Nagyon-nagyon sajnálom, ha tele lesz a rész helyesírási hibákkal, de egyszerűen annyira izgatott vagyok a Drag Me Down klipje miatt, hogy nem bírtam koncentrálni!!!!!! Wáááá, megőrülök, ma tuti nem fogok aludniiii<333333333
Tudjátok, Vevo rekordot döntünk, úgyhogy mindenki nézze meg, legalább hússzor és nem a replay-ra kattintunk, hanem frissítjük az oldalt és kijelentkezünk a Google-fiókból, mert csak akkor fogja számolni ;) A klip reggel hétkor fog kijönni, ha minden igaz.
Azért remélem a rész is tetszeni fog, jó olvasást*-*
December 18. (péntek)
Semmi. Se egy üzenet, se egy telefon. Semmi. Mióta Anna és a fiúk elmentek, hiába bizonygatták, hogy majd minden nap írni fognak, nem írtak. Semmi.
Az elmúlt pár hónapban nem történt olyan sok dolog velem, de minden egyes szabad percemben Bettinek próbáltam segíteni, attól függetlenül, hogy csak október közepéig laktam nála. Összegereblyéztem a kertben a leveleket - bár miután végeztem a fél kert már megint levél alá temetkezett és vagy hatszor újra kezdtem az egészet - , majd szépen fokozatosan kitakarítottam az egész házat, mindennap vacsorát főztem neki, beszálltam egy kevéssel a számlákhoz, mert találtam magamnak diák munkát (eladó vagyok, egy kis angol használt ruha boltban) így nekem is lett pénzem, aminek a felét anyáéknak, a felét pedig Bettinek adtam. Október huszonötödikén, pont egy hónappal azután, hogy utoljára beszéltem valamelyikükkel, visszaköltöztem anyuékhoz, akik házunk leégése után egy hitelből vett kis lakásban éltek.
Folyamatosan folytak a próbák, holnap lesz a szalagavató, szerintem nagyon szép lesz. Anyuval még novemberben lefoglaltuk a ruhát, annyira gyönyörű, hogy azt el se tudjátok képzelni. Olyan hercegnős és menyasszonyos egyszerre. Izgulok, hogy, hogyan fog sikerülni.
Anna borzasztóan hiányzik, még soha nem voltunk ennyi ideig távol egymástól, de igazából meg tudom érteni, hogy nem ír. Új város, új környezet, új barátok, egy egész más világba csöppenhetett bele. A gondolataimat általában Cortezzel vagy Bettivel osztottam meg, de mikor láttam, hogy ők már halálra unják az agyukat a szenvedésemen, inkább az ágyam alatt élő kis szörnynek sajnáltattam magam.
A fiúknak kijött két videoklipjük a Best Song Ever és a Story Of My Life, sőt, egy filmjük is lett a This Is Us, amit megnéztem a moziban, nagyon jó volt, konkrétan végig röhögtem. Egyedül. Mindegy.
Írtam egy dalt a Little Bit Of Your Heart után, ezt nekik. You And I a címe, remélem lesz alkalmam megmutatni nekik és ők is annyira szeretni fogják, mint én. Biztos lesz alkalmam megmutatni nekik, Harry megígérte, hogy még találkozunk.
Ma arra keltem, hogy kis hópihe szerűségek szállingóznak az ablakom előtt, mint az eltévedt ejtőernyősök, de, amint a földre érnek el is olvadnak. Azért remélem lesz valami belőlük. Lezuhanyoztam, felöltöztem, összekötöttem a hajam, feltettem egy kis sminket és bevetettem az ágyam. Ne kérdezzétek, miért írtam le a napi rutinom ilyen részletesen, de lusta vagyok kiradírozni. Lementem a földszintre és, mire beültem az asztalhoz anyu elém tett egy tál müzlit.
-Jó reggelt, kincsem. - simított végig a hajamon.
-Jó reggelt. - kezdtem el kanalazni a reggelim, miközben bekapcsoltam a telefonom.
-Megbeszéltük, hogy az asztalnál nem kütyüzünk.
-Csak megnézem keresett-e valaki. - motyogtam és reménykedve vártam, hogy bekapcsoljon a képernyő és legyen egy értesítésem. Szorosan behunytam a szemem, a kanál megállt a kezemben, elmormoltam egy gyors imát. Felnyitottam szemeim és majd' kicsattantam az örömtől, hogy volt két nem fogadott hívásom, úgy felpattantam, hogy hátraborult a székem és gyorsan kapkodtam a levegőt, miközben hatalmas, boldog vigyort húztam számra. Megnyitottam a telefonkönyvet és mikor megláttam, ki hívott majdnem elsírtam magam. Betti. Csalódottan lehuppantam a földre, lezártam a telefont és összehúztam magam annyira kicsire amennyire csak tudtam, a fejemet ráhajtottam térdeimre.
-Ki volt az? - kérdezte anyu.
-Betti. - suttogtam.
-Kincsem, ez így nem mehet tovább. - állította vissza a székem, felsegített és ráültetett, majd betolt és a kezembe nyomta a kanalat - Öt hete laksz itt velünk és ezt már hetedjére játszod el. Egyszer minden barátság elkopik, ezt el kell fogadni.
-Ne mondj ilyeneket.
-Ez az igazság.
-Akkor se mondj ilyeneket! - emeltem fel egy kicsit a hangom és a tányérhoz vágtam a kanalat.
-Jól van. - pislogott anyu.
-Ne haragudj, én csak...igazad van, de nem tudom elengedni őket. Most még nem.
-Rendben. - puszilta meg a homlokom - Kérlek szépen, Elena, többször ne kiabálj velem.
-Bocsánat, máskor nem fordul elő.
Reggeli után bementem a boltba és ledolgoztam a délelőtti munkaidőm, majd Eszter leváltott, ő volt a délutános, én pedig lebeszéltem Bettivel, hogy délben találkozunk a McDonald's-nál.
-Láttam, hogy hívtál.
-Ja, igen, csak azért, mert olvastam a horoszkópod és azt írták, hogy a december a te hónapod lesz, valóra fognak válni az álmaid.
-Ez baromság. - haraptam bele a sajtburgerembe.
-Miért lenne az? Lehet, hogy igazuk van.
-Jó is lenne. - dünnyögtem - Téged se kerestek?
-Nem. - rázta a fejét és belekortyolt hideg kólájába.
-Basszus.
-Nem én ettem meg a sült krumplidat. - tette fel a kezét - Na, jó, talán egy kicsit ettem belőle, de szerintem elpárolgott.
-Mi? Nem az, egyed nyugodtan. - toltam elé - Elfelejtettük anyáéknak elmondani, hogy az uncsitesóm vagy.
Betti lehajtott a fejét és szó nélkül ette a krumplit, mire én felhúztam a szemöldököm. Ő rám nézett, én pedig nagyot sóhajtottam.
-Csak nekem ment ki teljesen a fejemből, neked eszedbe jutott, csak nem akartál elmenni.
-Bocsiiii. - húzta el az "i" betűt.
-Nem baj, majd szalagavató után bejelentjük. - álltam fel, mire ijedten nézett rám - Ne vágj már ilyen fancsali képet, nem fogsz belehalni. - nevettem.
-Hát jó. - húzta el a száját - Menj csak, majd én kifizetem.
-Nem kell. - vettem elő a pénztárcám és letettem a kaja árát az asztalra.
-Elena, ne csináld. - állt fel.
-Késő bánat. Szia. - dobtam felé egy puszit, majd elszaladtam.
A Vörösmarty-téren átsétálva, folyamatosan előre bámulva azon agyaltam, miért nem költözök Nyíregyházára, hisz nekem már úgyis minden mindegy, mikor rezegni kezdett a telefonom és láttam, hogy egy SMS-em érkezett ismeretlen számról: Fordulj meg ;-) Először nem voltam biztos benne, hogy megforduljak-e, de úgy döntöttem lesz, ami lesz. Hátra néztem és tőlem pár méterre, egy fa alatt észrevettem egy lányt és öt srácot, az egyik a telefonját felém fordítva vigyorgott. Ő küldte az SMS-t.
Eltátottam a szám, majd elé kaptam a kezem és kellett pár másodperc, mire felocsúdtam a döbbenetből, majd eszeveszetten kezdtem rohanni feléjük és szinte sírva ugrottam Harry ölébe, aki felkapott, megpörgetett, majd szorosabban ölelt magához, mint eddig valaha. Lábaimat a dereka köré fontam, karjaimmal a nyakába kapaszkodtam, úgy összeszorítottam a szemem, hogy már lila foltokat láttam és arcomat a válla és a nyaka közti részbe fúrtam, konkrétan, zokogtam örömömben. A hátamnál és a combomnál tartott és nevetve ölelt szorosan, miközben a nevemet ismételgette, suttogva.
-Mondtam, megígértem, hogy visszajövünk, Elly. - mindennap imádkoztam, hogy újra hallhassam becenevem a szájából és most megtörtént, engem pedig végtelenül boldoggá tett.
-El sem hiszem. Itt vagytok. - töröltem meg a szemeim, még mindig az ölében ülve.
-Itt vagyunk. Itt vagyok. - puszilt meg és a szemembe nézett, amitől ezerszer gyorsabban kezdett verni a szívem.
Mégegyszer magamhoz húztam, miközben finoman leeresztett a földre, majd végig simított a hajamon, én közben észrevettem Annát és úgy éreztem, sosem voltam még boldogabb. A nyakába borultam, ő is könnyezett, én már bőgtem, mint egy kisgyerek, azt se tudtam hol vagyok.
-Istenem, édesem, de hiányoztál. - hagyott ezer puszit az arcomon.
-Te is nagyon hiányoztál. - suttogtam, miközben éreztem, hogy egy Annáénál kétszer nagyobb kéz is végig simít a hátamon. Hátra nézve Zayn gyönyörűen csillogó szemeivel találtam szembe magam, egyből szorosan magamhoz húztam, kellemes illata ébresztett fel, akkor jöttem rá mennyire is hiányoztak. Niall úgy bújt hozzám, mint egy kiskutyus, Louis és Eleanor vigyorogva öleltek magukhoz, Liam pedig folyamatosan arra kért, hogy ne sírjak, mert, ha nem fejezem be, ő is sírni fog. Leírhatatlanul jó érzés volt újra a karjaikban tudni magam.
-A csajok? - kérdeztem, mert Perrie-t és Sophia-t nem láttam sehol.
-Nem tudtak eljönni. - motyogta Liam, mire lebiggyesztettem ajkaim.
-De puszilnak. - mosolyodott el Eleanor.
Kisebb csordaként kezdtünk Betti háza felé vonulni, miközben én folyamatosan kérdezgettem őket, de választ már egyet sem kaptam, mert nem vártam meg, hanem újabb kérdésekkel bombáztam őket.
-Levegő, napsugaram, levegő. - nevetett Louis.
-Hiába mondod neki. - legyintett Anna.
Egy pillanatra megálltam, vettem egy nagy levegőt, kifújtam és végig néztem rajtuk.
-Nagyon szeretlek titeket. - mosolyogtam - Ja és amúgy holnap lesz a szalagavató, úgy izgulok. Nektek is volt szalagavató, ugye? Izgultatok?... - hadartam tovább.
-Cortezzel táncolsz? - érdeklődött a vállamat átölelve Zayn.
-Igen. - válaszoltam, mintha ez teljesen lényegtelen és evidens dolog lenne - Úú, kiválasztottam a ruhám. Egyszerűen gyönyörű, fehér, derékig olyan tapadós, aztán meg habos-babos és annyira szép... - meséltem tovább.
-Jól megvagytok? - vágott a szavamba Liam.
-Igen. - mondtam hanyagul - És, juj, láttam a filmeteket. Imádtam. Vicces volt, de közben, ahol kellett komoly is. Az egyik kedvenc részem az volt, mikor Liam Louis nyakára tette a csészéket és onnan akarta meginni, de Louis meg kiugrott alóla és, jaj, szegény Liam, úgy megijedtél. Harry meg olvasta a japán újságot, mintha értene belőle egy szót is...
-Cortez kérdezett felőlünk? - szólt közbe most Louis.
-Nem, de miért érdekel ő ennyire titeket?
-Mert megbeszéltük, hogy... - kezdte Niall, de Liam közbe szólt: - Csak kíváncsiak vagyunk, hogy jól megvagytok-e.
-Persze. Figyeljetek...
-Igen? - kérdezték egyszerre izgatottan.
-Megkönnyeztem a Story of My Life klipjét. Gyönyörű és megható, a szám is és a klip is.
Kis csalódottságot véltem észrevenni a tekintetükben, nem tudom mit vártak, az egekig dicsértem őket, kimondhatatlanul örültem, hogy végre itt vannak, viszont őket zavarta valami. És én inkább nem kérdeztem rá, hanem próbáltam figyelmen kívül hagyni.
-Amúgy mizujs? - kérdeztem, mire elnevették magukat.
-Semmi különös. - válaszolta Louis.
-Ember, világsztár vagy, nemrég volt a saját filmed premierje, csak van valami.
-De már mindent tudsz. - nevetett újra - Készül az album.
-Mikor jön ki?
-Még kellene szám a deluxe részére. És igazából az alapra is szeretnénk még.
-Én... - kezdtem, de elbizonytalanodtam. Eddig teljesen biztos voltam benne, hogy tetszeni fog nekik a dalom, viszont, ahogy belenéztem Lou érdeklődő, kék tekintetébe, egyből elszállt az önbizalmam.
-Igen?
-Én már nagyon izgatott vagyok. - préseltem ki magamból, egy halovány mosoly kíséretében.
-Minden oké? - vette észre azonnal, hogy van valami.
-Persze. - bólogattam, talán kicsit vadabbul, mint kellett volna.
-Biztos? - ráncolta a szemöldökét. Nem mondhattam el neki, mert akkor hallani akarta volna a számot, ezért bedobtam az aduászt.
-Harry és Taylor beszélt azóta? - suttogtam.
-Nyugi, napsugaram, nem.
-Képzeld, - mozdította meg a vállamon pihenő karját Zayn, mire felé fordítottam a fejem - már csak napi nyolc-kilenc szálat szívok.
-Csak? - hüledeztem parányi szarkazmussal a hangomban.
-Hát eddig kb. egy doboz fogyott el egy nap. Ha izgatott voltam vagy feszült, talán kettő is.
-Zayn!
-De mióta Balatonfüreden kibírtam egy teljes napig nélküle...mindennap eszembe jutottál, hogy miattad nem tudtam elszívni egyet se. Múltkor csak hatot szívtam.
-Jól van, büszke vagyok rád. Menni fog ez, ügyes leszel. - hajtottam vállára a fejem, ő pedig egy puszit nyomott rá. "Mindennap eszembe jutottál..." csak ez visszhangzott a fejemben újra és újra. Mindennap gondolt rám, mégse tudott írni egyetlen egy rohadt üzenetet sem, hogy hogy vannak, mi van velük, jönnek-e még valaha erre. Miközben erre gondoltam lelassítottunk Betti háza előtt és csengettünk. Mikor kinyitotta a kaput és pár perc után leesett neki kiket is lát, majdnem szívrohamot kapott az örömtől, nagyon aranyos volt, nem tudta kit nézzen vagy kit öleljen, ezért összeszorított szemekkel mindenkit átkarolt. Ott álltunk legalább öt percig, ölelkezve, egy kis kört kialakítva. A következő pillanatban, viszont halk sikoltozás ütötte meg a fülünket, ami egyre hangosabbá vált. Felpillantva egy elég nagy csapat lányt láttunk felénk futni, akik gyanítom felismerték a fiúkat. Ijedten egymásra néztünk, majd a kapuhoz futottunk és mindannyian egyszerre akartunk bemenni, de mikor rájöttünk, hogy ez így nem fog menni, kettesével szállingóztunk be a házba és zártuk kulcsra az ajtót. Lihegve szétterültünk a padlón és hangos nevetés tört ki belőlünk.
*Harry szemszöge*
Azaz érzés fogott el, mint mikor a színpad szélén állok és készülődök a fellépésre. Az adrenalin száguldozott bennem, a szívem vadul dobogott, talán még sosem voltam ennyire izgatott.
-Hová menjünk? Betti házához? - kérdezte Liam a kormány mögül.
-Nem, szerintem már elköltözött onnan. - ráztam a fejem idegesen, miközben beletöröltem izzadt tenyerem a combomba.
-Hazz, nyugi. - simított végig a vállamon Anna, aranyos mosollyal, mire bólintottam egy aprót.
-Figyeljetek - szólaltam meg rekedtes hangon - próbáljuk meg kideríteni, hogy együtt van-e még Cortezzel, oké?
-Oké, Sherlock, de előtte igyál valamit, mert lesápadtál. - nyújtott felém egy palack vizet Zayn, amit jól meghúztam.
-Akkor hol álljunk meg? - kérdezősködött Liam.
-Nem tudom! - és kis híján ráordítottam.
-Oké, Harry, ha nem nyugodsz le, kiraklak a kocsiból! - kiabált hátra Liam, majd megállt egy parkolóban, a belvárosban.
-És most? - érdeklődött megszeppenve Niall, miközben karjai lassan Anna dereka köré fonódtak.
-Most? Most körülnézünk a városban. - szállt ki a kocsiból Liam.
-Mi? Miért? Miért nem megyünk Elly-hez? - kapkodtam ijedten a fejem, miközben kimásztam az autóból.
-Ha ennyire hiányzott, miért nem írtál neki egyszer sem? - szólalt meg Louis, mire csend telepedett az egész társaságra. Mindenki zavartan nézett maga elé, hiába mondtuk Elly-nek, hogy gyakran fogunk beszélni vele, senki sem írt neki. Egyszerűen vagy kiment a fejünkből vagy nem értünk rá és ezért mindenkit mart a lelki-ismeret furdalás.
-Na, akkor meg ezt a fél órát még kibírod. - csapkodta meg a hátam Tommo és ahogy ezt kimondta, megláttam. Csinos, halovány rózsaszín szövetkabátot viselt, szürke farmerrel és bézs színű bokacsizmával. Fehér oldal táskája libegett oldalán, amin különböző bandás kitűzők koccantak össze minden egyes lépésénél. Sapkája, kesztyűi és sálja szintén szürkék voltak és, esküszöm, ahogy ment, minden második srác utána nézett, hisz nadrágja tökéletesen kiemelte haláli lábait. Hirtelen indultam meg felé, de Liam azzal a lendülettel vissza is rántott.
-Nem mehetsz ki hozzá csak úgy.
-Igazad van. - bólogattam, majd előkaptam a telefonom.
-Most mit csinálsz?
-Írok neki, egy SMS-t, hogy forduljon meg.
-De...oké, csináld. - hagyta rám Liam.
Miután elküldtem az üzenetet életem egyik leghosszabb öt perce következett, majd Elly megállt és megnézte telefonját és megfordult. Vigyorogva mutattam, hogy én küldtem, mire a szája elé kapta kezét és szaladni kezdett felém. Karjaimat kitártam, de arra nem számítottam, hogy felugrik az ölembe, így a lendülettől megpörgettem, boldogság járta át az egész testem, miközben folyamatosan a nevét suttogtam és az is megfordult a fejemben, hogy megcsókolom, de végül nem tettem. Ha még mindig együtt van Cortezzel vagy ő nem úgy érez irántam, ahogy én iránta, akkor egy csókkal mindent tönkretennék.
-Itt vagyok. - pusziltam meg, ő pedig a szemembe nézett, amitől ezerszer gyorsabban kezdett verni a szívem, majd finoman leeresztettem lábaira.
Mindenkinek köszönt, majd, ahogy mentünk visszafelé Zayn és Louis között sétálva csak kérdezett és kérdezett, de nem hagyta, hogy válaszoljunk, ami mosolygásra késztetett. Niall majdnem elszólta magát, viszont Elly mondataiból úgy vettem ki, hogy még mindig Cortezzel van, de még ez se tudtam elvenni a kedvem. Hisz most egy újabb hetet töltünk itt, ami alatt bármi megtörténhet. Végre megérkeztünk Betti házához és a szokásos módon köszöntöttük, majd bemenekültünk a rajongók elől, akik szerintem sátrat fognak verni a ház elé.
Lassan felbaktattam a lépcsőn, majd benyitottam a szobámba. Ahogy gondoltam, Elly az üvegajtó melletti hatalmas ablak párkányán ült, ami szintén a teraszra és a folyóra nézett. Felhúzott lábait átölelte és mosolyogva figyelte a kinti életet.
-Elly. - szólítottam meg, mire felém kapta a fejét és, ahogy rám nézett boldogságot láttam megcsillani tekintetében. Ez mindennél többet jelentett.
-Hello. - mosolyodott el, majd felállt. Lejjebb hajoltam, azzal a szándékkal, hogy megcsókolom, de ő csak átölelte a derekam és arcát a mellkasomba fúrta. Csalódottan magamhoz húztam és hirtelen valami keserű íz kezdett keveredni a számban, amit hiába próbáltam lenyelni, nem ment.
-Hogy vagy? - kérdeztem sóhajtva.
-Egész jól, köszi. - ült vissza az ablakpárkányra és biccentett, hogy üljek mellé - Bár ezt tudnád, ha válaszoltál volna az üzeneteimre. - nevetett furán és, ha jól tippeltem, most ő is ugyanolyan keserű, csalódott ízt érezhetett a szájában.
-Elly, én...
-Nem, nem. - rázta a fejét - Megértem, ott a munka. Zűrös hónapok voltak.
-Igen. - motyogtam - Nézd, nekem most fogalmam sincs arról, hogy mi...
-Sziasztok. - hallottam meg egy hangot, mire lehunytam a szemem és azon imádkoztam, hogy igazából ne legyen itt, csak a képzeletemben élő szörnyecskéje szólalt meg. De nem, Cortez ott állt az ajtóban sötétkék, bő pólóban és fenekére tolt farmerben, lazán zsebre tett kézzel.
-Szia. - ugrott fel Elena, megölelte Cortezt és egy puszit nyomott az arcára.
-Hát megjöttél. - mosolygott rám Cortez, én pedig felálltam és megráztam felém nyújtott kezét.
-Meg. - fújtam ki a levegőmet, kipréseltem egy mosolyt és én is zsebre vágtam kezeim. De az övéi már nem a zsebében pihentek. Hanem Elly derekán.
-Örülök, hogy itt vagy. Végre látom őt őszintén mosolyogni. - biccentett Elena felé, aki szerényen lesütötte szemeit - Még nem láttam lányt ennyire sírni valakiért.
-Cortez. - csapott a karjára - Nem is igaz. - rázta a fejét, miközben a szemembe nézett, én meg csak mosolyogtam.
-Jól van, jól van. Kettesben hagylak titeket, beszélgessetek csak. De védekezzetek. - nevetett fel hangosan. Hát, ja, baromi vicces, örülnék, ha már ott tartanánk...
-Most már menj innen. - tolta el magától játékosan Elly, miközben arca egyre csak vörösödött. Annyira édes volt, mikor zavarba hozták, tudom, gonosz vagyok, de néha csak azért, hogy lássam ezt a zavart tekintetet és aranyos mosolyt én is zavarba hoztam. Még régebben. Mármint mikor először találkoztunk, a Gotta Be You klipforgatásán.
-Holnap találkozunk. - puszilta meg Elena homlokát, mire ökölbe szorítottam a kezem.
-Okés. - integetett - Amúgy egy szavát se hidd el, csak viccel. Tudod, nagyon vicces. - magyarázta halkan a földet bámulva.
-Aha. - bólintottam. Én nem hittem el, ő pedig tudta, hogy nem hiszem el.
-Szóval mit akartál mondani? - nézett rám kíváncsian.
-Hogy... - jöttem most én zavarba és éreztem, hogy az arcom melegebb lesz és a színe mellett egy rák elbújhatna - Hogy odaadtam Ariana-nak a számot.
-Király. - bólintott - Tetszett neki?
-Ó, igen, nagyon, még meg is hatódott, ha minden igaz, felkerül a következő albumára.
-Istenem, de örülök. Büszke vagyok magunkra - mosolyodott el boldogan - Csak ennyit akartál?
-Öhm, igen.
-Biztos? - ráncolta a szemöldökét.
-Persze. - bólintottam. Na, ezt meg ő nem hitte el. Örülök, hogy újabban ilyen őszinték vagyunk egymáshoz - Menjünk le a többiekhez.
-Jó ötlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése