Kezdet: 13. rész

*Elena szemszöge*

Miután bejöttem a szobába, beültem a kanapé és a fal közé, a sarokba és összekucorodtam. Egy percig csak ültem így majd rám tört a bőgés ami már nagyon ki akart törni. Csak sírtam és sírtam. Egyszer elcsendesedett, majd újra láttam magam előtt, ahogy Taylor megcsókolja és kitört belőlem a keserves zokogás. Éppen azt mondogattam magamban, hogy ki fogom nyírni Harry-t a nagyképű barátnőjével együtt, amikor kopogtak.
-Gyere be, de ha Harry vagy akkor húzz el! - kiáltottam ki.
-Louis bejöhet? - kérdezte Tommo.
-Persze, gyere. - ültem fel a kanapé karfájára. Louis bejött és bezárta az ajtót.
-Ne sírj, Elena. Nem áll jól. - ült le mellém.
-De fáj, Lou. Azt hittem fontos vagyok neki. De csalódnom kellett. Csak egy kis játékszer voltam neki, egy aprócska kaland. - kezdtem el újra sírni.
-Ssh. - csitítgatott Louis - Senki nem érdemli meg a könnyeidet, Elena. Aki pedig igen, az hidd el, nem fog megsiratni. - ölelte át a vállam - Rosszul gondolod. Nem láttam még Harry-t annyira szégyenlősnek, visszahúzódónak, mint amikor veled találkoztunk. Sőt egyáltalán nem láttam még olyannak addig a napig, pedig elég régóta ismerem. Tetszel neki, nagyon is.
-De barátnője van.
-Remélhetőleg nem sokáig tart a kapcsolatuk. - rázta meg a fejét.
-Nem szeretitek Taylor-t?
-Nem. Egyrészt azért, mert csak kihasználj Harry-t. Meg persze, amiért olyan fent hordja az orrát és amiket mondd. Perrie és El is próbált barátkozni vele, de hiába, csak az újdonsült barátnőjével foglalkozik.
-Ki az új BFF-je? - kíváncsiskodtam.
-Sophia Smith. -hajtotta le a fejét.
-Mármint ez Sophi? A mi Sophi-nk? - hitetlenkedtem.
-Ühüm.
-Uhh. - húztam el a szám - Miért, miket mondd?
-Azt mondta te egy senki vagy, csak egy rajongó, akit menet közben összeszedtünk és, hogy Eleanor-t is így szereztük. - szorította ökölbe kezeit. Nem igazán láttam még Louis-t mérgesnek. Nem az a típus volt, aki üvöltözni kezd és párnát (vagy rosszabb esetben mást) vág a falhoz, inkább Harry-t képzeltem ilyennek. Lou inkább magába fojtotta a dühét és megpróbálta elfelejteni az őt ért sérelmeket.
-Eleanor jól van?
-Persze, most már. - mosolyodott el halványan - Na, de te is szedd össze magad, irány...hová is megyünk?
-Szolnok.
-Akkor irány Szolnok! - kiabálta és kiment, én meg elmosolyodtam. Ő volt az én kis megmentőm, a barátom, Louis Tomlinson. Nem tudom mit is csináltam volna, ha ő nem jön be ide és vidít fel.
-Louis, várj! - kiáltottam utána, mire megállt, én meg odaszaladtam az ajtóhoz és halkan kezdtem beszélni - Taylor jön velünk?
-Sajnálom, de szerintem igen. - húzta el a száját.
-Majd túlélem. - erőltetem magamra egy halovány mosolyt.
-Gyere. - húzott magához és megölelt.
-Köszönök mindent, Lou.
-Erre valók a barátok, Elena. - mondta komolyan és tovább ment a folyosón, a lépcső felé. És akkor leesett, hogy nem csak Harry-re lehetek mérges, hisz a többiek is tudták, hogy...
-Te jó ég. - suttogtam magamnak - Louis William Tomlinson! - szóltam utána. Megtorpant és gondolom érezte, hogy valami nincs rendben, mivel a teljes nevén szólítottam, úgyhogy  lassan megfordult és félve nézett rám - Te tudtad. - kezdtek el újra potyogni a könnyeim - Te tudtad, sőt mindannyian tudtátok, de nem szóltatok. Hagytátok, hogy teljesen beleszeressek, mindenki tudta. Miért nem mondtátok el? - zokogtam.
-Cicabogár, figyelj... - jött közelebb Tommo.
-Ne, ne. Most ne. - legyintettem és bementem a  a szobába. Mivel a mostani ruhámba totál beleizzadtam a sok bőgéstől és stresszeléstől és erről a ruháról úgy is Harry jutott eszembe, így választottam egy újat és bementem a fürdőbe lezuhanyozni.

Ez a ruha most pont ment a kedvemhez. Kontyba kötöttem hullámos haja és feltettem egy minimális sminket. Mikor kiléptem Harry-t láttam meg az ágyon és először meg akartam kérdezni, hogy mit csinál itt de aztán rájöttem, hogy ez a mi szobánk. Bár már nem sokáig.
-Csinos vagy. - mondta egy kicsi mosollyal a arcán. Arca meggyötört volt, fogalmam sincs mitől, de még így is elolvadtam a mosolyától. Elég Elena!
-Khm. - köszörültem meg a torkom - Köszönöm. - mondtam rá se nézve. Egy kicsit kínos volt. Csak egy kicsit - Hol van a boszorkád? Vagyis barátnőd. Barátnőt akartam mondani. - javítottam ki magam, miközben a szám szélét rágtam. Harry elröhögte magát és mosolyogva válaszolt.
-Elment a bőröndökért.
Pár percig csak meredten rá, majd kiakadtam.
-Akkor most én menjek el?
-Dehogy. - állt fel - Egy hotelben fog lakni.
-Ó. - könnyebbültem meg. De aztán rájöttem, hogy ez így nem fair - Ez így nem jó. - mondtam ki hangosan is, amit gondoltam.
-Mi? Miért?
-Inkább elmegyek én. Úgy mindenkinek jobb lesz.
-Ja, csak neked, a fiúknak, Eleanor-nak, Perrie-nek és nekem nem.
-Komolyan, Harry. Amint visszajöttünk, elmegyek. Apuéknál van a helyem, nem is kellett volna idejönnöm. - kezdtem el pakolni.
-Figyelj rám, kérlek. - jött oda hozzám és megfogta mindkét kezem - Az, hogy ideiglenesen ideköltöztél, az egyik legjobb dolog volt, ami valaha is történt velem, érted?
-Harry - suttogtam - nem lehet. Neked...neked barátnőd van. - mondtam még mindig a tekintete fogságában. Gratulálok, Elena ennél értelmesebbet már nem is mondhattál volna.
-Amit nem tud, az nem fáj neki. - húzta pici, csábos mosolyra ajkát.
-Nem, nem hagyom, hogy miattam hazudj Taylor-nak. - húztam ki kezeimet az övéiből.
-Kérlek, Elena. Maradj. - ragadta meg újra kézfejeimet. Hatalmas markában, az én kezem szinte elveszett, borzasztó aprónak tűnt.
-Hát jó. - adtam be a derekam, mire óriási mosoly jelent meg az arcán - De nem itt, ebben a szobában. Átköltözök Niall-höz. - rántottam vissza megint a kezem.
-Na jó, ne szórakozz velem! Itt könyörgök neked te meg a szőkeséghez akarsz átmenni, ezt nem hiszem el. - akadt ki, nekem meg felszaladt a szemöldököm.
-Hogy én ne szórakozzak veled?! Mr. Styles maga megcsókolt, ha nem emlékezne rá, miközben barátnője volt! - emeltem meg én is egy kicsit a hangom.
-De te nem ellenkeztél!
-Mert nem tudtam, hogy barátnőd van! - kiáltottam rá.
-Jól van, akkor költözz a kis Niall-kéhez, de már most mondom bárhogy könyörögsz, nem foglak ide visszaengedni!
-Nyugi, eszembe sincs visszajönni, de ha miattam haragudni fogsz Niall-re, soha többé nem állok veled szóba!
-Nem is akarnék beszélni veled, hidd el!
Erre idegesen kinyitottam az ajtót és a három idióta, névszerint Lou, Zayn és Niall beborult a szobába, ergo hallgatóztak.
-Remélem mindent hallottatok. - ripakodtam rájuk, akaratom nélkül, majd kikerülve őket lerohantam a lépcsőn. Idegességem közben elmorzsoltam egy kósza könnycseppet és ezért észre se vettem a felfelé tartó Liam-et, úgyhogy természetesen neki szaladtam.
-Bocs. - motyogtam el akartam menni mellette, de megfogta a karom és szembe fordított magával.
-Héé. - ivott bele a dobozos, szénsavas limonádéjába - Minden oké? - húzta fel a szemöldökét.
-Mit érdekel az téged? - rántottam ki a karom. Amint a mondat elhagyta a szám már meg is bántam és legszívesebben visszaszívtam volna. Ha lehetett Liam-nek még magasabbra szökött a szemöldöke.
-Sajnálom, Liam. Bocsánat én csak... - vakargattam a homlokom.
-Te csak épp most vagy túl egy kisebb veszekedésen Hazzá-val és ki vagy borulva. Semmi baj. - mosolygott. Bevallom magamnak, nagyon meglepett a viselkedése és, hogy ilyen aranyosan fogadta a bocsánatkérésem.
-És veled minden rendben? - kérdeztem, mert az ő arcán is észrevettem pár ideges ráncot, amivel, valószínűleg az én arcom is tele volt.
-Nem igazán. - ment vissza nappaliba, leült a kanapéra és én követtem - Nem tudom, mire véljem Sophia viselkedését. Hogy tud azzal a hárpiával barátkozni?
-Nem tu...
-Ki a hárpia? - jött le a lépcsőn Hazz.
-Te. - vágtam rá kapásból, mire Liam kuncogni kezdett.
-Akkor te mi vagy? Boszorkány? - vigyorgott a göndörke a kanapé háttámlájára támaszkodva.
-Te meg egy gorilla. - szóltam vissza. De hogy ez honnan jött?
-Majom.
-Idióta.
-Ribi. - mondta, mire hitetlenül elröhögtem magam.
-Perverz.
-Hé, ez jó tulajdonság. - tárta szét a karját - Prosti. - jutott hirtelen eszébe.
-Hahh. - háborodtam fel - Bunkó.
-Manó
-Disznó.
-Törpilla. - nyújtotta rám a nyelvét. Liam már törölgette a könnyeit és azt hajtogatta, hogy mennyire gyerekesek vagyunk, de nem igazán figyeltünk rá.
-Szörnyeteg. - álltam fel és pár lépést hátrébb léptem.
-Akkor te leszel a szépség. - komolyodott el. Engem nem tud átverni!
-Elefánt. - miért szeretem ennyire az állatokat?
-Tündérem. - jött közelebb és zsebre dugott kézzel a kanapé oldalának dőlt.
-Mumus.
-Gyönyörűm.
-Bájgúnár.
-Egyetlenem. - mondta gyengéden és még közelebb lépett.
-Hülye.
-Kicsim. - fonta a karjait a derekam köré és már Liam se nevetett.
-Utállak. - néztem a szemébe, miközben a nyaka köré fontam karjaim. A francba is, túl gyenge vagyok!
-Szívás, mert én nem. Életem. - fúrta vigyorogva tekintetét az enyémbe.
-Miért nem tudok haragudni rád? - hajtottam fejemet a mellkasára.
-Mert túl jóképű vagyok. - adta meg a szerinte logikus választ.
-Szerintem meg inkább túl nagyképű. - húztam észrevétlenül még közelebb magamhoz.
-Hé! - nevetett fel - Vagy csak azért, mert nem engedem, hogy haragudj rám. - suttogta a hajamba és még szorosabban karjaiba zárt, amitől nagyot dobbant a szívem. És ez ébresztett fel. Neki barátnője van, meglógatott előttem egy kis esélyt, aztán mielőtt elkaphattam volna, elhúzta előlem.
-Induljunk. - bújtam ki az öleléséből kicsit agresszívabban, mint kellet volna.
-Most meg mi a baj? - érdeklődött tágra nyílt szemekkel.
-Neked barátnőd van. - ráztam a fejem.
-Mondd, hányszor fogod ezt még elmondani?! - emelte meg a hangját.
-Amíg nem szakítasz vele! - kiabáltam, miközben már felfelé szaladtam a lépcsőn.

*Harry szemszöge*

-A francba! - szitkoztam - Most mi rosszat mondtam? Honnan jutott eszébe? Mit tettem? - néztem Liam-re.
-Nem tudom, haver, de ez a lány...gyönyörű. Nem csak kívül, belül is. - bólogatott és felállt.
-Tudom.
-És nem olyan, mint Taylor.
-Tudom
-Jobb.
-Tudom.
-Most ki van akadva.
-Tudom.
-És miattad.
-Felfogtam, érted!? - kiáltottam rá - Bocs, bocs, sajnálom. Én csak...ideges vagyok. - dörzsöltem meg az arcom.
-Sose baj. - veregette  meg a vállam.
-Na, és mit csinálunk ma? - lépett be a házba Taylor, oldalán Liam barátnőjével.
-A kis csaj elvisz minket valahová. - válaszolt Sophia. Ennyi kellett, teli volt a pohár.
-Annak a kis csajnak neve is van! - ripakodtam Sophia-ra, mire ő Liam-hez fordult, hogy mi bajom van - Te vagy a bajom. - mormogtam.
-És miféle városkába megyünk? - fogta meg a kezem Taylor.
-Szolnok. - suttogtam. Suttogtam, mert eszembe jutott, hogy amikor Elena mondta ezt nekem, ami körülbelül két órával ezelőtt volt, még mennyire jóban voltunk. De most már sajnálkozhatok, nem változtat semmin, mindent elrontottam köztünk. Örülnöm kell Taylor-nak. Átöleltem barátnőm vállát és egy puszit nyomtam a fejére. Elhatároztam, hogy örülni fogok annak, hogy itt van velem, eljött hozzám olyan messziről és az elkövetkező pár napban róla fog szólni minden, meg persze a fiúkról és a koncertről.
Aha, elhatároztam, csak hogy amikor megláttam Elena csinos lábait, majd ez egész testét és végül gyönyörű arcát, minden gondolatom szerte foszlott. Muszáj volt odamennem hozzá, nem tudtam csak ott állni és nézni őt. Odamentem és akaratom nélkül átöleltem.
-Harry mit csinálsz? - suttogta.
-Bocsánatot kérek.
-De Taylor...
-Most nem érdekel.
-Oké, megbocsájtottam, csak engedj már el. - próbált meg kiszabadulni karjaimból.
-Nem.
-Harry!
-Nem.
-Kérlek szépen.
Erre elengedtem, a szemembe nézett és elment mellettem. Ennyi? Mielőtt bármit csinálhattam volna Louis megragadta a karom és behúzott a szobájukba.
-Harry, drágám, tudod, hogy imádlak, de meg kell kérdeznem. Mégis mi a fenét csinálsz?!
-Mi? - értetlenkedtem.
-Jó, akkor felvázolom neked. Londonban újra összejössz Taylor-al, de itt elcsábítod Elena-t, akinek az orra előtt mentél vissza Taylor-hoz és most Taylor azt hiszi, azért ölelted meg Elena-t, mert szereted. - mondta ki egy szuszra.
-Basszus. - esett le - Most mit csináljak, Louis?
-Válassz.
-Nem tudok.
-Adhatok egy tippet?
-Persze.
-Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba.
-Hogy ez milyen okos gondolat volt, BooBear. - öleltem meg.
-Érted mit akarok ezzel mondani?
-Igen. - bólintottam - Hogy nem szabad elengednem Taylor-t.
-Ajj. - csapott a homlokára - Nem, nem és nem!
-Fiúk, indulunk. - nyitott be Elena, mire szétrebbentünk - Megzavartam valamit?
-Nem. - mondtam, de velem egy időben Louis meg rávágta, hogy igen.
-Jó, majd még turbékolhattok, de indulni kéne, mert nagyon elment az idő.
-ELENAAA! - sikított valaki a nappaliból.
-Igen? - ment ki az említett, mi meg követtük.
-Ott egy pók! - kiáltotta Taylor.
-És? - kérdezett vissza Elena.
-Távolítsd el!
-Oké, de miért én?
-Nem te vagy a házvezetőnő? - ráncolta a szemöldökét a barátnőm.
-Mi? Nem, ezt meg ki mondta neked?
-Harry. - rántott egyet a vállán Taylor.
-Igazán? - fordult felém Elena.
-Én nem. - tettem fel a kezem.
-Dehogynem. - bólogatott Taylor - Mikor megkérdeztem, hogy ki volt az a kedves lány, aki ajtót nyitott nekem. Tudod, miután elmondtad, hogy mennyire szeretsz és, hogy mennyire hiányoztam már neked, mert nélkülem olyan unalmas volt minden.
-Mi? - értetlenkedett már Louis is.
-Na, mindegy. - rántott a vállán egyet Taylor.
Elena üveges tekintettel nézett Taylor-ra és, aztán minden olyan gyorsan történt...
Louis nem tudta leállítani magát és keze Taylor felé indult, de a barátnőm lehajolt, így Elena kapta a pofont. Pár másodpercig Elena csak fogta az arcát, majd Louis-ra nézett, aki fel se fogta, hogy mit csinált. Elena rám nézett, ezután felkapta kabátját és kiszaladt. Gondolkodás nélkül utána akartam rohanni, de Taylor megfogta a karom.
-Harry, itt maradsz. Hidd el, visszatalál magától is. - fogta erősen a karom.
-Louis! Mit csináltál?! - sikította Eleanor.
-Nem...nem akartam. - makogott Lou.
-Kezet mertél emelni rám, Tomlinson? - szállt be a beszélgetésbe Taylor.
-Direkt csináltad az egészet! Nem is mondott ilyet Harry! - akadt ki Zayn is.
-Valahogy el kellett löknöm Harold-tól. - védekezett Taylor.
-Te aljas boszorkány! Harry, hogy tűröd ezt? - kérdezte tőlem Liam, de én nem is figyeltem rájuk, csak egy dolog járt a fejemben. Elena kint van, egyedül, a szakadó esőben. Újra elindultam, de Taylor megint visszahúzott.
-Mi az, hogy boszorkány? Harry-t ne keverd bele, szeret engem! - játszotta az agyát Taylor.
-Harry-t ne keverjük bele? Hisz ő is nyakig benne van! - jött Niall - És mégis mikor mondta neked, hogy szeret? Mert mi nem hallottuk.
-Igenis mondta. Amúgy se rád tartozik, Horan.
-NIALL! A nevem Niall! - ordított Niall.
A egész ház a feje tetejére állt, mindenki kiabált mindenkivel, de én csak arra tudtam gondolni, hogy meg kell keresnem Elena-t.
-Harry. - jött oda Eleanor, és alig hallottam a többiek veszekedésétől - Hé, mi jár a fejedben?
-Elena egyedül van odakint.
-Menj! Majd én feltartom Taylor-t.
Bólintottam, bár fogalmam se volt, hogy hogy fogja csinálni. Elindultam, Taylor utánam fordult és ekkor Eleanor nemes egyszerűséggel letörte Taylor körmét. Ez lett volna a nagy ötlet? Nem hiszem, hogy ez bejönne... De mekkorát tévedtem!
-Hogy merészelted? - Taylor elengedett és nem is figyelve rám, Eleanor felé fordult, akit persze Louis azonnal védeni kezdett. Egy percig haboztam, mert nem hittem el, hogy a körme fontosabb, mint én, de aztán észbe kaptam és a kabátomat felvéve Elena után indultam. Amint kiléptem a házból, elővettem a telefonom és felhívtam. Ki van kapcsolva. A francba! Feltettem a kapucnim és futni kezdtem. Fogalmam sincs merre, csak futottam. A telefonom vakujával világítottam és egyre csak ordítoztam...
Már vagy egy órája futkároztam ide-oda, lehet, hogy körbe-körbe, nem tudom. Louis-t már háromszor, Elena szüleit kétszer hívtam, hogy ott van-e Elena, de válaszul midig ugyanazt kaptam: nem. És akkor beugrott. A park, a fűzfa, a pad. Biztos vagyok benne, hogy ott van. De az merre van? Elfutottam Elena-ék régi házához és onnan indultam el. Egy darabig egész jól ment, de aztán eltévedtem. Minél jobban próbáltam visszaemlékezni, annál homályosabb lett a boldog emlék. A gondolataim egyre csak cikáztak és én is alig bírtam követni magam. Jobbra mentünk vagy balra? Ez az egész az én hibám. Biztos, hogy jobbra mentünk. El kellett volna neki mondani. Nem, nem, itt balra fordultunk. Miért kellett beleszeretnem? Most jobbra, aztán balra. Vagy Taylor-t kellett volna elküldeni? Áhh, mindegy jobbra megyek és kész. Nem tudom, hogy, hogy lehet beleszeretni egy emberbe pár nap alatt, de nekem sikerült. Szeretem Elena-t, de Taylor-al már olyan hosszú utat bejártunk egy fellángolás miatt újra eltolnám magamtól. Nem mehetek jobbra, ha tisztán emlékszem, hogy balra mentünk. Esetleg ez nem csak egy fellángolás, tényleg szeretem? Lerogytam a betonra és összekucorodtam. Nem bírtam koncentrálni, nem bírtam felállni és megkeresni. Elgyengültem, szinte feladtam. De akkor magam előtt láttam egy széles mosolyt, egy boldogan csillogó mélykék szempárt, hullámos fürtöket és gyönyörű meggypiros ajkakat. Elena.
Felálltam és futni kezdtem jobbra. Futottam és futottam, balra, majd újra jobbra fordultam. Hittem magamban és abban, hogy megtalálom. És ott volt. A park, a fűzfa, a pad és rajta egy összehúzódó, aprócska test. Meg vagy.
-Elena, Elena! Itt vagyok, semmi baj. - szaladtam oda és felhúztam a padról.
-Harry? - nézett fel rám és látszott rajta, hogy nem igazán érti, mit keresek ott.
-Sajnálom, Elena. Mindent sajnálok, kérlek bocsáss meg nekem, maradj ott velem, velünk és soha többé ne csinálj ilyet, értetted? - zártam szorosan a karjaimba - Halálra aggódtunk érted. A fiúk, a szüleid, én.
-Én is sajnálom, Harry. Nem kellett volna elmennem. Visszaakartam menni, de nem tudtam. Szakad az eső és sötét van, biztos eltévedtem volna. Sajnálom, hogy úgy kiakadtam. Taylor a barátnőd, boldog vagy vele, el kell fogadnom.
-Menjünk haza. - erre csak ennyit tudtam mondani és ráterítettem az én kabátom is.