-Ragaszkodik hozzá, hogy egyedül jöjjön haza. - rázta a fejét idegesen.
-Nyugi, haver, nem lesz semmi. - veregette meg a vállát Louis.
-Szerinted Paul ki tudná nyomozni, hogy rokonok vagyunk-e? - tanakodott még mindig Niall.
-Niall, akadj már le erről, kérlek. - szóltam rá - Már fél órája ezt hallgatom, nem bírom tovább. És amúgy is, mit változtatna, ha a rokonod lenne?
Az ír barátunk közelebb jött és belesúgott a fülembe.
-Ha a rokonom lenne, akkor nem járhatnék vele. - suttogott.
-Mi? - értetlenkedtem.
Intett a fejével, én meg elkezdtem felfelé baktatni a lépcsőn nyomomban Niall-el és Perrie-vel.
-Most akkor mi van? - mentem be a szőkeség szobájába.
-Mi lenne? Tetszik, nagyon is. Kinek nem?
-Jogos. - ültem le az ágyra, kijelentésemre Perrie felhúzott szemöldökkel nézett rám - Most mond, hogy nem gyönyörű. - tártam szét a karom, mire egy bólintással igazat adott nekem.
-Nem tudom mi ezzel a baj. - szólalt meg újra Niall.
-Talán az, hogy Harry-nek is bejön. - világosította fel a barátnőm.
-És? Akkor nekem már nem is lehet esélyem? - húzta fel szemöldökét.
-De...nem értelek. Hisz te mondtad, hogy ne csak akkor járjanak, mikor itt van Cortez. - rázta a fejét Perrie.
-Nem akartam átlátszó lenni, de, persze, utána én is rájöttem, hogy ez rossz ötlet volt. - hajtotta le a fejét.
-Ó, Nialler. - mászott ki az ölemből Pezz és megölelte a hősszerelmest - Tudod, hogy mi mindenben támogatunk és bármit elmondhatsz nekünk, de ez most, szerintem egy nagyon rossz ötlet.
-Igen, igaza van. Nem hiszem, hogy ez most összejönne, haver. Látszik, hogy odavan Harry-ért.
-Ki van oda értem? - kérdezte Hazza az ajtóban állva. Nos, teljesen jogos, hogy meglepődött, hiszen nem mindennapi látványt nyújthattunk, ahogy Perrie Nialler-t ölelgeti, akinek nem sikerült visszatartania a könnyeit, én meg a másik oldalról simogatom a karját.
-Louis. - vágta rá Perrie. Hű, én nem tudtam volna ilyen gyorsan reagálni.
-És Niall? Valami baj van, haver? - aggodalmaskodott a göndörke.
-Igen, te vagy a baj. - morogta Naill.
-Micsoda? Ne motyogj, nem hallom. - jött közelebb az ajtóból.
-Valamit összeevett és görcsöl a hasa. - válaszoltam.
-Hát ez fura. - vakargatta a fejét - Csak annyit akartam mondani, hogy Perrie-t lent várják a csajok. Valami tiramisu golyót vagy mit csinálnak és kéne a segítséged.
-Oh, oké - simított még egyet utoljára Niall hátán és elszaladt.
-Biztos nincs semmi komoly? - kérdezte Harry.
-Nincs. - emelte fel fejét a szőkeség, majd felállt és lement, valószínűleg a konyhába.
*Harry szemszöge*
*Egy óra múlva*
-Örülök, hogy megjöttetek. - nyitott ajtót Betti.
-Kiket is vártunk? - kaptam be egy tiramisu golyót és, ahogy az ajtó felé pillantottam, majdnem kiköptem az édességet.
-Segítesz egy kicsit, Harry? - kérdezte Elena szatyrokkal a kezében. Mellette pedig, találjátok ki...igen pontosan. Mellette pedig Cortez állt, ugyanúgy felcuccolva.
-Vettem pár dolgot, mint például fogkefe meg fésű, hogy ne a Bettiét kelljen használnom. - magyarázta meg a szatyrokat Elena, mert azt hitte, azért bámulok tágra nyílt szemekkel felé, de aztán rájött, hogy nem - Ja, Cortez pedig, képzeld a környéken lakik, összefutottunk és segített.
-Felhívhattál volna és mentem volna érted. - húztam védelmezően magamhoz. Természetesen Corteztől védtem.
-Á, boldogultunk. - nevetett Elena - Ugye, Cortez? - nézett rá széles mosollyal.
-Igen. - kacsintott.
-És képzeld, Cortez is énekel. - nézett rám csillogó szemmel Elena.
-Csak hobbi szinten. - húzta féloldalas mosolyra a száját a bájgúnár - És, persze, fejet hajtok előtettek. Fantasztikus amit csináltok.
-Kösz. - mondta meglepetten Lou.
-Gyere beljebb. - hívta Sophia.
-Ilyen későn? Fél 10. - figyelmeztettem a többieket.
-17 évesek vagyunk, Harry, nem 9. - húzta fel szemöldökét Elena.
-Jó, én csak mondtam. - védekeztem, de nem engedtem el a derekát.
-Jó, én meg csak felvilágosítottalak. - vágott vissza.
-Oké. - ennyit tudtam hozzáfűzni.
-Cortez, szereted a tiramisut? - kérdezte Eleanor.
-Igen. - ment a konyhába zsebre dugott kézzel Cortez.
-Kicsim, valami baj van? - fordultam Elena felé.
-Nem, dehogy. Csak nem értem, miért nem szimpatizálsz a táncpartneremmel.
-Talán pont ezért. Nem akarom, hogy az én barátnőm csinos derekát más is simogassa, ne csak én. - fordítottam szembe magammal. Közelebb hajolt a fülemhez és alig hallhatóan belesúgott.
-De én nem vagyok a barátnőd. - lehelete csiklandozta az arcom és erre fogtam azt a remegést ami végig járt a testemen. Tudtam, jól tudtam, hogy nem szabadna beleszeretnem, de nem tudtam leállítani magam. Egyszerűen megtörtént és ez ellen már semmit sem tehettem.
-Még nem. - súgtam vissza és láttam, hogy libabőrös lett csupasz karja.
-Arra gondoltam, Kinga... - kezdte Cortez, mikor belépett a nappaliba de, ahogy meglátott minket elhallgatott.
-Elena vagyok. - mondta neki a "barátnőm", de rá se nézett, hanem enyémbe fúrta tekintetét. Láttam a szemében, hogy nem tudja hova tenni az előző kijelentésem, de nem érdekelt. Már kimondtam és nem tudtam visszafordítani az időt és nem kimondani.
-Bocsi. Akkor arra gondoltam, Elena, hogy holnap, a menzán odaülnék melléd és bemutathatnál a barátnőidnek, akikről meséltél. - ült le a fotelbe.
-Oké, ez szerintem is jó ötlet. Biztos nagyon örülni fognak neked. - mosolygott Elena és miután leültem a kanapéra, ő lehuppant az ölembe.
-Akar valaki üvegezni? - vetette fel az ötletet Louis.
-Ne már. - döntötte a vállamnak fejét Elena.
-Miért ne? - kérdezte Cortez, majd mindannyian letelepedtünk a szőnyegre - Ki kezd? - kérdezte egy üres üveget a kezében tartva.
-Én. - vette el búsan a flakont Niall.
-Manó, minden oké? - simította meg aggodalmasan Elena a karját.
-Persze, Kinguci. - mosolygott vissza.
-Akkor jó. - ült vissza az ölembe "Kinguci".
Niall megpörgette az üveget ami először rá, majd Perrie-re mutatott.
-Felelsz vagy mersz, Perrie?
-Inkább felelek.
-Oké. - vakargatta homlokát Niall - Mit szólsz az olyan üzenetekhez, amit Directioner-ektől kapsz, hogy te csak kihasználod Zayn-t?
-Niall! - szólt rá Elena.
-Mi az? Kíváncsi vagyok.
-Nos, - kezdte Perrie - először nagyon bántott és ezért felmerült bennem az az ötlet, hogy hagyjuk az egészet, de persze, ezt gyorsan elvetettem. Igaz, könnyű lett volna feladni és újra csak a háttérből figyelni Zayne minden egyes mozdulatát és azt, hogy mikor és kivel kavar, de én nem ilyen vagyok. Mostanában inkább csak elengedem a fülem mellett az ilyen mondatokat vagy nem nézem meg az ilyesmi üzeneteket. Szeretem Zayne-t és tudom, hogy ő is szeret engem is és a rajongókat is. Néhányan azt írják elvettem tőlük kedvencüket, de ez hülyeség, hisz, ugyan úgy viselkedik velük, mint azelőtt, hogy jártunk volna és nem csak nekem koncertezik, nekik is. Sőt, főleg nekik. Csak sajnálni tudom őket, ha nem értik meg, hogy én boldoggá teszem ennek az idiótának az életét. Lehet, hogy nélkülem is boldogulna, biztos, hogy a fiúk is át tudnák adni azt a pozitív energiát, amit én adok neki minden reggel, de azt hiszem, jobb ha ezt egy olyan embertől kapja meg, aki meghalna érte, aki nem csak azért szereti, mert ilyen meg olyan nagy sztár és nem mellesleg egy lány az illető. A barátnője, akit, Niall, már nem érdekelnek az ilyen kommentek.
-Először szakítani akartál az ilyen hozzászólások miatt? - húzta fel szemöldökét Zayn.
-Látom, megragadtad a lényeget. - nézett rá Perrie, mire elröhögtük magunkat.
-Ez nagyon szép volt, életem. - mosolygott Zayn és csókot lehelt barátnője ajkára.
-Én pörgetek. - kapta ki Niall kezéből az üveget Perrie és megpörgette.
-Cortez. - vigyorgott Perrie, társaságunk új tagjára - Felelsz vagy mersz?
-Azt hiszem, először inkább felelek.
-Hű. - gondolkozott Perrie - Nehéz kérdezni, így, hogy nem ismerlek.
-Akkor kérdezz valami olyat, amivel megismersz. - vigyorgott Cortezke.
-Honnan jöttél és miért jöttél el onnan? - tett fel végül a kérdést Pezz. Mindannyian kíváncsian néztünk Cortezre, aki ugyanolyan idegesítő lazasággal válaszolt, mint mindig.
-Miskolcról jöttem. - mondta, mire Elena egy kicsit összerándult az ölemben - Azért jöttem el, mert körül néztem és rájöttem, hogy egy olyan ember sincs körülöttem, akit irigyelnék valamiért. Mikor Budapestre jöttem, már volt olyan ember, rendesen. Főleg, hogy egy ilyen előkelő társaságba keveredtem, ilyen szerencsés személyek közé. - nézett a szemembe. Vettem az adást, bólintottam, majd belepusziltam Elena nyakába.
-Pörgethetek? - nyújtotta Perrie felé a kezét Cortez és rámosolygott. Perrie szó szerint elolvadt Zayn ölében és sóhajtva odaadta az üveget. Miért van oda tőle mindenki?
-Köszi. - kacsintott Perrie-re és megpörgette az üres flakont, ami végül Elena-ra mutatott.
-Felelsz vagy mersz? - vigyorgott Cortez.
-Merek. - húzta fe alig észrevehetően, mégis kihívóan a szemöldökét Elena.
-Amint jól látom, eléggé szeretitek egymást ahhoz, hogy ezt bárkinek elmondjátok.
-O-o... - csúszott ki a számon és Elena is megdermedt at ölemben, mire karjaimat még jobban köré fontam.
-Gyerünk, Elena. Csókold meg. - mosolygott Cortez.
-Szerintem ez nem jó ötlet. - rázta a fejét Elena.
-Szerintem se. - szólt bele Niall.
-Mert? - kérdeztem és mindenki felé fordult. Niall Zayn-re nézett, majd szólásra nyitotta száját, de Perrie megelőzte.
-Mert még nem jártok túl régóta, ahhoz, hogy egy olyan ember előtt csókolózzatok, mint Cortez. Még nem akarjátok elmondani a rajongóknak, ugye? Mi lesz, ha valakinek kikotyogja?
-Pontosan. - bólintott Nialler.
-Nem fogom, esküszöm. - tette fel a kezét - Na, mi lesz?
-Nem hiszem, hogy ez egy jó... - kezdte újra Elena, de szájára tapasztottam a kezem.
-Nyugi. - fúrtam a tekintetem az övébe - Csak rám figyelj.
-De Harry...
-Nincs de. - mosolyogtam, majd beletúrtam a hajába és közelebb húztam magamhoz. Sóhajtott egyet és becsukta a szemét. Megnyaltam az ajkam, éreztem a többiek égető pillantásait rajtunk, de nem foglalkoztam velük. Én is lehunytam a szemem. Már súrolták egymást az ajkaink, amikor valami megzavart. Egy dallam és egy egyenletes rezgés Elena zsebéből.
-Sajnálom. - súgta Elena, szinte a számba, majd elhúzódott és felvette a telefont, ami megzavarta az idilli jelenetet.
-Szia, anyu. Nem, dehogy, nem zavarsz. - nézett vissza rám, majd bement a konyhába.
-Ebből már nem lesz semmi, bocs. - kaptam ki Cortez kezéből az üveget és pörgettem.
-Eleanor. Igazából tőled inkább kérni szeretnék valamit.
-Mit, Harry? - kérdezte kedvesen Eleanor.
-Elvinnéd valamelyik nap Elena-t vásárolni. Alig van ruhája, mert nagyon sok odaveszett a tűzbe. - húztam el a szám.
-Persze, Harry. Szívesen. - mosolygott rám Lou öléből.
-Köszi, örök hála. - tápászkodtam fel és a konyhába mentem.
Elena fél fület befogva telefonált az anyukájával, háttal nekem, az asztalnak dőlve. Végig néztem csinos, gyönyörű testén, majd mögé léptem, úgy, hogy ne vegyen észre.
-Rendben. Ja, és anya, képzeld, átkereszteltem magam.
-Tényleg, kicsim?? - hallottam anyukája kedves hangját a vonal másik végéről.
-Igen, mostantól az Elena-t használom. Azt hiszem ez jobban illik hozzám és jobban is tetszik.
-Jaj, de jó! Tudod, hogy imádom ezt a nevet. Jól van, Elena-m. És, hogy vannak a kis barátaid?
-Jól vagyunk, köszönjük. - szóltam bele a telefonba, mire Elena először egy picit félre ugrott és majdnem kiesett a telefon a kezéből, úgy megijedt, de végül csak mosolyogva megrázta a fejét.
-Ó, szia Harry. Nem tudtam, hogy ki vagyok hangosítva. - nevetett.
-Nem is tetszik kihangosítva lenni, csak közel vagyok a telefonhoz, ezért hallom. - fontam karjaimat Elena dereka köré, ő pedig rátette szabad kezét az enyémre.
-Ja, rendben - nevetett újra - Na, sziasztok, fiatalok, mulassatok jól. Holnap téged is szívesen várunk, Harry.
-Nem, köszönöm. Elena nagyon sokszor emlegeti magukat, nem szeretnék zavarni.
-Nem zavarsz. - szólt bele.
-Akkor, még megfontolom az ajánlatát, Dalia.
-Mint már mondtam, szívesen látunk, Harry. Jó éjszakát, drágáim.
-Jó éjt, anyu.
-Jó éjszakát, Dalia. - Elena kinyomta és hátát a mellkasomnak döntötte - Nagyon kedves anyukád van, most már tudom, hogy honnan örökölted azt a sok szeretetet.
-Te, aztán tudod, hogy kell bókolni. - nevetett és karjaim közt szembefordult velem.
-Csak az igazat mondtam. - döntöttem a homlokomat az övének.
-Figyelj, sajnálom, az előzőt, de én nem vagyok a barátnőd és nem voltam erre felkészülve.
-Hogy érted azt, hogy nem vagy a barátnője? - tűnt fel a semmiből Cortez.
-Mi közöd van hozzá? - kaptam oda a fejem.
-Igenis, van közöm hozzá. Most akkor mi van? - ráncolta a szemöldökét.
-Mondd neked ennyire lassú a felfogásod vagy csak tetteted? La akar koptatni nem tűnt fel? - engedtem el Elena derekát és közelebb léptem Cortez-hez.
-Ez igaz? - fordult Elena felé Cortez, mire Elena elfordította a fejét és a kicsit sem érdekes konyhapultot kezdte vizsgálni - Oké, mindegy. Szia, Elena, holnap találkozunk. - köpte a szavakat sértetten. Ebből kikövetkeztettem, hogy felfogta, mi is az igazság.
-Szia, Cortez. - suttogta Elena, de csak miután hallottuk, hogy becsapódik az ajtó.
-Hogy rohadna meg. Én nem hagytalak volna így itt. - mentem közelebb hozzá, átöleltem a derekát, fejemet pedig belefúrtam a nyakába és beszívtam hajának finom, zöld alma illatát. Nyakamat átkulcsolta kezével és én még közelebb húztam magamhoz.
-Harry. - suttogott.
-Igen? - kérdeztem vissza ugyanolyan halkan.
-Megnézhetem az erkélyt? - érdeklődött kíváncsian, még mindig suttogva.
-Persze. - engedtem el, majd ujjaimat az övére kulcsolva felfelé kezdtem húzni a lépcsőn, de ő még visszament a többiekhez.
-Jó éjszakát, srácok. Puszi mindenkinek, további jó szórakozást. - dobott egy puszit a nappali felé.
Niall felállt és megölelte. Mivel közel álltam hozzájuk hallottam, hogy mit beszélnek.
-Mész is aludni? - kérdezte Nialler halkan.
-Ühüm. - felelte Elena, még mindig a szőkeséget ölelgetve.
-Mert?
-Mert holnap nekem iskola van és ha most nem fekszem le, olyan fáradt leszek, hogy azt se bírom majd megérteni, amit a barátnőim mondanak, nemhogy azt, amit a matektanár magyaráz. - nevetett halkan
-Oké, akkor jó éjt. - omlottak le kezei Elena hátáról.
-Neked is. - nyomott egy puszit az arcára - És nektek is, szép álmokat. - mondta, még utoljára visszafordulva a többiekhez, akik integetéssel, puszival vagy éppen egy "Szeretünk Elena!" felkiáltással köszöntek el tőle. Az utóbbi szigorúan Louis-tól jött.
-Tessék. - nyomtam a kezébe egy pokrócot - Hideg van odakint.
-Köszi. - mosolygott édesen, majd a a vállára terítve széthúzta a függönyt, kinyitotta az üveg ajtót és pipaszár, mégis roppant csinos lábaival kilépett az erkélyre. Egy ideig még néztem tökéletes alakját, majd bementem a fürdőbe zuhanyozni.
Mikor visszaértem még mindig ugyanott állt, mozdulatlanul. Felvettem egy kapucnis pulcsit és én is kimentem. Két kinyújtott karjával támaszkodott a korlátnak, fejét egy kicsit jobbra döntötte és úgy nézete a kivilágított várost. Mögé léptem, kézfejeimet az övéi mellé tettem, hátulról hozzá simultam, államat a vállán pihentettem.
-Innen lenyűgöző a város. - suttogta
-Igen, tényleg fantasztikusan néz ki. - helyeseltem. Mivel Betti lakása közel volt a Dunához, azt hiszem így hívják ezt a folyót, így lélegzet elállító látványt nyújtottak a Duna másik oldalán, vagyis a Budán lévő kivilágított épületek és a Lánchíd.
http://www.youtube.com/watch?v=5anLPw0Efmo
-Tudod, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egyszer veled, Harry Styles-al fogom nézni Budapestet. - suttogta, mire megfogtam kézfejeit és úgy öleltem át, így végül is magát ölelte, de karjaihoz az enyémek is hozzásimultak. Mint a Titanc-ban, amikor Jack először csókolta meg Rose-t a hajó orránál.
-Én pedig a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy itt Budapesten egy ilyen fantasztikus lánnyal fogok találkozni, mint amilyen te vagy. - pusziltam bele a tenyerébe. Megfordult karjaim között és kezeit a nyakam köré fonta, miközben én átfogtam a dereát és magamhoz húztam. Beletúrt göndör fürtjeimbe, mire én beharaptam alsó ajkam. Közeledtem felé, "útközben" megnyaltam ajkaimat és először csak a szája szélére adtam egy puszit. Majd beljebb akartam menni, érezni akartam puha, meggypiros ajkait az enyémeken, de közbe szólt.
-Harry...ezt nem szabad. - próbált meg leállítani.
-Nem érdekel. - válaszoltam. Résnyire nyitotta ajkait, vagyis belement a dologba. Szívem hevesen vert, tenyerem izzadt, miközben derekát fogtam és a gyomrom görcsbe rándult. Úgy izgultam, mintha csak az első csókom lenne, pedig közel sem volt az. Még soha nem zúgott így a fülem és remegtek a térdeim, mint mikor éreztem, hogy közelebb húz magához, de mégsem mert megcsókolni, így én tapasztottam ajkaim az övére. Nyelveink finom, lassú táncot jártak, miközben beletúrtam hullámos hajába. Leírhatatlan, kimondhatatlan érzés volt ŐT megcsókolni aki már az első percben elcsavarta a fejem. Bevallom először őt is csak az ágyamban akartam látni, de aztán több lett mint egy lány, akihez véletlenül becsengettünk. Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson és azt hiszem még semmit sem akartam ennyire. Levegőhiány miatt sajnos egy idő után el kellett válnunk. Lihegve nézett a szemembe és én ugyanúgy, zihálva néztem rá. Majd hirtelen magához ölel, mire rögtön szorosan magamhoz húztam. Sokáig állhattunk, így, egymást ölelve, de nem foglalkoztunk az idő múlásával, hisz csak egymásra figyeltünk. Végül ő szakította meg ezt a csodálatos pillanatot.
-Azt hiszem megyek aludni, de először zuhanyzok. - nézett rám azokkal a magával ragadó, mélykék szemeivel.
-Rendben. - adtam egy rövid csókot a szájára, majd arrébb álltam az ajtóból, hogy betudjon menni.
*Elena szemszöge*
Miközben a hagytam, hogy a forró víz átjárja a testem, elkalandoztak a gondolataim. Természetesen az előbb történteken gondolkoztam.
-Hogy történhetett ez? - kérdeztem magamtól, és nyomtam egy adag tusfürdőt a kezembe.
Mióta elváltunk, csak arra tudok gondolni, hogy szép, rózsaszín ajkait újra az enyémekre nyomja. Hihetetlen érzés volt megcsókolni. Ő egy világsztár, akit szeretek és még csak nem is azért, mert olyan oltári hangja vagy éppenséggel baromi nagy hírneve van. Én Harry-t szeretem, azt hiszem, nem Harry Styles-t a One Direction egyik tagját. Csak őt és senki mást. De ezt, természetesen csak Anna tudja. És remélhetőleg nem is fogja senki megtudni, csak mindent a maga idejében. Hiszen, ahogy azt a mondás tartja "Fehér rózsának is fekete az árnyéka". Bár, teljesen megbízok Harry-ben, ki tudja, lehet, hogy egyszer csak elszökik egy szőkeséggel, aki, persze, sokkal jobban illik hozzá mint én. Csodaszép, okos, talán még híres is. Na, jó, állj le Kinga! Vagyis Elena. Hahh, borzalmas vagyok.
Hogy lecsillapodjanak a gondolataim a fejemben, elállítottam a vizet és kiszálltam a zuhanyzóból. Gyorsan felvettem a pizsamának szolgáló melegítő nadrágot és egy sima rövid ujjút, majd kiléptem az ajtón. Harry tv-t nézett, de ahogy meglátott kikapcsolta és elmosolyodott.
-Harry, mi az az ajtó a csap mellett? - kérdeztem és leültem mellé a kanapéra.
-A másik szobából, Zayn-ék szobájából is lehet használni azt a fürdőt. Az közös.
-Ja. Eddig észre se vettem. - rántottam meg a vállam, majd bebújtam az ágyba és magamra húztam a takarót.
-Jó éjszakát, szépségem. - nyomott egy puszit a számra, miután befeküdt mögém és karjait a derekamra fonta.
-Neked is. - hunytam le a szemem és egyből elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése