I. Fejezet: Kezdet: Prológus

Szeptember 2. hétfő

Ma borzasztó fáradtan ébredtem. Persze ez érthető hiszen hajnali 2-kor aludtam el, mert izgultam hogy mi is lesz ma a suluban. Jajj még be sem mutatkoztam...Pataki Kinga vagyok, 16 éves vagyis tizenegyedikes, és szingli. Ötös tanuló voltam/vagyok és (remélem) leszek. Van egy tesóm, Sára aki 5.-es. Nagyon szeretek olvasni és imádom a Green Day-t. Tetszik egy srác...vagyis nem csak tetszik, hanem attól félek beleszerettem. De nem csodálkozom magamon. Helyes, vicces, laza és a szemei, a mosolya a...mindene! Misinek hívják. Pósa Mihály. De nincs esélyem nála. Hogy miért nincs? 1. Más tetszik neki 2. Ő mindig a társaság központja és egy olyan srác, mint ő, nem szeretne bele egy olyan lányba, mint én. És a 3. a legfontosabb: utál. Viszont nem igazán tudom, miért. Szerinte egy hazudozós ... vagyok de mindegy. A legjobb barátnőm, Anna balettozik és gitározik. Azt hiszem ennyi lenne rólam. Ja és még valami. Volt egy barátom, aki Miskolcon él és 7 hónapi "járás" után dobott egy ottani csajért. Nem, nem utálom csak...ha most lángra kapna mellettem akkor...szóval...és lenne nálam egy pohár víz...khm, hogy is mondjam...inkább meginnám minthogy ráöntsem. Talán kicsit neheztelek rá. Csak egy kicsit. Szóval felébredtem, felvettem az ünneplő rucimat és menetem a suliba. Ahogy beléptem egy pillanatig elöntött az az ismerős suli érzés és a "de jó megint itt" érzés de aztán eszembe jutott a matek és egyből lelombozódott a kedvem. Ahogy az osztályba léptem őrültek háza fogadott. Mindenki a tőle legmesszebb lévő emberrel kiabált, fogócskáztak a padok körül és valamelyik fiúnak a telefonjából üvöltött egy Bullet For My Valentine szám. Mikor bejött Zsuzsa (az of) majdnem mindenki elcsendesedett és leült egy székre. Bár az elején Dávid és Vendi veszekedtek azon, hogy ki üljön Anna mögé de végül Dávid lelökte Vendit a székről. Négy osztályfőnökit tartottunk aztán az udvaron beszélgetett az osztály "jobb fej" fele. Végül egyedül maradtam és mivel nem volt még házi elég uncsi volt a délutánom. Itthon bepakoltam holnapra, majd elkezdtem olvasni Becca Fitzpatrick Csitt, Csitt című sorozatát és közben a fülemben folyton Green Day-től az Are We The Waiting szólt. Ahhoz képest, hogy mennyire vártam ezt a napot, elég unalmas volt.