztatok, ennyire fel lennétek dobódva.
5. Elenan nem volt szájfény, mikor visszajöttetek.
6. Abban az esetben ha fogócskáztatok, csak akkor kezdtetek volna el beszélgetni, miután kilihegtétek volna magatokat, én mégis zihálva találtalak meg titeket.
7. Kettesben voltatok és vonzódtok egymáshoz. Fogócska? Na, ne már...
A kis fecnit összegyűrtem, majd ráírtam, hogy Harry-nek és a sátruk elé dobtam. Elena összeráncolt szemöldökkel, szórakozottan vette fel a papírt és nyújtotta oda Harry-nek, aki a sátorban ült. Vártam pár másodpercet, hallottam, ahogy bosszúsan sóhajt egyet, majd kidobta a papírt. Elena nevetve felemelte és nekem adta, mire gyorsan bezárkóztam és kihajtogattam. Két szó állt rajta, a listám alatt: Hülye vagy. Hát ezt megkaptam.
Liam kiadta a parancsot, miszerint a fiúk fát gyűjtenek a tábortűzhöz, a lányok, pedig előkészítik a terepet a szalonna- és mályvacukorsütéshez. A gondolataim megint a körül forogtak, hogy most egyedül lehetünk Harry-vel és nyugodtan megmondhatja az igazat. Direkt jó messze mentem a csajoktól és mikor már nem hallottam hangos viháncolásukat, rákérdeztem a dologra.
-Na, jó, most már mondd el, hogy mi történt. - fordultam a göndörke felé.
-Miről van szó?
-Elég egyértelmű, hogy nem csak beszélgettetek Elenaval. - mondta Zayn és örültem, hogy nem csak engem érdekel a téma és nem csak én látom így a dolgokat.
-Akadjatok már le erről. - legyintett.
-De, ha nem történt semmi, akkor miért húzod fel magad ezen? - kérdezte Niall.
-Fiúk, ezt ne most. - szólt közbe Liam, de nem igazán foglalkoztunk vele.
-Mert nem igaz, hogy ennyire rákattantatok erre. Nem mindegy? - emelte fel a hangját Harry.
-Mondd, miért olyan nehéz bevallani az igazat a legjobb barátaidnak? - akadtam ki végül.
-Jó, megcsókoltam! Nem egyszer, nem kétszer, sokszor! És igen fantasztikus volt, és, igen, ő is akarta! Csak fogalmam sincs, hogy, ha ő is akar engem, miért nem hagyja már ott azt a gyereket? Na, kimondtam, most már örültök? - túrt erősen a hajába, mintha ki akarná tépni.
Egyrészt boldog voltam, mert végre elmondta az igazat, másrészt, viszont, szörnyen megsajnáltam, mert tényleg teljesen értelmetlen az egész. Néztem, ahogy nekünk háttal idegesen leguggol, majd elkezdi összeszedegetni a gallyakat, olyan kis törékenynek és tanácstalannak tűnt, mint még soha. Odamentem, letérdeltem mellé és a vállára tettem a kezem.
-Köszönjük, hogy elmondtad.
Csak bólintott, aztán szorosan átölelt, én pedig a hátát simogatva a fejére támasztottam állam.
-Nem értem őt, Louis.
-Akarod, hogy beszéljek vele?
-Nem, nem kell, de köszönöm. - húzódott el, majd mindannyian ágakat szedegetve hallgattuk a csiripelő madarakat. Amint visszamentünk síri csend fogadott minket és először azt hittem, hallották a veszekedésünket, de hamar kiderült, hogy nem erről van szó.
-Elena és Anna még ma hazamennek. - közölte Eleanor, mire az említettek felé kaptuk a fejünket.
-Holnap iskola. - vonta meg szomorúan mosolyogva a vállát Anna.
-Mikor mentek vissza? És mivel? - értetlenkedett kétségbeesetten Niall és egyből átölelte Anna derekát.
-Este, fél tizenegykor indul vonat, azzal megyünk haza.
-Akkor nem alszunk együtt. - biggyesztette le a száját Niall.
-Fogunk még mi eleget együtt aludni, hidd el, annyit, hogy már meg is unod. - mosolygott Anna, egy apró puszit nyomva Niall szájára, aki belebújt a lány hajába, miközben szorosan magához húzta.
-De, ha nem is itt alszotok, akkor miért dilemmáztál azon, hogy kivel leszel egy sátorban? - fordult Harry hirtelen Elena felé.
-Nekünk is csak most jutott eszünkbe, teljesen kiment a fejemből.
-Értem. - bólintott Harry, majd újra Elenara emelte tekintetét.
Mindentől függetlenül egyetlenegy szikrányi harag sem volt a pillantásában, minden egyes porcikája védeni és szeretni akarta Elena-t, aki erről mit sem sejtve szeletelte a paradicsomot. Láttam, ahogy rá néz, nem vagyok vak, mindenki látta, észrevette, csak Elena nem, de nem szólhattunk közbe, ez az ő dolguk.
-Akkor süthetjük a szalonnát? - kérdezte Perrie.
-Először tűz kéne. - hajolt le Liam és összerendezgette a fa darabokat. Sophia dobott pár újságpapírt a botok alá, majd egy gyufával meggyújtotta azokat. Szerencsére a tűzgyújtás sokkal jobban ment, mint a sátrak felállítása, bár ennek az útmutatója nem svédül volt. Még mindig nem értem, hogy az, hogy lehetett, hiszen a sátrakat Angliában vettük. Egy-egy szalonnát a kihegyezett águnkra szúrva ültük körbe a tüzet és sztorizgattunk.
-Játszunk "Mennyire ismered a 1D-t?" játékot. - vetette fel az ötletet Niall.
-Én ismerem a legjobban. - tettem fel a kezem.
-De nem te, te hülye. Elenara és Annára gondoltam.
-Ja, oké. Felváltva válaszoljatok. Én kezdem: Mi a kedvenc zöldségem?
-A répa. - válaszolt Anna.
-Helyes válasz és, ha már erről van szó, van valakinél? - néztem körbe és igazából csak vicceltem, Elena mégis nekem dobott egyet - Köszi, tudtam, hogy rád mindig számíthatok. - kacsintottam rá, majd beleharaptam a narancssárga szerelmembe.
-Én jövök. - szólalt meg Zayn - Mi volt a legaljasabb dolog, amit Liam valaha is tett?
-Na. - akadt ki Leeyum.
-Valaki tüsszentett és nem mondta, hogy "egészségedre". Legalábbis én ezt tudom elképzelni. - töprengett Elena - Szerintem Liam nem tud aljas dolgot elkövetni.
-És tényleg, ez a helyes válasz. - állt fel Liam és egy puszit nyomott Elena hajára - Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt mondtad, igazán kedves vagy. - ült vissza a helyére.
-Mi a kedvenc színem? - kérdezett most Niall.
-A kék. - válaszolta Anna.
-És az enyém? - szólalt meg Harry.
-A narancs és a kék. - felelte Elena.
-Tényleg? Nem is tudtam. - rázta a fejét Zayn.
-Nem tudtad, mi a kedvenc színem? Ez hallatlan.
-Bocs, haver.
-Mi a kedvenc 5SOS dalom? - jöttem én újra.
-Try hard.
-Igen, de honnan tudtok ti ennyi mindent rólunk?
-Hát rajongók vagyunk, figyelemmel követtük a riportokat, a koncerteket és az elejtett mondataitokból ismerünk annyira titeket, mintha már három éve találkoztunk volna. - magyarázta Elena, miközben Anna vadul bólogatott.
-Na, ezt tuti nem tudjátok. - húzta ki magát Niall - Mi a kedvenc éttermem?
-Nando's - motyogták egyszerre.
-Ez nem ér. - fonta össze durcásan a karját ír barátunk.
-Mi a kedvenc ruhadarabom? - emelte fel a fejét Harry.
-Fehér póló. - adta meg a választ határozottan Elena.
-Az enyém? - kérdeztem, reménykedve, hogy Anna nem tudja a választ.
-A Vans cipőd.
-És tudja. - morogtam - Oké, ebből a játékból is megárt a sok. - ráztam a fejem, mert egyszerűen hihetetlennek találtam, hogy ennyit tudnak rólunk.
-Játszunk "Mennyire ismered Elena-t és Annát?" játékot? - nevettek fel.
-Oké, állunk elébe. - támaszkodott a térdére Liam.
-Nem fog menni.
-Dehogynem.
-Kedvenc színem? - húzta fel a szemöldökét Elena, amit pár másodperc teljes csönd követett.
-Szerintem megbuktunk. - röhögött Zayn.
-Levendula lila és narancssárga. - mondta halkan Harry, fel sem nézve. Elena arcára ráfagyott a mosoly és értetlenül kapkodta tekintetét Harry-n fel és le.
-Igen. - nyelt egyet.
-Milyen illatú sampont használok? - kérdezte végül Anna, megtörve a már-már kínos csöndet.
-Ez könnyű, eper. - válaszolta Niall.
-És én? - nézett körbe Elena.
-Menta. - felelt Harry, még mindig a tüzet bámulva.
-Kedvenc könyvem? - kérdezett újra Elena és kíváncsian fürkészte Harry-t. Gondolom, azt hitte, Harry erre már nem tudja a választ, de tévedett.
-Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt sorozata.
-Helyes. - bólintott egy aprót Elena és úgy tűnt feladta.
-Oké, utolsó jön. - harapott bele a kenyerébe Anna, amire rácsurgatta a szalonna zsírt - Melyik az a film, amit a legtöbbször láttam?
-Verdák. - mondta Liam.
-Honnan tudtad?
-Tippeltem. - mosolyodott el halványan, de szerintem nagyon is jól tudta. Csak fogalmam sincs honnan.
-Hát jó, amúgy, igen, az.
-A Verdákot láttad a legtöbbször? - nevetett Niall - Ez aranyos.
-Te meg a Susi és Tekergőt. - köptem be, mire Anna felröhögött, Niall, viszont egy gyilkos pillantással ajándékozott meg.
-Jöhet a mályvacukor? - kérdezte Eleanor mellőlem, miután mindannyian elfogyasztottuk a kenyeret.
-Igen!
Miután megettük a pillecukrot még énekelgettünk és beszélgettünk egy kicsit, de hamar fáradtak lettünk, úgyhogy elköszöntünk Elena-éktól és bebújtunk a sátrainkba.
*Elena szemszöge*
-Na, irány aludni. - cipzározta ki a sátor ajtaját Zayn, miután egy-egy puszival és öleléssel elköszöntek tőlünk és Perrie-vel együtt eltűntek a mini házikóban.
-Az utolsó oltsa el a tüzet! - adta ki az utasítást Liam, majd Sophi-t magam után húzva bemászott a sátorba.
-Jó éjszakát és jó utat. - búcsúztak el Eleanor-ék is.
-Mi még lemegyünk egy kicsit sétálni a partra. - szólt Anna, Niall kezét szorongatva. Elképzeltem, ahogy egy romantikus séta után csókolóznak, mögöttük a telihold tükröződik a víz felszínén, mire összeszorult szívvel Harry-re vezettem a tekintetem.
-Oké, persze, menjetek csak. - bólintottam mosolyogva, majd rákacsintottam Annára.
-Sziasztok. - motyogta Harry. A tűz két oldalán ültünk, így a magas lángoktól csak néha láttam az egész arcát. Meredten bámulta a tűzet, arca narancssárgás színben úszott, szemei zölden világítottak, ajkai kicserepesedtek. Úgy szerettem volna mellé bújni, beletúrni göndör hajába és az ölében ülve bámulni tovább a tűzet, közben szerelmes szavakkal lepjük el egymást, de nem lehetett. Nem értem, hogy lehetnek ilyen gondolataim, miközben járok valakivel, akit tényleg nagyon kedvelek? Belegondolva Cortezről sose voltak ilyen gondolataim. Eléggé romantikus alak vagyok, úgyhogy képzelődni szoktam arról, hogy a telihold fényében táncolok az igazival, vagy piknikezünk és csillagképeket keresünk az égen, esetleg motorozunk és én hátulról átölelem. Nem Cortezt képzeltem oda. Hanem Harry-t. Tudom aljas vagyok és szerencsétlen, de nem bírom irányítani az érzéseimet.
-Meg van az új rész. - mondta halkan kizökkentve gondolatmenetemből.
-Ne haragudj, milyen rész?
-Az új rész a dalba. Egy új sor, tudod, Just A Little Bit Of Your Heart.
-Csak A Little Bit Of Your Heart.
-Nem, Just A Little Bit Of Your Heart.
-Elég annyi, hogy A Little Bit Of Your Heart.
-Hát jó.
-Elénekled?
-Nem, de te elénekelheted. - felállt, leült mellém és felém nyújtott egy összegyűrt kis cetlit.
-Mikor írtad?
-Ma, a parton.
-I know I'm not your only / But I'll still be a fool / 'Cause I'm a fool for you.
-Arra gondoltam ez az utolsó két sor lehetne az első és a második versszak végén is. Na?
-Okés, nagyon szép lesz.
-Már szinte kész is, csak egybe kell tenni. Ki fogja elénekelni? - nézett rám.
-Ti.
-Inkább te. Nem hiszem, hogy a fiúk örülnének egy ilyen számnak. Jó, persze, vannak szép és lassú számaink, de ez már túl nyálas lenne nekünk.
-De ne is én. Nem akarom dicsérni magunkat, de ez tényleg nagyon szépre sikerült, mindenkinek ismernie kell. Ha én éneklem el, rejtve marad a világ elől.
-Akkor? Más tipp?
-Ariana Grande.
-Ariana Grande? - húzta fel a szemöldökét - Miért pont ő?
-Az egyik kedvenc énekesnőm, imádom a hangját és szerintem tetszene neki ez a szám.
-Oké, végül is a te fejedből pattant ki a dal, legyen ő. Leírjuk normálisan egy lapra és elviszem neki.
-Köszönöm.
-Egy feltétellel.
-Mi lenne az? - érdeklődtem kíváncsian.
-Előtte elénekled a fiúknak.
-Hazz...
-Kérlek.
-Oké, úgyis próbáltam már utazni Ariana hangját.
-Igen, észrevettem, mikor a The Way-t énekelted. Mutasd még egyszer.
-I love the way, I love the way. Baby, I love the way. Oh, I love the way, the way I love you.
-One last problem without you. - énekelte magas hangon Harry, mire rám jött a nevetőgörcs - Everytime you touch me, and say you love me. - folytatta, miközben a szempilláit rebegtette és kezét buzisan végig húzta az arcán. Látva az én (valószínűleg) vörös, röhögő fejemet, ő se bírta tovább és nevetni kezdett. Felállva próbáltam abbahagyni, ami végre sikerült, a sátorunkhoz sétáltam és kicipzároztam az elejét.
-Máris itt hagysz? Oké, köszi, hogy szólsz. Majd én eloltom a tüzet, ne fáradozz. Neked is jó éjszakát. Megleszek én egymagamban is. - motyogott.
-Hát azt hallom. - kuncogtam - Nem is tudtam, hogy szoktál magadban beszélni.
-Szeretem az okos társaságot.
Nevetve megráztam a fejem, mire követte a mozdulatom. Felhúztam a szemöldököm, ő is ezt tette. Összefontam magam előtt a karom, majd ő is. Szóval ilyet játszunk, hát jó. Felszegett állal előre léptem egyet, felállt és utánzott. Vigyorogva kikészítettem a lábam, majd belecsúsztam jobb láb spárgába. Láttam, hogy az arcán végig fut a döbbenet, meg talán, egy kis félelem is, de ugyanúgy elkezdett csúszni lefelé, viszont hirtelen egy reccsenő hangot hallottunk, amitől Harry visszaugrott és a fenekére tapasztotta a kezét. A tűznek és nekem háttal fordult, hogy láthassa, mi történt. A farmerén, a feneke részénél egy kisebb szakadás futott végig és azt észrevéve újra röhögnöm kellett. Szétterültem az avaron, ijedt fejét vizsgálva nem bírtam leállni. Olyasféle vihogás volt, ami egy nem is igazán vicces dolgon jött létre, mégse tudtuk abbahagyni. Levegőt alig kaptam, fájt a hasam és elzsibbadt az arcom, de nem tudtam komoly maradni. Egy pillanatra megálltunk, a szemünket törölgetve, de amint egymásra néztünk, kitört belőlünk a vihorászás. Kiadtam magamból mindent, ami az elmúlt napokban történt, jót és rosszat és önfeledten, felszabadultan nevettem.
-Te jó ég, min nevettek ennyire? - hallottam meg Anna hangját. A röhögéstől beszélni se tudtam, ezért csak rámutattam Harry-re, aki megmutatta nekik a hátsó felét. Niall hangosan felnevetett és Anna is kuncogni kezdett, majd közölte, hogy kezdjek el pakolni, mert indulunk.
-Jó éjt. - küldött egy puszit Niall, míg én folyamatosan röhögtem, de erőt vettem magamon és integettem.
-Megyek pakolni, kezd el te is. - figyelmeztetett Anna, majd ő is bemászott a sátorba Niall után.
Nagy levegőt véve megerőltettem magam és nem hagytam, hogy újra kitörjön a hisztérikus kacagás. Harry egy nagy vödör vízzel eloltotta a tüzet, majd mellém sétálva megfogta két kezem, segített felállni és, amint én is talpon voltam, egyből elkomolyodtunk. Mióta megtörtént a parkban az a csók másra se tudok gondolni. Ég bennem a vágy, hogy újra és újra megcsókoljam, eddig nem tehettem a többiek miatt. De most itt az alkalom és én meg se bírok mozdulni.
-Csókolj meg. - suttogtam.
-Hogy rajtam éld ki a Cortez iránt érzett vágyaid?
-Hogy megtedd azt, amit nekem kéne.
-De Cortez...
-Nem érdekel. Ma nem. Most nem.
-Akkor most az enyém vagy. - hajolt le és finoman rányomta ajkait az enyémekre.
Természetesen, Harry nem az a fajta, aki ellenzi az "Amit nem tud az nem fáj neki" elvet, ezért belement a játékba, kihasználta az alkalmat. Nem hiszem, hogy ezzel újat mondok, ha bevallom, hogy fantasztikusan csókol. Ajkai szinte simogatták az enyémeket, miközben keze a felsőm alatt kalandozott. Ahogy végig húzta ujjait az oldalamon tiszta libabőr lettem, testemet mégis melegség járta át. Egy hirtelen mozdulattal lekapta rólam a pulcsit, kirázott a hideg, ő pedig, ahogy ezt érzékelte, behúzott a sátorba. Ráestem a mellkasara, mire csábos mosolyra húzta ajkait, majd újra megcsókolt, miközben lábujjaimmal beküszködtem a felsőm magunk után. Feltornázta magát ülő helyzetbe anélkül, hogy egy pillanatra is megszakította volna csókunkat. Az ölében ülve húzódtam el egy pillanatra, levegő hiány miatt, addig ő levette az atlétám, én pedig, megszabadítottam pólójától. Beharapva az alsó ajkam néztem kockás hasát, kezeimnek kész mennyország volt, hogy végig simíthatták. Ahogy a nyakamat csókolgatva a melltartómhoz nyúlt ledermedtem, amit észrevett, ezért inkább csak szorosan átölelt és hosszan megcsókolt. Felbátorodva visszatettem a kezét és, amint éreztem, hogy a melltartóm szorítása ellazul és mindjárt leesik egy hatalmas sikítást hallottunk. Anna.
Összeszorítottam a szemeim, Harry nyomott egy utolsó puszit a számra, majd gyorsan felöltöztünk és mindketten kimásztunk. Az eső csendesen szitált, egyedül Zayn és Perrie aludt békésen, a többiek mind kijöttek, ahogy mi is. És, hogy miért sikoltott Anna? A sátruk két drót vége kicsúszott a földből, ezért a talajjal merőlegesen állt, vagyis Niall-éket nem fedte semmi. Halkan elnevettem magam, erre Anna egy igen csúnya nézéssel ajándékozott meg, amitől még jobban nevetnem kellett. Talpra állítottam szőke barátnőm, majd gyorsan beledobtam holmim a táskába és az ő cuccát is felkapva még egyszer elköszöntünk a többiektől.
-Aludj nyugodtan az én sátramban, Niall, elviszem a lányokat a vasútállomásra. - húzta össze magán a kabátot Harry, Niall pedig kábán bólogatva, egy gyors Annától-kapott-csók után bemászott a sátorba, ahogy a többiek is.
-Köszi, Harry. - mosolyogtam rá, majd kocsiba ültünk. Az úton annyi kommunikáció volt köztünk, hogy mondtam neki, mikor merre menjen, leparkolt, közel, az állomáshoz és kiszállt velünk együtt, a cuccainkat cipelve. Negyed tizenegy volt, a vonat 15perc múlva indult, úgyhogy egyből a négyes porondot céloztuk meg, ahol már vártak a furgonok.
-Köszönjük, még egyszer.
-Nagyon szívesen. - bólintott Harry, miután a csomagjainkat feltette a vonatra.
-Szia, Hazz. - ölelte meg Anna - Vigyázzatok magatokra, miközben jöttök visszafelé, oké?
-Oké, ti is. És ügyesek legyetek holnap az iskolában.
-Igyekszünk. - engedték el egymást, Anna pedig, mint aki tudta, hogy zavarna, felszállt a vonatra.
-Szia. - súgta Harry.
Karjaimmal körbe kulcsoltam a nyakat és, végre, először, én csókoltam meg őt. Nem lepte meg a mozdulatom, a derekamat átkarolva húzott közelebb magához és csókolt vissza.
-Siessetek haza. - beszéltem halkan, ajkaink súrolták egymást.
-Rendben, sok sikert holnapra.
-Köszi. Szia. - öleltem meg szorosan, majd még egyszer rányomtam ajkaimat az övére. Boldog voltam, hogy rávettem magam arra, hogy én csókoljam meg őt, ne ő engem és még többször és többször meg akartam ismételni, de közbe vágtak:
-Felszállás! - kiabálták mellettünk, ezért elhúzódtam Harry-től. Felléptem az első lépcsőfokra, ő melyen a szemembe nézve még nyomott egy puszit a kézfejemre, majd elengedett és hátrébb lépett pár lépést. Integettem és megkerestem Annát, mellé ülve rájöttem, hogy valószínűleg mindent látott az ablakon keresztül, de úgy gondoltam, most már úgyis mindegy. A vonat elindult, mi pedig vadul integettünk Harry-nek, aki csak mosolyogva felmutatta tenyerét, majd megfordult és eltűnt a tömegben. Legnagyobb meglepetésemre Anna nem kérdezett rá a csókra, egyszerűen a vállamra hajtotta fejét és halkan beszélni kezdett.
-Elena.
-Igen?
-Szerelmes vagyok.
-Én is. - suttogtam. Figyeltem ahogy lezárja szép, baba kék szemeit és imádkoztam, azért, hogy Niall-nek ő legyen az igazi. Tökéletesek együtt.
Gondolataim akaratom nélkül is a fél órával korábban történő eseményekre kalandozott, amitől hevesen dobogni kezdett a szívem. Mi lett volna, ha Anna nem sikít és tovább megyünk? Vagy, azért zavar meg mindig valaki, mert az égiek is úgy gondoljak, hogy ezt nem kéne? Nem érdekelnek ott fent, egyszer még együtt leszek Harry-vel, tudom, érzem. Nem sok időre, de együtt leszünk. Ha csak egy éjszakára, akkor csak egy éjszakára. Én annyival is megelégszek. Na, jó, nem, de több úgy se lesz. A kérdés az, hogy tényleg el fog-e jönni az az egy éjszaka?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése