Felnyitottam a szemem, már ő is ébren volt, engem nézett.
-Nem szeretem, mikor alvás közben néznek. - dörzsöltem meg a szemem.
-Neked is jó reggelt. - nyomott egy puszit a homlokomra.
-Megyünk a Balatonra.
-Megyünk a Balatonra. - mosolyodott el, majd szorosan hozzám bújt.
Mélyen beszívtam finom illatát, mikor egyszer csak kinyílt az ajtó és Cortez lépett be rajta.
Egyszerre toltuk el magunkat egymástól, míg Cortez értetlen fejjel nézett rám. Ilyenkor kétféleképpen lehet cselekedni. Vagy elkezdek magyarázkodni vagy úgy teszek, mintha semmi sem történt volna.
-Szia, Cortez, jó reggelt. - keltem fel mosolyogva, a második variációt választva - Hogy hogy itt vagy? - álltam lábujjhegyre és egy apró puszit nyomtam a szájára.
-Ez meg mi volt? - Francba...
-Micsoda?
-Hát ez. - mutatott előre.
-Egy ágy? - húztam fel a szemöldököm mosolyogva.
-Nem, úgy értem...ti együtt alszotok?
-Nem. - néztem Harry-re és próbáltam jelezni, hogy ne szóljon bele - Csak átjöttem felébreszteni.
-És ezért meg kellett ölelni?
-Öhm... - makogtam. Gondolkozz már, csak ki tudsz találni valamit!
-Nem. - szólt közbe Harry, mire felé kaptam a fejem - Csak most mondtam el neki, hogy szakított velem Taylor.
-Ó, értem, ne haragudj, hogy ezt feltételeztem rólad. - nézett rám, engem meg el kezdett marni a lelkiismeret furdalás.
-Semmi baj. - mondtam fojtott hangon. Nem érdemlem meg őt.
-Minden rendben? Sápadtnak tűnsz.
-Én csak...én csak fáradt vagyok, keveset aludtam. Ledőlök még egy kicsit. - motyogtam.
-Figyelj, azért jöttem hogy elmondjam, ma Miskolcra utazok. Meglátogatom a szüleim.
-Oké, rendben, üdvözlöm őket.
-Nem jössz velem?
-Nézd, szerintem...szerintem még nem vagyunk annyi ideje együtt, hogy bemutass a szüleidnek.
-Igaz, bocs, hülyeség volt.
-Semmi gond. Vigyázz magadra. - húztam le magamhoz és egy hosszú csókkal búcsúztam el tőle. Mielőtt lement volna a lépcsőn visszafordult, én pedig integettem. Amint hallottam az ajtó becsukódását, kifújtam a bent tartott levegőt, vissza vonszoltam magam az ágyig és ledőltem rá.
-Ez meleg volt. -simogattam a hátam Harry.
-Nem akarok veled aludni.
-Mi?
-Úgy érzem ezzel megcsalom őt.
-De hát nem történt semmi. - húzta la karját a hátamról és felháborodottan felült.
-Attól még hazudtam neki és még ő kért bocsánatot. - ültem fel én is.
-A te bajod, hogy nem mondtad el neki az igazat.
-Miért, az hogy hangzott volna, hogy "Igen, minden este összeölelkezve alszunk, mintha nem is léteznél."
-Nem ellenkezel!
-Mert nem tudok!
-Miért nem tudsz?
-Mert...
-Nem fejeznétek be végre? - jelent meg az ajtóban kómás fejjel Zayn.
-Felkeltettünk?
-Igen. - dörmögte.
-Ne haragudj. - álltam fel, adtam egy puszit Zayn arcára és letrappoltam a nappaliba.
-Hogy aludtál, napsugaram? - vigyorgott a kanapéról Louis.
-Nagyon jól. - ugrottam az ölébe.
-És a reggeled?
-Az már nem volt olyan fantasztikus. - húztam el a szám.
-Mit akart a barátod?
-Hogy ma Miskolcra utazik, a szüleihez.
-Király. - és ebben a percben rezegni kezdett a telefonom.
-Anna az. -nyitottam meg üzenetet - A Balatonnal kapcsolatos...
-Tudunk menni?
-Igen, azt írta, hogy talált egy erdőt. - ráncoltam a szemöldököm, mire Louis felnevetett - Ahol tudunk sátorozni.
-Hány sátort viszünk?
Mire értelmeztem a kérdést, ő már szélesen vigyorgott.
-Nem.
-Muszáj. - röhögött.
-Nem. Alszok Bettivel.
-Betti nem jön.
-Lou, nem kényszeríthetsz arra, hogy Harry-vel aludjak.
-Miért nem? - rázta a fejét, én meg egy hatalmasat sóhajtottam.
-Mindenki kész? - kérdezte Betti.
-Igen.
-Akkor indulás, az ülésrend nem változik, Anna Niall-ékhez ül.
-Mikor lettél ilyen...ilyen főnökösködő vagy hogy is mondjam? - vigyorodtam el.
-Mindig is az voltam, ahogy az anyukám is.
-Vagy mint Rebeka nénikém. - ültem be a kocsiba, Harry mellé.
-Puszi! - kiáltott Betti, mi pedig elindultunk. Itt Harry, Louis, Eleanor, Zayn és én, a másikban pedig Niall, Anna, Liam, Sophia és Perrie. Sátorok és túrahátizsákok a csomagtartóban, a telefonom meg az ilyen kisebb cuccaim a lábamnál a táskámban...mégis úgy érzem valamit otthon hagytam. Talán a Harry-vel való jó kapcsolatom? Haha, mekkora poén...
-Minden oké? - mosolygott rám Harry, egy pillanatra levéve tekintetét az útról.
-Velem nagyjából. De velünk már nem tudom.
-Nem is tudtam, hogy nálad létezik olyan, hogy velünk.
-Hazz. - sóhajtottam.
-Komolyan mondom, vagyis kérdezem. Nálad van olyan, hogy velünk?
-Persze, hogy van. Harry, a barátom vagy, ugyanúgy, mint... - kezdtem, de megakadtam. Egy olyan barátom sincs, akit úgy szeretek, mint őt. Ő az egyetlen.
-Mint?
-A barátom vagy is kész.
-Miért nem tudsz példát mondani?
-Mert nem akarok.
-Á, értem.
-Tényleg? - néztem rá ijedten.
-Nem akarsz megbántani, mert a többiek jobb barátaid, mint én.
-Mi? Te hülye vagy. - röhögtem, egyrészt a megkönnyebbüléstől, másrészt, mert ez tényleg hülyeség.
-Hát akkor?
-Csak nem akarok. Lapozzunk.
-Nem, nem. Kíváncsi vagyok.
-Egy barátommal sem aludtam még egy ágyban. - mosolyogtam rá.
-Nagy hiba. - ciccegett - Amúgy én se. - nevetett.
-Harry. Köszönöm, hogy kimentettél, mikor Cortezzel beszéltem reggel.
-Szívesen, Elly.
Nagyot sóhajtva fordultam a tükör felé, miközben azt kérdeztem magamban "Miért??". Keze a combomra csúszott, amitől a gyomrom remegni kezdett és éreztem, ahogy vörös lesz az arcom. Nekem barátom van!! De itt még nem volt vége az érzésnek...mindegy, ne siessünk előre.
*Harry szemszöge*
Balatonfüredre érkezve egy kis kemping szerűségnél beparkoltunk a csomó lakókocsi közzé.
-Ajj már. - kapcsolta ki az övét Elly - Rossz az idő.
-Honnan veszed? - kérdeztem, mert nem értettem honnan tudja, mikor bent ülünk a kocsiban.
-Harry, szerinted maguktól állnak így a fák. - mutatott ki az ablakon.
-Ilyen szélben a sátort se tudjuk felállítani.
-Ez az. - csapott a combjára - Reménykedjünk, hogy a fák egy kicsit felfogják a szelet, bent az erdőben.
-Bent az erdőben?
-Miért, mit gondoltál, hol fogunk sátorozni? A parkolóban?
-Hát...igen.
-Ezt meg se hallottam. - szállt ki a kocsiból nevetve.
-Ebből mi lesz? - suttogtam, majd én is követtem, és majdnem elfújt a szél.
Elsétáltunk a parthoz és néztük egy ideig a tiszta vizet, míg Anna Elena-t próbálta vigasztalni.
-Na, ne búslakodj már.
-De ilyen időben nem lehet fürödni.
-Úgy ismersz minket? - kérdezte Anna, mire elnevettük magunkat, és Elly is mosolyogni kezdett - Na. - lökte meg a karját óvatosan, majd ujjait Elenáéra kulcsolta és mindkét kezét felemelte - Balatonfüreden vagyunk!
-Oké. - csapta össze a kezét Liam - Akkor most cuccoljunk be az erdőbe.
Egy túrazsákot a hátamra kapva siettem Elly mellé, aki egy sátort cipelt.
-Add ide.
-Nem, köszi. Meg vagyok vele, ezt még csak elbírom. - nevetett fel.
Néztem, ahogy izmai megfeszülnek a karjában, ajkait összeszorítja és nagyon koncentrál, hogy ne lépjen egy gödörbe se. Gyönyörű volt. Egyszerűen gyönyörű.
-Hány sátor van?
-Öt.
-Ezek szerint...?
-Én Annával alszok, te meg Niall-el.
-Én alszok Annával. - szólt közbe Niall.
-Ne már.
-Niall-el alszok, ugye? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Anna.
-Nem. - rázta a fejét Elly - Velem.
-Elena, kérlek.
-Jó, oké. - csapott a combjára és felém fordult - Igen, együtt alszunk.
-Alszok kint, ha akarod.
-Dehogy, hülye vagy? Úgy megfázol, hogy örökre tüdőgyulladásod lesz. Szó se lehet róla, velem alszol bent.
-Néha nem tudom, hogy az anyám vagy a barátnőm. - mosolyogtam Louisra.
-Egyik se. - válaszolta Elly, majd tovább lépkedett a fekete sportcipőjében.
Találtunk egy nagyjából gödör és minidomb mentes tisztásfélét, ahol lecuccoltunk és felvertük a sátrat. Vagyis próbáltuk.
-Drágám, megfognád ezt? - nyújtott Eleanor felé egy cipős szatyrot Louis, feltűrte pulcsijának ujját és kibontotta a sátrat tartalmazó táskát. Körbe álltuk őt, már mindenkinek kész volt a sátra, de gondoltuk, ez vicces lesz. Összeillesztette a vékony fekete dórokat, majd mindkettőt beszúrta a földbe. Jöhetett a nehéz része. Megfogta az egyiket és megpróbálta vele átlósan beleállítani az avarba. Mivel elsőre sikerült neki vihogva felugrott és körbe hajolt. Megragadta a másikat is és öntelt fejjel húzta azt is a föld felé, de akkor, az, amit az előbb bedugott, kicsúszott a helyéről és fejbe vágta Niall-t.
-Louis! - kapott a homlokához Niall. Anna nem volt szívbajos, velünk együtt nevetett és, miután fuldokló nevetéstől vörös arccal megbizonyosodott róla, hogy csak egy kis piros folt ékeskedik a szőkeség fején, adott rá egy puszit. Louis megragadta, azt, ami kijött a helyéről és próbálta visszatenni, de akkor meg a másik pattant ki, mire egy nagy sóhajtás hagyta el a száját. A miénket, meg egy újabb viharos röhögés.
-Tommo, ha gondolod... - kezdtem.
-Nem! Nem kell segíteni! Megoldom egyedül, bár a használati utasítás svédül van, igen, jól hallottátok, SVÉDÜL, tudom, hogy kell felállítani egy sátrat.
Mi nevettünk, ő meg újból nekifutott, megfogta a jobb oldalit, majd nyúlt a másikért, de nem érte el. Lehasalt a saras talajra és megmarkolta a bal oldalit is, majd keresztbe tett kézzel mindkettőt egyszerre tuszkolta bele a földbe. A merevítő mind a négy lábát még egyszer megnyomkodta, majd felállt és kifújta a levegőjét.
-Na, így kell ezt! - bólogatott, mire nevetve megtapsoltuk.
-Nem akarok ünneprontó lenni... - szólt közbe Liam - De ezt az egész alá kéne tenni, ha nem akartok a földön aludni. - emelt fel egy fekete textilt.
-Ne már. - bukott Louis feje előre. A többiek csak legyintettek és a saját sátrukba kuporodtak be, Elena és én pedig segítettünk Louis-nak kivenni a drótokat, majd visszatenni, úgy, hogy már alatta volt az az izé, majd ráhúzni magát a sátrat. Végül mi is bementünk a mi kis sátrunkba és néztem, ahogy Elena kipakol.
-Oké, a kocsiban vannak a ruhák.
-Milyen ruhák? Mindent elhoztunk.
-Nem. Mindenkinek tettem be szép ruhát, mert este egy elegáns helyre megyünk.
-Aha. És most?
-Most? Most irány a víz. - vigyorodott el, majd kidülledt szemekkel a kijárat felé pillantott.
-Mi az?
-Át szeretnék öltözni.
-És? Ja, értem, oké, bocs. - másztam ki a sátorból és a srácokkal találtam szembe magam - Titeket is kizavartak?
-Ja. - vágták rá egyszerre.
Ezután cseréltünk, majd strandlabdákkal és törülközőkkel (Louis úszógumival) átvágtattunk az erdőn, a parkolón és végül elértünk a parthoz.
-Ú, ez nagyon hideg. - mondta libabőrös karokkal Eleanor, miután bokáig bemerészkedett a vízbe.
-Ugyan. - ment Louis, de ahogy a lába a vízhez ért megállt, majd visszafutott és az ölembe ugrott - Á, ez hideg.
Nevetve besétáltam a nem is olyan hideg vízbe, majd mikor már a derekamig ért a víz, egyik kezemmel elengedtem Louis-t, de kapaszkodott, úgyhogy nem esett bele.
-Nehogy megmerészeld! Ne csináld, Harold, ne engedj el. Ha beledobsz, én nem tudom mit csinálok. Kitagadlak, nem leszek a barátod és utálni foglak. - vinnyogott magas hangon.
-Háromra vegyél nagy levegőt, egy.
-Ne dobj bele!
-Kettő.
-Kérlek.
-Három.
-Harryyy! - sikította, mire beledobtam a vízbe, pár méterre tőlem.
Prüszkölve a kiemelte fejét a vízből, majd miután megtörölte a szemét, keresett egy kicsit és mikor megtalált elindult felém.
-Most meghalsz.
-Nyugi, Louis. - nevettem, de mikor észrevettem, hogy futva közeledik én is megfordultam és kifutottam a partra.
A fogócskához a fiúk, Anna, Sophia és Eleanor is csatlakoztak, Zayn és Perrie a bokáig érő vízben ülve beszélgettek és nevettek rajtunk, Elena pedig a parton ülve vigyázott a cuccunkra. Liam-et elbuktattam, aminek következtében hasra esett, de mielőtt elfuthattam volna megfogta a bokám, így belehasaltam a vízbe, Niall pedig rám ugrott. Felemelkedtem és, mivel Zayn és Perrie voltak előttem, rájuk köptem a számba kerülő vizet. Erre Zayn felállt és futni kezdett, de gondoltam úgyse jön be térd magasságnál nagyobb vízbe, úgyhogy mutattam, hogy jöjjön nyugodtan. Nyújtogattam a nyelvem meg pofákat vágtam, de meglepetésemre jobban bejött a vízbe, így szaladnom kellett, de már túl késő volt. Ráugrott a hátamra, amitől hátrafelé kezdtem araszolni és a vége az lett, hogy kiértem a vízből és mindketten ráestünk a kemény homokra. A fenekemet dörzsölve álltam fel és néztem, ahogy Zayn nevetve visszamegy a barátnőjéhez és az ölébe húzva megcsókolja. Erre megkerestem Elena-t és felé nyújtottam a kezem.
-Nem, köszi, én vigyázok a cuccra.
-Elly. Több méteres körzetben nincs senki, kitől véded?
Szétnézett, majd feltápászkodott, megfogta a kezem, másik kezével, pedig lerángatta magáról rövid nadrágját én meg befelé kezdtem húzni.
-Juj, ez hideg. - húzott visszafelé, amint a hullám a talpa alá kúszott.
-Gyere már. - vonszoltam be, miközben folyamatosan fröcsköltem, ő meg egyfolytában sikoltozott - Ha folytatod a visítozást, biztos idevonzol valakit, aki ellopja a ruhánkat.
-De akkor ne fröcskölj. - nézett rám, mire az arcába spricceltem egy nagy adag vizet. Vihogva figyeltem, ahogy pár pillanatig becsukott szemekkel áll, majd kidörzsöli a vizet szemeiből és csípőre teszi a kezét.
-Rossz emberrel szórakozol, Harry Styles. - rázta a fejét.
-Ugyan, nyuszi vagy, nem vágsz vissza. - legyintettem, mire egy maroknyi víz landolt a fejemen, amitől majdnem megfulladtam és mielőtt kinyithattam volna a szemem Elly valami durva támadásba kezdett, mert éreztem, hogy állandóan víz lepi el az arcom és még levegőt se tudtam venni. Még megszólalni, se tudtam, mert amint kinyitottam a szám tele lett vízzel. A kuncogását egyre közelebbről hallottam és éreztem, hogy a víz is egyre közelebbről ér, úgyhogy mikor úgy ítéltem meg, hogy elég közel van, megragadtam a derekát, megfordultam, hozva magammal őt is és belelöktem a vízbe. Amint kinyitottam a szemem Elly-vel találtam szembe magam. Hosszú haja vizes volt, szemfestéke nem kenődött el, ajkai fényesek lettek a víztől, hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Ú, azt a pasast nézd! - mutattam a partra, mikor észrevettem, hogy egy brutálisan kigyúrt fickó sétál el a cuccunk mellett.
-Aha.
-Nem is láttad.
-Aha. - motyogott.
-Mit nézel? - kaptam felé a tekintetem. Lefelé nézett. A hasamat nézte - Mit nézel? - vigyorogtam és teljesen már hangnemben kérdeztem meg most, mint az előbb.
-Mi? - emelte fel a fejét - Semmit.
-Juj, Elly. Mire gondolsz?
-Hogy add oda a hasad a leendő férjemnek.
-Honnan tudod, hogy az nem én leszek?
-Onnan, hogy kedden visszamentek Londonba és soha többé nem látlak titeket. Élőben.
Szomorúan mosolyogva közel vontam magam derekánál fogva, és lejjebb süllyedtem a vízben vele együtt. Megforgattam, mire halkan nevetve a nyakam köré fonta karjait és mikor megálltam szorosan magához ölelt.
-Ez hülyeség. Fogunk még találkozni. - simogattam a hátát.
-Biztos? - szipogott.
-Ezért ne sírj. Igen, biztos, megígérem.
-Persze, majd találsz egy másik lányt, aki viccesebb, okosabb és csinosabb nálam és, majd neki lesztek a legjobb barátai, engem meg szépen lassan elfelejtetek.
-Jaj, Elly. Hogy mondhatsz ilyen butaságokat? Nem fogunk elfelejteni, visszajövünk.
-Sose felejtsetek el. - fúrta az arcát a vállam és a nyakam közötti részbe - Nekem csak ti vagytok, ne menjetek sehova vagy vigyetek engem is, nem akarok egyedül maradni, Harry, kérlek.
-Te is tudod, hogy nem jöhetsz.
-Igen, tudom. Sose felejtsetek el és néha látogassatok meg.
-Feltétlenül. Vissza fogunk jönni, ígérem.
-Oké. - engedett el és megtörölte a szemét.
-Ezért nehogy sírni merj! Nem szabad. - pusziltam meg az arcát.
-Jó, megpróbálok.
-Betti itt lesz. - simítottam végig puha arcán.
-És Anna is.
Á, szóval még nem tudja, hogy Anna jön velünk Londonba. Hát, nem én leszek az, aki elmondja neki, úgyhogy csak csendben bólogattam.
-Mindjárt jövök. - tűrtem egy hosszú tincsét a füle mögé, majd megfordultam és a Niall-t ölelgető lányt karonfogva kimentem a partra.
-Hé, ne lopd a csajom. - kiáltott utánunk Niall.
-Egy pillanat és visszakapod.
-Szia, Harry. Mit szeretnél? - villantotta meg gyönyörű mosolyát Anna. Nem csodálom, hogy Niall beleszeretett, nagyon szép lány.
-Miért nem mondtad még el Elly-nek, hogy jössz velünk Londonba? - támadtam le egyből.
-Én...én nem tudom, hogy mondjam el neki, még sose volt ilyen, eddig mindig mindent meg tudtunk beszélni, de most...félek.
-Ugye, nem aznap akarod elmondani?
-Hát arra gondoltam, hogy elmondhatnád...te.
-Na, ne. Arról tegyél le.
-Miért? Téged úgyis meghallgat és, ha te mondod el neki talán nem akad ki annyira.
-Ennyit a legjobb barátnőről.
-Hé, ezt szívd vissza. Majd én is beszélek vele. - vakargatta a homlokát - Csak nem most.
-Jó, oké, majd megemlítem.
-Köszönöm. - ölelt át.
-Te meg vigyáz Niall-re. Remélem, komolyan gondolod, mert nem kér meg minden második lányt, hogy költözzön vele Londonba.
-Tudom, nyugi. - engedett el, majd visszament a szőkeséghez és egy szájra puszi után a hátára ugrott és úgy szaladgáltak ide-oda.
-Elly fél, hogy egyedül marad. - huppantam le a pokrócra, a száradó Louis és Eleanor mellé.
-Itt lesz Betti.
-Én is ezt mondtam, erre ő meg elkezdi, hogy Anna is. - néztem a Liam-mel futkározó lányt.
-De Anna jön velünk, nem?
-De, de ezt ő még nem tudja.
-Az nem jó. - húzta el a száját El.
-Hát nem. És nekem kell elmondanom neki, mert Anna megkért rá.
-Szép kis barátság. - dünnyögött Lou.
-Louis! - szólt rá Eleanor - Te el tudnád mondani, ha az ő helyében lennél?
-Nem.
-Akkor meg ne mondj ilyeneket. - ráncolta a szemöldökét El. Még fiú létemre is azt mondom, hogy annyira aranyosak együtt.
-De azt mondta, majd ő is beszél vele.
-Jó, a lényeg, hogy ne bántsa meg Elena-t. - bólintott Louis.
-Hogy bántaná meg?
-Nem érdekel, hogyan, a lényeg, hogy ne tegye.
-Csak nem fontos lett neked? - mosolyodtam el.
-Miért, neked nem?
-De. Nagyon.
-Louis! - kapott a homlokához Niall. Anna nem volt szívbajos, velünk együtt nevetett és, miután fuldokló nevetéstől vörös arccal megbizonyosodott róla, hogy csak egy kis piros folt ékeskedik a szőkeség fején, adott rá egy puszit. Louis megragadta, azt, ami kijött a helyéről és próbálta visszatenni, de akkor meg a másik pattant ki, mire egy nagy sóhajtás hagyta el a száját. A miénket, meg egy újabb viharos röhögés.
-Tommo, ha gondolod... - kezdtem.
-Nem! Nem kell segíteni! Megoldom egyedül, bár a használati utasítás svédül van, igen, jól hallottátok, SVÉDÜL, tudom, hogy kell felállítani egy sátrat.
Mi nevettünk, ő meg újból nekifutott, megfogta a jobb oldalit, majd nyúlt a másikért, de nem érte el. Lehasalt a saras talajra és megmarkolta a bal oldalit is, majd keresztbe tett kézzel mindkettőt egyszerre tuszkolta bele a földbe. A merevítő mind a négy lábát még egyszer megnyomkodta, majd felállt és kifújta a levegőjét.
-Na, így kell ezt! - bólogatott, mire nevetve megtapsoltuk.
-Nem akarok ünneprontó lenni... - szólt közbe Liam - De ezt az egész alá kéne tenni, ha nem akartok a földön aludni. - emelt fel egy fekete textilt.
-Ne már. - bukott Louis feje előre. A többiek csak legyintettek és a saját sátrukba kuporodtak be, Elena és én pedig segítettünk Louis-nak kivenni a drótokat, majd visszatenni, úgy, hogy már alatta volt az az izé, majd ráhúzni magát a sátrat. Végül mi is bementünk a mi kis sátrunkba és néztem, ahogy Elena kipakol.
-Oké, a kocsiban vannak a ruhák.
-Milyen ruhák? Mindent elhoztunk.
-Nem. Mindenkinek tettem be szép ruhát, mert este egy elegáns helyre megyünk.
-Aha. És most?
-Most? Most irány a víz. - vigyorodott el, majd kidülledt szemekkel a kijárat felé pillantott.
-Mi az?
-Át szeretnék öltözni.
-És? Ja, értem, oké, bocs. - másztam ki a sátorból és a srácokkal találtam szembe magam - Titeket is kizavartak?
-Ja. - vágták rá egyszerre.
Ezután cseréltünk, majd strandlabdákkal és törülközőkkel (Louis úszógumival) átvágtattunk az erdőn, a parkolón és végül elértünk a parthoz.
-Ú, ez nagyon hideg. - mondta libabőrös karokkal Eleanor, miután bokáig bemerészkedett a vízbe.
-Ugyan. - ment Louis, de ahogy a lába a vízhez ért megállt, majd visszafutott és az ölembe ugrott - Á, ez hideg.
Nevetve besétáltam a nem is olyan hideg vízbe, majd mikor már a derekamig ért a víz, egyik kezemmel elengedtem Louis-t, de kapaszkodott, úgyhogy nem esett bele.
-Nehogy megmerészeld! Ne csináld, Harold, ne engedj el. Ha beledobsz, én nem tudom mit csinálok. Kitagadlak, nem leszek a barátod és utálni foglak. - vinnyogott magas hangon.
-Háromra vegyél nagy levegőt, egy.
-Ne dobj bele!
-Kettő.
-Kérlek.
-Három.
-Harryyy! - sikította, mire beledobtam a vízbe, pár méterre tőlem.
Prüszkölve a kiemelte fejét a vízből, majd miután megtörölte a szemét, keresett egy kicsit és mikor megtalált elindult felém.
-Most meghalsz.
-Nyugi, Louis. - nevettem, de mikor észrevettem, hogy futva közeledik én is megfordultam és kifutottam a partra.
A fogócskához a fiúk, Anna, Sophia és Eleanor is csatlakoztak, Zayn és Perrie a bokáig érő vízben ülve beszélgettek és nevettek rajtunk, Elena pedig a parton ülve vigyázott a cuccunkra. Liam-et elbuktattam, aminek következtében hasra esett, de mielőtt elfuthattam volna megfogta a bokám, így belehasaltam a vízbe, Niall pedig rám ugrott. Felemelkedtem és, mivel Zayn és Perrie voltak előttem, rájuk köptem a számba kerülő vizet. Erre Zayn felállt és futni kezdett, de gondoltam úgyse jön be térd magasságnál nagyobb vízbe, úgyhogy mutattam, hogy jöjjön nyugodtan. Nyújtogattam a nyelvem meg pofákat vágtam, de meglepetésemre jobban bejött a vízbe, így szaladnom kellett, de már túl késő volt. Ráugrott a hátamra, amitől hátrafelé kezdtem araszolni és a vége az lett, hogy kiértem a vízből és mindketten ráestünk a kemény homokra. A fenekemet dörzsölve álltam fel és néztem, ahogy Zayn nevetve visszamegy a barátnőjéhez és az ölébe húzva megcsókolja. Erre megkerestem Elena-t és felé nyújtottam a kezem.
-Nem, köszi, én vigyázok a cuccra.
-Elly. Több méteres körzetben nincs senki, kitől véded?
Szétnézett, majd feltápászkodott, megfogta a kezem, másik kezével, pedig lerángatta magáról rövid nadrágját én meg befelé kezdtem húzni.
-Juj, ez hideg. - húzott visszafelé, amint a hullám a talpa alá kúszott.
-Gyere már. - vonszoltam be, miközben folyamatosan fröcsköltem, ő meg egyfolytában sikoltozott - Ha folytatod a visítozást, biztos idevonzol valakit, aki ellopja a ruhánkat.
-De akkor ne fröcskölj. - nézett rám, mire az arcába spricceltem egy nagy adag vizet. Vihogva figyeltem, ahogy pár pillanatig becsukott szemekkel áll, majd kidörzsöli a vizet szemeiből és csípőre teszi a kezét.
-Rossz emberrel szórakozol, Harry Styles. - rázta a fejét.
-Ugyan, nyuszi vagy, nem vágsz vissza. - legyintettem, mire egy maroknyi víz landolt a fejemen, amitől majdnem megfulladtam és mielőtt kinyithattam volna a szemem Elly valami durva támadásba kezdett, mert éreztem, hogy állandóan víz lepi el az arcom és még levegőt se tudtam venni. Még megszólalni, se tudtam, mert amint kinyitottam a szám tele lett vízzel. A kuncogását egyre közelebbről hallottam és éreztem, hogy a víz is egyre közelebbről ér, úgyhogy mikor úgy ítéltem meg, hogy elég közel van, megragadtam a derekát, megfordultam, hozva magammal őt is és belelöktem a vízbe. Amint kinyitottam a szemem Elly-vel találtam szembe magam. Hosszú haja vizes volt, szemfestéke nem kenődött el, ajkai fényesek lettek a víztől, hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Ú, azt a pasast nézd! - mutattam a partra, mikor észrevettem, hogy egy brutálisan kigyúrt fickó sétál el a cuccunk mellett.
-Aha.
-Nem is láttad.
-Aha. - motyogott.
-Mit nézel? - kaptam felé a tekintetem. Lefelé nézett. A hasamat nézte - Mit nézel? - vigyorogtam és teljesen már hangnemben kérdeztem meg most, mint az előbb.
-Mi? - emelte fel a fejét - Semmit.
-Juj, Elly. Mire gondolsz?
-Hogy add oda a hasad a leendő férjemnek.
-Honnan tudod, hogy az nem én leszek?
-Onnan, hogy kedden visszamentek Londonba és soha többé nem látlak titeket. Élőben.
Szomorúan mosolyogva közel vontam magam derekánál fogva, és lejjebb süllyedtem a vízben vele együtt. Megforgattam, mire halkan nevetve a nyakam köré fonta karjait és mikor megálltam szorosan magához ölelt.
-Ez hülyeség. Fogunk még találkozni. - simogattam a hátát.
-Biztos? - szipogott.
-Ezért ne sírj. Igen, biztos, megígérem.
-Persze, majd találsz egy másik lányt, aki viccesebb, okosabb és csinosabb nálam és, majd neki lesztek a legjobb barátai, engem meg szépen lassan elfelejtetek.
-Jaj, Elly. Hogy mondhatsz ilyen butaságokat? Nem fogunk elfelejteni, visszajövünk.
-Sose felejtsetek el. - fúrta az arcát a vállam és a nyakam közötti részbe - Nekem csak ti vagytok, ne menjetek sehova vagy vigyetek engem is, nem akarok egyedül maradni, Harry, kérlek.
-Te is tudod, hogy nem jöhetsz.
-Igen, tudom. Sose felejtsetek el és néha látogassatok meg.
-Feltétlenül. Vissza fogunk jönni, ígérem.
-Oké. - engedett el és megtörölte a szemét.
-Ezért nehogy sírni merj! Nem szabad. - pusziltam meg az arcát.
-Jó, megpróbálok.
-Betti itt lesz. - simítottam végig puha arcán.
-És Anna is.
Á, szóval még nem tudja, hogy Anna jön velünk Londonba. Hát, nem én leszek az, aki elmondja neki, úgyhogy csak csendben bólogattam.
-Mindjárt jövök. - tűrtem egy hosszú tincsét a füle mögé, majd megfordultam és a Niall-t ölelgető lányt karonfogva kimentem a partra.
-Hé, ne lopd a csajom. - kiáltott utánunk Niall.
-Egy pillanat és visszakapod.
-Szia, Harry. Mit szeretnél? - villantotta meg gyönyörű mosolyát Anna. Nem csodálom, hogy Niall beleszeretett, nagyon szép lány.
-Miért nem mondtad még el Elly-nek, hogy jössz velünk Londonba? - támadtam le egyből.
-Én...én nem tudom, hogy mondjam el neki, még sose volt ilyen, eddig mindig mindent meg tudtunk beszélni, de most...félek.
-Ugye, nem aznap akarod elmondani?
-Hát arra gondoltam, hogy elmondhatnád...te.
-Na, ne. Arról tegyél le.
-Miért? Téged úgyis meghallgat és, ha te mondod el neki talán nem akad ki annyira.
-Ennyit a legjobb barátnőről.
-Hé, ezt szívd vissza. Majd én is beszélek vele. - vakargatta a homlokát - Csak nem most.
-Jó, oké, majd megemlítem.
-Köszönöm. - ölelt át.
-Te meg vigyáz Niall-re. Remélem, komolyan gondolod, mert nem kér meg minden második lányt, hogy költözzön vele Londonba.
-Tudom, nyugi. - engedett el, majd visszament a szőkeséghez és egy szájra puszi után a hátára ugrott és úgy szaladgáltak ide-oda.
-Elly fél, hogy egyedül marad. - huppantam le a pokrócra, a száradó Louis és Eleanor mellé.
-Itt lesz Betti.
-Én is ezt mondtam, erre ő meg elkezdi, hogy Anna is. - néztem a Liam-mel futkározó lányt.
-De Anna jön velünk, nem?
-De, de ezt ő még nem tudja.
-Az nem jó. - húzta el a száját El.
-Hát nem. És nekem kell elmondanom neki, mert Anna megkért rá.
-Szép kis barátság. - dünnyögött Lou.
-Louis! - szólt rá Eleanor - Te el tudnád mondani, ha az ő helyében lennél?
-Nem.
-Akkor meg ne mondj ilyeneket. - ráncolta a szemöldökét El. Még fiú létemre is azt mondom, hogy annyira aranyosak együtt.
-De azt mondta, majd ő is beszél vele.
-Jó, a lényeg, hogy ne bántsa meg Elena-t. - bólintott Louis.
-Hogy bántaná meg?
-Nem érdekel, hogyan, a lényeg, hogy ne tegye.
-Csak nem fontos lett neked? - mosolyodtam el.
-Miért, neked nem?
-De. Nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése