Felébredtem, de még nem nyitottam ki a szemem, gondoltam, felkészülök az emberek érdekes pillantásaira, biztosan azt fogják hinni, hogy hajléktalan vagyok, hisz egy padon alszok, a szabad ég alatt. Viszont a pad különösen puha volt és éreztem valamit a derekamnál. Olyan volt, mintha valami vagy valaki átölelne. És mintha már a kabátom se lenne rajtam, inkább egy meleg takaró. Résnyire nyitottam a szemem, és amit először megláttam, az ébresztőórám volt, ami fél hatot mutatott. Lenéztem és egyből felismertem a kezet, ami átkarolt. Elmosolyodtam és szembe fordultam Harry-vel. Fogalmam sincs, mióta fekhetek itt, este lefeküdtem a padra és egyből elaludtam a csillagképek keresése közben. Nem régóta lehetek az ágyban, mert Harry ébren volt és aggódó tekintettel fürkészett, én pedig gondolkodás nélkül átöleltem.
-Sajnálom, nem gondolkodtam, csak kimondtam, ami az eszembe jutott, bocsáss meg nekem. - hadartam halkan.
-Én is hibás vagyok, kérlek, ne haragudj.
-Nincs okom haragudni.
-Nagyon megijedtem, mondtam már, hogy többször ne csinálj ilyet. - suttogta és még mindig nem engedett el, csak védelmezően ölelt magához.
-Azt hittem azt akarod, hogy elmenjek.
-Dehogyis. - lazított egy kicsit szorításán, így én lecsúsztam a mellkasára és a pólóját markolásztam - Szerintem az lenne a legjobb, ha ezt most szépen elfelejtenénk.
-Igen, szerintem is. - hunytam le a szemem és mélyen beszívtam az illatát - Te jöttél utánam?
-Szerinted? - mosolyodott el.
-Mikor?
-Kb. egy órája találtalak meg.
-Sokáig kerestél?
-Igen, de fogalmam sem volt, hogy hol lehetsz és akkor eszembe jutott valami. Szerencsére a kabátodban hagytad a telefonod és mivel nem volt kikapcsolva, hamar megtaláltalak, telefon követővel.
-Létezik ilyen?
-Igen. - nevetett fel halkan.
-Köszönöm.
-Jó éjt. - puszilta meg a fejem.
-Neked is.
Fura volt, hogy ennyivel lerendeztük a dolgot, de ahogy ismerem magunkat, attól függetlenül, hogy megegyeztünk, elfelejtjük, még biztosan fel fogjuk hozni.
-Elena. Elena, ébredj. Hahó, ébresztő. - rázogatott meg finoman valaki.
-Liam, aludni akarok.
-Gyere, vendéged van.
-Mi? - néztem ki a takaró alól felhúzott szemöldökkel.
-Ti így alszotok? - ráncolta a szemöldökét, mire végig néztem magunkon. Harry egyik lába az enyéim között volt, jobb karjával átölelte a derekam, másik kezében néhány tincsem lapult. Az én kezem a mellkasán pihent és fejemet a vállának döntöttem.
-Öhm, igen. - vörösödtem el.
-Oké, nem rám tartozik. Gyere már. - fogta meg a karom és felhúzott, majd kirángatott a szobából. Egy pillanatra még visszanéztem és elmosolyodtam Harry-n, ahogy aludt. Hason feküdt jobb keze az én térfelemen nyúlt el, mivel lecsúszott a derekamról, mikor kimásztam. Fürtjei kócosan fedték be arcát, ajkai résnyire nyíltak és aranyosan szuszogott.
-Ki az, aki ilyenkor zavar? Hány óra?
-Kilenc.
-Hogy hogy fent vagy? - kérdeztem és próbáltam nem elesni a lépcsőn.
-Ma lesz a koncert. Izgulok, még nem léptünk itt fel, nem igazán tudtam aludni.
-Aha. - ásítottam.
-Na, tessék lehoztam. - mondta Liam a srácnak, mikor leértünk.
Kicsit megdörzsöltem a szemem és felkészültem arra, hogy elküldjem az illetőt melegebb éghajlatra, de mikor megláttam ki az, minden álmosság eltűnt belőlem és a nyakába ugrottam.
-Szia, Misi. - vigyorogtam a képébe és teljesen felpörögtem.
-Hello.
-Te? Itt? Most?
-Igen.
-Miért? - ráztam a fejem.
-Ma indul a repülőgépem.
-Ó. - hervadt le a mosoly az arcomról - Párizsba?
-Igen. Szeretném, ha ezt a napot velem töltenéd, mert rájöttem, hogy te vagy a legjobb barátom. És igazából te vagy az egyetlen, akitől el tudok búcsúzni.
-Oké, mikor indul a gép?
-Fél hét. Nagyon sokat jelentene nekem, ha ott lennél, mikor felszáll.
-De...a fiúk. - néztem hátra Liam-re és Niall-re, merthogy az ő koncertjük hétkor kezdődik és nem biztos, hogy a reptérről hamar odaérek. Még csak ők ketten voltak ébren.
-Menj csak nyugodtan. Jössz, amikor jössz. - mosolygott Niall.
-De...
-Semmi de. Menj, érezd jól magad. - noszogatott Liam és elkezdett tolni az ajtó felé.
-Pizsamában? - nevettem fel, mire dünnyögve megfordított és most a lépcsőhöz tolt - Mindjárt jövök. Sietek. - szaladtam fel.
Halkan benyitottam a szobába, kiválasztottam a ruhámat, majd beléptem a fürdőbe és zárt ajtók mögött felöltöztem. Kifésültem és összefogtam a hajam, majd kopogást hallottam.
-Harry, azonnal nyisd ki, behugyozok! - ordított Zayn.
-Elena vagyok. - indultam az ajtó felé nevetve.
-Akkor ki ne nyisd! - szólt rám, majd hallottam, hogy szöszmötöl valamit és újra kiabálni kezd - Oké, nyithatod!
-Zayn, nem vagyok süket. - nevettem még mindig, miután beengedtem.
-Jól van, na. - nevetett fel ő is és, amikor megláttam, hogy csak egy alsónadrág van rajta kicsit zavarba jöttem. Harry-től már megszoktam, de tőle még nem.
-Sokáig leszel bent?
-Csak pisilek.
-Oké. - mentem ki a fürdőből és becsuktam magam után az ajtót.
-Mit ordibáltok? - nyöszörgött Harry és rám nézett, miután megdörzsölte az arcát - Te meg hová készülsz?
-Itt van Misi, ma megy a repülőgépe, Párizsba költözik. Ezt a napot vele töltöm.
-Mikor jöttök vissza?
-Fél hétkor száll fel a gépe, azt még megvárom.
-És a koncert?
-Kicsit kések, ne haragudj
-Misi fontosabb, mint a koncert? Mint mi? Mint én?
-Harry, gyerekes vagy. Inkább gyere, köszönj neki. - hívtam, majd újra a fürdő felé vettem az irányt. Feltettem egy minimális sminket, addig Harry felöltözött és együtt mentünk le.
-Szia, haver. - rázta meg Harry Misi kezét.
-Hello. Indulhatunk?
-Persze.
Megöleltem Liam-et, Zayn-t (aki időközben felvette a ruháit és nem csak boxerben mászkált) Niall-t és végül Harry-t.
-Fontosabb vagy nekem, mint Misi valaha is volt és lesz. És a koncertetek is nagyon fontos.
-Akkor miért nem jössz el? - ölelt még mindig, miközben úgy beszélgettünk, hogy senki ne hallja rajtunk kívül.
-Ott leszek, csak kések pár percet. Busszal egy óra, amíg odaérek az arénához.
-És, ha kocsit küldök érted?
-Akkor a valószínűleg fergeteges, sikítozós és ultramenő belépőtöket is láthatom. - nevettem fel és elengedtem.
-Oké, akkor majd küldünk valakit.
-Rendben. - pusziltam meg - Sziasztok. - léptem ki az ajtón, majd beszippantottam a páradús levegőt és a nyakam köré tekertem a sálat. Misivel szótlanul indultunk el az utcán, ami egyszerűen gyönyörű volt. A fák lombjai citrom-, narancs, és vöröses színben pompáztak, az idő kellemes volt, de azért össze kellett húznom magamon a kabátot. A reggeli esőtől mini tócsákat kerülgetve haladtunk, amiben a tiszta égbolt tükröződött. A legtöbb házban már fűtöttek, a kéményekből fehéres-szürkés füst szállt ki és tűnt el a levegőben, ezzel növelve annak az esélyét, hogy egyszer, évtizedek múlva, ki fog lyukadni az ózon réteg. A járda csillogott a víztől, a nap hét-ágra sütött, mégse lehetett nagyon érezni a melegét, ő is kezdett már elfáradni, gondoltam, majd tavasszal új erőre kap. Oldalra pillantottam és elidőztem Misi arcán. Igaz, sáljával eltakarta a felét, de azért látni lehetett, a pirospozsgás, enyhén szeplős arcát és a szép gesztenyebarna szemeit. Egyszerű fekete sí dzsekiszerű kabátot viselt farmerrel és fekete magas szárú bakanccsal. Nyakát és arcát egy barna sál védte a széltől és fején egy sötétzöld sapka virított egy Milano felirattal. De miért pont Milánó?
-Mit nézel? - fordult felém és ez a kérdés bunkónak is hangozhatott volna, de láttam a szemében, hogy mosolyog. Amúgy lehet, hogy a szájával is mosolygott, de azt nem láttam hatalmas sáljától.
-Semmit. - ráztam meg a fejem és újra a nyirkos betont vizsgáltam - Haragszol rám? - szorítottam össze az ajkam.
-Nem.
-Ne csináld már, csak egyszer, egyetlen egyszer hallgass meg, kérlek, igazat mondtam, esküsz... - hadartam, de hirtelen megálltam - Mit mondtál?
-Hogy nem haragszom.
-Miért nem?
-Most azt akarod, hogy haragudjak?
-Nem, dehogy. De...ezt én nem értem.
-Van valaki, aki aggódott érted és felhívott, majd elmondta az egészet, sajnálom, hogy nem hallgattalak meg.
-Valaki, aki aggódott értem? - húztam fel a szemöldököm - Anna?
-Nem, de nem mondhatom el, ki az.
-Mi az, hogy nem mondhatod el?
-Az őrangyalod kérte. - tette fel a kezét.
-Az őrangyalom. - ismételtem suttogva, majd elhessegettem a tippeléseket a fejemből és Misire koncentráltam - Akkor ez így oké? Rendben vagyunk?
-Igen, rendben vagyunk. - mosolyodott el, én pedig hálásan megöleltem. Igaz, nem neki kellett volna hálálkodnom, mert végül is az ő hibája volt, hogy nem hallgatott meg, de most éppenséggel az egész világot megöleltem volna, mert lett egy őrangyalom. Akárki is legyen az.
Folytattunk az utunkat a...
-Hová is megyünk most? - vezettem rá a tekintetem újra.
-Nem tudom. Merre menjünk?
-Pillanat. - torpantam meg, miközben a szám szélét rágtam és sebesen kattogott az agyam - Oké, kész a terv. - bólintottam és tovább lépkedtem.
-És megosztod velem is?
-Nem. Meglepetés.
-Nem szeretem a meglepetéseket.
-Tudom, úgyhogy mégis elmondom. - vonogattam a vállam, Misi pedig felnevetett - Először benézünk Annához, aztán ebédelünk valahol, elmegyünk az állatkertbe és onnan átmegyünk a Holnemvolt Parkba, majd elindulunk a reptérre.
-Gyalog?
-Vagy taxival. De, amúgy, gyalog is mehetnénk, van két csodaszép lábad és tudomásom szerint már rég meg tanultál járni.
-Mi az a Holnemvolt Park?
-A vidámparkot bezárták és az nyílt helyette.
-Előre szólók, hogy nem fogok felülni a hullámvasútra.
-Ó, dehogynem. - nevettem fel.
*Zayn szemszöge*
Pár perc múlva tíz óra, bármelyik pillanatban itt lehetnek. Amint erre gondoltam egy fekete kocsi parkolt le a ház előtt, aminek az ablakából Jade sötétkék, szinte fekete haja kandikált ki. Te jó ég, itt vannak!
-Gyerünk, Zayn, menni fog. - beszéltem a tükörképemnek, az előszobában - Nem olyan nehéz jó pofit vágni a csajoknak, neked is sikerülni fog, ügyes vagy te. - motyogtam, miközben az utolsó simításokat végeztem a hajamon.
Szívből imádom Perrie-t, tényleg nagyon szeretem, de ha a közelében vannak a többiek, akkor leállíthatatlan, folyton viháncol, és nem lehet komolyan beszélni hozzá, mert akkor megsértődik és ötévest játszik. Hallottam a vihogásukat és lehunytam a szemem. Öt, négy, három, kettő...
-Zayne! - nyitotta ki az ajtót Pezz és a nyakamba ugrott, mire még jobban összeszorítottam a szemem. Nagyon hiányzott már és maga volt a mennyország, mikor belélegeztem finom illatát és beletúrtam szőke hajába.
-Szia. - suttogtam.
-Hiányoztál. - nyomott egy puszit a számra, majd elvigyorodott.
-Te is nekem.
-Hali. - intett Jesy.
-Szióka! - köszönt Jade is.
-Zayn, örülök, hogy látlak. - ölelt meg Leigh-Anne. Azt hiszem, őt kedvelem a legjobban hármójuk közül.
-Sziasztok. Én is örülök, hogy láthatlak titeket. A cuccaitok?
-Már letettük a hotelba.
-Értem. - bólintottam és egyszerűen nem tudtam mit mondani nekik, kezdet kínossá válni a szituáció, majd egyszerre szólaltak meg.
-Harry? - Jesy.
-Louis? - Jade.
-Niall? - Perrie.
-Liam? - Leigh-Anne.
Na, remek egyikőjüknek se vagyok elég.
-A városban várnak minket. Beülünk a Starbucksba.
-Jujj, induljunk. - pörgött fel Jade és nagyon aranyos volt, ahogy tapsolva ugrálni kezdett.
-Örülök, hogy megérkeztetek. - ölelt meg mindenkit Harry. Még engem is.
-Mi is. - vigyorodott el Jesy és vagy rángatózott a szeme vagy kacsingatott.
-Mi van az új albummal? - ivott bele a kávéjába Jade.
-Dolgozunk rajta, de még csak hat számunk van. Még ugyanennyit szeretnénk. Ha nem többet.
-Hajrá.
-És a ti albumotok? - érdeklődött kedvesen Eleanor, aki Louis ölében fészkelődött.
-Nagyon jól haladunk vele, köszi. Már csak a deluxe számok kellenek.
-Azért kellett visszamennem Londonba, mert felvettünk pár számot a stúdióban. - magyarázta Perrie, miközben fejét a vállamra hajtotta - Elena?
-Az egyik barátja Párizsba költözik és ezt a napot vele tölti. - ismertette a helyzetet egyből Harry.
-Kár, bemutattam volna őket a lányoknak.
-Majd koncert után.
-Jujj, télleg. Ma lesz a koncertetek. - vigyorgott izgatottan Jade. Oké, talán Jade-t is kedvelem. De Jesy nem szimpatikus.
-Mi is nagyon várjuk. Még nem volt koncertünk itt. Izgulok. - tördelte az ujjait Liam.
-Minden oké lesz. - mosolyodott el Niall és átkarolta Anna vállát, akinek a jelenléte csak most tűnt fel.
-És te? - fordult Leigh-Anne Anna felé.
-Ó, bocsi. - húzta ki magát - Én Orsós Anna vagyok. Elena legjobb barátnője. - mutatkozott be. Na, ő viszont nagyon szimpatikus és már megszoktam, hogy általában velünk van. Vagyis inkább Niall-el, de mivel Niall velünk van...értitek.
-És mit keresel itt? - kérdezte cseppet sem kedvesen Jesy.
Anna pislogott párat és próbálta leplezni meglepettségét, ami nem igazán sikerült. Végül picit megrázta a fejét és elmosolyodott.
-Mert nagy rajongótok vagyok. Ha valaki egy hónapja azt mondta volna, hogy együtt fogok kávézni a Little Mix tagjaival biztos kinevettem volna. - nevetett.
Be kell valljam én se tudtam volna jobban kimagyarázni magam.
-Aha, rajongó. Azért lógsz Niall nyakán. - folytatta Jesy.
Kínos csend telepedett a társaságunkra, miközben Jade meglökte Jesy karját. Anna még mindig csak mosolygott, de ez a mosoly már tényleg nem volt őszinte.
-Randizgatunk. - segítette ki Niall és visszadöntötte Annát maga mellé.
-Ó, ez csodás. - mosolygott Perrie.
-Igen. - puszilta meg Niall Anna fejét.
Liam megsimította Anna karját, mire ő felé kapta a fejét. Liam megszorította a kézfejét és bátorítóan Annára mosolygott, majd visszadőlt Sophia mellé. Lemaradtam volna valamiről? Liam és Anna együtt van? Vagy csak képzelődök? Annyira el voltam foglalva azzal, hogy Perrie hozza a barátnőit, hogy nem vettem észre mi történik az orrom előtt? De Niall valószínűleg tud a dologról, mert nem láttam semmi értetlenséget az arcán. De lehet, hogy csak én képzelek valami furát ebbe az egészbe.
-Zayne.
-Igen? - kaptam Pezz felé a fejem.
-Minden oké?
-Persze, csak elbambultam.
*Háromnegyed hét (18:45)*
*Elena szemszöge*
-Na, nem volt az olyan rossz. - ütöttem bele a karjába finoman.
-De. - nyafogott Misi.
-Párizsban nem lesz ilyen hullámvasút.
-Nem fog hiányozni. Majd meglátogatsz, ugye?
-Persze.
A napunk végül úgy telt, hogy délelőtt elsétáltunk Annáék házához, de mivel nem volt otthon, a parkhoz mentünk és leültünk a fűzfám alá beszélgetni. Fél kettő körül elmentünk Misi kedvenc éttermébe, majd az állatkertbe és végül a "vidámparkba". Most éppen a repülőtéren ülünk és várjuk, hogy felszállhassanak. Vera, Misi húga, aki amúgy az egyik legkedvesebb tanítványom, az ölemben ült és figyelte a szemben lévő újságost.
-Bemenjek veled? - hajoltam le.
-Ne, nem kell. - legyintett Vera.
Hasonló vöröses-barna haja volt, mint Misinek, zöld szemei szinte világítottak, szeplős pofija és orra természetes szépséget adtak arcának, ami nagyon jól állt neki.
-Gyere, beviszlek. - segítettem ki az ölemből és megfogtam a kezét.
-Köszi.
A pultos lány mosolyogva köszönt nekünk, mi pedig a lányos magazinok felé vettük az irányt. Vera lekapott egy Divatmagazint és azt nézegette, az én tekintetem pedig a Bravon akadt meg.
Harry Stylest (18) - az ismeretlen lány ellenére - újra látták Taylor Swifttel (22) Budapest utcáin, csütörtökön. Azt viszont nem tudjuk az eset hogyan érintette Taylort. De az emberek többségét nem is Taylor érdekli, ami az énekesnő esetében elég szokatlan...hanem az ismeretlen lány. Milyen érzés lehet, ha megcsókol valaki és másnap kiderül, hogy barátnője van?
-Hát, azt nem akarod megtudni. - motyogtam.
Az esetről se Harry, se Taylor, se a fiúbanda többi tagja nem nyilatkozott eddig és még mindig nem tudjuk ki volt az a lány, aki miatt A One Direction szívtiprója megcsalta barátnőjét.
A másik érdekes storynk itt a Bravoban, hogy a világ legsikeresebb fiúbandájának egyetlen szinglije valószínűleg talált valakit a gyönyörű magyar lányok között. Niall Horan (19) egy szőke lánnyal randizott Budapest egyik parkjában. Ha hihetünk a szemtanúknak Niall és a lány piknikeztek, majd csillagképeket kerestek a tiszta égbolton. Úgy tűnik a szőke tag is tud romantikus lenni, ha akar, viszont senki se tudta megmondani eddig ki volt az a lány akivel Niall - állítólag - olyan jól érezte magát csütörtök este. De lehet, hogy ez csak egy fellángolás, hisz új ország, új város, új lányok, úgyhogy ne csüggedjetek Niall-fanok még lehet esélyetek ;)
-Azt kétlem. - ráztam a fejem, majd a pulthoz sétáltam.
Megvettem az újságot és belegyűrtem a táskámba, majd visszamentem Vera mögé.
-Olyan nadrágom nekem is van. - böktem az újságra.
-Tudom és annyira jól néz ki.
-Én is szeretem. Mehetünk?
-Persze. - tette vissza.
-Nem veszed meg? Az úton unatkozni fogsz, két óra nem kevés idő.
-Apa úgysem engedi.
-Tőlem kapod. Akkor csak megengedi.
-Nem kell, Elena.
-De, ez az én ajándékom.
-Már annyi mindent adtál. Megtanítottál balettozni, ez a legjobb ajándék, amit kaphattam.
-Jaj, Vera. - öleltem meg szorosan - Akkor is megveszem az újságot. - suttogtam, mire mindketten felnevettünk.
Visszamentünk Misiékhez, akik épp felálltak. Nagyon úgy látszott eljött a búcsúzás ideje, az pedig köztudott, hogy nekem nagyon rosszul megy.
-Viszlát, Elena, örülök, hogy megismerhettelek. - köszönt el Attila, Misi apukája.
-Én is nagyon örültem, sok boldogságot!
-Köszönöm, viszont.
Kihez kíván sok boldogságot? Cortezhez? De honnan tud róla?
-Szia, Elena.
-Vera. - öleltem magamhoz - Ne felejtsd el edzés előtt bekenni a csuklód.
-Oké.
-Csak akkor hagyj ki edzést, ha lázas vagy, vagy hánysz. Ha meg vagy fázva, akkor is menni kell, mert egy óra kihagyása is nagy hátrány.
-Oké.
-Ne lazsálj, mindig csináld azt, amit a tanár mondd.
-Oké.
-Tudod, mit mondtam. Ha keményen küzdesz, annak megvan a maga gyümölcse.
-Oké.
-És...
-Elenaaa.
-Csak annyit még, hogy vigyázz magadra és a bátyádra.
-Okszi. Hiányozni fogsz.
-Te is nekem. - adtam neki egy puszit, majd az apja után engedtem.
-Átlátok rajtad. - tartotta fel az előbb vett újságot széles mosollyal Misi.
-Ezt, hogy érted?
-Féltékennyé tenni Harry Stylest nem lenne egyszerű, de láttam, amit láttam. Neked könnyű lesz.
-Mi?
-Cortez? Most komolyan? Jobbat nem találtál? Mindegy, ő is megteszi, Harry máris féltékeny.
Pár másodpercig a cipőm orrát nézegettem, majd felpillantottam rá.
-Hallgatás beleegyezés. - dobta vissza az újságot a táskámra.
-Sose mondtál ilyen netes okosságokat.
-Egyszer mindent el kell kezdeni. - puszilta meg a homlokom - Sok szerencsét, szurkolok.
-Köszi, neked is, az új sulihoz.
-Menni fog.
-Tudom. - bólintottam.
-Vigyázz magadra.
-Te is. - öleltem meg szorosan - Feltétlenül írj egy SMS-t, ha megérkeztetek.
-Rendben. Majd írok és, ha van időm hívlak.
-Szerinted meddig fogjuk tartani a kapcsolatot?
-Jó sokáig, remélem. - ölelt még mindig.
-Én is remélem. - szipogtam egyet.
-Jaj, ez már nyálas, ne bőgj. Mindenki minket néz.
-Nem érdekel.
-Hé, nyugi. Szilveszterre jövök. - engedett el.
-Nagyon várlak.
-Számold csak a napokat, attól nem jövök hamarabb.
-Te sosem változol. - nevettem, majd megpusziltam.
-Szia.
-Szia. - intettem és néztem, ahogy fekete bőröndjét húzva eltűnik a tömegben. Letöröltem a könnyeim, majd megfordultam és beleütköztem egy öltönyös fickóba, aki napszemüvegben feszített. Bent az épületben. Mindegy.
-Elnézést.
-Maga Miss. Elena Pataki? - kérdezte gép hangon.
-Igen.
-Szia, Harry küldött érted. - vette le a napszemüveget, most már emberi hangon beszélve és mosolyogva megrázta a kezem. Hirtelen nagyon szimpatikus lett.
-Szia, Elena vagyok.
-Én meg Sam. Minden rendben?
-Persze. - néztem vissza egy pillanatra, majd követtem az öltönyös, jóképű, kedves sofőrömet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése